Szükség van egy erős zöld pártra!

A magyar zöldpolitika pont most kezd felnőtté válni. Hátrahagyjuk a gyerekbetegségeket, a kamaszkort, és öntudatosan megyünk előre. Pont azért, hogy megmutassuk: készen állunk szintet lépni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Ez egy válasz Kardos Gábor írására, kezdjük is az elején.

Nem közfelkiáltással döntöttünk a párt nevének módosításáról, illetve új rövidítésről. Hanem minősített kétharmadot igénylő alapszabály-módosítással. Ahogy elfogadtunk egy stratégiai dokumentumot és egy konkrét cselekvési tervet is. Ha úgy tetszik, mind kommunikációs, mind politikai tekintetben új lapot nyitottunk.

Markánsabban felvállaljuk, hogy kik vagyunk. Az az út, az a folyamat, amin elindultunk, tartalmazza a széleskörű egyeztetések és viták sorozatát. Hiszen arról szól, hogy a nyitás után a következő években együtt kell eldöntenünk, hogy milyen zöld pártot, milyen irányú zöld politikát szeretnénk. Ehhez szükséges volt a név, illetve még inkább a rövidítés megváltoztatása.

Hiszek a politikai pluralizmusban. Így azt gondolom, hogy a jó politika, a működő demokrácia szerves része a vita. A társadalmi. A pártpolitikai. És a parlamenti. De egyfelől, mindenek megvan a maga ideje. S mint már utaltam rá, szerintem/szerintünk a zöldek jövőjéről, arról, hogy hová tartson a magyar zöldpolitika, egy kibővült és széles társadalmi beágyazódottsággal rendelkező zöld párt tagjainak, szimpatizánsainak és szavazóinak kell majd döntenie.

A társadalmi szerződések nem hiába elméletek. A valódi közös gondolkozáshoz, vitákhoz keretek kellenek. Például a pártok keretei.

Hasznos dolog, ha a társadalom szélesebb rétegei komolyan veszik a klímaváltozást, s hajlandóak is tenni ellene. Ez is kell, hogy az egyik célunk legyen. Ahogy az is hasznos az ügy, a gyermekeink jövője szempontjából, hogyha a legtöbb párt fontosnak tekinti a zöld kérdéseket.

Azonban ez önmagában nagyon kevés. Sőt, tovább megyek: félrevezető. Mert csak akkor lesznek meg a valódi és szükséges lépések egyes területeken, ha van egy szakmailag hozzáértő és megbízható ideológiai háttérrel rendelkező zöld párt. Ha nincs ilyen, elsikkadnak a szakmai álláspontok és csak félmegoldásokat és kampányígéreteket kapunk. Abból pedig sem tiszta levegő, sem iható víz, sem ehető, megfizethető élelmiszer nem lesz.

Hogy kormányképtelenek volnának a zöldek, vagy, hogy távol volna egy esetleges kormányra kerülésük? Erről hosszan vitatkozhatnánk. Mármint ha az itthoni lehetőségeket nézzük. Mert ha tekintetünket arra a bizonyos nyugatra emeljük, akkor azt láthatjuk, hogy Németország második legerősebb pártja a Zöldek. És jó egy év múlva szövetségi választások lesznek. De arról se feledkezzünk meg, hogy már voltak kormányon szövetségi szinten, ahogy a tizenhat német tartomány hét kormánykoalíciójában most is benne vannak. Baden-Württembergben a miniszterelnököt is ők adják. Ausztriában is nemrég kerültek a zöldek kormányra. Olyasmiről beszélünk feltételesen, ami már megtörtént, ami most is zajlik.

A hazai vonatkozásokat vizsgálva pedig elég, ha annyit megjegyzünk, hogy 1994-ben a Fidesz 7,01 százalékot kapott listán. 4 évvel később kormányozni kezdtek. Minden a választópolgárokon múlik. Dolgozni kell. Meg kell győznünk az embereket, hogy változásokra van szükség, hogy cselekedni kell.

Azok a pártok, amelyek más, egyéb ideológiák, célok mentén szerveződtek, nem lesznek képesek ellátni azt a feladatot, elvégezni azt a küldetést, amire a zöldek szerveződtek. Ami másoknak szavazatszerzésre szolgál, ami másoknak csak egy téma a sok közül, az nekünk szent küldetés. Ezt megkérdőjelezni szintén nem túl hasznos. Nem a Zöldek, hanem a jövő, a rohanó idő szempontjából.

A hippimozgalomhoz nekünk nem sok közünk van, hiszen a hazai zöldek a rendszerváltás idején, annak folyamatában szocializálódtak, illetve a 2000-es évek második felében. Nem Volkswagen-kisbuszokban, fesztiválokat járva...

Ami a jelent illeti, én azt látom, hogy az egész társadalom ébredezik. A még nálunk is fiatalabbak pedig már természetesnek veszik, hogy van klímaváltozás, és amit csak lehet, meg kell tenni ellene. Ahogy sok területen pedig fel kell készülnünk a változásokra, alkalmazkodnunk kell, mert különben a mindennapi életünk, a gazdaságunk, az intézményeink és végül a polgáraink fognak szenvedni emiatt.

Nem hiszem, hogy ma már – lassan túl a XXI. század első negyedén – „egyszerű környezetvédőknek” tekintenének bennünket. Akik ritka lepkék, vagy a havasi gyopár megmaradása miatt aggódnak. (Ezzel persze sem a lepkéket, sem a havasi gyopárt nem akartam bántani. Fontos részei az ökoszisztémának.) Viszont napról napra világosabb lesz, hogy hazánk, Európa és a világ jövője miatt aggódunk. A társadalmunk jövője miatt aggódunk.

Mert óriási változások előtt állunk. Amelyek egy részét tudjuk alakítani, ha végre cselekedni kezdünk... Azonban az biztosnak látszik, hogy azok az országok fognak nagyobb sikerrel alkalmazkodni, akik időben felismerik, hogy lépni kell. Ehhez nem elég üres akcióterveket lobogtatni. És az sem elegendő, ha páran előveszik a zöld festéket.

Én azt gondolom, hogy

Teljes egészében felvállalni azt, amit eddig nem mindig mertünk.

Mert az ökopolitikának is megvan a saját logikájából, ideológiájából következő válasza szinte minden területre. Komplexen, elvi alapon. Legyen az társadalmi vagy gazdasági kérdés. Aki azt gondolja, hogy ma a zöld párt elsősorban környezetvédelemmel foglalkozik, az nem figyel ide.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, amikor azt írom, hogy a célunk egyértelműen az, hogy segítsünk ennek a rendszernek a lebontásában, majd új lapot nyissunk. A NER után egy új politikai rendszert kell felépíteni. Mi azon leszünk – és ehhez kérjük a választók támogatását –, hogy ez az új rendszer más szemléletű, minél zöldebb legyen.

Ez egy óriási lehetőség. Ezt nem szabad kihagyni. A társadalmi támogatottság növekszik. Ezt kell minél nagyobb politikai támogatássá konvertálni. Nem azon gondolkozni, hogy a héten hogyan döntjük meg a kapitalizmust. Az nem fog menni.

Nehéz úgy vitatkozni bárkivel is, hogy az illető csak a 93 ezer négyzetkilométerben gondolkodik. Kardos Gábor valóságából hiányolom az összehasonlítást, a másfele tekintést. Kellenek a külföldi példák. Tényként ír le sok mindent, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Elég csak egy kis európai választástörténetet megnézni, vagy végig tekinteni az európai kormányokat, hogy most is, ezekben a percekben hány zöld párt van kormányon. Így azon érvelés, hogy a zöldpolitikának esélye sincsen kormányra kerülni, egyszerűen badarság.

Ez megcáfolja azt is, hogy a nagyipari érdekek ellen nem lehet tenni. De igenis, lehet. Csak kitartónak kell lenni. A többi a polgárokon múlik. Pont ezért nevetséges dolog egy politikai pártot szavazatmaximalizálással vádolni. A pártok eszközök csupán. Felesleges vádaskodni, különösen, ha nem látjuk a különbséget aközött, ha valaki, valakik csupán szavazatszerzéstől vezérelve képviselnek valamit, mások pedig elvi alapon. Nem azért megy valaki a zöld pártba, hogy meggazdagodjon. Hanem mert nem akar tétlenül ülni, amíg átalakul a világ...

Kardos egész gondolatmenetéből hiányzik egy alapvető tényező. Mégpedig annak a politikai rendszernek a figyelembe vétele, amiben élünk és működünk. Mintha nem is lenne NER. Pedig van. A maga elnyomó és szinte mindenhová kiteljesedő hatalmával igencsak megváltoztatva a közélet, a politika szabályait. (Ezt a rendszert meg tudjuk dönteni 2022-ben, az egész világra kiterjedő kapitalista piacgazdaságot nehezebb lesz. Ezért sem reagáltam az erre vonatkozó felvetésekre.)

Milyen furcsa elképzelés az, hogy azt várja valaki, hogy az újságban olvashasson két párt létező vagy nem létező háttértárgyalásairól. Ha vannak ilyen tárgyalások, és azokon szakmai alapú egyeztetések folynak, arról hogyan szerez tudomást egy újságíró? És ha tudomást szerez, érdekli? Ha igen, ír erről? Nem valószínű.

Személyi kérdések pedig nem tudom, hogy milyen formában kerülhetnének elő egy ilyen fiktív egyeztetésen. Lehet, hogy politológusként a fantáziám nem elég színes ehhez.

De az biztos, hogy személyi kérdésekről csak a tagság dönthet. Már csak technikailag is. Ez a folyamat nem egyénekről, nem mostani pártokról szól, hanem pont arról, hogy lesz-e a jövőben egy markáns és meghatározó zöld párt Magyarországon.

Nagyon károsnak tartom azt a mentalitást, miszerint a legtöbben azért politizálnak, hogy jól éljenek. Ez marhaság. A legtöbben sokkal jobban keresnénk, ha nem a közügyeknek szentelnénk az időnket, az életünket. Általában politizálni lemondással jár. Mást sugallni, nem korrekt dolog. Viszont, ha a tényeket nézzük, akkor mégis csak az lesz a konklúzió, hogy aki ma zöldpolitikával foglalkozik, azok túlnyomó része társadalmi munkában, hitből teszi azt.

De lépjünk tovább. Hivatásomból adódóan nem tudok a politikai jobb- és baloldallal mit kezdeni. Hiszen – ahogy már utaltam rá – ez a XXI. század. Nem látok sehol sem legitimistákat. Itt mindenki királyellenes. Azonban a mai politikai viszonyokat tekintve valóban a konzervatív - szocialista - liberális hármas ideológia dominanciáját éljük. Mondhatjuk ezt vita nélkül. Akkor, ha megfeledkezünk fél Európáról és az Egyesült Államokról. De megesik az ilyen.

Mint már fentebb kifejtettem, pont azt az oköpolitikai fordulatot céloztuk meg, tűztük arra a bizonyos zöld zászlóra, amit Kardos Gábor annyira hiányol. Ezért szervezzük át a pártot, ezért nyitjuk azt ki – megváltoztatva az eddigi mentalitást. Mert beláttuk, hogy így nem megy. Készülünk a NER utáni időkre. Lépésről lépésre. Azért, hogy felhívjuk arra a figyelmet, hogy a legjobb egészségügyi rendszer, a legjobb iskolák sem érnek semmit, ha nincs kenyér. Vagy lélegezhető levegő. Szerintem az ökopolitika eddig sem csupán a természetvédelmet takarta. Ahogy a zöld politika sem. Mi pont erről beszélünk. Így a kritika ilyen tekintetben jogtalan.

Nehéz valakivel vitatkozni, aki nem akarja elismerni a média erejét, elfogadni annak mechanizmusait. Az újságírók – és a tulajdonok – kezében igen nagy hatalom van. Érdekes dolog ezt megtapasztalni. Ők nem mindig azt tekintik lényegesnek, amiről mi épp beszélnünk. Ne keverjük az elméleteket a valósággal. Nagy felelősségünk van abban, hogy hogyan tematizálunk. De nem mi mondjuk meg, hogy mit írjanak rólunk.

Arra próbálok kilyukadni, hogy valóban sok mindenen változtatnunk kell. De többször végigolvasva Kardos vitaindítónak szánt írását, és viszonylag jól ismerve a Zöldek világát, meg kell állapítanom, hogy teljesen máshol látjuk a problémák gyökerét. Hiszen

Az érdekérvényesítéssel, a hatékony munkához szükséges feltételek megteremtésével volt gond. Ezeken kell változtatni, nem az elveken. Nem az üzeneten. Az adott.

Mert igenis szükség van pártokra. Fontos alkotmányos szerepük van! Nem csak vélemények becsatornázása és az ötletek megszűrése a dolguk. Bőven van mit kritizálni a magyar pártrendszeren. A zöldeken is. Azonban pártok nélkül nem létezhet egy modern demokrácia. (Hogy csak egy aspektust megjegyezzek ezzel kapcsolatban: kicsi a Hősök tere nyolcmillió választónak. Ötnek is.) Meg kell végre értenünk, hogy csak akkor fog jobban működni a politikai rendszerűnk, ha nagyobb lesz a részvétel. Ha többen vállalnak politikai felelősséget, ha a pártoknak több tagja lesz, és ha többen vesznek részt a választásokon.

Mi állampolgárok, cselekvő emberek jelenhetjük a különbséget egy jó és egy rossz politikai rendszer között. Részvétel nélkül nincs részvételi demokrácia. Ahogy paradigmának tartom azt is, hogy zöld párt nélkül nincs hatékony zöldpolitika. Személy szerint nagy örömmel szemlélem a zöld civilek megerősödését, aktivitását, itthon és szerte a nagyvilágban. Nagyon sokat tesznek azért, hogy az emberek felébredjenek. Azonban azt is látni kell – külföldi példák alapján elsősorban – hogy politikai pártok nélkül nem lehet komoly eredményeket elérni. Nem abban, nem azon kellene gondolkodni, hogy mi a jobb, ha párt vagy civilek viszik az ügyet. Mert csak együtt lehetünk erősek. Csak együtt érhetünk el tartós eredményeket.

Mi demokraták vagyunk. Rendszerkritikusak ugyan, de ugyanakkor az erőszakmentesség is fontos számunkra. Ebből következik, hogy a rendszer megváltoztatását csak azon keresztül tartjuk elérhetőnek. Egy zöld forradalomnak a választók által kell végbemennie. Demokratikus eszközökkel. Arról fantáziálni, hogy másképp miként lehetne, így teljesen felesleges. A terep adott, itt kell boldogulni. Mindegy, hogy a kapitalizmust vagy a NER-t nézzük. Ráadásul a társadalom ébredezésével, a fiatalok újszerű hozzáállásával hosszú évtizedek után végre eljöhet a cselekvés ideje. Az elmúlt hónapokban beindult egy folyamat. Ha bizalmat kapunk és ezt végig tudjuk vinni, akkor ennek révén megszülethet Magyarország első – nyugati értelemben vett – zöld pártja.

A névváltoztatás csak az első lépés volt. A következő hónapok, évek arról fognak szólni, hogy egy pártba hívjuk és jelentősen megfiatalítsuk a zöldeket. Ha a jövőről akarunk beszélni, akkor ide érdemes csatlakozni. Folytassuk le a vitákat olyan keretek között, ahol tényleg lehet hozadéka, értelme.

Sok minden van, amit nem érdemes megtanulni Orbán Viktortól. Azonban azt, hogy egységben az erő, érdemes volna megfontolni...

Éljenek a fák!

Bajkó-Sokoray István politológus, a Zöldek budapesti elnökségi tagja. Kardos Gábor vitaindítója itt olvasható. Hozzászólnál te is a vitához? Írj nekünk!