Így meséli el egy gyerekmese a NER működését

Szerző: Pintér Bence
2020.03.05. 07:02

A Bob, a mester a győri polipról, a Mancs őrjárat a libertárius disztópiáról mesél a gyerekeknek, miközben leginkább otromba módon játékokat akar eladni nekik. Milyen erkölcsi tanulsággal bírnak a kicsiknek szóló mesék?

Így meséli el egy gyerekmese a NER működését

 Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Két gyerek mellett az ember rákényszerül arra, hogy megnézzen pár kicsiknek szóló mozgóképes alkotást, mi több: ha igazán tudatos szülő akar lenni, akkor azért is meg kell nézni ezeket, hogy Maróth Miklós-i értelemben véve is kontrolláljuk azt, hogy milyen dolgokat látnak a gyerekeink. Nekem egyelőre a legkisebbeknek szóló kínálat egy részéről van tapasztalatom, és abból is leginkább válogatott módon, mivel tévénk nincs, ezért az online streaming-szolgáltatók és a YouTube kínálata adott.

Nagyon érdekes kérdés, hogy pontosan mit is mutatnak a világból ezek a mesék, amelyek nyilván főszabály szerint egyrészt nem akarnak feltétlenül mondani valamit a világról, másrészt a felépített világukat igyekeznek a lehető legegyszerűbben tartani, redukálni, hogy a gyerekek könnyen befogadják a dolgot.

Általában tehát egy mélyebb magyarázatokkal nem rendelkező világépítés, limitált mennyiségű karakter és egy adott formula az, ami alapján meg kéne fejteni a mese üzenetét –

hiszen valamilyen üzenete ezeknek általában még akkor is van, ha láthatóan csak azért készült, hogy a játékboltban minél több műanyag szart akarjon megvenni a gyereked.

1. Bogyó és Babóca

A Bogyó és Babócát méltán nevezhetnénk Hirosima és Nagaszakinak is, már ha azt nézzük, milyen hatással van Bartos Erika szürreális világa a felnőttek agysejteire. Mindezt félretéve itt és most röviden megállapítom, hogy ez a mese a kivétel a fenti szabály alól:

a Bogyó és Babócának az égegyadta világon nincsen semmilyen mondanivalója.

Láttam belőle kismillió részt, se egy valódi konfliktus, se jellemfejlődés, se konzisztens világ, vagy legalább látszólag működő gazdasági rendszer – semmi nincs benne, a bugyután megrajzolt antropomorf rovarok és a csigafiú meg a többiek kalandokba keverednek, amelyeknek nincs semmilyen tétje és konzisztens háttere.

2. Mancs őrjárat

A Mancs őrjárat lényege a következő: adott egy Ryder nevű – egyértelműen milliárdos – tízéves fiú, akinek van hat beszélő kutyája, akikkel, illetve a nekik gyártott, vélhetően nagyon drága high-tech járművekkel csapatban dolgozva különféle vészhelyzeti szituációkat oldanak meg Kaland-öbölben.

A rajzfilm világa és cselekménye annyi kérdést vet fel, hogy több tucatnyi cikk született már ezekről – hol vannak Ryder szülei? Honnan van ennyi pénze? Miért beszélnek a kutyák, miközben más állatok nem beszélnek? Miért ennyire inkompetens minden felnőtt?

Ennél is súlyosabb kérdés azonban az, hogy miért vannak olyan közszolgáltatások, mint a rendőrség, a titkosszolgálat (!) a tűzoltóság, a mentőszolgálat, vagy a hegyimentés magánkézben?

Miért egy tízéves milliárdos intézi ezeket? És miért csak olyanoknak, akik láthatóan a polgármesterasszony közeli barátai?

Ugyanis bár Kaland-öbölben látunk néha egyszerű polgárokat, de a bajba kerülő karakterek általában a környék nagyvállalkozói (hajózási, mezőgazdasági, szolgáltatói, vendéglátóipari vonalon), akik mind-mind jó viszonyt ápolnak Goodway polgármesterasszonnyal, akinek már beszélő neve („jó/helyes út”) is gyanúra ad okot, hát még az, hogy az epizódok egy jelentős részében az ő háziállatát, Tyukicát kell megmenteni.

Ez alapján Kaland-öböl egy szuverén, libertárius vagy még inkább oligarchikus berendezkedésű kisállamnak tűnik, ahol csak a központi vezetéshez közel álló polgárok részesülhetnek olyan közszolgáltatásokból, ami egy normális államban mindenkinek járna. Nem világos azonban, hogy a város fizet-e ezekért a szolgáltatásokért Rydernek közpénzből – van-e egyáltalán közpénz, hiszen nem világos milyen szolgáltatásokat is kapnának adójukért cserébe az állampolgárok.

3. Bob, a mester (új évadok)

Meglepően hasonló helyzetet vázolnak fel a Bob, a mester újabb évadai, amelyek sokak szerint elmaradnak minőségben a régi évadoktól, és amely

leginkább olyan, mintha Mészáros Lőrincről készítene kedves hangvételű propagandamesét a közmédia.

Bob Rugóvárosban tevékenykedik két alkalmazottjával, Wendyvel és Leóval, valamint beszélő és kissé antropomorfizált munkagépeivel. A formula lényege, hogy Bob csapatának rövid határidővel (általában aznap estére) meg kell építeni valami fontos dolgot, de munka közben valaki elront valamit, amit szerencsére ki tudnak még javítani időre.

Ami rögtön szembetűnik, hogy láthatóan a város összes közbeszerzését Bob csapata nyeri el, hiszen ők készítenek/javítanak minden középületet, a város minden programját, közparkját, látványosságát ők húzzák fel. Mivel látjuk, hogy Bob csapata minden egyes alkalommal elront valamit, ezért világos, hogy nem ők a legjobbak az iparban.

Valamiért mégis mindent ők építenek – gyaníthatóan azért, mert a helyi politikusok (a polgármesterasszony és segédje, Bajusz úr) Bob zsebében vannak.

Persze nemcsak köz-, de magánmegrendeléseket is kap az ezermester, közülük is kiemelkedik Pityóka séf, akinek a két évad alatt, amit megtekinthettem, legalább hét különféle vendéglátóipari egységet húznak fel városszerte a felhőkarcoló-étteremtől a parti szusibárig. Úgy tűnik, hogy a városvezetéssel szintén jó viszonyt ápoló Pityóka is monopolhelyzetben van egy másik szegmensben.

A vidám építkezés mellett tehát a gyerekek például a „győri polip” néven elhíresült városműködtetési modellt is könnyedén megismerhetik a Bob, a mester új évadaiból. Én talán úgy folytatnám, hogy Pityóka séf kiesik a polgármester asszony kegyeiből, és ezután Bob felvásárolja az éttermeit, s épít magának egy stadiont és egy kisvasutat.

4. Ben és Holly apró királysága

Rövid listámon ez az egyetlen igazán értelmes mese, ami láthatóan nem egy LSD-trip alatt született (Bogyó és Babóca), nem műanyag játékokat akar a gyerekre sózni (Mancs őrjárat) és nem is egy régi, jó mese kilúgozása (Bob, a mester), hanem ténylegesen akar valamit mondani a gyerekeknek.

Az Aprócska Királyságban tündérek és koboldok élnek együtt békében egy tündérkirály irányítása alatt. A tündérek tudnak varázsolni, a koboldok pedig szeretnek keményen dolgozni, és láthatóan ők állítják elő a királyság GDP-jének jelentős hányadát, hiszen csak őket látjuk dolgozni. (Érvelhet valaki azzal persze, hogy Szilva dadus, a királyi család szolgálója is dolgozik, de valójában mindent – főzést, udvarsöprést, stb. – varázslattal old meg.)

A tündérek közül leginkább a királyi családot ismerjük meg, akik általában nem csinálnak semmit, Holly hercegnő és a tündérek azonban járnak iskolába, már ha Szilva dadus óráit nevezhetjük annak.

A koboldok másik iskolába járnak, nekik a Bölcs Öreg kobold (a koboldkommuna vezetője) tart előadásokat, világos tehát, hogy az oktatási rendszer faji alapon szegregált.

Ettől függetlenül az Aprócska Királyságban nincs igazi elnyomás, a magyarázat arra, hogy az egyik faj dolgozik, a másik meg nem, az, hogy a koboldok ösztönösen szeretnek dolgozni, gyakori témája a sorozatnak, hogy nem bírják a semmittevést.

Pár rész megtekintése után világossá válik azért, hogy milyen allegóriával van itt dolgunk: ha a tündérek varázsigéit úgy kell felfogni, mint a pénzt. Tehát ha egy tündér előtt megoldandó probléma tornyosul, az azt mindig varázslattal oldja meg, míg ugyanezt a problémát a koboldok munkával és felhúzhatós gépekkel oldják meg.

Az óvodásoknak szóló mese ennél mélyebben nem megy bele a vagyoni különbségek kritikájába, nem élezi szakítópontig ezeket a konfliktusokat, de ha kisgyermekünk mellett ülve ezzel a szemmel kezdjük figyelni a sorozatot, rögtön sokkal érdekesebbé kezd válni a történet.

+ + +

 

Mit mondhatnék, minderre? Hogy bezzeg a mi időnkben, amikor csillgaharcosok verték szét egymást, vagy tízévesek rohangáltak szerte a vidéken, hogy állatokat fogjanak be, és kvázi kutyaviadalokat rendezzenek velük, az sokkal jobb volt?

Ok, millenial, mondaná erre a fiam, szóval most inkább megyek és nézek egy kis Peppa malacot, hátha lesz benne valami érdekes.

Ha Pintér Bencétől szeretnél még olvasni, ide kattints!

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek