+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Renczes Ágoston
2020. március 3. kedd, 11:41
Tavaly még úgy tűnt: új pártként ők lesznek azok, akiket felemel a Kuciak-gyilkosság utáni elégedetlenség-hullám és a majdani kormányváltó ellenzék vezető erejévé válnak. Mit rontottak el?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A PS/Spolu 6,96 százalékot szerzett a szlovák választásokon, és bár Szlovákiában a bejutási küszöb 5 százalék, mégis parlamenten kívül maradtak, mert a koalícióknak 7 százalék kell a bejutáshoz. Banális hiba, hogy a pártszövetség ebben a formában indult, amikor a közös indulás másik formájára, a választási pártra ugyanúgy az 5 százalék vonatkozik – ilyen választási párt a győztes OĽANO, a fasiszta ĽSNS és ezzel próbálkozott a Magyar Közösségi Összefogás is.

 

Ha nincs ez a technikai hiba, a PS/Spolu most bent lenne a parlamentben, de az elért szűk 7 százalék akkor is óriási visszaesés ahhoz képest, hogy

 

tavaly nyáron még úgy tűnt: új pártként ők lesznek azok, akiket felemel a Kuciak-gyilkosság utáni elégedetlenség-hullám és a majdani kormányváltó ellenzék vezető erejévé válnak.

 

A magabiztosságra volt is okuk: 2018-as önkormányzati választásokon a Progresszív Szlovákia még alig volt látható, viszont az ő jelöltjük vitte el Pozsony főpolgármesteri címét. 2019-ben ők indították Zuzana Čaputovát az elnökválasztáson, amit ő gyakorlatilag a semmiből nyert meg végül hatalmas fölénnyel. Pár hónap múlva (immár a jobbközép Spolu párttal koalícióban) megnyerték Szlovákiában az európai parlamenti választásokat, és ekkor a (szlovák parlamenti választásokra vonatkozó) közvélemény-kutatások már stabilan 15 százalék körülre mérték őket, volt, amelyik 18-ra.

 

Ezzel a sikerszériával a hátuk mögött zuhantak végül 7 százalék alá, ugyanis az ambíciózus és szakmailag is figyelemreméltó programmal megtámogatott, megvalósításában profi kampányukat sikerült az alapjaiban elszúrniuk – mégpedig azzal, hogy nem azt csinálták, aminek az eddigi leglátványosabb sikerüket, az elnökválasztást köszönhették.

 

Zuzana Čaputová nőként indult egy férfiak dominálta műfajban, és a kampánya is teljesen eltért a politikában megszokottaktól. A kommunikációjának az volt az alapja, hogy egyáltalán nem támadta az ellenfeleit, a rá zúduló vádakat higgadtan és tömören cáfolta, és leginkább arról beszélt, hogy milyenné szeretné tenni az országot. Čaputová kampányában elegancia és méltóság volt.

 

A PS/Spolu kampányából viszont pont ezek a megkülönböztető jegyek hiányoztak: az elegancia, a méltóság – és Čaputová, vagyis egy Čaputovához mérhető személyiség. A pártszövetség húzóneve ugyanis Michal Truban lett, a Progresszív Szlovákia alapítója és elnöke, akinek fiatal, laza, sportos startupper figurája elhalványult nemcsak Čaputová, de a választásokat végül megnyerő Igor Matovič hisztérikus showmanje mellett is, és a többi listavezető/pártelnök közül sem igazán emelkedett ki. Nála karakteresebb személyiséget kellett volna a párt arcává tenni.

 

A PS/Spolu kampánya nagy lendülettel indult, de ahogy közeledett a választás, egyre inkább kifulladtak. Az utolsó hónapokban a kampányuk fő témájává a megerősödő szélsőjobboldal elleni fellépést tették, a „Becsületes és büszke országot!” és a „Fiatal erő” szlogenjei mellé behozták a „Poďme do nich!” szlogent, amit a „Küzdjünk meg velük!”-ként fordítottak magyarra, de szó szerint azt jelenti, hogy „Menjük nekik!”, a fő kampányeseményeik pedig a Kotleba-féle fasiszták választási mítingjeire szervezett ellentüntetések lettek.

 

Vagyis a kampány végére, azon választás előtt, aminek a tétje az volt, hogy elzavarják-e azt a velejéig romlott politikai garnitúrát, ami két fiatal erőszakos halálát okozta,

 

a PS/Spolunak nagyjából annyi mondanivalója maradt, mint az SZDSZ-nek 2009-ben: szavazzatok ránk, mert jönnek a nácik.

 

(Ugyanakkor ennek a fellépésnek, és annak, hogy Kotleba fasisztái több alkalommal tűntek gyengének az ellentüntetőkhöz képest, lehetett hatása arra, hogy végül messze nem értek el olyan jó eredményt, mint amit a felmérések jósoltak nekik. A PS/Spolu preferenciáinak zuhanását azonban ez nem tudta megállítani.)

 

A potenciális partnerekkel – elsősorban Andrej Kiska exállamfő Az Emberekért (Za Ľudí) nevű pártjával – sem volt zökkenőmentes a kommunikáció. Kiskát szerették volna harmadiknak a koalícióba, végül csak egy félszívű megnemtámadási szerződést sikerült összehozni vele meg a kereszténydemokrata KDH-val arról, hogy nem fogják egymást a kampányban bántani. Ezekben a helyezkedésekben nem látszott sem az alázat, sem a felelősség, amit a kormányváltás előttük álló feladata megkíván, és végül nem is tudták ellenpontozni a Matovič-féle harsány cirkuszt.

 

Valószínűleg az is kontraproduktív volt, amikor a PS/Spolu maga próbálkozott a cirkusszal: nem sokkal a választások előtt a Spolu néhány politikusa a parlamentben (akik korábban egy másik párt listájáról jutottak be) elfoglalták a pulpitust: így akarták megakadályozni, hogy a parlament tárgyalja a kormány utolsó, kétségbeesett próbálkozását, egy többszázmillió eurós szociális intézkedéscsomagnak mondott szavazatvásárlást –

 

az emberekben viszont sokkal inkább az maradt meg, ahogy ezek a politikusok a pulpitus aljában összekuporodva édességet majszolnak, a cipőiket levetve zokniban mászkálnak az ülésteremben, és azzal fenyegetőznek, hogy éjszakára is maradnak, mert van náluk hálózsák és pizsama.

 

Végső soron tehát az igazi reklámarc hiánya mellett a komolyan vehetőségnek ez a súlyos eróziója okozta a PS/Spolu bezuhanását.

 

De miért szomorú ez?

 

Azt megítélni vérmérséklet kérdése, hogy jó lett-e volna, ha a kissé balosabb, progresszív-liberális értékeknek is van képviselete az új kormányban, mindenesetre ha a PS/Spolu maradt volna az ellenzék vezető ereje, talán most nagyobb esély lenne egy stabil kormány összeállítására. A kormányválság legnagyobb kockázata ugyanis maga Igor Matovič – bár azt megintcsak nehéz megítélni, hogy a miniszterelnök Igor Matovič a veszélyesebb, vagy a kormánybuktatáshoz elegendő súlyú koalíciós partner Igor Matovič.

 

A szlovákiai magyarok szempontjából pedig azért szomorú mindez, mert a PS/Spolu a szlovák pártoktól eddig soha nem látott nyitottsággal és őszintének tűnő érdeklődéssel fordult a magyarok felé, és kínált megoldást az őket érintő legtöbb problémára a déli régiók felzárkóztatásától kezdve a nyelvi jogokon és az oktatáson át a kettős állampolgárságot tiltó törvény eltörléséig.

 

Mivel sem a Híd, sem az MKÖ nem jutott be a parlamentbe, a PS/Spolu magyar platformjára maradt volna a szlovákiai magyarok képviselete, és kiderülhetett volna, hogy el tudja-e azt látni hatékonyan egy szlovák párt is (amit a szlovákiai magyarok jelentős része elképzelhetetlennek tart), vagy ennek tényleg csak az etnikai politizálás az egyetlen útja. Nem most fog kiderülni.

 

A szerző közgazdász, szlovákiai magyar, Budapesten él. Olvass még tőle!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Hányan vannak lélegeztetőgépen, és van-e már olyan, aki ennyire súlyos állapotból gyógyult fel? Az operatív törzs szerdán is megtartotta szokásos sajtótájékoztatóját.

A magyar vasúttörténet legdrágább, a tervek szerint főként kínai hitelből épülő beruházása jóideje áll, a kormány szerint a titkosításról szóló törvényjavaslat ahhoz kell, hogy Kína hitelt adjon.

A posztszovjet térség nagy figurái mellett Irán és Szváziföld fért be a megszavazható listára, de a végső döntés a tiéd lesz ebben a történelmi versenyben!

Van-e olyan beteg, akit már nem érdemes intenzív osztályra küldeni? Nagyon mást gondol erről az olasz és a holland egészségügy. Mennyit ér meg egy élet az államnak?

Csecsemő is van a megbetegedettek között, lehetőleg ne cigivel és piával javítsunk a karanténhangulaton, készül az új eljárásrend is. Ez volt a keddi sajtótájékoztatón.

Az 59 éves beteg több krónikus betegséggel is küzdött. Emellett 492-re nőtt az igazoltan fertőzöttek száma itthon.

Melyik magyar stadiont lehetne itthon a koronavírussal fertőzötteknek átalakítani? Szavazz a cikkben!

A hét kérdése

Őket üti meg a legjobban a koronavírus miatti leállás: te mivel segíted a fennmaradásukat? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Csatlakozz a csoportunkhoz, és vészeljük át együtt a karantént!

A járvány alatt a Lia Fit Facebook-oldalán viszonylag gyakran, esténként.

Minden este 8-kor az erkélyről vagy ablakból, amíg aktuális.

Minden hétköznap 14 órától az FM4-en. Hallgatható online!

Szeretnél komposztálni, kiskertben, netán a lakásodban vagy az erkélyen, de még nem mertél belevágni? Ápr. 6.

Ezt is szerettétek

Indul az Azonnali Trianon 100 podcastsorozata! Itt nem az a téma, hogy kinek fáj vagy nem fáj eléggé Trianon, hanem, hogy mi történt. Az első vendég Révész Tamás hadtörténész.

Pedig két nappal korábban kezdődött, mint a pesti, és még Kossuth Lajos is hatással volt rá.

„Szovjetológiának” tűnik Olaszországból a magyar kormány kommunikációja a koronavírusról – mondta a Helyzetben Stefano Bottoni magyar-olasz történész.

Hogyan hozta a sírból vissza esélyeit Joe Biden? Miért veszíthet akár tömegesen latinó szavazókat Bernie Sanders? Dörzsölheti-e a tenyerét Trump?

Meddig engedi elfajulni a bulit az MNB, és mikor szab gátat a gyenge forintnak? Lesz-e 350 forintos euró? Zsiday Viktor és Isztin Péter magyarázzák el.

A SME felvidéki magyar főszerkesztője, Balog Beáta a karrierjéről, a Kuciak-gyilkosság utáni szlovák médiáról és arról, milyen hatással volt a NER a határon túli magyarságra.

Twitter megosztás Google+ megosztás