Itt a Fasza Dolgok, az Azonnali első mindenajánlója!

Havonta jelentkező sorozatunkat két zenével, egy szőlőrajongói ajánlással, az oroszok rendszerváltásáról szóló regénnyel és egy állati eredetű dolgoktól mentes székelykáposztával indítjuk útra, de a jövőben tényleg mindent fogunk neked ajánlani, amiről úgy gondoljuk, hogy jó.

Itt a Fasza Dolgok, az Azonnali első mindenajánlója!

Tökéletesen megértjük, ha eleged van az állandóan fanyalgó újságírókból, úgyhogy váltunk kicsit! Mostantól terveink szerint minden hónap utolsó hétvégéjén megjelenik a Fasza Dolgok, ami az Azonnali összajánlója: ha láttunk jó filmet, olvastunk jó könyvet, voltunk jó étteremben, ízlik az új burger a Mekiben, vagy csak találtunk valami világtól teljesen elrugaszkodott programot, akkor azt függetelnül a műfajtól megírjuk! Igen, azt is, ha kinyílott a pitypang!

Vince-vessző

Az Azonnali kisgazda frakciójának ehavi tippje az ún. Vince-vessző. Nagyjából a következő hét az utolsó, amikor még érdemes elkezdened játszani vele, viszont megéri, mert amennyire egyszerű, annyira látványos dolog. Ha van szőlőd, vagy ismerősnek, rokonnak, vagy csak simán elautózol egy megmetszett ültetvény mellett, ahol még a földön vannak a levágott szőlővesszők, vigyél haza úgy 8-10-et, tedd őket be egy nagy vázába, önts rá vizet, azt cseréld néha, közben figyelj arra, hogy a rügyek ne sérüljenek meg, és figyeld, ahogy a természetes élőhelyéhez képest gyorsabban kihajt. 

Maga a név onnan jön, hogy a metszést Vince-napon, január 22-ától érdemes megkezdeni a hagyomány szerint, és az akkor levágott vesszőkből az előbb leírt módszerrel lehet következtetni az előttünk álló évjárat termésére. Hogy mindez mennyire jó móka, jól mutatja, hogy én

telente konkrétan heteken át várom, hogy bent álljon végre a nappaliban ez a pár vessző, a héten még a szerkesztőségbe is bevittem egy adagot,

de vannak nálam durvább függők is: van olyan ismerősöm, aki valahogy elérte, hogy a Vince-vesszőin még fürt is teremjen! (BM)

Jó frank sörért elég Pozsonyba menni, de oda el kell

Pozsonynak elég sok előnye van – például eleve Bécs elővárosa. Ez persze annyiban lehet is hátrány, hogy számos tekintetben nem kell igazán nagyvárosiassá válnia, mert arra ott van az osztrák főváros.

Amiben azonban Pozsony mindenképp más – és jobb –, az a cseh(szlovák) hatással függ össze. Igen, a sörkultúráról van szó. Ellentétben a magyar és osztrák sörök többségével, amelyek csak mérsékelten jók, Pozsonyban bajor, frank (és persze cseh) minőséget kapni.

Ezen sörkultúrával való kezdeti, de tartós ismerkedésre a legideálisabb hely a pozsonyi vásárcsarnok melletti Výčap u Ernőho.

Előtte lehet egy látogatást tenni a bratislavai Kunsthalléban is – és onnan átgyalogolni a sörfőzdébe.

A söröző neve Dworák Ernőre utal, akinek a fehér galambhoz címzett magyarnyelvű cégére a második világháborúig hirdethette, hogy ott fűszerkereskedés működik. A mostani söröző, ahol helyben főzött söröket lehet csapoltan fogyasztani vagy üvegesen vásárolni, csak 2017-ben jött létre. De a berendezés hangulatában a hipszterség nem nyomja el teljesen azt az érzést, mintha egy régebbi helyen lennénk, miközben nem is akar magának a söröző – amely itt tehát alig két éve létezik – nagy múltat hazudni. A hipszterkedés sincs túltolva, letisztult cseh kocsmai dizájn jellemzi a helyet.

A kézműves sör kifejezést hagyjuk meg a túlötletelt, de sörnek rossz üdítőitaloknak. Azaz az Ernőben nem kézműves sört kapni, inni, hanem a Shenk sörfőzde (csak bécsi és nagyszombati anyagokból készült) letisztult négy remekét: a müncheni, óbajor lágereknél kevésbé édes (azaz jobb) Bohumilt, a barnásabb, kesernyésebb Uršulát, a bambergi füstös söröket idéző Arthurt és a könnyedebb, gyümölcsösebb Jožot. De egyéb fajták is vannak, mondjuk a keserü Pamela. Ezeket egyszerűen dizájnolt üvegekben is meg lehet helyben venni, mindegyiken a sört jelképező egy-egy személy látható.


A Shenk sörfőzde is Pozsony belvárosában indult 2016-ban. Mivel még igazi kisebb start-up-vállalkozásról van szó, korlátozott internetes vásárlás kivételével mindenkinek el kell mindenképpen mennie az Ernőbe, ha jó frankos-csehes sört akar inni. (TP)

Grimes: Miss Anthropocene

Sajnos meggyőződésem, hogy a köznyelvi értelemben vett popzene egyre kevesebb értelmezhető dolgot termel ki, hiszen Ed Sheeran és társai megjelenésével tulajdonképpen minden kiveszett belőle, ami miatt én lelkesedni tudtam. Talán az utolsó kapcsolatom maradt az univerzummal Grimes, aki öt év szünet után adott ki albumot, és bár ezúttal a szokásosnál kevesebb örök életemre velem maradó sláger jött neki össze, azért a Delete Forever robotcountryjának első halláskor nagyjából úgy örültem, mint az első napsugarak megjelenésének szoktam télen. Ha valaki szeretné csak úgy jól érezni magát egy lemeztől, ami ezerféle stílust idéz meg, miközben a legnagyobb természetességgel slágeres, az hallgassa a Miss Anthropocene-t! (FÁ)

Vegán székelykáposzta

Hobbiszakácsként szeretek kísérletezgetni, lehetőleg minél egyszerűbb egytálételek elkészítésével. És persze a régi anekdota, miszerint egy vegánról nem kell tudnod megállapítani, hogy az, előbb-utóbb úgyis az orrodra köti, rám is igaz. Szóval nemcsak kísérletezgetek, de mindezt állati eredetű termékek nélkül. Így hoztam össze egy hibátlan székelykáposztát nemrégiben, aminek most a receptjét is megosztom.
Olívaolajon megpirítottam egy közepes fej vöröshagymát, rádobtam másfél teáskanálnyi pirospaprikát, aztán 18 deka füstölt tofut, ami ugye ún. húspótló. De ez hülyeség, hiszen a húst nem kell pótolni. 

Pár percig pirítottam, aztán rányomtam kb. negyed tubusnyi csípős paprikakrémet (Piros Arany, Pusztajava stb. neveken fut), valamint erre egy kanálhegynyi borsot és cayenne borsot. Ezután jött az átmosott fél kiló savanyú káposzta (természetesen egyenesen Vecsésről), dobtam bele 2-3 babérlevelet és felöntöttem nagyjából másfél deci vízzel. 15-20 percig kevergettem, amíg rendesen megpuhult a káposzta és a víz is lefőtt róla. Növényi tejföllel nem spórolva tálaltam. Ebből a mennyiségből két ebédem jött ki.

Egyszerű, egészséges, finom, olcsó. Jó étvágyat! (GP)

Jade Bird

Amikor február közepén kijött az idei Sziget Fesztivál első 80 neve, kíváncsian böngésztem. Volt köztük több ismert, de még annál is több számomra kevésbé ismert előadó is, de nekem a Sziget évek óta már csak az A38 színpadból és a Europe Stage-ből áll, mivel a rockzene kedvelőjeként többnyire erre a két színpadra kerülnek azok a feltörekvő és ügyes rockzenekarok, akik még a kétezres évekre emlékeztetnek. Az idei fellépők között ilyen az angol Jade Bird is, akitől még régebben hallottam pár dalt, ezért amikor láttam, hogy ő is a meghívottak között van, belehallgattam a debüt albumába, amit csak szimplán Jade Birdnek nevezett el.

A country-hatásokkal teletűzdelt folk-rock zenész nagyon jó albumot írt, aminek ugyan vannak gyengébb dalai is, de az a pár dal, amik nagyon jóra sikeredtek, bőven feledtetik a közepes dalokat. A countryra jellemző akusztikus gitárjáték és a folkra jellemző dobok mellett pedig csodálatos hangja van az angol énekesnek. A stream-korszakban pedig szerencsére már nem kell végighallgatni egy egész albumot, így bőven lehet csak az album legjobb dalát, az Uh Huh-t vagy a Love Has All Been Done Before-t élvezni egész nap, de azért egyszer mindenképpen pörgessétek végig az albumot, mert elég fasza dolog. (KB)

A szovjet ember mélylélektana

Sokat beszélünk arról, hogy még most, több, mint harminc évvel a rendszerváltás után is jelen vannak a posztkommunista reflexek a magyar társadalomban. Arról, hogy az előző rendszer sebei nagyon lassan gyógyulnak, arról, hogy a Kádár-rendszer emberei hogy mentették át magukat a rendszerváltás utáni elitbe, vagy arról, hogy az előző rendszer reflexei munkálnak még a már rendszerváltás után születettekben is.

Ám nemcsak Magyarországon és Közép-Európában van ez így, hanem Oroszországban, ahol a kommunista rendszer 74 éven át volt a valóság: komplett generációk nőttek fel úgy, hogy a világlátásukat a szovjet típusú kommunizmus formálta, mást pedig sohasem láttak. Nem csoda, hogy számukra a rendszerváltás inkább jelentett hirtelen traumát, mintsem szabadságot: a Szovjetunió végével a homo sovieticus elvesztette fogódzkodóját, az új világban pedig nehezen találta a helyét.

Erről az össztársadalmi traumáról, a hirtelen változásról, az azt követő eufóriáról, majd a gyors kiábrándulásról szól Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas belarusz írónő Elhordott múltjaink című könyve. Az eredeti címén Vremja second hand, vagyis Idő másodkézből című kötet azon túl, hogy a korszak kisembereinek személyes történetein keresztül mutatja be a birodalom összeomlását, valójában egy nagyon komoly mélylélektani mű.

A szovjet ember enciklopédiája, a Szovjetunió által formált embertípus emlékműve, amelyben talán még magunkra is ráismerhetünk egy kicsit.

Az Elhordott múltjaink kötelező olvasmány. Ha a rendszerváltás után születtél, mint én, akkor azért, hogy megértsd, ha előtte, akkor azért, hogy felidézd azt. (IG)

MONTÁZS: Vitárius Bence / Azonnali

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek