+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szerző: Hutter Marianna
2020. március 18. szerda, 21:04
Mit tegyünk, hogy ne szorongjuk agyon magunkat a koronavírustól? Na és azért, hogy az összezártság alatt ne őrüljünk meg egymástól? Miért nem fog segíteni az alkohol? És mi legyen azok félelmeivel, akik valóban elkapták a betegséget? A Magyar Pszichológiai Társaság segít!

Azt kell megelőznünk, hogy a szorongás vagy pánikérzés túlságosan eluralkodjon rajtunk – ezt javasolja a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) a koronavírus ideje alatti mentális egészségmegőrzéshez. Hogy mire érdemes a mostani időszak alatt odafigyelni és mitkell tenni, azzal kapcsolatban az Azonnali is megkereste a társaságot, akik összegyűjtve az újságírói kérdéseket szerdán tették közé honlapjukon javalsataikat. A tájékoztatót Dr. V. Komlósi Annamária, az MPT Katasztrófapszichológiai Szekciójának elnöke állította össze, ebből szemezgettünk, de aki teljes egészében elolvasná, itt teheti meg.

 

Miből derül ki, ha eluralkodott rajtunk a szorongás?

 

Először is érdemes elkülöníteni egymástól három dolgot: a szorongást, a pánikjelenséget és a pánikbetegséget. Mint írják, szorongás akkor keletkezik bennünk, amikor veszélyt érzékelünk, de a veszély megfoghatatlan, avagy nehéz „fogást találni rajta”.  Ilyenkor a szervezetünk egészen addig küldi szorongás formájában a vészjeleket, amíg úgy érezzük, hogy az „ellenség” teljesen ismeretlen, és ismeretek hiányában nem tudjuk, hogy milyen eszközöket lehetne bevetni a negatív helyzet elhárítására. A szorongásunk veszély-, védtelenség- és kiszolgáltatottság-, vagy akár pánikérzéssel társulhat.

 

Mindezek természetesek a mentálisan teljesen egészséges embereknél is, ám csak addig, amíg ezek az érzések nem hatalmasodnak el rajtunk túlságosan.

 

A pánikjelenség (ami nem betegség) megjelenhet szorongással járó pánikérzésként is, ami ugyancsak a veszélyérzetre és a tehetetlenség érzésére adott reakciója a szervezetnek. Erre az a jellemző, hogy az illető azonnal cselekedni akar, tenni valamit a baj elkerülése érdekében, de nem kellően átgondoltan, hanem a „többséget” követve. Ilyen jelenség például, amikor az emberek megrohamozzák az üzleteket, és szinte mindent fölvásárolnak.

 

Ugyanakkor van a pánik érzésnek már az a formája, amit már pánikbetegségnek nevezünk, az a rohamokban ránk törő szorongás, ami sajátos fizikai és pszichés kísérőjelenségekkel társul, például légszomj, kapkodó légzés, szapora szívverés, mellkasi fájdalom, remegés, zsibbadás, halálfélelem. Ilyen tüneteket a mostani vírusfertőzés miatti szorongás is kiválthat, ekkor telefonon érdemes szakember segítségét kérni, például orvosét, pszichiáterét vagy pszichológusét.

 

Összefoglalva: azt kell megelőznünk, hogy a szorongás vagy pánikérzés túlságosan eluralkodjon rajtunk.

 

Ez onnan vehető észre, hogy ha már teljesen a koronavírus tölti ki a gondolatainkat, annyira csak ezzel foglalkozunk, hogy már akadályoz a napi teendőink ellátásában, sőt, a kapcsolatainkat is megzavarja.

 

Vagy annyira erősek a testi tüneteink, hogy azok már szakemberért kiáltanak. Fontos, hogy ezt lehet, hogy nem mi magunk vesszük észre, hanem a környezetünknek tűnik fel, éppen ezért ha valakinél ilyet érzékelünk, akkor figyelmeztessük, segítsünk a gondolatait és érzéseit közösen mérlegelni, és ha szükséges, szakembert is vonjunk be.

 

Aki pedig már jelenleg is jár terápiára bármilyen okból kifolyólag, annak érdemes teraputájával megállapodni abban, hogy a személyes találkozások helyett milyen formában kaphatnak a továbbiakban segítséget. Az online terápiákat már Magyarországon is elég sokan alkalmazzák.

 

Na jó, de hogyan csökkentsem a szorongást?

 

Induljunk ki abból, hogy két tényező generálja a szorongást:

 

1. a veszélyforrás sok szempontból ismeretlen, és

 

2. nincsenek az ilyen jellegű veszély kezelésére eszközeink.

 

Az első ponton azzal segíthetünk, ha a koronavírusról már rendelkezésre álló hiteles, pontos információkat megismerjük, például azt, hogy milyen hatást gyakorol az emberi szervezetre, de például tudjuk azt is, hogy a vírus cseppfertőzéssel terjed, és hogy kikre a legveszélyesebb.

 

Ami a második pontot illeti: a rendelkezésre álló információk alapján számba tudjuk venni, hogy milyen eszközeink vannak a védekezésre. Ilyen a szoros érintkezés (például ölelés, puszi) elkerülése, a sűrű és alapos kézmosás vagy az, ha rávesszük az időseket, maradjanak otthon.

 

Már unom az otthoni bezártságot! Mit tegyek?

 

Az izoláltság egyértelműen stresszforrás és többfajta negatív érzelem kiváltója lehet, ezek pedig bárkinél megjelenhetnek. Erre a stresszre jelentkezhet frusztráltság, félelem, szorongás, düh, agresszió, vagy vissza-visszatérő negatív gondolatok, depresszió. Íme néhány tipp a negatív érzelmek enyhítésére:

 

+ Maradjunk aktívak az izolációban is és tartsuk meg a korábbi rutinjainkat!

 

Vagyis lehetőleg ugyanúgy fix időben keljünk fel, mint amikor iskolába, munkába mentünk, továbbá tartsuk be a megszokott étkezési, tisztálkodási, pihenési időpontokat.

 

Tervezzük meg a napirendünket, strukturáljuk az időnket! Jelöljük ki előre a napi teendőinket, például szervezzük meg a bevásárlást, rakjunk rendet, javítsuk meg korábban meghibásodott tárgyainkat. Akiknek a munkahelyük „home-office” munkát engedélyez, azoknak adottak a feladataik, ám hogy ne csússzunk el velük, célszerű a munkáltatóval közösen távmunkarendet meghatározni.

 

Az otthon, távoktatásban tanuló diákok esetében különösen fontos az iskolában megszokott napirend követése otthon is, de azért kisebb engedményeket lehet tenni, például mivel nem kell időt tölteni az iskolába utazással, lehet hagyni, hogy tovább aludjanak a gyerekek, ám ettől függetlenül is fix időpontot érdemes kijelölni az ébredésre.

 

Tartsuk fenn a kapcsolatainkat a szeretteinkkel! Használjuk a személyes érintkezés helyett a telefont, mobilt, skype-ot, és főleg azokat keressük, akikről tudjuk, hogy egyedül élnek.

 

Persze aki egyedül él, az se csak várja a megkeresést, kezdeményezze azt maga is!

 

Tudatosítsuk magunkban és másokban is, hogy a karantén elfogadásával és szabályainak betartásával jót teszünk önmagunknak, de egyúttal másoknak is, hiszen csökkentjük vele a fertőzés veszélyét.


Miért nem fog segíteni az ivás?

 

Mint az MPT tájékoztatója kifejti, lesznek olyanok, akik ebben a feszültségkeltő helyzetben az alkoholtól, gyógyszerektől vagy addiktív drogoktól várnak enyhülést. Ám minden eddigi szakmai tapasztalat azt bizonyította, hogy ezek nem adnak tartós megoldást,

 

sőt, egy idő után a kezdeti állapothoz képest rosszabb állapotba fognak kerülni.

 

Ráadásul a környezetükbe tartozó személyek pszichés állapotán is csak rontanak ezzel a megoldással.

 

Fontos az is, hogy az antidepresszánsok, nyugtatók szedése inkább árt, mint használ, amennyiben valakinél a depresszív állapot általában nem jellemző, csak ez a mostani helyzet generálta.

 

„Nem éri meg átmenni a parttalan lustálkodásba. Ez egy ponton túl újra depressziót generálhat” – figyelmeztet az MPT. Szerintük ugyan sokan akár arra használhatják ezt a karanténidőszakot, hogy végre jól kialudhassák magukat, ám ez csak addig hasznos, amíg a szervezetünk kicsit regenerálódik.

 

Hogyan ne őrüljünk meg egymástól?

 

Mivel felborul a megszokott életrend – ami önmagában is frusztráló – ez fokozott alkalmazkodást igényel mindenki részéről, így a felmerülő konfliktusok elsimításakor érdemes tudatosítani magunkban, hogy másoknak legalább annyira nehéz ez az új helyzet, mint nekünk. Miután a hosszan tartó – ráadásul kényszerű – összezártság komoly stresszforrás,

 

érdemes egymás előtt kimondani, hogy az összezártság nem feltétlenül „öröm”.

 

Éppen ezért célszerű közös tervet készíteni a napi teendőkre, amiben nemcsak az áll, kinek mikor és hogyan kell kivennie a részét a közös feladatokból, hanem mindenki számára biztosítva van a „saját idő”, ami félrevonulásra is lehetőséget ad. Persze a tervekből a közös szórakozás se maradjon ki!

 

Különösen megterhelheti a kapcsolatokat az egzisztenciális (megélhetési) fenyegetettség is. Itt az érintettek csak annyit tehetnek, hogy maguk is keresik azokat a fórumokat, ahol felléphetnek a saját érdekeik védelmében, igazi megoldást azonban a központi döntéshozóknak kell keresniük erre a problémára.

 

Mit mondjunk a gyerekeknek?

 

A gyermekeknek – bármely életkorban – el lehet mondani az ismert tényeket a vírusról és a védekezési megoldásokról az ő megértési szintjükhöz igazítva.

 

Egyébként pedig akkor kell velük erről beszélni, ha ők kérdeznek.

 

Érdmes figyelembe venni, hogy a gyermekek különösen fogékonyak azoknak a praktikus eljárásoknak az elsajátítására, amelyek a védekezést segíthetik. Például ha velük együtt végezzük a kézmosást, ezt a megoldásokat hamar megtanulják, sőt bennünket is figyelmeztetnek. Az is segíthet, ha nem a koronavírus a családban a legfőbb beszédtéma. 

 

Egyébként a gyerekek félelmeit, szorongásait azzal oldjuk leginkább, ha egyértelműen érzékeltetjük a törődésünket, szeretetünket irántuk. Ezt puszi helyett öleléssel, közös játékokkal és sok egyéb gesztussal is kifejezhetjük.

 

Kórházi karanténba kerültem, mire figyeljek?

 

Akárcsak mindenki más, a kórházba került betegek is igyekezzenek értelmes programokkal teli napirendet kialakítani maguknak, javasolja az MPT. Kórházból is lehet online dolgozni vagy tanulni, lehet tévézéssel elütni az időt, olvasni, naplót vezetni, rajzolni. Fontos, hogy mindenképpen próbáljanak együttműködni a kórházi személyzettel, hiszen rajtuk van most a legnagyobb teher.

 

Emellett amennyire csak lehet, keressük a helyzet derűs oldalát, és merjük megélni annak időnkénti humorát is.

 

Továbbá mindent meg kell tenniük a gyógyulásuk érdekében, vagyis tartsák be fegyelmezetten az orvosi utasításokat.

 

Akik koronavírusban megbetegedett szeretteikért aggódnak, legyenek velük rendszeres online kapcsolatban, kövessék az állapotuk változását a saját és kezelőorvosuk beszámolóiból is.

 

Ami fontos, hogy a hozzátartozók semmiképpen se úgy kezeljék a megbetegedést, mint „halálos kórt”!

 

– figyelmeztet az MPT, hiszen a nagy többség felgyógyul ebből a vírusfertőzésből is. Tehát nyugodtan engedjük meg magunknak a reményt, és optimizmust, és ezt plántáljuk át a megbetegedett hozzátartozónkba is.

 

És ha valaki mégis elveszítené a koronavírus miatt egy szerettét? Ennek a fájdalmát hosszú időbe telik feldolgoznunk, bármi volt is az ok. Ezért a szakértők szerint a gyászban fogadjuk el a barátaink támogatását, együttérzését, és ha elviselhetetlennek érezzük a veszteség miatti szenvedést, ne habozzunk szakemberhez fordulni segítségért.

 

FOTÓ:

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szerdán tárgyalnak a tartományi miniszterelnökök Angela Merkellel további szigorításokról. Markus Söder bajor kormányfő a tavaszihoz hasonló teljes leállást szeretne legalább novemberben.

Elmérgesedett a viszony a török államfő és Franciaország között, az ügy hátterében a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúrái és az ezek miatt lefejezett tanár esete áll. A francia szatirikus lap megint lépett egy merészet.

A TUI már építi át ennek megfelelően a portugáliai és Kanári-szigeteki hoteljeit.

Kedden három fontos magyar közéleti személyiség koronavírus-tesztje is pozitív lett. Van, aki már a tüntetek kezelésekor otthoni karanténba vonult, és van, aki örül, hogy nincs tüdőgyulladása.

Hol tart majd Magyarország 2030-ban? EU-tagok leszünk-e akkor még? Milyen adottságaink vannak? Kihasználjuk-e ezeket? Mit kellene tenni? Elolvastuk az Egyensúly Intézet új kötetét.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás