+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Petróczi Rafael
2020. február 27. csütörtök, 15:50
Nem a TASZ, és nem is a Transparency International. Hanem azok a kicsik, akik teljes paranoiában kell, hogy éljenek, nem tudva, hogy „azok ott fent” miért fogják azt mondani nekik, nyasgem.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Minden év február 27-én tartják a civilek világnapját, ami kifejezetten arra igyekszik ösztönözni az embereket, hogy aktívabban vegyenek részt a civilszervezetek életében. Csak hát Magyarországon nem éppen jövedelmező dolog civilkedni, legalábbis ami a lelki nyugalmat illeti, biztosan nem – ezt közvetetten magam is megtapasztaltam a munkám során.

 

„Máskor próbáld ki azt, hogy nem írsz semmit, jobban fog járni mindenki!” – ilyen és ennél durvább kommenteket is kaptam az érintettektől egy tavalyi cikkem miatt, amiben egy alapvetően civil szervezetet endorse-oltam, nem elhallgatva annak politikai kötődéseit, valamint az ebből származó előnyöket. Ők azzal érveltek, hogy a cikkem számukra ártó, és lehetséges, hogy emiatt fognak elesni létfontosságú pályázati pénzektől. 

 

Idén már egy kisvárosi civilszervezet sikereiről írtam, akik hároméves kemény munka árán elérték, hogy a fideszes önkormányzat bevonja őket a település problémáinak megoldásába. Igen ám, csakhogy ugyanez a Fidesz pár éve még lesorosügynöközte őket – erre az ellentmondásra világítottam rá a cikk címében. Erre azt kaptam meg, hogy a címadással a Fidesz narratíváját visszhangoztam, és most minden erőfeszítésük kárba veszhet, ha a Fidesz-többségű önkormányzat „befeszül” emiatt. Az eset vége az lett, hogy a civilek közleményben határolódtak el a cikkemtől.

 

Mint érintett, nem tisztem igazságot tenni abban, hogy kinek volt igaza, a magam érveit már amúgy is elmondtam a megfelelő platformokon. 

 

Valami viszont közös: mindkét esetben a civilszféra részéről akkora félelemmel, sőt, pánikkal találtam szemben magam, amire előzetesen aligha számíthattam.

 

A civil nemcsak a TASZ-t vagy a Transparency-t jelenti

 

És sajnos azt kell mondanom, még ha eltúlzottnak is éreztem őket, megértem a reakciókat. Amikor a mai Magyarországon a civilekről beszélünk, hajlamosak vagyunk azokra a nagy szervezetekre gondolni, akik ellen a NER kommunikációja közvetlen támadást intézett a migránsozással, sorosozással, cigányozással és civiltörvényezéssel: TASZ, Transparency International, Amnesty International, Magyar Helsinki Bizottság, Eötvös Károly Intézet – csak hogy pár példát mondjak.

 

Ezek azok a látható civilszervezetek, amik jól kommunikálhatóak a kormányzati retorikában is egyrészt azért, mert tevékenységük látványosan szembemegy az aktuális (mindenkori) hataloméval, másrészt mert ők azok, akik megtehetik, hogy a széles nyilvánosság előtt kiálljanak magukért a hatalmasokkal szemben. Ehhez pedig a keretek is adottak:

 

ezeknek a civileknek van akkora ismertségük, reputációjuk, és sokszor nemzetközileg is releváns szervezeti hátterük, hogy a NER civilellenes offenzívája ne söpörje el őket.

 

És közben csendesen megfeledkezünk azokról, akik – mindezen privilégiumoknak híján – olyan létbizonytalanságban kénytelenek élni, amiben könnyen eluralkodhat a paranoia. 

 

A védtelen civil kénytelen paranoiásan óvni saját magát

 

Nem véletlenül beszélek itt már nem csupán félelemről és pánikról, hanem egyenesen paranoiáról. Gondoljunk bele, mit jelent a TASZ-hoz és a Transparencyhez hasonló védőháló nélkül működni a mai politikai környezetben: minden egyes lépésedre figyelned kell, százszor is át kell rágnod magad a lehetséges szcenáriókon, hogy ha azt teszem, ha ez jelenik meg rólam, akkor az mit okozhat „valahol ott fent”, és ez hogyan üthet vissza rám.

 

Ez az egészségtelen, szorongással teli környezet szüli meg a civilparanoiát, ami valahol indokolt is. Hiszen tudják ők is, hogy teljes mértékben kiszolgáltatottjai a politikának, és

 

ha a döntéshozók valamiért bedurciznak rájuk, akkor nekik ennyi volt. Évek munkája egy szempillantás alatt veszhet kárba, sőt, szélsőséges esetben akár a rolót is lehúzhatják.

 

A kiszolgáltatottság persze önmagában nem nagy szám, a civilszféra jellemzően mindenhol a világon alárendeltje a politikának, amit nem lenne szükség paranoiás módon megélni. A paranoiát az szabadítja el, ha a döntéshozók visszaélve az egyoldalú függelmi viszonnyal nem partnerként tekintenek a civilekre, akikkel illik tisztességesen bánni, hanem alattvalókként, akikkel gátlástalanul bármit megtehetnek.

 

A NER nem a migránsozással, nem a sorosozással, nem a cigányozással és nem a civiltörvényezéssel követte el a legnagyobb bűnét a civilekkel szemben.

 

Ezek mind csak tünetei, leképeződései a legnagyobb bűnnek: annak a mentalitásnak, hogy a civileket a tenyerünkből evő alattvalóknak nézzük, így tartva őket paranoiás félelemben.

 

Mert azért valljuk be: nagyon nem normális, paranoiás helyzet az, amikor egy szervezetben attól félnek, hogy ha valami gyökér „ott fent” elolvassa a róluk szóló, de nem a nevükben írt cikket, akkor majd kőkemény milliókat fognak bukni. Ahogy az a kóros félelem is ennek az alattvalói klímának a lenyomata, hogy a helyi Fidesz a civileket fogja büntetni azért, mert valaki tőlük függetlenül a hatalomnak kellemetlen, kattintós címmel adta el a civilekről szóló cikkét.

 

Ez a NER-be kódoltatott paranoia vezet el oda, hogy a kiszolgáltatott civilek – mivel mint alattvalók a hatalommal szemben, tehetetlenek – a munkájukat végző újságírókkal és szerkesztőségekkel szemben próbálják érvényesíteni az érdekeiket, hogy még véletlenül se írjanak le olyat, ami okot adhatna a döntéshozóknak az eltiprásukra. És a legszomorúbb az egészben, hogy

 

míg a magukért remegő civilek és az autonómiájukat védő újságírók egymással perlekednek, addig sem veszik észre: mindketten ennek a beteg, egészségtelen rendszernek az áldozatai.

 

A különbség, hogy míg az újságíró megteheti, hogy konstans félelem nélkül dolgozzon (hiszen a Népszabadság-féle sokkszerű megszűnés, vagy az Origo-féle radikális politikai átszabás még azért ma sem mindennapos gyakorlat), addig a kiszolgáltatott civilnek minden nap azzal a tudattal kell felkelnie: ha hibázik, lehet, már nem lesz holnap.

 

Olvass még több cikket Petróczi Rafaeltől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szerdán tárgyalnak a tartományi miniszterelnökök Angela Merkellel további szigorításokról. Markus Söder bajor kormányfő a tavaszihoz hasonló teljes leállást szeretne legalább novemberben.

Elmérgesedett a viszony a török államfő és Franciaország között, az ügy hátterében a Charlie Hebdo Mohamed-karikatúrái és az ezek miatt lefejezett tanár esete áll. A francia szatirikus lap megint lépett egy merészet.

A TUI már építi át ennek megfelelően a portugáliai és Kanári-szigeteki hoteljeit.

Kedden három fontos magyar közéleti személyiség koronavírus-tesztje is pozitív lett. Van, aki már a tüntetek kezelésekor otthoni karanténba vonult, és van, aki örül, hogy nincs tüdőgyulladása.

Hol tart majd Magyarország 2030-ban? EU-tagok leszünk-e akkor még? Milyen adottságaink vannak? Kihasználjuk-e ezeket? Mit kellene tenni? Elolvastuk az Egyensúly Intézet új kötetét.

A hét kérdése

Egy hét múlva véget ér az amerikai elnökválasztás. Te kinek örülnél, ki győzzön?

Azért ide elnéznénk

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás