Most Orbán politikai céljai találkoznak az össztársadalmi érdekkel

Illés Gergő

Szerző:
Illés Gergő

2020.03.17. 07:09

Orbán célja a hatalomban maradás, ehhez pedig az kell, hogy a járvány idején kitartson az egészségügy. Ehhez viszont vissza kéne venni a frusztrált kormánykommunikációból, és most az egyszer szakértőket tolni az előtérbe.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Két gyors hír: múlt hét péntek reggeli rádióinterjújában Orbán Viktor miniszterelnök közölte: „a gyerekeink egyelőre nincsenek veszélyben”, ha pedig bezárnák az iskolákat, akkor az „a tanév végét fogja jelenteni”. Ilyen helyzetben pedig a tanároknak fizetés nélküli szabadságra kéne menniük, mondta.

Közfelháborodás lett, Orbán Viktor péntek este a Facebookon bejelentette: az iskolákat hétfőtől bezárják, és távoktatás lesz helyette.

Március 15-én, vasárnap Kovács Zoltán nemzetközi kormányszóvivő leszögezte: „politikai akciónak” tartja a Magyar Orvosi Kamara sajtóban cirkuláló kiáltványát, mely még komolyabb intézkedéseket, többek között az élelmiszert nem árusító boltok kivételével minden üzlet bezárását kérte a kormánytól.

Közfelháborodás lett, Orbán Viktor hétfőn délelőtt az Országgyűlésben kijelentette: a patikák, élelmiszerboltok és drogériák kivételével a boltok, kávézók és éttermek csak délután 3-ig lehetnek nyitva.

Ha elhiszed, hogy a szakértők fabatkát sem érnek, már válság idején sem hallgatsz rájuk

Ez a két eset is mutatja, mennyire kényelmetlenül áll az Orbán-kormánynak az a szerep, mikor nem feltétlenül ők tudnak jobban mindent. Sőt, amikor kifejezetten a kormánynál okosabb valaki, például a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, amely már csütörtökön iskolabezárást követelt, vagy a Magyar Orvosi Kamara, amely vasárnap kérte a kormánytól azt, amit (egyelőre csupán részben) hétfőre megkapott.

Mégis, az első kormányzati reakciók mind hideg elutasítást mutattak, sőt a kormány legrosszabb kommunikációs hagyományait követve járt el a koronavírus kommunikációjával megbízott, de általam már korábban is csak diplomáciai futóbolondként jellemzett Kovács Zoltán vasárnap. Kovácsban bizonyára mély frusztráció dolgozik, hiszen

a neki szegezett, teljesen legitim újságírói kérdésekre nem a válaszadás, hanem az egyes médiumok minősítgetése volt az első reakciója.

Így nem tudtuk meg például, hogy Pintér Sándornak a koronavírusos marokkói közlekedési miniszterrel való kézfogása után miért jár, és a koronavírusos betegekkel nap mint nap érintkező egészségügyi dolgozóknak miért nem jár koronavírus-teszt. Ahogyan így tudtuk meg, hogy Szaniszló Sándor XVIII. kerületi polgármester, aki vasárnap beszámolt az első magyar koronavírus-fertőzött haláláról, vagy éppen szakmai szervként a MOK, amely egy járványhelyzet idején megelőző intézkedéseket javasol a kormánynak, valójában nem jót akar, hanem csak a politikai haszonszerzés a célja.

Kommunikációs buldózerek helyett járványügyi szakembereket!

A gond az, hogy az offenzív kommunikációs stratégia, amely „békeidőben” olyan jól működik, most visszafelé sül el: ha nincs járvány- vagy egyéb rendkívüli helyzet, akkor inkább hoz az a Fidesznek, ha politikai alapon revolverezik az ellenzéket, a civileket és a szakmai szervezeteket. Egy járványhelyzet idején viszont talán még a legelvakultabb kormánypártiak is hajlamosak némi hitelt adni az orvosi kamara ajánlásainak, és nem feltételezik, hogy az orvosok – az ötvenes évek Szovjetuniójának nyomán – fehér köpenyes gyilkosok, vagy Soros által pénzelt álcivilek.

Ebből következik a másik probléma: az a kormány, amely kifelé saját politikájának tévedhetetlenségét bizonygatja éveken át, és azt, hogy mit sem számítanak a partvonalról nyünnyögő „értelmiségiek” és „szakértők”, maga is elkezd hinni abban, amit kifelé hangoztat. Ez az őszinte hit látszik Kovács Zoltánon is, aki még egy válsághelyzet idején is képes volt frusztrált pártkatonaként viselkedni a médiával, de legfőképpen ezen keresztül mindazokkal az állampolgárokkal, akik a médián keresztül értesülnek a legfrissebb hírekről.

Nemcsak a higgadt hangnem, hanem a szakértelem is hiányzik ugyanakkor a kormányzati járványügyi kommunikáció mögül. Kovács Zoltán vasárnap úgy fogalmazott, a médiának „nem kéne okosabbnak lennie a járványügyi szakembereknél” – ez valóban így van, és hitelt érdemlő érv lenne,

ha nem a CEU történészszakán végzett kormányszóvivő, hanem egy infektológus osztaná meg a médiával a sajtótájékoztatón.

Csakhogy amikor nem Kovács Zoltán áll ki az újságírók elé, akkor általában Lakatos Tibor, az operatív törzs ügyeleti központjának vezetője teszi azt meg. Minden tiszteletem a rendőrezredesé, de botrányos, hogy múlt csütörtök és most hétfő között, vagyis három napon át nem állt a sajtó elé illetékes egészségügyi szakember Müller Cecília országos tisztifőorvos képében. Ha pedig egy rendkívüli helyzet esetén a kormányzat napokon át csak a saját kommunikációs buldózerét, és egy, a szakmájából adódóan egy sor egészségügyi kérdésre válaszolni képtelen rendőrezredest állítanak ki a sajtó elé, az minimum aggasztó.

Pedig egy járványhelyzet bármelyik kormány számára óriási lehetőség

Szokták mondani, hogy egy veszélyhelyzetet jól kezelni nem lehet, de rosszul annál inkább. Azt viszont már általában nem teszik hozzá, hogy

azt a kormányt, amelyik, ha nem is jól, de legalább rosszul sem kezeli a krízist, megjutalmazzák a választók.

Ha árvíz van, a gátőr bánkódik, de a politikus lehetőséget lát: a felelős, hol gumicsizmában homokzsákokat pakoló, hol homlokráncolva az embereket tájékoztató vezető képe komoly politikai tőke, hiszen az országos krízishelyzet általában felülírja a politikai törésvonalakat. Ha a vezető ügyes, a válságkezelésével olyanokat érhet el és nyerhet meg magának, akik egyébként soha az életben nem támogatták, és ezt nem is tervezték.

Nincs ez másképp járványhelyzet esetén sem, ahol a jó vezető kifelé homlokot ráncol, tájékoztat, fájó de szükséges lépéseket hoz, befelé pedig folyamatosan szondázza, hogy az intézkedései hogyan csapódtak le a közvéleményben. A felelős válságkezelő hozzáállás pedig minden mélyről jövő kommunikációs reflexet felülírva megjelent a kormányban, sőt, személyesen Orbán Viktorban is.

Megrögzött globalistaként még egy hete sem gondoltam volna, hogy ilyet írok, de pozitív és szükséges lépés a határok lezárása annak érdekében, hogy ne terjedjen tovább a járvány. Jó és fontos döntés a drogériákon, patikákon és élelmiszerboltokon kívüli üzletek nyitvatartási idejének csökkentése és a rendezvények tilalma. Nem magam miatt félek, aki minden valószínűség szerint túlélné a koronavírust, hanem az idősebbek és már amúgy is legyengült immunrendszerű veszélyeztetettek miatt, akik túlélési esélyei már jelentősen rosszabbak, és akik, ha tömegesen rászabadulnak a szintén lélegeztetőgépen levő magyar egészségügyi ellátórendszerre, könnyen roppantanák össze azt.

Szurkoljunk a kormánynak, mert ha most ők szívnak, mi még nagyobbat szívunk

Ilyen helyzetben pedig az a ritka állapot áll elő, hogy a vezető saját politikai céljai találkoznak az össztársadalmi érdekkel.

Ha feltételezzük, hogy minden vezető – így Orbán Viktor – célja is a saját hatalmának megőrzése és népszerűségének bebetonozása, akkor most azt akarhatja, hogy az egészségügyi ellátórendszer kitartson, hogy minél kevesebben betegedjenek meg és minél többen maradjanak otthon. Ennek elérése érdekében a felelős vezető racionális döntéseket hoz, a társadalom meg persze, hogy tapsikol a határzárnak és a boltzárnak is, hiszen nagyon senki sem szeretne elkapni egy olyan járványt, aminek az immunrendszerünk erején kívül túlságosan nincs más ellenszere.

Arra is kár hivatkozni, hogy a válságot több Európa megoldotta volna, mint ahogy Bakó Bea kollégám is fogalmazott hétfői cikkében: ha feltételezzük, hogy egy szorosabb EU-s koordináció keretében von der Leyen január elején kitilt az EU területéről pár kínai repülőt, hát bejön a járvány más utakon vagy más államok polgáraitól.

Így tehát a járványhelyzet megoldása nagyon is tagállami felelősség marad: most kiderül, ki volt az, aki kártyavárat épített kőfalak helyett, ki az, aki tényleg felkészült az országa megvédésére, és ki az, aki csak beszélt róla. Nagyon egyszerűen megfogalmazva

Orbán számára a tét, hogy a válságot jobban kezeljünk, mint Nyugat-Európa, amelyet hamarabb ért el a koronavírus.

Ha majd nálunk is exponenciálisan kilő a megbetegedések száma, és a kormánydöntések miatt mégsem áll elő olyan humanitárius katasztrófa, mint Olaszországban, akkor a kormány éjjel-nappal verheti a mellét, hogy megint megmutattuk a nyugatnak. Ha viszont nem sikerül itthon is megfékezni a járványt, ha a legyengült magyar egészségügy beleroppan a koronavírusba, ha kiderül, hogy az éveken át orrvérzésig mantrázott „megvédjük az országot” valójában inkább csak a kék plakátok és kormányzati tévészpotok világában élt csak, mintsem a valóságban, akkor félhetünk csak igazán.

A jó hír viszont, hogy ettől Orbán Viktor is fél: a tény, hogy az évek óta a magát a piszlicsáré mindennapi ügyek fölé pozicionáló spirituális vezető egy napon belül ellentmond magának az iskolabezárások kapcsán, azt jelzi, hogy számára is nagy a tétje annak, hogy a koronavírust profin sikerüljön kezelnie.

Talán ő is érzi, hogy egy olyan vert helyzetből, hogy öt éve védi a migránsoktól az országot, majd később egy vírustól sem tudja megvédeni azt, soha nem tudna újra visszajönni.

Ezért kénytelen szakértőkre is hallgatni és megfékezni a járványt.

És adja Isten, hogy sikerüljön neki. A másik lehetőség ugyanis az, hogy a humanitárius katasztrófa ide is elér. Ettől pedig Orbán Viktornál jobban csak a magyar társadalom félhet.

Olvasnál még Illés Gergőtől az Azonnalin? Ide kell kattintanod! A koronavírussal kapcsolatos többi cikkünket pedig itt találod.

 
Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől
Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek