Fidesz-kommunikáció: magyarok, suttyók vagytok, de most viselkedjetek jól!

A koronavírus-járvány során derül ki igazán, mennyire nézi hülyének a magyarokat a saját kormányuk. Nagyon. Máshol bezzeg valahogy csak tudnak normálisan kommunikálni a vírusról.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Azt, hogy Orbán Viktor tizedik éve tartó kormányzásának legnehezebb feladatával néz szembe a koronavírus magyarországi megjelenésével, és hogy ez ellen vajmi kevés lesz a féligazságokra vagy egyenesen hazugságokra épített árnyékbokszolás a jól kitalált kommunikációs panelekkel, már többen leírták előttem. Ezt kár is lenne ragozni, ezért csak a témában általam olvasott két legjobb cikket, Techet Péterét és Lakner Zoltánét ajánlom mindenki figyelmébe.

Van, aki a válságban sem változik

Persze magára vessen, aki azt hitte, egy ilyen helyzetben nem levágott fejjel futkosó csirkéhez hasonló íveket ír majd le a kormányzati kommunikáció. Ebbe a körbe tartozom én is: habár azt egy percig sem gondoltam, hogy az egészségügyünk és az intézményrendszerünk készen áll egy világjárvány hatékony kezelésére, azt már feltételeztem volna, hogy a kormány most az egyszer tényleg megembereli magát, és ebben az esetben – az egyébként helyénvaló – #vigyázzunkegymásra profilképes cukiskodást és emberszámba vételt kiterjeszti az országban mindenkire. Mármint azokra is, akik esetleg jogos, ám kormányzati szempontból kényelmetlen kérdéseket mernek feltenni egy elvileg ebből a célból meghirdetett sajtótájékoztatón, de jelenthette volna azt is, hogy az orvosi kamara tisztán szakmai javaslatait Kovács Zoltán nem nevezi politikai akciónak.

Sajnos egyik várakozás sem teljesült, és akkor Orbán Viktor pénteki kálváriájáról, a reggel még rossz ötletnek gondolt, majd estére mégis csak elrendelt iskolabezárásokról még nem is beszéltünk.

Azt értem, hogy a Fidesz az engedékenységet, a méltányosságot és az alapvető tisztelet megadását a vele egyet nem értők felé gyengeségnek gondolja, ami előbb-utóbb szavazatvesztéshez vezet. Teljesen pragmatikus gondolkodás, ami normális körülmények között minden bizonnyal jól működik. Hogy ettől a magamfajta, általuk diplomás kommunistának tartott hülyéknek felfordul a gyomra? Járulékos veszteségnek is kevés.

– utóbbiba pedig beletartozik bizony az is, hogy pár hét erejéig a Fidesznél megpróbálhatnák nem kapcarongynak nézni az újságírókat.

Igazán elszomorító viszont megint csak akkor lesz a kép, ha megnézzük, máshol hogyan gondolkodnak a válság kommunikálásáról.

Nyugaton már megoldották

Az abszolút etalon Angela Merkel. A német kancellár március 11-én nem kertelt: szakértői véleményekre támaszkodva kijelentette, hogy a németeknek akár a 70 százaléka is megfertőződhet a koronavírussal. Bátor volt, elvégre pánikot is okozhatott volna, de az őszintesége inkább arról árulkodik, hogy tekinti annyira felelősségteljesnek és felnőttnek a németek elsöprő többségét, hogy egy ilyen bejelentés nem pánikot, hanem fegyelmezettséget vált ki belőlük.

Aztán ott van Luigi di Maio olasz külügyminiszter. A BBC riportere a lenti interjúban többször is feldobja neki a magas labdát, hogy minden más országot a népvándorlás előtti időkbe küldhessen el anyázva, de ő inkább diplomatikusan válaszolgat, nyugtat és biztat egyszerre. Itthon ezzel szemben még pár nappal ezelőtt is migránsozott a miniszterelnök (lásd még: politikai haszonszerzés) a koronavírussal kapcsolatban.

De rendben, hagyjuk a Merkelhez és Di Maióhoz hasonló migránssimogatókat. Csakhogy a magyar kormányzati kommunikáció koronavírus-ügyben még a külföldi példaképeihez képest is siralmas.

Boris Johnson brit miniszterelnök március 13-án néhány perc drámai felvezető után – amelyben Merkeléhez hasonló őszinteséggel készítette fel a briteket arra, hogy sok szerettüktől kell majd idő előtt búcsút venniük – két tudósra bízta a kommunikációt.

Ő ettől érezte hitelesnek és a körülményekhez képest megnyugtatónak a választók tájékoztatását, a magyar kormány meg folyamatosan rendvédelmiseket parádéztat – akiket egyébként roppant kínos helyzetbe hoz, hiszen tényleg olyan kérdésekre várnak tőlük választ, amikben aligha kompetensek.

A nem éppen visszafogott szerepléseiről ismert Donald Trump is a háttérbe tudott húzódni, miután kihirdette az egész Egyesült Államokra kiterjedő veszélyhelyzetet. Elmondta, amit kellett, aztán (a videóban 9:40-től) jöhettek a tényleges szakértők.

például a potenciális vírushordozók teszteléséről. Attól most tekintsünk el, hogy közben megpróbálta lefizetni a koronavírus elleni oltáson dolgozó német gyógyszeripari céget, hogy csak Amerikának biztosítsanak hozzáférést a vakcinához. Ez egy másik történet, ami inkább Trump szövetségesei felé mutatott lojalitásáról, illetve annak hiányáról szól, és csak másodsorban a járvány elleni küzdelemről.

Nektek ennyi is jó lesz

Félreértés ne essék, itt nem elsősorban az a baj, hogy egy kommunikációs atyaúristen esetleg megsérti újságírók önérzetét.

Sokkal inkább az a szomorú, hogy a fentebbi példákhoz, főleg Merkelhez, Trumphoz és Johnsonhoz képest a pökhendiségből visszavenni képtelen Fidesznél végképp nem értik: ha a médiát nem veszik emberszámba, azzal az általuk állítólag olyan nagyra tartott magyarokat nézik le.

Azt üzenik mindenkinek szerte az országban, hogy

Az emberek azzá válnak, aminek nézed őket

Hogy a Fidesz a magyar társadalom nagy részét üresfejű bunkónak tartja, az legkésőbb a kék plakátok megjelenésekor leplezetlenül kiderült – az ezt követő, gyakorlatilag folyamatos egybites migránsozás és sorosozás pedig napról napra rá is erősített erre. Elvégre ekkora hülyeséget általam értelmesnek tartott személynek meg sem próbálok eladni.

Pedig jelen helyzetben,

Ellenben az emberek most jogosan várják el a kormányzattól a mindennapos tahóskodás elhagyását. Ebbe beletartozik a más esetekben sikerrel alkalmazott kommunikátorok háttérbe vonulása, a terep átadása az orvosoknak, akiknek a javaslataira semmiképpen nem mondjuk, hogy azok politikailag motiváltak – még akkor sem, ha megijedünk tőle, hogy a javaslatok esetleges teljesíthetetlensége rávilágít az általunk üzemeltetett egészségügy súlyos hiányosságaira. 

De a technikai kérdéseken túl másra is fel kell készíteni az embereket az elkövetkező hetekben. Azt a fajta kendőzetlenséget itthon még senki nem merte bevállalni az emberek tömeges halálesetekre történő felkészítésében, amit Merkel vagy Johnson már igen. Pedig pontosan tudjuk: nálunk is hamarosan eljöhet az idő, hogy naponta tucatnyi áldozatról szólnak majd a hírek. Ennek elviselésére mielőbb érdemes lenne megacélozni a társadalmat. Az ilyen esetekben már végképp katasztrófa lenne, ha a sorosozáson edződött empátiájú kommunikátorok a megszokott fordulataikkal próbálnák kezelni a helyzetet.

Emellett ideje lenne tényleg tisztázni, hogy kinek, mikor és miért jár vagy nem jár teszt – ha egy ezt firtató kérdésre továbbra is kovácszoltánkodás lesz a válasz, nem kell meglepődni, ha egyre kevésbé tartja majd hitelesnek mindenki a kormányzattól érkező információkat.

Ezzel pedig mindenkinek csak rosszabb lesz. A tesztekkel kapcsolatos kérdések tisztázásán vasárnap is túl lehetett volna lenni, de Müller Cecília tisztifőorvos csak hétfőn önthetett tiszta vizet a pohárba. Innentől pedig mindenki eldöntheti, megnyugtatja-e a válasz.

Tesztből pedig egyébként is sokkal többet kellene végezni. És ha már egy szakértő is állítja, hogy ez nem kivitelezhetetlen, talán nem ördögtől való igény megtudni, miért van ebből nálunk kevés. A hétfői sajtótájékoztató alapján szerencsére valószínűleg ez is változni fog, bár az továbbra is érthetetlen és megválaszolatlan, hogyan dolgozhattak koronavírusos betegekkel egészségügyisek védőfelszerelések nélkül, és miért nem akarják nyilvánosságra hozni a megbetegedések megyénkénti megoszlását. 

Ezzel együtt is milyen érdekes, hogy a tisztifőorvos – bár szemmel láthatóan idegenül mozog a sajtótájékoztatókon – még a néha akadozó válaszaival is nyugodtabb légkört hagyott maga után, mint egy kommunikációs ketrecharcosnak kiképzett politikus. Aligha rajta múlik a fenti fontos információk visszatartása.

Soha jobbkor nem lehetne ezt kipróbálni.

Olvass még Galavits Patriktól az Azonnalin!