+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

„Mit jelent az, hogy egy vállalkozásnak felelőssége van? Felelősséget csakis emberek vállalhatnak. A vállalat egy mesterséges személy, és ebben az értelemben lehetnek mesterséges felelősségei, de egy vállalatról egészében nem mondható el, hogy felelősséget vállalna, még ebben a homályos értelemben sem” – írta Milton Friedman kerek fél évszázaddal ezelőtt a The New York Times hasábjain, és habár gazdaságilag a lehető legtávolabb állok a neoliberális közgazdásztól, ebben teljes mértékben egyet kell, hogy értsek vele.

 

A cégek – ahogy Yuval Noah Harari is fejtegeti nagy sikerű Sapiens című könyvében – nem önmaguk jogán létező entitások, viszont igenis léteznek, valahogy úgy, ahogy a télapó vagy a fogtündér: azért létezik a nemlétező, mert hiszünk abban, hogy létezik.

 

Senki nem látta még a szakállas bácsit, ahogy mondjuk a Mercedest sem, de attól még léteznek, és mindkettőről nevetséges lenne azt állítanunk, hogy képesek felelősséget vállalni bármiért is.

 

Egy cég képviselője már vállalhat társadalmi felelősséget, viszont Friedman szerint ha így tesz, akkor szükségszerűen olyan módon cselekszik, amely ellentétes a beosztottjai érdekével. Értsd: a társadalmi felelősségvállalás szükségszerűen profitveszteséggel jár, ez pedig szembemegy a cég legfőbb céljával, ami per definitionem a profitszerzés.

 

Új idők, új hazugságok

 

1970 óta azonban változtak a dolgok. Nem sokat, de változtak.

 

A multinacionális cégek pedig rendkívüli hatékonysággal adaptálódtak az új helyzethez.

 

A 70-es években például még alig foglalkoztak páran a környezetvédelemmel, mostanra viszont a kritikus pillanathoz közeledve ez vált a legnépszerűbb közéleti témává, ezzel együtt pedig a nagyvállalatok időről időre kénytelenek válaszolni arra a növekvő társadalmi igényre, hogy ne tegyék teljesen tönkre az élőhelyünket tevékenységük során.

 

A környezetbarát működés a legtöbb esetben persze komoly profitvesztést jelentene számukra, viszont a cég imidzse a közvélemény szemében jelentősen javulna, amely szintén egy nem elhanyagolható szempont nekik.

 

A multinacionális cégek mára a greenwashinggal (magyarul nagyjából „zöldre mosás”) átvágták a gordiuszi csomót olyan környezetbarát intézkedések bevezetésével, amelyek rendkívül magas reklámértékkel bírnak, viszont nem járnak óriási profitveszteséggel, ugyanis a működésük főbb profittermelő elemeit nem érintik. Ezek az elemek pedig sokszor a lehető legnagyobb terhet róják a környezetünkre.

 

A környezetünk csak minimálisan jár jól, de legalább mi elégedettek lehetünk, hogy nem szennyezik már műanyag-szívószálakkal és egyéb egyszer használatos eszközökkel, így vonzóbb lesz a cég a fogyasztók és nem mellékesen az alkalmazottak számára is.

 

A köz elégedett, mert általában csak a reklám jut el hozzájuk, a megmaradó környezetszennyező gyakorlatok csak ritkábban, a dolgozóknak pedig hiába van közvetlenebb rálátásuk a cég környezetszennyezésre, a munkahelyi szelektív hulladékgyűjtés és egyéb apró gesztusok segítségével elfogadják azt a hazugságot, hogy egy felelősségteljes, zöld cégnél dolgoznak, mindezt azért, hogy ne érzékeljék azt, hogy belső ellentmondásba kerültek saját magukkal és továbbra is nyugodt szívvel dolgozhassanak jó fizetésért, jó körülmények között.

 

A greenwashing átlép a politikába

 

Ahogy a céges világban átvette a cselekvés helyét a greenwashing marketingje, úgy a politikában is rendszerint felbukkannak olyan szereplők, akik látszólag elkötelezettek a környezetünk védelme mellett, de igazából magasról tesznek rá, mert csak a támogatottságuk érdekli őket.

 

A Momentum a magyarországi pártok közül elsőként próbált a manapság népszerű zöld témákból politikai tőkét kovácsolni. Ez a lépés már csak pozíciójukból adódóan is egyértelmű volt: a párt fő célcsoportja tökéletesen egybeesik a környezetvédelemre legfogékonyabb korosztállyal, a szójalattét szürcsölő ultraliberális vegánokkal pedig végképp. Persze ott lehetne még az LMP is, de erre nekik se emberük nincs, aki megcsinálná, meg úgy általában, már jó ideje a megszűnés határán tengődnek.

 

Nem feltételezem, hogy a Momentum tagjainak jelentős része ne lenne elkötelezett a környezetvédelem mellett, viszont a párt most olyan dilemmával szembesült, amely rossz döntés esetén a politikai támogatottságukat jelentős mértékben csökkenthette volna. A párt meghozta a döntését,

 

a Fidesszel együtt leszavaztak az Európai Parlamentben olyan, az Európai Zöld Megállapodás ajánlását érintő módosítókat, amelyek a nagyvállalatok érdekeit jelentősen sértették volna, viszont érdemi cselekvést eredményeztek volna a bolygónk védelmében.

 

Ezzel a döntéssel ismételten bizonyíthatták hűségüket pártcsaládjuk, a liberális Renew Europe felé, akik szépen kiszolgálják a körülöttük megforduló és őket gyakran támogató nagyvállalatok érdekeit, viszont így a rengeteg elfogadott, homályos és megfoghatatlan javaslat mellett az olyan konkrét cselekvést ösztönző módosítók nem kerültek be az ajánlásba, amelyekkel valóban zöldebb lehetne a kontinens.

 

És hogy miért beszélünk egyelőre csak ajánlásról? A mostani szavazásnak semmiféle kötőereje nincs, az Európai Parlament nem kezdeményezhet rendeleteket, viszont ajánlásokkal jelezheti a jogalkotás kezdeményezésére jogosult Bizottság felé, hogy mit szeretne. Ez történik most is, ezért a sok szavazás és módosító, hogy megalkossák a közös elképzelésüket arról, hogy miről is kéne szóljon majd egyszer az Európai Zöld Megállapodás.

 

Hiába nincs jogi kötőereje a mostani ajánlásnak, pont ezért van óriási jelentősége annak, hogy a Momentum és a Fidesz képviselői már a folyamat mínusz egyedik fázisában leszavaztak az ajánlásban olyan pontokat, amelyek valódi változást hozhatnának környezetünk védelmében.

 

A Momentum európai színtéren így nem veszített támogatottságából, de mi van a valóban környezetvédő szimpatizánsaikkal? Hát igazából a nagy büdös semmi, mert a hazai sajtóban egyedül a Balra át! figyelt fel a szavazásra,

 

a Momentum pedig folyamatosan ontja a zöldmarketinget a szimpatizánsai felé, így azok továbbra is egy progresszív, zöld, a bolygó megmentéséért küzdő pártként gondolnak rájuk.

 

A párt a blogján reagált a Balra át! egyébként sok helyen valóban pontatlan cikkére, viszont a PR-szagú válaszban a Momentum nem csupán pontatlan, hanem több helyen is szándékosan maszatol, hogy a közvélemény előtt megvédje EP-képviselőinek szavazási magatartását.

 

A szavazatokról szinte szó sem esik, viszont van egy jó adag pózolás olyan megfoghatatlan és nagyjából hatástalan dolgokkal, mint hogy a klímavészhelyzet kihirdetését is ők maguk kezdeményezték, meg a tagjaik szedik a szemetet Budapesttől Münchenig. A nemmel szavazásokat azzal magyarázzák, hogy ha többször benyújtanak egy módosítót, akkor felesleges mindet megszavani és amúgy is, ezekbe általában bele akarnak csempészni „egy-egy nekik kedvező ismétlést vagy extremitást” a szélbalosok vagy a széljobberek.

 

A leghatásosabb hazugság mindig az, amelyik igazságon alapszik, és az utóbbi két állítás alapvetően tényleg igaz, viszont a teljes igazság mindenki számára elérhető az Európai Parlament jegyzőkönyvében és az ülés végén elfogadott dokumentumban, így alapos utánajárással lelepleződhetnek a pártok marketingeseinek csúsztatásai.

 

Mit szavaztak le pontosan a momentumosok?

 

Így hát ki is bogarásztuk a Balra át! által felsorolt módosítókat, és megnéztük, hogy kik és hogyan szavaztak az Európai Zöld Megállapodás ajánlásának módosítóiról.

 

A Balra át! által kiemelt módosítók mindegyikét a szélsőbaloldali pártokat tömörítő Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) frakciója nyújtotta be, összesen 21-et.

 

A momentumos Cseh Katalin és Donáth Anna mindegyiket leszavazta, a Renew-val és a fideszes képviselőkkel, illetve azok frakciójával, az Európai Néppárttal együtt,

 

míg a Zöldek frakciója három kivételével mindegyikre igennel szavazott.

 

A kiemelt módosítók az alábbiakról szóltak:

 

+ az adóelkerülő vállalatok elleni hatékony fellépés szorgalmazása, az abból befolyó pénz zöld kezdeményezésekre fordítása (Am 59),

 

+  az Európai Bizottság felkérése arra, hogy terjesszen elő egy olyan javaslatot, amely deklarálja az anyavállalatok felelősségét az értékláncukban bekövetkező környezeti károkért (Am 64),

 

+ az Európai Bizottság felkérése arra, hogy módosítsák az állami támogatással kapcsolatos szabályait annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrások használatát támogassák, illetve annak elítélése, hogy a jelenlegi szabályok a szén- és nukleáris energiát részesítik előnyben – itt Paks 2-t is említik név szerint (Am 52),

 

az állami szerepvállalás hangsúlyozása a privatizációval szemben a környezetbarát közlekedés fejlesztésében (Am 70),

 

+ a tervezett elavulás tiltása (Am 51),

 

+  a hatályban levő szabadkereskedelmi egyezmények zöld szempontok szerinti újragondolása (Am 61).

 

Időközben a fenti módosítók kapcsán a Momentum tételes „cáfolattal” is jelentkezett a blogján, ahol rámutatnak, hogy a Balra át! több helyen is tévedett: nem volt szó sem a környezetszennyező multik büntetéséről, sem a környezetszennyező beruházások tiltásáról, a szabadkereskedelmi egyezmények újragondolásáról pedig titkos szavazás volt, illetve a tervezett elavulás tiltását is megszavazták, csak nem a GUE/NGL módosítójánál, hanem a záródokumentumban.

 

Ezek mellett viszont sok vitatható pont is van a blogbejegyzésben:

 

az állami támogatások szigorítása kapcsán hiába szavaztak meg egy hasonló módosítót, az nem tartalmazta azt a kitételt, hogy elítélik a tényt, hogy a jelenlegi állami támogatási szabályok a szén- és nukleáris energiát részesítik előnyben,

 

az anyavállalatok felelősségét sem deklarálták az értékláncukban bekövetkező környezeti károkért,

 

az állami szerepvállalást sem akarták hangsúlyozni a környezetbarát közlekedés fejlesztésénél, mert az indítványt „csak a szélsőbaloldali frakció, és a szélsőjobboldali, Európa-ellenesek támogatták frakciószinten” és szerintük ez „a tömegközlekedés állami tulajdonba vételéről szól”.

 

Természetesen nemcsak a szélsőbal nyújtott be módosítókat, hanem a Zöldek is,

 

szám szerint 11-et, ebből 4-et a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségével (S&D, itt foglal helyet a DK és az MSZP) közösen. A szocialistákkal közösen beadott módosítókat a momentumosok mind megszavazták, viszont a Zöldek önálló módosítói közül csak kettőre voksoltak igennel. A fideszes képviselők és az Európai Néppárt többi képviselője a 11 módosítóból 10-re szavazott nemmel.

 

Az alábbi módosítókat nem szavazták meg a Momentum képviselői:

 

+ az EU biztosítsa minden Európában élőnek az alapvető jogát egy biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez, illetve egy stabil klímához (Am 14; ezt még a Néppárt is megszavazta, a Fidesz képviselőivel együtt),

 

+ az Európai Bizottság felkérése arra, hogy dolgozzon ki egy alternatívát a jólét mérésére a GDP helyett (Am 15),

 

+ az Európai Bizottság felkérése egy minimálbér-tervezet kidolgozására annak biztosítására, hogy minimalizálják a klímapolitikájuk káros társadalmi hatásait (Am 16),

 

+ felkérés az üvegházhatású gázok uniós kibocsátásának csökkentésére, az 1990-es szinthez képest legalább 65 százalékkal, 2030-ig (Am 17) – az eredeti javaslatban egyébként 55 százalék szerepelt,

 

+ az agrárpolitika átfogó reformjának szorgalmazása, az EU klíma- és biodiverzitási céljaival összhangban (Am 19).

 

A Zöldek két önálló módosítója, amelyeket a momentumosok is megszavaztak, a digitális szektor fenntarthatóságáról és arról szólt, hogy

 

az EU megfelelő anyagi erőforrások segítségével folyamatosan foglalkozzon a „genderfelelős” klímacselekvéssel.

 

Külön érdekes, hogy a Momentum a blogbejegyzésében egy fentebb említett, a cégek értékláncáról szóló módosító kapcsán azzal magyarázza a nemmel való szavazásukat, hogy ha a cég globális értéklánca nem érinti az európai kontinenst, akkor azt a céget nem tudják ebben a dokumentumban szabályozni, viszont a „genderfelelős” klímacselekvéses módosítót simán megszavazták, pedig abban is szó van a „globális” cselekvésről az uniós mellett.

 

Abba pedig, hogy a gendernek egyáltalán mi köze van a klímaváltozáshoz, inkább bele se mennék. A módosítóból sem derül ki, de azért megszavazták.

 

Összességében tehát elmondható, hogy Cseh Katalin és Donáth Anna amellett, hogy szinte mindig a frakciójukkal egyetértésben szavaztak, nemcsak a szélsőbal zöld módosítóit nem akarták átengedni, hanem

 

a bal-jobb politikai spektrumon a GUE/NGL-hez képest azért még mindig jobbrább elhelyezkedő Zöldek önálló módosítóinak jelentős részével sem akartak közösséget vállalni, inkább azok ellen szavaztak, a fideszesekkel együtt.

 

Az idézett dokumentumok és cikkek átolvasása után ugyan erős túlzás lenne azt állítani, hogy a Momentumot egyáltalán nem érdekli a környezetünk védelme, viszont a hatékony fellépéshez nem elég a javaslatok kilúgozott változatait megszavazni, a valódi változáshoz radikális lépések szükségesek.

 

A GUE/NGL frakció egyébként beadott egy olyan módosítót is, amely hangsúlyozza, hogy a klímakrízis megoldása már létezik, viszont a hátráltató tényező valójában a politikai akarat hiánya. Egy ilyen módosítónak semmi értelme nincs az EP-ben, viszont a fentebb felsorolt szavazati magatartást remekül összefoglalja: ha lenne politikai akarat, akkor átmennének a kézzelfoghatóbb eredménnyel járó, radikális megoldási javaslatok is.

 

Nem elég a kommunikáció szintjén radikálisnak tűnni, majd a szavazásokkor megalkuvónak lenni,

 

még akkor sem, ha a kérdéses módosítók egy részét történetesen a szélsőbal frakciója adta be. 

 

Nekik mindegy, csak a színe legyen zöld!

 

Ha egy párt részéről nincsen meg a radikálisan zöld akarat, akkor joggal elvárható, hogy a kommunikációjukban se ezzel pózoljanak – a Momentum viszont pontosan ezt teszi.

 

Néhány jelentősebb példa a közelmúltból (a rengeteg zöldmarketinges bejegyzést nem volt erőm összeszedni): „Zöld karácsony – fenntarthatóság és klímavédelem összefüggései” konferenciát szerveztek decemberben a klímagyilkos cégekkel szövetséges Renew Europe-frakció támogatásával, a miniszterelnököt „klímakaméleonnak” nevezték, sajtótájékoztatót hívtak össze annak demonstrálására, hogy mennyire zöld vonattal menni Brüsszelbe,

 

a szavazás előtt három nappal pedig Cseh Katalin egy kupac hulladék előtt papolt a személyes felelősségről és a közös szemétszedés fontosságáról,

 

miközben azzal pózolt, hogy az EP-ben mennyire a környezet védelmében dolgoznak és hogy az Európai Zöld Megállapodás milyen jó lesz nekünk.

 

Cseh Katalin helyében biztosan elgondolkoznék, hogy van-e képem egyéni cselekvésre felszólítani a lakosságot, miközben a sokkal nagyobb változást eredményező intézkedéseket élből leszavaztam – pedig az igazi változásért még a kezem sem kellett volna összepiszkolnom, elég lett volna csak az öt centivel odébb levő gombot megnyomnom.

 

A Momentum szimpatizánsai helyében pedig azon gondolkoznék el, hogy mennyire tartom fontosnak a környezetvédelmet. És ha arra jutok, hogy eléggé, akkor nem szavazok csak azért a pártra, mert „nincs jobb”, hanem a hasonló álláspontú társaimmal együtt megpróbálom rákényszeríteni őket arra, hogy a cselekedeteik tökéletes összhangban legyenek a szavaikkal.

 

Mert enélkül a Momentum politikájára is ugyanaz érvényes, mint Orbán Viktorra:

 

ne figyeljünk oda arra amit mondanak, egyetlen dologra figyeljünk, amit csinálnak!

 

Olvasnál még Varsányi Bencétől? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Miért nem elfogadható egy olyan orvos, aki még életében nem műtött, de alkalmas jelölt a Kúria élére egy olyan személy, aki még életében nem bíráskodott? Parlamenti képviselőket kérdeztünk.

A döntést a járványhelyzet súlyosságával indokolja a párt.

A Brit Egészségügyi Szolgálatnál arra készülnek, hogy decemberre már hatásos koronavírus elleni vakcina áll majd rendelkezésükre. Erről beszélt parlamenti képviselőknek a tisztifőorvos-helyettes. Boris Johnson egyelőre óvatos.

A környező országok közül lehagyta Magyarországot Szlovákia a lakosságarányos aktív fertőzések számában, de ez nem jelenti azt, hogy itthon javulna a járványhelyzet.

Az egészségügyi intézmények egyre kevésbé bírják a koronavírus-járvánnyal járó nyomást. Volt, hogy nem akartak beteget átvenni kórházak a mentősöktől, máshol már apácakra is szükség van.

Egy hete még csak riogattak vele, hétfőtől azonban már mindehol hordani kell a maszkot a román fővárosban.

A hét kérdése

Európa egyre több országában vezetnek be korlátozásokat a növekvő esetszámok miatt, emiatt elképzelhető, hogy lassan Magyarország is szigorítani fog. Te milyen korlátozásokat vállalnál be?

Azért ide elnéznénk

Hogyan lehet a szolidaritás kultúráját intézményesíteni a művészeti világban? Milyen egzisztenciális terheket és elvárásokat vehet le ez az alkotók válláról? Kerekasztal-beszélgetés, október 19.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Twitter megosztás Google+ megosztás