Szerző:
Renczes Ágoston
A szlovák választásokon a magyarok csaknem harmada szlovák pártokra szavazott: ez nem azért van, mert a felvidéki magyaroknak a magyarságuk már kevésbé fontos, hanem azért, mert a magyarságuk önmagában nem fontosabb annál, mint hogy bele tudjanak szólni az országos politikába.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Mi mozgatta a szlovák pártokra szavazó felvidéki magyarokat? Ahogy az Azonnalin Techet Péter is megírta, a szlovákiai választásokon a magyarok majdnem 30 százaléka szlovák pártra szavazott annak ellenére, hogy volt választék magyar vonatkozású pártokból: ott volt a magát etnikai pártként meghatározó MKP köré szerveződő Magyar Közösségi Összefogás, a szlovák-magyar vegyespárt Most-Híd, és ott voltak a külön magyar platformot létrehozó progresszívek.
Techet Péter azzal zárja a cikkét, hogy „a szlovák pártok kapcsán a magyaroknak mindegy, hogy van-e kisebbségi program, kifejezetten magyar jelölt”, illetve „aki eldöntötte, hogy szlovák pártra szavaz, az már tényleg kizárólag a szlovák szempontok szerint teszi”.
De miért lehetnek vonzóbbak a szlovák szempontok a magyarok számára?
A szlovákiai nyilvánosságban közhely, hogy
Így volt ez a szlovákok két közelmúltbeli nagy identitásformáló eseménye során is: a bársonyos forradalomból a szlovákiai magyar demokratikus ellenzék is bőven kivette a részét, és Mečiar leváltása sem sikerülhetett volna a magyarok pártja és a magyarok szavazatai nélkül.
1998-ban, Mečiar leváltásával kezdődött a szlovákiai magyar politika ezidáig legsikeresebb időszaka: a kilencvenes évek magyarellenessége összekovácsolta a szlovákiai magyarok három addigi pártját, az új párt, a Magyar Koalíció Pártja pedig a szlovák pártok egyenrangú partnereként tudott részt venni az országos politika alakításában: tagja volt annak a két kormánynak, amelyek helyrerakták és látványos növekedési pályára állították az ország gazdaságát, és Szlovákiát a NATO-ba és az Európai Unióba vezették.
Az MKP-nak sikerült magáról egy olyannyira megbízható politikai erő képét kialakítania, hogy valószínűleg még szlovák szavazókat is szerzett: a 2002-es és a 2006-os választásokon is a magyar lakosság arányát meghaladó súllyal került a parlamentbe, 2006-ban majdnem 12 százalékkal (ezzel az eredménnyel a mostani választásokon a harmadik legerősebb párt lenne). A képlet tehát ez volt: az MKP egy megbízható politikai partner, a magyar választók pedig megbízhatóan rá szavaznak.
A 2006-os választásokat azonban Robert Fico nyerte, az MKP ellenzékbe szorult, a belső törésvonalak pedig szétfeszítették a pártot. 2009-ben Bugár Béláék kiváltak az MKP-ból, a magyar szavazók pedig azzal szembesültek, hogy az ő megbízható, jelentős politikai súllyal bíró pártjuk két egymásra mutogató pártra szakadt. Az MKP azon kívül, hogy Bugárék kilépését árulásként értelmezte, semmi érdemit nem tudott kezdeni a monopóliumának megtörésével és az új versenyhelyzettel, így a 2010-es választáson Bugárék folyamatos leárulózásánál
a Híd magabiztos, 8 százalék fölötti eredménnyel jutott be a parlamentbe és lett az új kormány tagja, az MKP viszont az 5 százalékos küszöböt sem ugrotta meg.
A megbízhatóság mítosza
Ekkor úgy tűnt, hogy az országos politikában a Híd veszi át a megbízható magyar párt szerepét, viszont az MKP-val a választások után is tovább folytatódó egyre kiábrándítóbb iszapbirkózás – amit csak súlyosbított, hogy az MKP-Híd szembenállásra sikerült ráilleszteni a magyarországi belpolitika törésvonalait is –, illetve a jól kommunikálható sikerek hiánya lemorzsolta a Híd támogatottságát (a 2010-ben megalakult, jobboldali Radičová-kormány 2012-ben megbukott, az előrehozott választásokat Fico úgy megnyerte, hogy egymaga alakított kormányt), és a 2016-os választásokon már csak 6,5 százalékos eredménnyel jutott be a parlamentbe.
A megbízható magyar párt mítosza pedig megroggyant azzal, hogy a Híd 2016-ban kormánykoalícióra lépett a Fico-féle Smerrel és a korábban ultranacionalista Szlovák Nemzeti Párttal, és
A 2020-as választásokon a Híd ennek megfelelő eredményt ért el: még az állami támogatáshoz szükséges három százalék sem jött össze nekik. Ugyanakkor a 2010 óta a parlamentbe jutni képtelen, azóta csak önkormányzati szinten politizáló és a Fidesszel, illetve a magyar kormánnyal kötött stratégiai partnerségét helyenként meglehetősen aggályosan ápolgató MKP-nak sem sikerült az összefogásos manőver, és az MKÖ is parlamenten kívül maradt. Tehát az egykori képlettől – a magyarok szavazatait megbízhatóan hozza a magyar párt, ami megbízható politikai szövetséges – a szlovákiai magyar politika eljutott oda, hogy már pártja sincs a parlamentben, ami hozná a magyarok szavazatait és képviselné a magyar szempontokat.
De mik ezek a magyar szempontok? Vannak egyáltalán magyar és szlovák szempontok?
Mivel a magyarellenesség mostanra teljesen kiszorult a szlovák politikából, és a szlovákok számára legkényesebb magyar témákat – az autonómiát és a Beneš-dekrétumok ügyét – még az MKÖ is tudatosan mellőzte, a szlovák szavazók szempontjai és a magyar szavazók szempontjai ma már szinte teljes mértékben fedik egymást. A magyar szavazók egy jelentős részének ugyan vannak a kisebbségi léthez kapcsolódó speciális szempontjai, amik a szlovák szavazóknak nincsenek, de alapvetően a magyarok is ugyanúgy egy normális országban szeretnének élni anyagi biztonságban, mint a szlovákok.
és tevékenyen részt vett Szlovákia felzárkóztatásában (még ha a kisebbségi érdekérvényesítés területén csak részsikereket ért is el).
A szlovákiai magyarok „jó oldalon állása” meglátszott akkor is, amikor nem pártok közül kellett választani: az elnökválasztásokon. 1999-ben és 2004-ben a magyarok szavazatai is kellettek ahhoz, hogy ne válasszák elnökké Mečiart, 2014-ben Andrej Kiska a magyar szavazatoknak is köszönhetően kerekedett fölül a miniszterelnökit az elnöki székre cserélni vágyó Robert Ficón, 2019-ben pedig a magyarok zömmel Zuzana Čaputovára szavaztak Ficóék jelöltjével szemben. (Persze a pártok adnak útmutatást a választóiknak azzal, hogy melyik államfőjelöltet támogatják, de például Andrej Kiskát – eléggé furcsa indokokkal – határozottan nem támogatta az MKP, viszont ez a magyarok szavazatain egyáltalán nem látszott meg.)
A magyarok bele akarnak szólni az országos politikába
A magyar szavazók többsége tehát általában felelős állampolgárként voksolt a szlovákiai választásokon, és most is ez történt (bár végül jórészt eredménytelenül). A Híd a szlovák szavazói mellett a magyar szavazóinak jelentős részét is elvesztette; a magyar választók zömmel az MKÖ-re szavaztak, és nem csupán a kisebbségi témák miatt: legalább ilyen fontos volt, hogy – ugyanúgy, mint a szlovák ellenzéki pártok – az MKÖ is hangsúlyosan a kormányváltással kampányolt, viszont a parlamentbe jutáshoz nem tudott elegendő választót megszólítani.
Túl sokan voltak azok a kormányváltás mellett elkötelezett magyar szavazók, akik nem bíztak az MKÖ sikerében, vagy már korábban végleg kiábrándultak az MKP-ból: ők valamelyik szlovák ellenzéki pártra szavaztak. Bár ezeket a magyar szavazókat a PS/Spolu külön is próbálta megszólítani, a magyar platform ugyanazért nem aratott sikert a magyar szavazók körében, amiért a progresszívek országosan is megbuktak: a választás közeledtével egyre kevésbé lehetett őket komolyan venni. Így a szlovák pártok közül válogató magyar szavazók többsége (a populista és radikális pártokra szavazókat most figyelmen kívül hagyva) a legerősebbnek látszó és végül a választásokat meg is nyerő Igor Matovič pártjára szavazott.
Vagyis nem arról van szó, hogy a szlovák pártokra szavazó magyarok számára a magyarságuk már kevésbé fontos, hanem arról, hogy
Ez azonban nem újdonság. Az újdonság az, hogy miután megosztotta, egymásnak ugrasztotta és egy jelentős részét kiábrándította, a szlovákiai magyar politikai elitnek sikerült magát teljes mértékben kiszerveznie egy felelős és megbízható választói tömb éléről.
A szerző közgazdász, szlovákiai magyar, Budapesten él. Olvass még tőle!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.