Szerelem a koronavírus idején: legalább júniusig tervezzek, javasolja a konzuli szolgálat

Kijárási tilalomra kijárási tilalom, Kolumbia végleg bezárt, Amazóniába sem vezet már út. 235 megbetegedés és két halott. Európába kvázi lehetetlen eljutni, de azért még sokan próbálkoznak. A konzuli szolgálat készséges ugyan, de semmi biztatót nem tudott mondani.

Kömlődi Ferenc jövőkutató március 21. óta tudósítja az Azonnalit, hogy mi a helyzet a koronavírus miatt lezárt Kolumbiában.

Múlt péntek este 6-tól kijárási tilalom, a hétfői kolumbiai nemzeti ünnep miatt hosszú hétvége, vagyis a kijárási tilalom kedd reggel hajnali 4-ig tart. Mindez főpróba a szerda 0 órától kezdődő, húsvéthétfőig elhúzódó 19 napos kijárási tilalomhoz, amikor az egész országban toque de queda lesz (pont ez a kifejezés hiányzott a spanyol szókincsemből).

A tévében most magyarázta el Iván Duque, Kolumbia elnöke, hogy családonként egy fő azért elmehet élelmiszerboltba, gyógyszertárba, a legfontosabb dolgokat intézni. Meg is tettem, maszkban-kesztyűben, 32 fokban, kvázi kihalt utcákon bandukoltam el a legközelebbi Olimpicába (kolumbiai áruházlánc), vettem egy egész grillcsirkét, kenyeret, üdítőket; mentek a többi bespájzolt kaja mellé a szállástulajdonos, David és családja (felesége és fia) jégszekrényébe. Mondta, hogy nyugodtan használhatom. Azt is, hogy addig maradok, amíg akarok, és még ki is javít, ha össze-vissza beszélek spanyolul. Nyolcnaponta fizetek, első körben 55 ezer forintnak megfelelő pesót, a másodikban már csak 45 ezret kért.

Kicsi szálloda, Casa de las Americas a neve, földszinten Davidék, az emeleti hat szobában a vendégek, múlt kedd óta egyetlen vendég. Tegnap délelőtt

Ma ettem a csirkét, David mondta, hogy a bőrét és a csontokat ne dobjam ki, mert kiteszi az utcára a kóbor macskáknak, szegényeket úgyis kevesebben etetik most. Négyen vannak, látásból már ismerem őket, hamar elő is bukkantak, és nagy egyetértésben fogyasztották el ebédem maradékait.

Emberségből csillagos ötös.

Éjszakánként csak őket látom, mindenkinél szabadabbak. Rajtuk kívül kósza motorosrendőröket, utcaseprőket még; eseményszámba megy, ha felbukkan valaki. Ha mozgást hallok, megyek rögtön az erkélyre; parányi tér, mégis az egyetlen fizikai kapcsolatom a külvilággal. Délelőtt például parázs veszekedést nézhettem végig, idős hajléktalan heveredett le a szemközti szálloda mellett a földre, talán a tulajdonos, talán valaki más jött, elküldte, volt puta madre meg hasonlók, aztán mindketten elballagtak az utcasarokig.

Pár perce megint élénk hangokra lettem figyelmes, a szomszéd család villogó lámpafénnyel kísérve, rögtönzött erkélykoncertként énekelte a Happy birthday to you spanyol változatát (Feliz cumpleaños) valakinek az utca másik végében. Fényjelekkel köszönték meg. Történelmi idők mikrotörténései…

Hétfőtől meghatározatlan ideig nemcsak a nemzetközi, de a belföldi repülőgép-járatok sem közlekednek. Volt egy kósza vágyam, homályos elképzelésem, hogy ha Cartagenában súlyosbodik a helyzet, lemegyek Amazóniába, persze szigorúan csak a kolumbiai részre – ahol egyelőre nulla megbetegedés –, de most már annak is annyi, maradok itt, ki tudja, meddig.

Valószínűleg jobb is így.

Igaz, itt az állami (és valóban közszolgálati) televízióban sem látunk közpénzből kistafírozott megmondóembereket ellenzéki újságírókat rémhírterjesztéssel vádolni, börtönt követelni a helyzetet a hivatalos állásponttól eltérően megítélő sajtósokra. Kolumbia (és Latin-Amerika) szolidárisabb ennél, Duque elnök is teljes nemzeti összetartásról beszélt ma este.

Pletykák szerint az Air France/KLM kisírta a kormánytól, hogy a Bogota-Cartagena-Amszterdam útvonalon csütörtökig indulhassanak Európába tartó repülőgépek. A szemközti hotelben megszálló francia pár minden koradélután kitaxizik a reptérre, napokkal ezelőtt vettek jegyet, de nem férnek fel, esténként jönnek vissza. Ma nem láttam visszajönni őket.

Holnapra még vásárolhatók csillagászati árakért repjegyek Európába. Elindulsz vasárnap Cartagenából, hétfő Fort Lauderdale, 10 óra várakozás, onnan Toronto, plusz 32 fokból a mínusz 8-ba, újabb 10 óra, és ha szerencséd van, szerdán megérkezel Amszterdamba. Ha nem, akkor törlik közben a Toronto-Amszterdam járatot, és plusz 32 fok helyett mínusz 8-ban dekkolsz, nem tudni, mennyi ideig. Jobb esetben Amszterdamban vagy, de még onnan is el kell jutnod Budapestre. Cartagena-Budapest: akár négy nap, 3 átszállással, vírusgóc-repterekkel. Köszönöm, nem!

Csütörtökön vettem fel a kapcsolatot a bogotái magyar konzulátussal, leírtam a helyzetemet, 10 percen belül válaszoltak, azt tanácsolták, hogy ha lehetséges még egyáltalán, akkor a lehető leggyorsabban hagyjam el az országot, ha viszont nem, akkor

Több mailt váltottunk, és csak jókat tudok mondani róluk: a legkészségesebbek, legudvariasabbak, de sajnos semmi pozitívummal nem tudtak biztatni. Feliratkoztam konzuli védelemre a Konzinfó Utazom mobilappon vagy webes felületen, az app lehetne valamivel felhasználóbarátabb; igaz, már azon lepadlóztam, hogy egyáltalán létezik ilyen. Bénáztam vele rendesen, és ezúton (is) szeretnék köszönetet mondani Áts Márton panamai tiszteletbeli konzul barátomnak az összes segítségért!

Életemben először kerestem meg világjárás közben magyar külképviseletet, nem szeretek segítséget kérni, normális esetben nincs is rá szükségem, vészidőkben viszont kell a támasz, és még egyszer: abszolút pozitív a kép, felejtsük is el gyorsan a bennünk élő sztereotípiákat…

A nap helyi híre: Bogotában börtönlázadás tört ki a koronavírus miatt, 23 halott. A másik: sajnos már Kolumbiában is vannak koronavírusos halálesetek. Egy 58 éves cartagenai férfi, állítólag taxisofőr, majd Caliban egy 70-79 év közötti férfi hunyt el. Bolivar megyében 14 megbetegedést regisztráltak, minden nap itteni idő szerint éjfélkor (ez Közép-Európában reggel 6) a kolumbiai kormány koronavírus-oldalán jönnek a frissített országos adatok, megyénkénti bontásban. Az eddigi megbetegedések száma 235.

Kömlődi Ferenc kolumbiai karanténjának eddigi fejleményei itt.

FOTÓK: Kömlődi Ferenc / Azonnali