+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2020. március 3. kedd, 18:08
Sanders nem csak azért a legjobb jelölt, mert ellenpontot képezhet a populista jobboldallal szemben, hanem azért is, mert a helyzetére tökéletesen ráillik Sylvester Stallone egyik legnagyszerűbb idézete!

Ez a cikk egy olyan véleménycikk, ami kifejezetten leteszi a garast egy választáson induló jelölt mellett. Mégpedig a 2020-as amerikai demokrata elnökválasztási küzdelemben, nem is egyedüliként.

 

Bár mostanra már nem teljesen egyértelmű, mennyire az USA a világ első számú szuperhatalma, azért egyáltalán nem véletlen, hogy az egész világ lélegzetvisszafojtva figyeli már a demokrata előválasztást is. Ez nem azért van, mert olyan baromi sok ember értene például Donald Trump gazdaságpolitikájához akár az ellenzői, akár a támogatói közül, hanem azért,

 

mert Amerikának nem csak hatása van a nyugati világra, hanem jelenleg ő maga a nyugati világ.

 

És épp ezért nagyon fontos, milyen figura kerül ott hatalomra.

 

Trump elnöksége pedig azt mutatja, hogy a nyugati világ nagy része épp szeretne valamiféle változást, és ezzel semmi gond nincs: nagyon úgy tűnik, hogy az emberiség úgy van beállítva, hogy szüksége van generációs élményekre. Bármire, ami nem a szüleiké, hanem az övéké. Az épp közösségileg lesajnált boomereknek még ott volt Woodstock, a rendszerváltás, meg egy csomó embereket összehozó dolog,

 

de többek közt a felsorolt dolgok is olyan fasza kis világot teremtettek, amiben sokáig alig maradt mi ellen lázadni.

 

Már Trump elnökké válása is ennek is volt a következménye: tulajdonképpen senkinek sem volt fogalma róla, hogy mit szeretne a teljesen outsiderként érkezett jelölt, csak egyértelmű volt, hogy ő más típus lesz. Más is lett, és bár egészen tragikus, hogy ez a másság például abban nyilvánul meg, hogy még a nyíltan neonáci csoportokat sem ítéli el egy gyilkosság után, a világnézeti gondolatai pedig azóta is tökéletesen beleférnek 140 karakterbe Twitteren, végül is nagyjából azt kapta a világ, amire előzetesen a legtöbben tippeltek.

 

Biztos vagyok benne, hogy nem csak én gondolom, hogy a Sylvester Stallone főszereplésével készült Pusztító című film mindenről beszél, amiről tudnia kell egy embernek a világról, de azért fontos kiemelni, hogy John Spartan már abban elmondta a tökéletes gondolatot az amerikai elnökválasztásról:

 

„Őrült kell egy őrült ellen!”

 

 

És itt jön a képbe Bernie Sanders, akit egyrészt Trump maga is őrültnek becéz, másrészt a demokrata felhozatalban tényleg kicsit őrült:

 

például olyan őrült lázadó gondolatai vannak, hogy az embereket megilleti az anyagi háttértől független oktatás lehetősége, vagy például a világ vezető hatalma lehetne annyira gáláns, hogy nem a fizetésed függvényében adósodsz el, ha perforált a vakbeled.

 

Engem persze nem ezek érdekelnek, hiszen minimum visszafogottan érinti a napi életemet az amerikai diákhitel-állomány, hanem az, hogy Bernie Sanders vezetésével mit kommunikálna magáról az USA: ha már populizmus kell, akkor ez a populizmus inkább üzenjen pozitív dolgokat.

 

Például kommunikáljon szolidaritást, vegye komolyan a klímaváltozást, és úgy általában utasítson el minden indokolatlan erőszakot, lehetőleg a mostanra már tényleg az amerikai rutin részévé vált pöcsméregetés nélkül. És tulajdonképpen az sem árt, ha legalább szóban nekimegy a kizsákmányoló multiknak.

 

Többek közt ezek azok a szörnyűséges populizmusok, amiket Sanders most már nagyon régen kommunikál. Persze néha kicsit blődségnek tűnhetnek, de hát mégiscsak jobb hangulatú populizmusok ezek, mint az, hogy meg kell állítani a migránskaravánt.

 

És itt jön a másik fontos szempont, ami miatt Sandersnek be kell húznia a demokrata jelöltséget, és lehetőleg az elnökséget is: az, hogy amióta Trump az elnök, miatta és hasonszőrű európai barátai miatt kifejezetten szarabb hangulata lett a világnak, mint azelőtt volt. Nyilván nemcsak nekik köszönhető ez, hanem például a világvége-hangulatból élő közösségi médiának is, de azért mégis van abban szerepe a populista jobboldalnak, hogy a világ legtermészetesebb dolga lett álhíreket terjeszteni, nyilvánosan hazudni, vita helyett pedig egyszerűen földbe döngölni a másikat.

 

Ezeknek a dolgoknak a teljes ellentéte az idealista Bernie Sanders, akinek az a végcélja, hogy az országában gyomorgörcs nélkül lehessen felkelni reggelente, mielőtt bemegyünk dolgozni.

 

Emellett Sanders szorongásra alkalmas témái is megélhetők legalább: különösebben nem is kell követni az USA-t, hogy elképzeljük, mi is a baj a folyamatosan növekvő társadalmi egyenlőtlenséggel. Eég csak arra gondolni, mekkora hátrányból indul 2020 Magyarországában mindössze a születési helye miatt az a vidéki fiatal, aki legalább Budapestig el szeretne jutni tanulni. Még ha nem is oldja meg Sanders ezt a fajta problémát, legalább úgy tűnik, hogy érti.

 

Ha már jól láthatóan megunta a világ a kedves centrista figurákat, csak jobb lenne egy olyan radikális változásokat ígérő embert kiemelni, aki például nem támogatja feltétel nélkül Izrael produkcióját a palesztinokkal szemben.

 

Mivel ahogy írtam, az USA még mindig maga a nyugat, ezért Sanders egy sikeres elnökséggel és egy végre akár szimpatikus országgá is váló USA-val nem csak a saját országának tenne jót, hanem végre beindulhatna egy olyan világtrend, ami alternatívát mutat a bezárkózásra és másoktól való rettegésre épülő politikával szemben. Kis túlzással helyre tehetné Bill Clinton nagy árulását, hiszen az 1990-es években már őt is annak reményében tolták sokan az elnöki székbe, hogy beteljesedik az ellenkultúra útja, hogy aztán már az első adandó alkalommal elfelejtse az egészet.

 

Ez a világtrend valószínűleg az USA-nál jóval tanácstalanabbnak tűnő Európát is elérheti, és bár Kelet-Európában a demokratikus szocializmus szónak nagyon rossz hangzása van a szocializmus miatt úgy általában,

 

legalább kicsit visszabillentené a hatása a normális felé azt a helyzetet, amit Matteo Salvini, Boris Johnson vagy persze Orbán Viktor okoznak épp a kontinensen.

 

Ehhez persze sikeres elnökké kéne válnia, de ahhoz most épp a megszokott lábvizüket féltő demokratákat kellene maga mögé állítania, ami első ránézésre nehezebbnek tűnik, mint tévévitában kamuzás nélkül megverni Donald Trumpot mindössze azzal, hogy ő a centrista demokrata jelöltekkel szemben tényleg gondol valamit a világról.

 

 

Érdekelnek a többi jelölt melletti cikkek is? Illés Gergő a Biden-Buttigieg-párost endorse-olta, Karóczkai Balázs Elizabeth Warrent, Ungár Péter pedig elsiratta Amy Klobuchart.

 

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az Európa Kulturális Fővárosa-program keretében a horvát tengerparti város egy toronyházára vörös üvegszilánkokból álló ötágú csillagot helyeztek ki.

Grafikonokon mutatjuk, hogyan terjed a járvány Magyarországon és a környező országokban.

Donald Tusk nem hiszi, hogy a Fideszt még meg lehetne győzni arról, hogy térjen vissza a néppárti elvekhez. És ami az EPP-elnök szerint nehezíti a dolgot: a pártok többsége lapít, mert a pártegységet félti.

Nagy a valószínűsége annak, hogy inkább emberi lustaság és tudatlanság áll a háttérben, mintsem a hatalom által irányított cenzúra és keresztényellenesség.

A franciaországi fertőzésszámok növekedése kihat a francia közvéleményre is: egy felmérés szerint hatalmas többség tartana elfogadhatónak egy legalább kéthetes (de akár hosszabb) teljes lockdownt.

Az október elsejétől életbe lépő szigorúbb szabályok a rendezvényeket, a maszkviselést és a vásárlást is érintik.

Beismerik, hogy kevés idejük volt a fejlesztésre, de szerintük jól csináltak mindent.

A hét kérdése

Két tévéinterjú, esszé, nyílt levél, egy uniós biztos lemondatása. Orbán Viktor még saját rajongóit is meglepte, hogy ennyire aktív lett a médiában. Mi folyik itt?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Vitatható ökopolitika Schiffer Andrással október 3-án.

Ezt is szerettétek

A tíz, legrövidebb idő alatt helyes megfejtést beküldő versenyző iskolája egy-egy nagy értékű okosbútorral lesz gazdagabb.

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Twitter megosztás Google+ megosztás