Már azt sem hinnénk el, ha megváltanának minket

A koronavírus-járvány miatti intézkedések, a kényszerű önmegtartóztatás – ami sokaknak leginkább a home office-ban ölt testet – és a néha kísértetiesen kihaltnak tűnő városok kétségkívül mindenkit kizökkentenek a mindennapi rutinból. A megszokott rutin pedig nem is fog visszatérni, vagy nem is szabadna, hogy visszatérjen – érvelnek egyesek, megint mások pedig úgy látják, hogy ez a járvány is csak lecseng, és hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Hogy kiknek lesz igaza, egyelőre nem tudhatjuk (én utóbbiakkal vagyok), mindenesetre az mindkét tábor képviselőiről elmondható, hogy ha más-más okokból is, de gondolkodásra késztették őket a villámgyorsan megváltozó körülmények.

Az időzítés hibátlan

Aligha számoltak azzal a Netflixnél, hogy éppen 2020 elején nemcsak a jövőkutatóknak és a filozófusoknak ad majd egy járvány okot az elmélkedésre, hanem széles tömegek is megkérdőjelezik, mehet-e minden úgy tovább, ahogy korábban.

Nekem, mondjuk nincsenek illúzióim. Semmi kétségem afelől, hogy azok az ismerőseim, rokonaim, akik most az ökotudatosabb életmódra felszólító cikkeket osztogatják meg Facebookon, vagy olyan kijelentésekre ragadtatják magukat, mint hogy „csak ezt éljük túl, utána nem törődöm semmivel!”,

Szóval a Netflix előre szándékolatlanul is ebbe a közhangulatba eresztette bele a Messiás című sorozatát, ami egyszerre geopolitikai sztori, több szálon futó családi dráma, és vallási kérdéseknek, ezzel együtt az élet értelmének a feszegetése.

Innentől a cikk spoilerekkel folytatódik.

Te vagy az, Mohamed? Vagy izé… Jézus?

A sztori Szíriában kezdődik. A polgárháború sújtotta országban az ISIS-től fenyegetett, rommá lőtt Damaszkuszban egy áhítatos tekintetű prédikátor (Mehdi Dehbi) beszél százakhoz – nem arat osztatlan sikert, de a próféciája – az Iszlám Állam legyőzése – végül is pillanatokon belül bejön. Egy homokviharnak köszönhetően a terroristáktól sikerül megszabadulni, ezzel pedig elég követőt tud már maga mögé állítani. Mintegy kétezren el is indulnak az izraeli határ felé – de csak az ekkorra már al-Maszinak, vagyis Messiásnak kikiáltott prédikátor jut át. Őt is egyből letartóztatják, a többiek pedig nyomorult körülmények között, a sivatagban várják sorsuk jobbra fordulását.

A misztikus fordulatok ekkor indulnak: al-Maszi ugyanis nem árulja el az igazi nevét izraeli kihallgatójának, a kőkemény Aviramnak (Tomer Sisley), ellenben ő láthatóan nagyon is tudja, hogy hívják a vele szemben ülő ügynököt, és a viselt dolgait is finoman a fejéhez vágja. A kihallgatásról készült felvételt Aviram biztos, ami biztos törli, de ha ez nem lenne elég, a rejtélyes fogvatartott éjszaka tisztázatlan körülmények között eltűnik a börtönből, és Amerikában bukkan fel.

valamint, hogy az egyes szereplők jellemét életszerűen festi le.

Aviramról hamar kiderül, hogy nemcsak az izraeli titkosszolgálat piszkos munkáit elvégző ügynök, hanem a kislányát feltétel nélkül szerető apa, és a Messiást Amerikából követő CIA-ügynök, Eva Geller (Michelle Monaghan) sem csak egy vérprofi karrierista, hanem egyben a halott férje emléke, a sokadik vetélése és elhibázott neveltetése miatt szorongó nő.

És persze ott a texasi baptista prédikátor, Felix (John Ortiz) és családja, akikhez éppen egy tornádó közepén érkezik a Messiás, hogy megmentse a biztos haláltól a szökni próbáló lányukat (Stefania LaVie Owen), és egyúttal a hitét vesztett prédikátor is letesz arról, hogy felgyújtsa a saját templomát, ami csodával határos módon egyetlen épületként sértetlenül vészeli át a tornádót a faluban.

Ennyi sorsszerűség és misztikum már egy ateistát is elgondolkoztatna, nemhogy egy az életét a hitre feltevő, és attól éppen eltávolódó prédikátort.

Majomcsapda

A sorozat legnagyobb hibája egyébként itt ütközik ki. Hiába marad a misztikum misztikum, és nem válik bugyuta papolássá, hogy aztán egy-egy jól irányzott fordulattal kételkedni lehessen a megtörténtében (a CIA-nál közben kiderítik az ekkor már az amerikai média által is felkapott Messiásról az igazi nevét, zavaros családi hátterét, és hogy jó kapcsolatot ápol egy, a jelenlegi világrenddel elégedetlen könyvszerzővel – nincs olyan erős hit, amit ne tennének próbára ilyen leleplezések). A történet túl sokat próbál meg markolni, és végül keveset fog.

A sivatagban maradtak sztoriját például kevésbé bontják ki, így csak elnagyoltan látjuk a két barát, az al-Maszit kezdetben együtt követő Dzsibril (Szajid el-Alami) és Szamer (Fares Landoulsi) kálváriáját, ahogy egyikükből a független Palesztina félszeg szószólója, másikukból pedig öngyilkos merénylő lesz.

Vagy ehhez már éppen Nógrádi Györggyé kell átalakulni – ki tudja?

De az ilyen ballépések összességében megbocsáthatók. Azért, mert a Messiás bátor, több darázsfészekbe is belenyúl, ideértve a Közel-Kelet kusza viszonyait és a terrorizmust, át mer lépni vallási határokon (al-Maszi kijelenti, hogy ő minden emberért érkezett), miközben a legmagabiztosabb, magukat a spiritualitástól távol tartó szereplők – vagyis a CIA-s Eva és az izraeli Aviram – szájából elhangzik, hogy „mindketten ugyanannyira elbaszottak vagyunk”.

Ezzel kerül pellengérre igazán a társadalom céltudatosságot, munkamániát és pragmatikusságot minden fölött díjazó szemlélete. Főleg Eva történetét sikerült kerekké tennie az alkotóknak –  csak az ő szorongásai és dilemmái miatt is érdemes végigülnie a tíz részt annak, aki a koronavírus-járvány ideje alatt úgy érzi, személyes apokalipszist él át.

Annál is inkább nem, mert a sorozat még a záró jelenetben sem tisztázza, hogy al-Maszi valóban maga a visszatérő megváltó, vagy csak egy útszéli, de kétségtelenül jól kiképzett kókler.

Arra viszont rávilágít, milyen nehéz dolga lenne egy esetleg tényleg megjelenő megváltónak a 21. század tényeken túli világában: sétálhat a vízen, és emiatt hiába csodálhatják milliónyian, már másnap megjelenik egy youtuber, aki megpróbálja lerántani a leplet a parasztvakításról; beszélhet bármilyen szépen és konzekvensen, a CIA a médiával karöltve nagyon gyorsan elkezdi megdönteni a mítoszát. A története és a gondolatai pedig sokaknak nem jelentenének többet pár jól filterezett Instagram-sztorinál.

Ezek azonban eltörpülnek a szereplők belső konfliktusai mellett. Mire a néző maga is úgy érezné, hogy Mehdi Dehbi eleget nézett rá olyan nyájasan a képernyőn keresztül, hogy hamarosan megtér, rá kell jönnie, hogy ezt eddig nem csak azért nem tette, mert nem volt hasonló sorozat a Netflixen. Főleg Eva és az apja, valamint Felix és a családja konfliktusa világít rá arra, hogy a megbocsátás hatalmas erény, de lehet, hogy nem minden esetben jár ki. Akkor pedig a Messiás is hiába jön.

CÍMLAPKÉP: NETFLIX

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

Azonnali

Van még itt cikk a témában:

Már az emberek 40 százaléka szorul humanitárius segélyre a járvány hatására

SMS-ben engedélyezi a görög állam, hogy egyáltalán kimehess az utcára

Az ország, amelyben csak most regisztrálták az első koronavírus-fertőzöttet