Ne maszatoljunk: a 2020-as évek sorsfordítóak lesznek. A világunk egyre melegebb, igazságtalanabb és veszélyesebb hellyé válik. Magyarország veszélyesen felkészületlen. A harc a jövőért már zajlik.
Miről szólnak majd a húszas évek? Új sorozat indult az Azonnalin: a 2020-as éveket alakító emberek mondják el, merre megyünk ebben az évtizedben. A hetedik részben Dorosz Dávid cikkét közöljük.
A 21. század globális trendjeit elemző, nemrég megjelent könyvemben egyértelműen fogalmazok. A 2020-as évtizedben végképp falnak megy az a 19. századtól kezdve kialakult globális egyensúly, aminek fő elemei a folyamatos lakosságnövekedés, a hullámokban jelentkező, de töretlen technikai fejlődés, változó vezetésű, de stabil hegemón világrend és a Föld erőforrásainak egyre mélyülő kihasználása voltak.
A húszas évek bebizonyítják e fejlődési modell fenntarthatatlanságát: mindannyiunk számára egyértelművé válik, hogy a globalizált, kapitalista modell mind környezeti, mind társadalmi szempontból aláásta saját fejlődésének alapjait.
Túlterhelt bolygó
Földünk ökoszisztémáját alapjaiban érinti a népességrobbanás:
A megnövekedett lakosságnak több élelemre (2050-ben hatvan százalékkal többre), vízre (minden évben egy százalékkal növekszik a globális vízigényünk), és energiára (2040-ig harminc százalékkal több) lesz szüksége. Mindezt úgy, hogy ezek egy komplex rendszerben együtt mozognak, nem lehet őket külön kezelni: például a vízfelhasználásunk hetven százaléka mezőgazdasági termelésben, azaz közvetlenül élelmiszer-előállításban hasznosul.
A klímakatasztrófa következtében emberek millió kényszerülnek majd elhagyni otthonaikat. A Föld lakosságának közel egyharmada az emelkedő tengerektől veszélyeztetett zónában él (például egész Miami Beach víz alá kerülhet és Banglades jó része el fog tűnni), illetve Dél-Európától Kínáig teljes régiókra tartós szárazság és elsivatagosodás vár. A kiszámíthatatlan időjárás és a természeti katasztrófák pedig a kevésbé kitett helyeken élőket is elérik, elég csak a nyugati városokat menetrendszerűen érő hőhullámokra gondolni.
Természeti szempontból tehát kétoldali nyomás alatt vagyunk: a növekvő népesség által folyamatosan nő a Föld elérhető erőforrásai iránti igény, miközben a klímaválság épp ezeket az erőforrásokat veszélyezteti, illetve lehetetlenné teszi a mostani kiaknázás folytatását. Ez önmagában ördögi kör, amit a társadalmi berendezkedésünk válsága csak mélyíteni fog.
Aláaknázott társadalmak
Társadalmi életünket bénítják a növekvő vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek, ezek a 2020-as években várhatóan nemcsak a társadalmakon belül, hanem globálisan is nőni fognak. A jövedelmi egyenlőtlenségek robbanásszerű növekedése mögött meglehetősen egyszerű okok állnak:
Miközben ezeknek az embereknek a jövedelme olyan mértékben nőtt, hogy mára szupergazdag globális elitté váltak, nemcsak a szegények, de a nyugati középosztályok jelentős részének is csak stagnáló bérek jutottak.
A már így is fenntarthatatlan pályán mozgó egyenlőtlenségek újabb lökést kapnak negyedik válságunk, a technikai változások révén. A mesterséges intelligencia és a Big Data által fémjelzett negyedik nagy innovációs hullám minőségileg új kihívásokat hoz magával. Nemcsak az ipari/fizikai dolgozók munkája kerül veszélybe, hanem egyre több középosztálybeli szakma válik feleslegessé. Nehéz például az újságírónál összetettebb, kreatívabb munkát elképzelni, becslések szerint mégis 2025-re a nem publicisztika jellegű cikkek 90 százalékát szoftverek fogják írni, ahogy például a Washington Postnál már számos cikk esetében ma is így van.
A kirajzolódó kép azt mutatja, hogy egyenlőtlenségek és technikai változások összekapcsolódása mind az anyagi javakat, mind a technikai lehetőségeket egyre inkább egy szűk globális réteg kezében összpontosítja, hátrahagyva mind a nyugat alsó- és középosztályait, mind a globális szegények milliárdjait.
Új rendnélküliség
Mivel a fenti válságok többsége nem ismeri az államhatárokat, megoldásukhoz is a jelenleginél szorosabb nemzetközi együttműködésre lenne szükség. Azonban éppen a nemzetközi rend szétbomlása – és az így kialakuló új rendnélküliség – az utolsó nagy, globális válság, amely meghatározza 21. századi életünket.
Vázlatosan a következő történik:
Erősödő rivalizálás, növekvő geopolitikai feszültségek, hegemónia hiánya, nemzetközi szervezetek gyengülése – ez lesz a 2020-as évek nemzetközi tájképe. Ezt az alapvető kiszámíthatatlanságot fokozza, hogy a klímakatasztrófa újfajta konfliktusok hoz, illetve, hogy a technológiai fejlődés következtében a konfliktusok belépési korlátai jelentősen lecsökkenek (egy jól összerakott hackercsapat vastagon olcsóbb, mint építeni egy repülőgép-hordozót).
Válságok összeérése: szorongások kora
Mindez persze nem történik észrevétlenül: a nagy válságaink miközben egymásra is hatnak, egyre jobban beszivárognak mindennapjainkba. Halálos erdőtüzek, mamahotelben ragadt fiatal generációk, migránspánik, kínai nyomulás, orosz hackertámadások – minden napra jut egy hír. A reakció nem is marad el: a válságok okozta, egyre fokozódó feszültségek, de főleg az egyenlőtlenségekből származó frusztrációk egyre több országban juttatnak hatalomba szélsőséges vezetőket, akik a nacionalizmus felkorbácsolásával még inkább megbonthatják a nemzetközi rendet.
Itt a magyarázata Orbán, Trump, és Bolsonaro-féle szélsőjobbos szélhámosok sikereinek. Nyomulásukhoz támogatást kapnak az üzleti elitektől, hiszen miközben migránsok és más kisebbségek elleni hergeléssel levezetik a tömeg indulatait, az igazán zsebbe vágó kérdésekben továbbra is nekik dolgoznak.
Ebben a helyzetben globális progresszivizmusra van szükség.
Globálisra abban az értelemben, hogy az új politikának alapvetően abból a felismerésből kell kiindulnia, hogy egyes államok ma már szinte semmilyen nagyobb kihívást nem tudnak egyedül megoldani. Iránya pedig három fő pilléren nyugszik: a fenntarthatóságon a globális klímakatasztrófa elkerülése érdekében; a szociális igazságosságon, vagyis az emberi méltóságot mindenki számára lehetővé tévő, szolidáris társadalmakon; végül a keményebb és egységesebb fellépésen, amire a béke és a biztonság érdekében van szükség az azt szándékosan veszélyeztető szereplőkkel szemben. Ami ehhez a programhoz jelenleg leginkább hiányzik, az a politikai erő.
Súlyosan felkészületlenek vagyunk
Kis népességű, nyitott gazdaságú országként Magyarország rendkívül kitett a globális válságok negatív következményeinek. Ezért különösen fájdalmas és történelmi bűn, hogy az elmúlt évtizedben, a történelem legnagyobb fellendülése, az olcsó hitelek és tonnányi EU-s pénz korában,
Ehelyett a munka abba ment, hogy pár ezer családot a globális gazdasági elit részévé tegyen. Így most egy fogyó népességű, nagy mértékben automatizálható munkahelyekkel rendelkező, a világátlagnál jobban melegedő, felrobbanó egyenlőtlenségekkel terhelt ország fut neki az emberi történelem talán legnehezebb évtizedeinek. Lényegében bilincsbe vert kézzel, bekötött szemmel megyünk be a ringbe.
A megoldás csak politikai lehet. Csak kemény, tudatos, jól szervezett politikai aktivizmus, és arra épülő politikai erő hozhat olyan változást, ami elkezdi az országot klíma-, oktatási, gazdasági, és technológiai szinten felvértezni a következő évtizedekre. Október 13-a megmutatta, hogy ez nem lehetetlen. De még rengeteg munka áll előttünk. A könnyű nap tegnap volt.
Dorosz Dávid Budapest klímavédelmi és fejlesztési főpolgármester-helyettese, a Párbeszéd politikusa. A 2020-as évekről szóló sorozatunk többi részét itt találod.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.