Lehet-e tere egy kiváló, de antiszemita polgármesternek?

Száztíz éve hunyt el Bécs egyik legjelentősebb polgármestere, a keresztényszociális Karl Lueger. Antiszemita kiszólásai miatt sokan azonban teljesen eltüntetnék a nevét az osztrák főváros köztereiről, miközben vitathatatlan: tömegközlekedési vagy építési politikája egyértelműen Bécs javát szolgálta.

Ma már nincs Bécsben Karl Luegerről körút elnevezve, a Ring egyetem előtti szakaszát egyszerűen Egyetemi körútnak hívják. Maga

hogy a hivatalos címe egy a világban egyértelműen antiszemitaként beállított politikusról, Karl Luegerről volt elnevezve. A vörös Bécset ez addig nem zavarta, de 2012-ben Andreas Mailath-Pokorny, akkori szocdem kulturális városi tanácsnok engedett a nyomásnak, és maga is „egy differenciáltabb Lueger-képet” szorgalmazott – értsd: kevesebb köztéri megbecsülést.

A Ring átnevezésével azonban Bécs városának egyik legnagyhatásúbb polgármestere nem tűnt el, a Ring egy másik részén a mai napig szobra is van, az ottani teret pedig ma is Karl Lueger térnek hívják. Azaz a luegertelenítés kissé közép-európaisan slamposra sikerült: a körút átnevezve, a tér maradhat.

Március 10-én van száztíz éve, hogy Karl Lueger elhunyt. Ennek kapcsán többen megint elővették a tér ügyét, mondván: az a politikus, akire Hitler a Mein Kampfban példaképeként hivatkozik, ne rendelkezzen térrel, szoborral. Robert Schindel, bécsi zsidó származású kommunista értelmiségi ezen követelés leghangosabb képviselője. Arra hivatkozik, hogy már 2012-ben létrejött egy történészbizottság, amely a bécsi utca- és térnevek esetleges „barna múltját” volt hivatott felmérni. Már ők is jelezték, hogy

Bécs városa azonban – amint az új szocdem kulturális városi tanácsnok a Der Standardnak nyilatkozta – inkább azon a véleményen van, hogy a problematikus neveket nem eltüntetni, hanem kontextualizálni kell (mondjuk emléktáblával vagy egy kritikus művészi alkotással). De a városvezetés szerint eleve jó lenne elkerülni az átnevezéseket, mert azok óriási adminisztrációs költséget jelentenek – az egyének számára is.

A Karl Lueger tér és az ottani szobra marad tehát. Jobboldali szervezetek pedig ott akarnak majd emlékezni a hajdani polgármesterre. Mindazonáltal ahogy sok tekintetben történelmietlen őt Hitler előfutárának tartani, szintén tévedés, ha most meg hirtelen szélőjobboldaliak akarnák maguknak megtalálni – Lueger ugyanis antiszemita volt (bár ez tényleges politikájában semmiképpen nem látszott meg), de deutschnational (azaz német nacionalista) politikusból Habsburg-párti keresztényszociálissá lett.

Lueger antiszemitizmusa vitathatatlan, ez azonban nem egy rasszista programot, hanem egy kispolgári demagógiát jelentett – azaz ha visszamenőlegesen akarnánk mai fogalmakkal cimkézni őt, jobboldali populistának lehetne nevezni.

Ferenc József négyszer is megtagadta, hogy kinevezze. A polgármestert ugyanis a városi tanács választotta, de a császárnak jóvá kellett hagynia, Ferenc József pedig – többek között szeretője, Schratt Katalin színésznő tanácsára – elvetette Luegert, hiába szerzett többször is többséget a bécsi városatyák között.

Lueger liberális nacionalistaként kezdte, de aztán a kispolgárságra és az alsó papságra támaszkodva sikeresen szervezett új tömegmozgalmat, a keresztényszociális pártot, azaz a mai Néppárt (ÖVP) elődszervezetét, amely a szociális kérdést (amely a munkásmozgalomnak is fontos volt) liberalizmus- és zsidóellenességgel kötötte össze. Ferenc József szerint viszont egy magát nyíltan antiszemitának nevező politikus – elvégre győztes listáját is Egyesült Antiszemitáknak (később Egyesült Keresztényeknek) hívták – nem tudja a birodalom minden polgárát megillető jogegyenlőséget biztosítani.

Ám miután XIII. Leó pápa is közben járt a császárnál, 1897-re Lueger beülhetett végre a polgármesteri székbe, előtte azonban sikeresen heccelte még utcai harcokra is a bécsi kispolgárságot és lumpenproletariátust.

– amint 1895-ben egy levelében írja. A heves, demagóg, valóban antiszemita választási kampányt azonban nem ilyen várospolitika követte, Bécs Lueger alatt modernebb lett, de a zsidóknak sem kellett félniük. 1897-től 1910-ig állt a császárváros élén. Kiépítette Bécs csatornahálózatát, teljessé tette a közvilágítást, elkezdte a bécsi metró – még földfeletti szakaszainak – megépítését, egyfajta előképeként a vörös Bécs lakáspolitikájának bérlakásházakat épített.

– az akkori számítások szerint ugyanis ilyen jellegű lakosságnövekedéssel számoltak.

A luegeri terveknek igazából az első világháború vetett véget, de az, hogy Bécs a mai napig tudja jól kezelni a lakhatási kérdést, nagyban köszönhető annak, hogy Lueger egy kétmilliós lélekszámra tényleg felkészítette a várost – ezt pedig Bécs 1910-ben el is érte, ám azóta egyszer sem.

Lueger esetében tehát szét kell választani a sikeres várospolitikust, akinek politikája vitathatatlanul hasznos volt, és a demagóg politikust, aki a 19. század végén számos olyan 20. századi elemet használt mozgósításaiban, ami akkor még új volt, de mára a tömegdemokráciákban szükségessé lett.

Hogy mennyiben lehet felelőssé tenné Hitlerért, kérdéses. Tény, hogy nyíltan antiszemita volt, ennyiben Hitlerre is bizonyosan hatott (a Mein Kampfban Hitler Luegert nemcsak antiszemitizmusa, de sikeres demagógiája miatt is dicséri), ám Lueger tényleges politikája nem irányult akár a zsidók, akár egy másik akkoriban jelentősen támadott társadalmi csoport, a korabeli Bécs majd negyedét kitevő csehek ellen.

Lueger az osztrák politikát jelentősen meghatározta. Ha Hitlernek nem is, de a vörös Bécsben a mai napig erős szélsőjobboldaliságnak (elég csak Heinz-Christian Strache népszerűségére gondolni) mindenképpen előfutára, aki megteremtette a szociáldemokraták mellett Ausztria másik nagy tömegmozgalmát, a „feketéket”, a mára türkizzé lett ÖVP elődjét.

NYITÓKÉP: Karl-Lueger-Platz a Lueger-szoborral (Bécs) / Wikipedia