Netflix-sorozat lett a lány történetéből, aki elmenekült a magyar származású ultraortodox zsidóktól

Deborah Feldmannak az sikerült, amire kevesen merészkednek: kitört a magyar hátterű New York-i ultraortodox zsidó közösségből. Unorthodox címen megírt életrajzi könyvében egy sokak számára kevéssé ismert, zárt világ szokásait mutatta be. Most németek filmesítették meg az élettörténetét, csütörtöktől indul a sorozat a Netflixen.

2012-ben jelent meg az Unorthodox című könyv, amely egy akkor még csak huszonhat éves fiatal lány saját története. Ami mégis teljes egésszé teszi, hogy

Egy újfehértói rabbi követői Brookyln szívében, de a várostól elzártan

Deborah Feldman 1986-ban született a New Yorki-i Brooklynban, annak Williamsburg negyedében nőtt fel.

A negyed egyrésze mára igazi hipsztervilág kis butikokkal, kávézókkal – de a hipszterek mellett ott van egy sokkal zártabb világ pár utcányira, a több tízezres szatmári zsidó közösség. Egy újfehértói rabbinak és leszármazottainak a követői, ahol

A szatmáriak zárt közössége egészségügyi problémát is jelent a zártságuk miatt. Tavaly például azért voltak többször címlapokon, mert nem léptek fel – akár a védőoltásokat is elutasítva – a városban újra megjelent kanyaró ellen. Most pedig azért bírálják többen is őket, mert a koronavírus-járvány közepette se mondtak le egy nagy esküvőt, ami után több, mint 240 fertőzés lett a negyedben. (A szatmáriak másik lakóhelyén, ami New York városán kívül van, a becslések szerint már most 90%-os a koronavírus-fertőzöttség.)

New Yorkban eleve kétmillió zsidó él (ezzel a katolikus után a második legnagyobb felekezet, egyben Tel Aviv után a világ második legzsidóbb városa), de ezek – amint a zsidóság egésze is – számos irányzatra szakadtak. Míg a manhattani zsidóság inkább a modern ortodoxiát vagy a liberális tanokat követi (vagy eleve csak kulturálisan érzi magát zsidónak), az ortodoxok és ultraortodoxok a másik oldalon, Brooklynban élnek – közülük is a legszigorúbb „szektát” a szatmári Teitelbaum-rabbicsalád követői alkotják.

Itt nőtt fel Deborah is, nagyszülei nevelték (leginkább a magyar anyanyelvű nagymamája), édesanyja ugyanis kiszállt a közösségből, édesapja pedig szellemi fogyatékos volt. A könyv saját története, és mivel huszonhat éves korára már férjhez is ment, és gyereke is lett, valóban a belső, zárt közösség teljes életébe ad érdekes betekintést.

A könyvben Deborah azonban

mert ezek is igazából egyszerűen a zárt közösségen belüli élet ábrázolásának részei.

Megismerjük azt is, milyen volt a szigorú zsidó leányiskola vagy a külvilágtól nagyon messzi, kerítéssel lezárt nyári táborozás. Megtudjuk, milyen könyveket lehet olvasni (lányoknak gyakorlatilag semmit, fiúknak meg csak vallási irodalmat); megismerjük a nagypapát, aki minden évben résztvesz az Izrael-ellenes tüntéseken, hite szerint ugyanis a zsidó államot csak Isten hozhatja létre, annak mai létezése ezért istenkáromlás. Nem is nagyon szabad a közösség tagjainak Izraelbe utazniuk, tavaly novemberben nagy szó volt, amikor rabbijuk, Zalman Teitelbaum izraeli útra indult (búcsúztatását itt lehet megnézni).

Ki az igazi Teitelbaum?

De Deborah ír a közösségen belüli ellentétekről is, amelyek az alapító, az újfehértói Moishe Teitelbaum utódlása körül alakultak ki, ugyanis mindkét fia – Zalman és Aaron – magának követeli a csodarabbiságot és ezzel a szatmáriak vezetését.

Elvileg Aaronnak kellett volna lennie az utódnak, mert ő az idősebbik fiú, de Moishe mégis Zalmant nevezte ki. Aaron ezt nem fogadta el, a közösség kettészakadt, az aaroniták egy része ott is hagyta Williamsburgöt, és New York államban alapított egy új kisvárost: Kiryas Joelnek nem csak az a sajátossága, hogy

mert az ott élők majdnem húsz százaláka magyar származású, bár jiddisül beszél a többség.

Nem tudta, hogy van nemi szerve

Deborah családja Zalmant követte, azaz maradt Brooklynban, de például amikor eladósorba került a lány, egy aaronitát talált neki a kerítőnő. A zsidó szokások szerint ugyanis egy kerítő segít férjet találni, akire a lány apjának (vagy nagyapjának) kell rábólintania,

utána az esküvőig csak rövid telefonbeszélgetésekben érintkezhetnek, meg persze ajándékokat küldhetnek egymásnak (ilyenkor a családok drága ékszereket, órákat küldözgetnek, hogy saját értéküket is mutassák).

Deborah, akit előtte egy ultraortodox fiú megpróbált megerőszakolni, szintén úgy ment férjhez, hogy férjét jóformán nem is ismerte, de a szexualitásról se volt semmi fogalma. A könyv igen vicces része, amikor az eladósorba került lányok felkészítőre járnak a rabbi idős feleségéhez, és ő elkezdi nekik magyarázni a női nemi szervet, mire

A vizelésen kívül ugyanis semmilyen más funkciót nem társított az altestének, és eleve tilos volt még egyedül is meztelenül megnéznie magát.

Szökés

Deborah számára a titokban vásárolt könyvek jelentik a nagyvilágot, ezekből értesül arról, hogy nem csak úgy lehet a dolgokat nézni, ahogy a körülötte élő fekete kalapos férfiak és hajukat leborotvált, parókás nők teszik (a szatmári értelmezésben ugyanis a feleségeknek nem lehet hosszú hajuk, parókát kell viselniük).

Noha ott él New York közepén – Williamsburg csak pár metrómegállónyira van Manhattan szívétől, de eleve a Williamsburg-híd egyenesen az East Village-be visz át –, csak egyszer merészkedik ki, amikor rácsodálkozik New Yorkra. A könyveket főleg a valamivel modernebb ortodoxiát követő másik zsidó negyedből, a többek között a munkácsi rabbit követő Borough Parkból szerzi – és el kell dugnia őket mindenki elől,

Az esküvő előtt Deborahnak is fel kellett keresnie a rituális fürdőt, a mikvét (ide a vallásos zsidó nőknek a menstruációs periódusuk után minden hónapban el kell menniük) – ám mint utóbb kiderült, itt sikerült a rossz higiénia miatt egy nemi betegséget is összeszednie.

Williamsburg, amely New York egyik legszegényebb negyede (az évi átlagbér nem éri el a 20 ezer dollárt, miközben New York egészében 75 ezer dollár), egyben a legszaporább vidék is: az átlag a nyolc gyerek.

Deborahnak is ezt a jövőt szánják, férjével Kiryas Joelbe költöznek. Azonban mivel az első aktusig nagyon nehezen jutnak el – a két fiatalnak halvány lila gőze nincs, mit kéne csinálniuk –, a férj először el is akarja hagyni, ugyanis ha nincs aktus, akkor Deborah nem tudja a zsidó nő egyetlen feladatát, a sok gyerek kihordását teljesíteni. Végül összejön a dolog, születik is gyerekük, Deborah azonban egyre inkább azt érzi, hogy menekülne ebből a közegből.

Először elkezd egy világi főiskolára járni, ahol egy barátnőre tesz szert, akinek megtetszik az élettörténete, és azt javasolja neki: írja meg, szereznek majd kiadót. A könyv ennyiben saját megszületésének is története – Deborah, amikor már megvan a szerződése a kiadóval, lelép a gyerekkel együtt.

A szatmáriak közül nem mindenkinek tetszett a mű, blogoldalak jöttek létre, ahol egyrészről fenyegették Deboraht, akit árulónak tartanak (holott zsidóságát nem hagyta el, gyerekét ma is a modern ortodoxia szabályai szerint neveli), másrészről a leírt történeteket cáfolni próbálták. Mivel zárt közösségen belüli sztorikról van szó, valóban nehéz igazságot tenni.

Netflix-sorozat berlini kiegészítéssel

Deborah történetét többen is meg akarták már filmesíteni Amerikában, de ő – saját elmondása szerint – nem akart kapcsolatba kerülni ezzel a filmes világgal. Csak akkor engedett, amikor két német rendező, Alexa Karolinski és Anna Wagner kereste meg. 2019-ben kezdődtek a forgatások, és

A Netflix-sorozat nem teljesen követi a könyvet (itt van a sorozat trailerje), eleve Esthynek hívják a főszereplőt, aki Williamsburg után Berlinbe menekül – azaz számos tekintetben eltér az eredeti történettől.

A sorozatban Moishét, aki a kitalált történet szerint Berlinből csábítaná vissza Esthyt, az izraeli születésű Jeff Wilbusch játssza. A színész jelenleg a müncheni Residenztheater tagja, és amint kiderült: a történet azért is érinti mélyen, mert maga is egy haszid közegből szökött meg tizenhárom évesen. Liberális szülei önként csatlakoztak Izraelben egy ultraortodox közösséghez, de tizenkét testvérével ellentétben Jeffnek nem tetszett az a világ. Az Unorthodox sorozat azonban – sajátos módon, elvégre itt épp egy elidegenedésről van szó – Jeffet újra közel hozta családjához, már csak azért is, mert újra a gyerekkorában használt jiddisül kellett játszania.

Amit a két német rendező akart, az az ultraortodox világ bemutatása – azaz hangsúlyozták: nem a megbélyegzés vagy a kritika a céljuk.

Mindazonáltal sokak szerint Deborah könyve elindított egy szükséges vitát az ultraortodoxokról, mert az ottani családon belüli erőszakot, a nők elnyomását kevés figyelem kíséri, ugyanis New York nagyon nyitott társadalmában, ahol mindenki azt tesz, amit akar, egy zárt társadalom is sokkal könnyebben létezhet, mint bármely európai országban.

NYITÓKÉP: Unorthodox-sorozat (Netflix) plakátja (részlet)

FOTÓK: Techet Péter / Azonnali