Ha már mindenképp radikális változást akarunk, intézze azt Bernie Sanders!

Sanders nem csak azért a legjobb jelölt, mert ellenpontot képezhet a populista jobboldallal szemben, hanem azért is, mert a helyzetére tökéletesen ráillik Sylvester Stallone egyik legnagyszerűbb idézete!

Ez a cikk egy olyan véleménycikk, ami kifejezetten leteszi a garast egy választáson induló jelölt mellett. Mégpedig a 2020-as amerikai demokrata elnökválasztási küzdelemben, nem is egyedüliként.

Bár mostanra már nem teljesen egyértelmű, mennyire az USA a világ első számú szuperhatalma, azért egyáltalán nem véletlen, hogy az egész világ lélegzetvisszafojtva figyeli már a demokrata előválasztást is. Ez nem azért van, mert olyan baromi sok ember értene például Donald Trump gazdaságpolitikájához akár az ellenzői, akár a támogatói közül, hanem azért,

És épp ezért nagyon fontos, milyen figura kerül ott hatalomra.

Trump elnöksége pedig azt mutatja, hogy a nyugati világ nagy része épp szeretne valamiféle változást, és ezzel semmi gond nincs: nagyon úgy tűnik, hogy az emberiség úgy van beállítva, hogy szüksége van generációs élményekre. Bármire, ami nem a szüleiké, hanem az övéké. Az épp közösségileg lesajnált boomereknek még ott volt Woodstock, a rendszerváltás, meg egy csomó embereket összehozó dolog,

Már Trump elnökké válása is ennek is volt a következménye: tulajdonképpen senkinek sem volt fogalma róla, hogy mit szeretne a teljesen outsiderként érkezett jelölt, csak egyértelmű volt, hogy ő más típus lesz. Más is lett, és bár egészen tragikus, hogy ez a másság például abban nyilvánul meg, hogy még a nyíltan neonáci csoportokat sem ítéli el egy gyilkosság után, a világnézeti gondolatai pedig azóta is tökéletesen beleférnek 140 karakterbe Twitteren, végül is nagyjából azt kapta a világ, amire előzetesen a legtöbben tippeltek.

Biztos vagyok benne, hogy nem csak én gondolom, hogy a Sylvester Stallone főszereplésével készült Pusztító című film mindenről beszél, amiről tudnia kell egy embernek a világról, de azért fontos kiemelni, hogy John Spartan már abban elmondta a tökéletes gondolatot az amerikai elnökválasztásról:

És itt jön a képbe Bernie Sanders, akit egyrészt Trump maga is őrültnek becéz, másrészt a demokrata felhozatalban tényleg kicsit őrült:

Engem persze nem ezek érdekelnek, hiszen minimum visszafogottan érinti a napi életemet az amerikai diákhitel-állomány, hanem az, hogy Bernie Sanders vezetésével mit kommunikálna magáról az USA: ha már populizmus kell, akkor ez a populizmus inkább üzenjen pozitív dolgokat.

Például kommunikáljon szolidaritást, vegye komolyan a klímaváltozást, és úgy általában utasítson el minden indokolatlan erőszakot, lehetőleg a mostanra már tényleg az amerikai rutin részévé vált pöcsméregetés nélkül. És tulajdonképpen az sem árt, ha legalább szóban nekimegy a kizsákmányoló multiknak.

És itt jön a másik fontos szempont, ami miatt Sandersnek be kell húznia a demokrata jelöltséget, és lehetőleg az elnökséget is: az, hogy amióta Trump az elnök, miatta és hasonszőrű európai barátai miatt kifejezetten szarabb hangulata lett a világnak, mint azelőtt volt. Nyilván nemcsak nekik köszönhető ez, hanem például a világvége-hangulatból élő közösségi médiának is, de azért mégis van abban szerepe a populista jobboldalnak, hogy a világ legtermészetesebb dolga lett álhíreket terjeszteni, nyilvánosan hazudni, vita helyett pedig egyszerűen földbe döngölni a másikat.

Emellett Sanders szorongásra alkalmas témái is megélhetők legalább: különösebben nem is kell követni az USA-t, hogy elképzeljük, mi is a baj a folyamatosan növekvő társadalmi egyenlőtlenséggel. Eég csak arra gondolni, mekkora hátrányból indul 2020 Magyarországában mindössze a születési helye miatt az a vidéki fiatal, aki legalább Budapestig el szeretne jutni tanulni. Még ha nem is oldja meg Sanders ezt a fajta problémát, legalább úgy tűnik, hogy érti.

Mivel ahogy írtam, az USA még mindig maga a nyugat, ezért Sanders egy sikeres elnökséggel és egy végre akár szimpatikus országgá is váló USA-val nem csak a saját országának tenne jót, hanem végre beindulhatna egy olyan világtrend, ami alternatívát mutat a bezárkózásra és másoktól való rettegésre épülő politikával szemben. Kis túlzással helyre tehetné Bill Clinton nagy árulását, hiszen az 1990-es években már őt is annak reményében tolták sokan az elnöki székbe, hogy beteljesedik az ellenkultúra útja, hogy aztán már az első adandó alkalommal elfelejtse az egészet.

Ez a világtrend valószínűleg az USA-nál jóval tanácstalanabbnak tűnő Európát is elérheti, és bár Kelet-Európában a demokratikus szocializmus szónak nagyon rossz hangzása van a szocializmus miatt úgy általában,

Ehhez persze sikeres elnökké kéne válnia, de ahhoz most épp a megszokott lábvizüket féltő demokratákat kellene maga mögé állítania, ami első ránézésre nehezebbnek tűnik, mint tévévitában kamuzás nélkül megverni Donald Trumpot mindössze azzal, hogy ő a centrista demokrata jelöltekkel szemben tényleg gondol valamit a világról.

Érdekelnek a többi jelölt melletti cikkek is? Illés Gergő a Biden-Buttigieg-párost endorse-olta, Karóczkai Balázs Elizabeth Warrent, Ungár Péter pedig elsiratta Amy Klobuchart.

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali