2020: a globális összeomlás küszöbén?

Dorosz Dávid

Szerző:
Dorosz Dávid

2020.03.05. 12:22

Ne maszatoljunk: a 2020-as évek sorsfordítóak lesznek. A világunk egyre melegebb, igazságtalanabb és veszélyesebb hellyé válik. Magyarország veszélyesen felkészületlen. A harc a jövőért már zajlik.

Miről szólnak majd a húszas évek?​ Új sorozat indult az Azonnalin: a 2020-as éveket alakító emberek mondják el, merre megyünk ebben az évtizedben.​ A hetedik részben Dorosz Dávid cikkét közöljük.

A 21. század globális trendjeit elemző, nemrég megjelent könyvemben egyértelműen fogalmazok. A 2020-as évtizedben végképp falnak megy az a 19. századtól kezdve kialakult globális egyensúly, aminek fő elemei a folyamatos lakosságnövekedés, a hullámokban jelentkező, de töretlen technikai fejlődés, változó vezetésű, de stabil hegemón világrend és a Föld erőforrásainak egyre mélyülő kihasználása voltak.

A húszas évek bebizonyítják e fejlődési modell fenntarthatatlanságát: mindannyiunk számára egyértelművé válik, hogy a globalizált, kapitalista modell mind környezeti, mind társadalmi szempontból aláásta saját fejlődésének alapjait.

Túlterhelt bolygó

Földünk ökoszisztémáját alapjaiban érinti a népességrobbanás:

a mai 7,7 milliárdos népesség az ENSZ középutas előrejelzése szerint 2050-ben 9,8 milliárdra, 2100-ban pedig 11,2 milliárdra növekszik.

A megnövekedett lakosságnak több élelemre (2050-ben hatvan százalékkal többre), vízre (minden évben egy százalékkal növekszik a globális vízigényünk), és energiára (2040-ig harminc százalékkal több) lesz szüksége. Mindezt úgy, hogy ezek egy komplex rendszerben együtt mozognak, nem lehet őket külön kezelni: például a vízfelhasználásunk hetven százaléka mezőgazdasági termelésben, azaz közvetlenül élelmiszer-előállításban hasznosul.

A klímakatasztrófa következtében emberek millió kényszerülnek majd elhagyni otthonaikat. A Föld lakosságának közel egyharmada az emelkedő tengerektől veszélyeztetett zónában él (például egész Miami Beach víz alá kerülhet és Banglades jó része el fog tűnni), illetve Dél-Európától Kínáig teljes régiókra tartós szárazság és elsivatagosodás vár. A kiszámíthatatlan időjárás és a természeti katasztrófák pedig a kevésbé kitett helyeken élőket is elérik, elég csak a nyugati városokat menetrendszerűen érő hőhullámokra gondolni.

Természeti szempontból tehát kétoldali nyomás alatt vagyunk: a növekvő népesség által folyamatosan nő a Föld elérhető erőforrásai iránti igény, miközben a klímaválság épp ezeket az erőforrásokat veszélyezteti, illetve lehetetlenné teszi a mostani kiaknázás folytatását. Ez önmagában ördögi kör, amit a társadalmi berendezkedésünk válsága csak mélyíteni fog.

Aláaknázott társadalmak

Társadalmi életünket bénítják a növekvő vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek, ezek a 2020-as években várhatóan nemcsak a társadalmakon belül, hanem globálisan is nőni fognak. A jövedelmi egyenlőtlenségek robbanásszerű növekedése mögött meglehetősen egyszerű okok állnak:

az emberek jól meghatározható, szűk köre jelentősen többet keres, mint mindenki más.

Miközben ezeknek az embereknek a jövedelme olyan mértékben nőtt, hogy mára szupergazdag globális elitté váltak, nemcsak a szegények, de a nyugati középosztályok jelentős részének is csak stagnáló bérek jutottak.

A már így is fenntarthatatlan pályán mozgó egyenlőtlenségek újabb lökést kapnak negyedik válságunk, a technikai változások révén. A mesterséges intelligencia és a Big Data által fémjelzett negyedik nagy innovációs hullám minőségileg új kihívásokat hoz magával. Nemcsak az ipari/fizikai dolgozók munkája kerül veszélybe, hanem egyre több középosztálybeli szakma válik feleslegessé. Nehéz például az újságírónál összetettebb, kreatívabb munkát elképzelni, becslések szerint mégis 2025-re a nem publicisztika jellegű cikkek 90 százalékát szoftverek fogják írni, ahogy például a Washington Postnál már számos cikk esetében ma is így van.

A kirajzolódó kép azt mutatja, hogy egyenlőtlenségek és technikai változások összekapcsolódása mind az anyagi javakat, mind a technikai lehetőségeket egyre inkább egy szűk globális réteg kezében összpontosítja, hátrahagyva mind a nyugat alsó- és középosztályait, mind a globális szegények milliárdjait.

Új rendnélküliség

Mivel a fenti válságok többsége nem ismeri az államhatárokat, megoldásukhoz is a jelenleginél szorosabb nemzetközi együttműködésre lenne szükség. Azonban éppen a nemzetközi rend szétbomlása – és az így kialakuló új rendnélküliség – az utolsó nagy, globális válság, amely meghatározza 21. századi életünket.

Vázlatosan a következő történik:

az USA gyengülése egybeesik egy gazdaságilag emelkedő hatalom (Kína), illetve több, egyre intenzívebben mozgolódó regionális hatalom (Oroszország, Irán, Törökország, stb.) felemelkedésével.

Erősödő rivalizálás, növekvő geopolitikai feszültségek, hegemónia hiánya, nemzetközi szervezetek gyengülése – ez lesz a 2020-as évek nemzetközi tájképe. Ezt az alapvető kiszámíthatatlanságot fokozza, hogy a klímakatasztrófa újfajta konfliktusok hoz, illetve, hogy a technológiai fejlődés következtében a konfliktusok belépési korlátai jelentősen lecsökkenek (egy jól összerakott hackercsapat vastagon olcsóbb, mint építeni egy repülőgép-hordozót).

 
 

FORRÁS: DOROSZ DÁVID: AZ IDŐ SZORÍTÁSÁBAN, AZ ÁBRÁT KÉSZÍTETTE: HÁZI CSABA

Válságok összeérése: szorongások kora

Mindez persze nem történik észrevétlenül: a nagy válságaink miközben egymásra is hatnak, egyre jobban beszivárognak mindennapjainkba. Halálos erdőtüzek, mamahotelben ragadt fiatal generációk, migránspánik, kínai nyomulás, orosz hackertámadások – minden napra jut egy hír. A reakció nem is marad el: a válságok okozta, egyre fokozódó feszültségek, de főleg az egyenlőtlenségekből származó frusztrációk egyre több országban juttatnak hatalomba szélsőséges vezetőket, akik a nacionalizmus felkorbácsolásával még inkább megbonthatják a nemzetközi rendet.

Itt a magyarázata Orbán, Trump, és Bolsonaro-féle szélsőjobbos szélhámosok sikereinek. Nyomulásukhoz támogatást kapnak az üzleti elitektől, hiszen miközben migránsok és más kisebbségek elleni hergeléssel levezetik a tömeg indulatait, az igazán zsebbe vágó kérdésekben továbbra is nekik dolgoznak.

Persze Hitler óta tudjuk, hogy nagyvállalati szinten szélsőjobbos projektekbe fektetni mindig kifizetődik – ne csodálkozzunk a multis adókedvezményeken vagy az Amazonas pusztulásán.

Ebben a helyzetben globális progresszivizmusra van szükség.

Globálisra abban az értelemben, hogy az új politikának alapvetően abból a felismerésből kell kiindulnia, hogy egyes államok ma már szinte semmilyen nagyobb kihívást nem tudnak egyedül megoldani. Iránya pedig három fő pilléren nyugszik: a fenntarthatóságon a globális klímakatasztrófa elkerülése érdekében; a szociális igazságosságon, vagyis az emberi méltóságot mindenki számára lehetővé tévő, szolidáris társadalmakon; végül a keményebb és egységesebb fellépésen, amire a béke és a biztonság érdekében van szükség az azt szándékosan veszélyeztető szereplőkkel szemben. Ami ehhez a programhoz jelenleg leginkább hiányzik, az a politikai erő.

Súlyosan felkészületlenek vagyunk

Kis népességű, nyitott gazdaságú országként Magyarország rendkívül kitett a globális válságok negatív következményeinek. Ezért különösen fájdalmas és történelmi bűn, hogy az elmúlt évtizedben, a történelem legnagyobb fellendülése, az olcsó hitelek és tonnányi EU-s pénz korában,

Orbán Viktor sem a klímavédelem, sem az oktatás, sem a nemzetközi szövetségi rendszerünk megerősítésében nem tett semmit, hogy felkészítse az országot az előttünk álló viharra.

Ehelyett a munka abba ment, hogy pár ezer családot a globális gazdasági elit részévé tegyen. Így most egy fogyó népességű, nagy mértékben automatizálható munkahelyekkel rendelkező, a világátlagnál jobban melegedő, felrobbanó egyenlőtlenségekkel terhelt ország fut neki az emberi történelem talán legnehezebb évtizedeinek. Lényegében bilincsbe vert kézzel, bekötött szemmel megyünk be a ringbe.

A megoldás csak politikai lehet. Csak kemény, tudatos, jól szervezett politikai aktivizmus, és arra épülő politikai erő hozhat olyan változást, ami elkezdi az országot klíma-, oktatási, gazdasági, és technológiai szinten felvértezni a következő évtizedekre. Október 13-a megmutatta, hogy ez nem lehetetlen. De még rengeteg munka áll előttünk. A könnyű nap tegnap volt.

Dorosz Dávid Budapest klímavédelmi és fejlesztési főpolgármester-helyettese, a Párbeszéd politikusa. A 2020-as évekről szóló sorozatunk többi részét itt találod.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek