Szívesen elmondom, hogyan lehet leépíteni magunkat két százalékra, de ehhez a magyar ellenzék is ért

Két százalékot szerzett csak, és nagyon kiesett a parlamentből a Bugár Béla-vezette Most-Híd a szlovák parlamenti választásokon. De mi az oka a történelmi vereségnek, mi jön a pártban Bugár után, hogy fog kinézni a szlovákiai magyar érdekképviselet úgy, hogy a parlamentben alig lesznek magyarok, és egyáltalán: van-e egyáltalán bármilyen igény arra, amit ma a Híd képvisel? A párt kampányfőnökét, Ravasz Ábelt kérdeztük a választások másnapján.

Van-e Híd Bugár Béla nélkül?

A helyes kérdés az, hogy van-e normális magyar jövő Szlovákiában Híd nélkül.

34 éves vagyok, és nem is emlékszem olyan politikai időszakra Szlovákiában, ahol a magyarságot így vagy úgy, de ne Bugár Béla képviselje. Szóval mindenképp nehéz helyzet lesz ez, de még nehezebb, hogy a parlamentben nem maradt a magyarokat képviselő párt: erre sem volt példa a 90-es évek óta.

Ez nagyon erős kihívás elé fogja állítani az itteni magyar közösséget, és érdekes lesz, hogy a dupla nyomás hatására sikerül-e majd egységesíteni az itteni magyar érdekképviseletet. Én nem vagyok hurráoptimista: az etnikai elv és etnikai érdek egy dolog, de közben a szlovákiai magyarság politikailag legalább olyan sokszínű, mint a magyarországi. A liberálistól a kőkemény konzervatívig, a jobbostól a balosig nagyon sok minden megvan benne, és ezeket egy pártba kényszeríteni nem volna egyszerű.

Mi maradt a Híd hídszerepéből? A szlovák-magyar közös projektből a szlovák szavazók lényegében teljesen elvesztek.

Nem lennék még ebben olyan biztos, de mindenképp gyengült a Hídnál a szlovák szavazat. A párt hídszerepe megelőzi magát a Hidat is: akkor is létezett az igény erre a politikára, mikor a Híd szervezetileg még nem létezett. A pártnak tehát nem kellett létrehoznia a saját szavazóbázisát, hanem egy létező bázist szólított meg: azokat, akik nem egy etnikai, hanem egy etnikumokon átívelő politikát szeretnének.

Ezentúl is szükség lesz tehát arra, hogy valaki képviselje ezt az elvet.

Egy kétszázalékos eredmény nem pont azt jelzi, hogy erre nincs igény?

Nem. Azt jelzi, hogy a Hídra úgy, ahogy kinézett a választási kampányban és az elmúlt években, kétszázalékos igény volt a választások napján. Meg vagyok róla győződve, hogy nagyon sokan a Híd törzsszavazói közül nem is mentek el szavazni, vagy végül valamelyik rendszerellenes pártot, például az OĽaNO-t választották. De az utolsó napokig még a legpesszimistább belső mérések is 3,5 százalékot, az optimistábbak pedig a közvetlenül a bejutási küszöb alatti eredményt jósoltak. Ezek a mérések nem voltak rosszak, csak ahogyan mindenki mást, úgy minket is „kiraboltak” az OĽaNO-sok, sok szavazatot vittek el tőlünk pont a kampány legvégén.

Kampányfőnökként tehát hogyan értékelné a helyzetet? Az OĽaNO miatt buktak, vagy voltak más hibák és ki nem használt lehetőségek is?

Én már a kampányban is nagyon nyitott voltam azzal kapcsolatban, hogy két évvel ezelőtt, mikor a kormány újraszervezésére került sor, akkor inkább fel kellett volna állnunk a kormányból. Akkor nem az én véleményem érvényesült ebben az ügyben, de ettől függetlenül idén megpróbáltam annál jobban odatenni magam. Ősszel úgy kezdtem el foglalkozni a kampánnyal, hogy úgy nézett ki: meg tudjuk csinálni. De úgy néz ki, erre a jelenlegi politikai helyzetben nem sok esély maradt. A kampányt nem tudom értékelni, mivel én csináltam, de szerintem nem azon ment el:

És nem érzi úgy, hogy a Híd épp az MKÖ elől vette el a bejutás lehetőségét azzal, hogy a kampányban folyamatosan a közvélemény-kutatásokra hivatkoztak? A közvélemény-kutatók nagyon felülmérték a pártot, 4,5-4,9 százalékot jósoltak a Hídnak, míg az MKÖ-nek 2,5-3,5-öt. A valóságban viszont pont fordított forgatókönyv érvényesült.

A közvélemény-kutatók mérései alapján úgy gondoltuk, hogy mi vagyunk az esélyesebbek, a belső számaink is ezt mutatták. Az MKÖ érdekes formáció, hiszen nagyon kis változásokkal a régi MKP politikusait, politikai terét és a kommunikációját vette át. Ez a párt pedig nagyon hasonló eredményt ért el megint, mint három választáson keresztül az MKP. Nem vagyok biztos abban, hogy működik az az ötlet, hogy mindazok, akik a Hidat választották, ugyanúgy leszavaztak volna az MKÖ-re is. Tíz éve, mióta a Híd létezik, minimális a mozgás a két párt között.

Mi akkor végül a különbség a két párt között? Mostanra úgy tűnik, ugyanúgy csak etnikai magyar szavazóik vannak, szóval mi a fő választóvonal?

A két párt a szlovákiai magyar politika két alaptézisét testesíti meg. Budapesti támogatással, konfliktusokon keresztül senki nem fog nekünk semmit ingyen adni – ezt a harcos, konfliktusos alapelvet képviseli az MKP már tíz éve. A másik, általunk képviselt ötlet, hogy amit el akarunk érni, azt ki kell tárgyalnunk és meg kell valósítanunk Pozsonyban, a parlamentben vagy a kormányban, máskülönben senki nem fog nekünk semmit ingyen adni. Ez a Híd alapelve, és ez a különbség a két párt között: a célkitűzéseink és programjaink nagyon hasonlóak, de hogy hogyan érjük el a sikert, eltérő.

Érez bármilyen lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy a választás az együttműködés hiánya miatt úszott el?

Személyesen hatalmas csalódás ez nekem, de én apait-anyait beletettem a kampányba. Az együttműködésről szóló őszi tárgyalásokon is megtettem mindent, hogy sikerüljön elérni a közös platform létrehozását. A Híd részéről talán én tárgyaltam a legtöbbet, ezen felül személyesen is sok esetben az MKP elnökével, másokkal próbáltam fedél alá hozni a megegyezést. Akkor lehetett volna megegyezni, amikor létrehoztuk a Régiók Pártjának modelljét – amit egy rövid időre meg is valósítottunk –, de az MKP nem volt hajlandó a megállapodásra.

Rajtuk úszott volna el?

Ebben az esetben igen. Amikor van egy tizennyolc pontos megegyezésünk, amit az MKP pártelnöki szinten kitárgyal, elküldi az embereit a választási párt létrehozására, majd két nap múlva az elnökség nem fogadja el a lehetőséget, akkor nincs miről beszélni.

Csakhogy itt inkább az volt kommunikálva, hogy a fő konfliktus, hogy az MKÖ nem akar a Smerrel, a Híd pedig az OĽaNO-val nem akar koalíciót.

Ez anakronizmus. Abban a tárgyalási körben, mikor a Régiók Pártjáról beszéltünk, szó sem volt erről. Az, hogy mi legyen a Smerrel, csak a későbbi körben került szóba, mikor az Összefogás mozgalom is megjelent az asztalnál. A Régiók Pártjában semmiféle smeres konnotáció nincsen, és a mai napig nincsen jó indok arra, hogy az MKP-sok ebbe miért nem mentek bele. Azzal, hogy utána ez volt a kommunikációs panel, azoknak kell elszámolniuk, akik ezt terjesztik azóta.

Ha már Smer: 2018-ban a Kuciak-gyilkosság után pont a Híd nyomására mondott le Robert Fico a miniszterelnöki székről, és ez eszkalálódott odáig, hogy ilyen kormányellenes hangulat alakult ki az idei választásokon. Beszélhetünk olyan narratíváról, hogy a Híd lényegében Fico megbuktatásával saját magát buktatta meg?

Igen, ez az én narratívám.

Hatalmas társadalmi nyomás volt az új választások irányában, és ott lehetőséget szalasztottunk el arra, hogy biztosítsuk a Híd hosszú távú továbbélését. Ennek ellenére, hogy ez nem valósult meg, úgy gondoltam, hogy meg tudjuk csinálni, de a jelek szerint nem volt erre lehetőség. Ezt látom a fő töréspontnak, és nem azt, hogy bementünk a Smerrel együtt a kormányba: szerintem bármelyik kisebbségi pártnak bármikor legitim bemenni a kormányba.

Az RMDSZ is ezt teszi.

Igen, az RMDSZ az egyik inspiráció ezzel kapcsolatban, ők is azt mondják, hogy nem a partvonalról kell üvöltözni, hanem a pályán kell játszani a focit. Mi is ezt akartuk, de amikor kiderült, hogy problémák vannak – hogy ilyen eufemisztikusan fejezzem ki magam –, akkor nem kellett volna maradnunk. Mikor két éve ezzel kapcsolatban döntöttünk, három vélemény is volt a párton belül: voltak azok, akik szerint benn kellett volna maradni és meg kell egyezni az MKP-val, ez működhetett volna, csak nem sikerült.

A másik vélemény, hogy el kellett volna menni a kormányból, ez is működhetett volna, csak erre meg nem volt támogatottság. A harmadik vélemény pedig az volt, hogy maradni kell a kormányban, mert utána majd erősek leszünk. Ez volt a hiba.

Bugár Béla le is mondott a pártelnökségről vasárnap hajnalban. Indulna az elnöki posztért?

Szerintem a természetes az, ha teljes tisztújítást tartunk egy ilyen eredmény után. Ez nem egy kozmetikai vereség, hanem azt kell összerakni, hogy ennek a pártnak a túlélését hogyan is biztosítsuk. Ebben

Már csak azért is, mert nem sikerült megfogni az állami finanszírozáshoz szükséges 3 százalékos küszöböt sem.

Honnan lesz pénzük? Világi Oszkártól?

Világi Oszkárt gyerekkorom óta nagyon jól ismerem, de hogy tőle nem kaptam pénzt sohasem, és nem is fogok, az tuti.

Ön nem, de a párt?

És mit szól a szavazatok területi megoszlásához? Ön dunaszerdahelyi, az MKÖ a dunaszerdahelyi járásban 43 százalékot, míg a Híd csak 17-et kapott. Minek köszönhető, hogy a magyarlakta területeken ilyen komolyan elhúzott az MKÖ és ennyire alulteljesített a Híd?

Meg kell nézni a településszintű adatokat is. A dunaszerdahelyi járást leszámítva majdnem mindenhol vannak szlovák és magyar többségű falvak is, nekem pedig az volt a benyomásom, hogy egész Délnyugat-Szlovákiában alulteljesített a Híd a magyarok körében, míg Közép- és Kelet-Szlovákiában már nem. Középen és keleten nagyon örültek az emberek azoknak a kisebb-nagyobb sikereknek, amelyeket a Híd letett az asztalra. Elfelejtett régiókról van szó, és ezekben először dolgozott tényleg szervezetten a kormány azon, hogy épüljenek új utak, óvodák, víztisztítók. Ezzel nem sikerült a magyarok körében komolyabb sikereket elérni Délnyugat-Szlovákiában.

A rimaszombati járásban – ami már Közép-Szlovákia – viszonylag jobban is teljesített a Híd, de azért ott is az MKÖ nyert végül.

Ahhoz képest, amilyen eredmény született országos szinten, Közép-Szlovákiában a Híd nagyon jól tartotta magát. A saját munkám jelentős részét is pont ebben a járásban végeztem, és büszke is vagyok arra, hogy ezen régiókban sikerült megtartani a Híd bázisát. Fontos kérdés az is, hogy hogyan néz ki a ruszin, roma és szlovák szavazóbázisunk: az első adatok szerint az EP-választásokon a Híd-támogatottság fontos komponenseinek számító ruszinok körében nem állunk túl jól, a roma bázis viszont településszintű adatok alapján megvan.

meg kell találni, melyek azok a nagyobb cserépdarabkák, amelyekből össze lehet foltozni egy új történetet. Nyugat-Szlovákiában egészen máshogyan kell politizálni, mint eddig, ott választásról választásra egyre kevesebbet kapunk.

És hogyan néz ki a felvidéki magyarság szociográfiája? Kik szavaznak MKP-re, hol vannak inkább hidasok, akár földrajzilag, akár társadalmi osztály szerint?

Nagyon szegmentált a szlovákiai magyar társadalom. A szlovákiai magyarság sávként fekszik Magyarország tetején, de ahogyan Magyarországon is hatalmas a különbség a Dunántúl és a Tiszántúl között, úgy itt is jelentős különbségek vannak mind szociálisan, mind kulturálisan. A délnyugati régió mindig is Pozsony irányába gravitált, Dunaszerdahely és Komárom vidéke is inkább ezt a részt erősíti. Gazdaságilag erősebb régió ez, amely a Budapest-Pozsony útvonalon mindig is erős tudott lenni, és itt tömbmagyarság él. Tradicionálisan erősebb itt az MKP.

Közép-Szlovákiában viszont nagyobb magyar várossal nem rendelkező, szociálisan gyengébb, magas számban romák által képviselt magyarsággal nézünk szembe. Itt a Híd ajánlata egy normális együttélésre sokkal jobban működik. És különálló zárványként ott van még az Ung-vidéken, a Bodrogközben a kelet-szlovákiai magyarság, ahol szintén jó eredményeket szoktunk elérni. Ez egy specifikus néprajzi régió, másképp működnek ott a dolgok, mint nyugaton, az inkább egy ukránosabb jelleget ad. És erre az egészre épülnek rá a peremvidékek települései és családjai vegyesházasságokkal.

Akkor a közép és kelet a Híd hagyományos bázisa.

Igen, de az elmúlt tíz évben nyugaton is pariban tudtunk lenni az MKP-val. A szlovák szavazat az, ami nagyon hiányzik az eredményből. Pozsonyban mi többszámjegyű eredményeket értünk el korábban, idén ennél sokkal kevesebbet, és Kassán is hasonló a helyzet. És azt is mindenki alábecsüli, hogy az északi, szlovákok lakta járásokban is mindig kaptunk 1-4 százaléknyi támogatást. Nem hangzik ez soknak, de egy olyan pártnak, amely az 5 százalékra törekszik, ez igenis komoly támogatást jelent. Nem úgy éreztük tehát, hogy döntő csapás előtt állunk: inkább

Közben pedig kivéreztünk a Matovič-féle szavazatelszívásban, ami olyan tradicionális és erősnek tűnő pártokat, mint a kereszténydemokratákat vagy a progresszíveket is a bejutási küszöb alá tolt.

Mit vár Grendel Gábortól? Ő ugyebár az a Matovič-listán induló politikus, aki egészen biztosan bejutott az új parlamentbe etnikai magyarként. Ráadásul 131 ezer preferenciális szavazatot gyűjtött össze, ami több, mint kétszer több, mint a Híd összes szavazója.

Grendel Gábor jól ismert politikus, és egy ideje ott van már a parlamentben. Szerintem jó munkát végez, de soha nem tűnt úgy, hogy a kisebbségpolitikát külön profiljának tartaná. Lehet, hogy most megtalálja magában erre a hajlandóságot tekintettel arra, hogy más nem is igen maradt. De eddig nem tűnt úgy, hogy ő egy kisebbségpolitikusként értékelné magát.

Több roma- és magyar nemzetiségű politikus is folyamatosan megkapja a kérdést, hogy akkor most a saját „népét” reprezentálja-e, miközben ennél lehetnek nekik sokkal másabb ambícióik is. A PS listán induló, roma származású Irena Bihariová is az egész kampány során mondta, hogy ne kérdezzék már tőle, hogy ő lesz-e a romaügyi kormánybiztos, ő országos politikus akart lenni.

Grendel mellett bejutott másik magyarként a szélsőjobbos ĽSNS listájáról is Jozef Šimko rimaszombati polgármester is. Milyen üzenetet küld a felvidéki magyarságnak, hogy Marian Kotlebáéktól könnyebben jutott be magyar politikus a parlamentbe, mint a Hídból vagy az MKÖ-től?

Ezt semmilyen formában nem tudom elfogadni. Azzal, hogy magyar politikusok indulnak szlovák pártok listáján, nem látok semmiféle problémát. De ez egy olyan Rubicon, amit nem lett volna szabad átlépni.

Kotlebáék egy szlovák párt, demokratikus felhatalmazást adtak nekik a választók, szóval nem lehet ez egy legitim döntés?

Nem ma kezdtem. Ilyen provokációnak nem fogok felülni.

Akkor más téma: szomorú amiatt, hogy a Progresszív Szlovákia kiesett? Nekik van Magyar Platformjuk is, ahonnan bejuthatott volna a parlamentbe egy magyar képviselő.

A magyar platformos kollégákat személyesen is ismerem: jó emberek, de sem politikai tapasztalatuk, sem politikai tőkéjük nem nagyon volt. Martin Dubéci, akit előreraktak zászlóvivőként, szintén azon politikusok közé tartozik, akik soha nem éreztek affinitást az etnikai politizáláshoz.

A PS kiesése a parlamentből más okokból aggályos: nem tűnik nagyon demokratikusnak, hogy egy hét százalékot elért párt nem jut parlamentbe, még annak tudatában mentek bele a koalíciós modellbe, hogy ez benne van a pakliban [a progresszívek jobbközép koalíciós partnerükkel, a Spoluval indultak, koalícióknak 7 százalék a bejutási küszöb Szlovákiában, ők ketten pedig 6,97-et szereztek – a szerk.] Másrészt azért is szomorú, mert ők stabilizáló és normális erő lehettek volna a parlamentben, ahol a bejutottak elég nagy része vagy ismeretlen, vagy fundamentális keresztény, vagy megvehető.

Ki a megvehető?

Nem, nem szeretnénk, de melyik párt ismeretes arról, hogy megvehető képviselői vannak?

Partvonal mellől nem fogok beugatni, de több párt is volt, akik például az utolsó parlamenti ülésen azt mondták, megvan az az ár, amiért hajlandók megtámogatni a 13. havi nyugdíj bevezetésétől fogva bármi mást is.

Összesen 28 százaléka ment pocsékba a szavazatoknak, vagyis ennyi olyan szavazat volt, amely be nem jutott pártokra érkezett. Hogy kéne megreformálni a választási rendszert, hogy ez még egyszer elő ne fordulhasson? Támogatnák-e például, hogy legyen kisebbségi mandátum Szlovákiában is úgy, mint ahogy az például Romániában is működik?

A kisebbségi mandátum akkor kezdi foglalkoztatni az embereket, mikor a kisebbségi pártok elkezdenek csődbe menni.

Ezért kérdezzük.

Értem, hogy miért jött elő ez a kérdés. De szerintem a szlovákiai magyarság ki tudott magából termelni erős pártokat, inkább ide kéne visszamenni. Ami érdekesebb kérdés, hogy mi legyen az egykörzetes választási rendszerrel: rengetegen panaszkodtak Kelet-és Közép-Szlovákiában, hogy úgy érzik: nincs rendes képviseletük, nincs elég képviselő keletről és középről.

Legyenek területi listák?

Lehetne ezen gondolkozni, vagy azon is, hogy több, mondjuk nyolc választókörzet legyen. Én ezt hajlandó lennék támogatni, de csak egy feltétellel: a választási körzetek nem lehetnek azonosak a jelenlegi járásokkal és megyékkel, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy dekoncentrálják a kisebbségeket, nemcsak a magyarokat, hanem a ruszinokat is. Szóval vagy területi reformmal, vagy a választási körzeteket a területi körzetektől, akkor hajlandóak lennénk ezt megtámogatni.

Tapasztalható volt a feszültség az egész kampányban a végül nyertes OĽaNO és a Híd között. Mit várnak az OĽaNO-tól és Matovičtól?

Elég jól ismerem ezt a pártot tekintettel arra, hogy az elmúlt négy évben pont az OĽaNO-tól vettem át a romaügyi kormánybiztosi hivatalt. Akkor úgy tűnt, hogy

Most nagyon gyorsan került nagyon komoly felelősség a kezükbe, Szlovákia szempontjából bízom benne, hogy tudnak ezzel élni. Csak nem hiszem el. Ami külön probléma az ő esetükben, hogy a párt eddig sem tudta érvényesíteni a közös szavazás intézményét: nincs erős ráhatása a pártelnöknek a többiekre, nem is párttagok.

Megint kiszállhat majd a frakció fele, mint az eddigi ciklusokban?

Akármennyien. A hatalom persze erősebb motiváció a maradásra, mint az ellenzéki politizálás. De nagy kérdés, hogy mennyire kell majd túlbiztosítani a lehetséges kormánykoalíciót és hány szavazatnál fogja magát Igor Matovič biztonságban érezni.

Akkor azért akar ő alkotmányozó kormánytöbbséget, hogy még a kiugrókkal együtt is többsége legyen, és nem is azért, hogy alkotmányozzon?

Nagyon jól tudja, hogy szüksége lesz plusz képviselőkre, hogyha ezt ki akarja húzni legalább egy darabig. De nem zárnám ki azt sem, hogy ebből előrehozott választások lesznek: a magyar politika szempontjából ez azt jelenti, hogy gyorsan kell reagálni, mert nem biztos, hogy ebből lesz bármilyen kormány, és ha lesz is, nem tudni, hogy az meddig húzza.

Az eredmények után el is kezdtek arról beszélni mind MKP-s, mind hidas politikusok, hogy ők lesznek az elsők, akik előrehozott választásokért fognak advokálni. Ez lesz most a fő cél?

Elég problémás lenne erre spekulálni. Fel kell rá készülni, de arra is, hogy négyéves kormányciklus következik. Egy így is, úgy is működőképes struktúrát kell tehát építeni.

Ami mit jelent? Egy párt? Egy lista?

Ez nagyon korai még. Ősszel megpróbálkoztunk több modellel is, de egyik sem sikerült. Én nem viccből vagyok a Hídban, hanem két dolog miatt: egyrészt, a konfrontációkerülő, kompromisszumkereső politikai stílusért, ezt pedig a partnerek is kénytelenek lesznek elfogadni. Másrészt pedig én nem úgy tekintek az egyéb nemzetiségekhez tartozó szavazókra, mint egy bokrétára, hogy azt szeretném, hogy legyen egy darab díszruszin vagy díszcigány a listán. A kisebbségi érdekképviseletet kisebbségi érdekképviseletként kell csinálni: én a kampányban is együtt dolgoztam a kilenc roma jelöltünkkel, Peter Krajňákkal, a ruszin jelöltünkkel, és a szlovák jelöltjeinkkel. Badarság lenne ezt elveszteni, és leredukálni magunkat egy etnikai párttá.

Most Szlovákiában sokat cikkeztek arról, hogy a szombati eredménnyel sikerült legyőzni a Fico-féle maffiaállamot. Segítene a Híd mondjuk magyarországi pártoknak is abban, hogy hogyan lehetne legyőzni a magyarországi maffiaállamot?

De az a dinamizmus, ami a korrupcióellenes platformban volt, a Hídból nagyon hiányzott. A kérdés az, hogy lehet-e ezt a politikát úgy csinálni, hogy értékek mentén is működjön, vagy csak úgy, hogy populista irányból közelítünk.

Mégis, önök rávettek egy miniszterelnököt, hogy lemondjon, és azért egy belügyminisztert és egy rendőrfőnököt is megbuktattak a Kuciak-gyilkosság után.

Nagyon szívesen elmondjuk bárkinek a két százalékhoz vezető utat. Akár tételesen is el tudom mondani, hogyan redukáljunk le egy jól működő pártot két százalékra, de szerintem ehhez a magyarországi ellenzék magától is ért.

FOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali