+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2020. február 26. szerda, 16:10
Elsőként nyúltak szavazatokért a pöce mélyére, az elmúlt négyéves teljesítményük viszont mindössze a bűnbánásból állt. De mit veszít a Jobbik széthullásával a magyar politika?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Bár az elmúlt hetek a koronavírusról szóltak, és a következők is arról fognak szólni, azért érdemes kicsit elmerengeni rajta, hogy a kertek alatt közben megtörténik a magyar politika aktuális hajókatasztrófája is: a Jobbikból februárban kilépett például a párt egykori budapesti elnöke, az egyik alapítója, a debreceni alapszervezeti elnök, és tavaly októberben kilépett maga Vona Gábor is, aki bár 2018 óta nem pártpolitizál, azért az emberek fejében továbbra is ő maga volt a Jobbik.

 

A kilépések különösen annak fényében tűnnek durva veszteségnek, hogy a 2016 óta vadul néppártosodó társaság az elmúlt két évben átment egy szakadáson, most pedig Jakab Péter pártelnökké válásával forrósodott fel a buli, hiszen egy kiszivárgott hangfelvételen ő maga emlegetett ellenséges klánokat a környékén.

 

Hirtelen olvasva akár még elszomorító is lehetne, hogy a magyar ellenzék egyetlen jobboldali képviselője is rálépett az LMP-i útra, és saját magát darálja be, de elnézve a párt 2006 óta igazán széles közönség előtt íródó történetét, azért kicsit árnyaltabb a kép.

 

Arról persze lehet vitázni, melyik párt okozta a legtöbb kárt a rendszerváltás óta, jelentkező is van bőven (értsd: tulajdonképpen bárki, aki azóta bekerült a parlamentbe), de az minősítgetés nélkül is kijelenthető, hogy egyikük sem változtatott akkorát a politikán, mint a Jobbik.

 

Ez pedig súlyos örökség, hiszen ez az a párt, aminek köszönhetően beépült a mindennapokba a cigánybűnözés kifejezés, ők adtak politikai értelmet a masírozás szónak, az ő köreik miatt vált mindennapossá politikusok és újságírók telefonszámának nyilvánosságra kerülése, és az ő korábbi kedvenc online újságjuk tolja azt a mai napig, hogy a holokauszt igazából holokamu, a zsidók pedig fel akarják vásárolni Magyarországot. És igen, a Kárpátia zenekar sikereihez is van közük.

 

Talán ők jöttek rá leghamarabb, hogy bár a politika nagyon hasonló a reklámiparhoz, egy fontos különbség mégis van: ameddig egy Mercedesnek kifejezetten fontos, hogy magasan kvalifikált, tehetős és irigylésreméltó vásárlói körrel azonosítsák a terméküket, a politikában a legkínosabbnak tűnő szavazat is épp annyit ér, mint egy egyetemi docensé.

 

Ők pedig elsőként nyúltak büszkén a pöce mélyére, és egyesítették azokat, akikről a baloldal tudomást sem akart venni, az MDF és a Fidesz inkább félrenézett megjelenésükkor, Csurka István pedig már olyan öreg volt, hogy alig látta őket.

 

Azóta persze már átment a párt ezen-azon, és azt is megélhette a nagyközönség, hogy a kurucinfón még csak kvízrabbiként emlegetett Vágó István választási plakátjára is rákerült a logójuk 2019 őszén, de a párt örökségét valószínűleg örökre a fent említett dolgok jelentik.

 

Ezeket ugyanis nem lehet olyan egyszerűen lemosni, mint Orbán Viktor liberális múltját: ameddig ott azért be lehet dobni a „fiatal voltam és bohó” szöveget, ugyanez sokkal rosszabbul hangzik abban a formában, hogy „nem is olyan régen mi még a Magyar Gárdának mondjuk buzdító beszédet a cigánylakta falvakba vonulás előtt, de hát mindenki csinál bolondságot”. Hippinek lenni huszonévesen ugyanis még vállalható bolondériázás, nácinak lenni viszont sötét múlt.

 

Különösen érdemes figyelni, mi a már nem radikális Jobbik legnagyobb politikai teljesítménye: az, hogy egyre látványosabban megbánták bűneiket. Ezen kívül talán élő ember nem tudná megmondani, mit képviselt a párt az elmúlt négy évben azon kívül, hogy a Fidesz és baráti köre lopnak.

 

Nem mintha nem épülne erre az egyetlen állításra a magyar ellenzék maradéka is, de azért sokatmondó egy párt minősége, ha a kormánypárt jobbról kritizálását egyáltalán nem lehet megkülönböztetni a kormánypárt balról kritizálásától.

 

A párt története ezzel tökéletesen együtt haladt egykori elnökével: ahogy Vona Gábor nemzeti radikalizmus nélkül szép lassan belesüllyedt a semmitmondás mocsarába, úgy a Jobbiktól sem emlékezhetünk semmire pár múlttal való szembenézésen és Jakab Péter narancsos receptjein kívül.

 

De hát miért is van ez? Azért, mert a Jobbik bármit is mond, a politikai öröksége annyira erős, hogy tényleg csak akkor kapja fel az ember rájuk a fejét, amikor a „régi Jobbikot” képviselő figurák otthagyják az egészet. Ráadásul mindez épp akkor történik, amikor az új pártelnök először akar nyíltan leszámolni a párt régi jellemzőivel, és valamiféle, az ellenzéki összefogással kompatibilis néppárttá varázsolni az egészet.

 

Azt persze nem jelenthetjük ki 2022-ig, hogy a Jobbik haldokolna, de az EP-eredmények és a kilépések ismeretében azért tippelhetünk erre. De hasonlatosan a két évre mögéjük állt, szintén óriási bűnbánásban lévő Simicska Lajoshoz,

 

a Jobbik öröksége is hosszú ideig velünk marad akár a gyöngyöspatai romák kezelésével, akár azzal, hogy lehazaárulózunk mindenkit, aki szerintünk nem teljesíti a magyaros viselkedés kritériumait.

 

Olvass még több cikket Fekő Ádámtól az Azonnalin! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

2022-ben minden egyéni körzetben közös jelöltet akarnak állítani, országosan pedig egyetlen közös programmal vágnának neki a választásoknak.

Az IT-szektor emigrációval fenyeget, ha tovább folytatódik az erőszak, de már az orvosok is beálltak tüntetni. Mutatjuk, mi történt éjjel Belaruszban.

Kristálytiszta érvelés: dolgozni nem dolgoznak, így van idejük lázadozni, korzózni az utcán.

Így tiltakoznak a rendőri brutalitás ellen, no meg azért, mert több ezer embert tartóztattak le a rendőrök: arról, hogy velük mi történik, napok óta alig tudni valamit.

Hiába állt össze a Strache-lista, Strache indulása még mindig kétséges, mivel az FPÖ bejelentette: még a választások előtt óvást nyújt be az egész Team Strache ellen.

Egyszer már biztosan, ezt maga a belarusz belügyminisztérium közölte. Egyre több kép és videó is előkerül az őrizetbe vett tüntetőkkel szembeni rendőri brutalitásról.

Harmadik nap is folytatódtak a tüntetések Belaruszban. A tüntetők ezúttal jóval decentralizáltabbak voltak, este hattól pedig lekapcsolták a teljes belarusz internetet.

A hét kérdése

Nem csak a Balatonnál magasabbak a szokottnál az árak, a horvát sajtó a dalmáciai árakon háborog. Szavazz: te fizetnél 1000 forintot érte?

Azért ide elnéznénk

Láttál már hullócsillagot? És mikroszkópon át? Vagy fogtad már kézbe az anyagát? Most kipróbálhatod mindezt a Svábhegyi Csillagvizsgálóban augusztus 11-e és 13-a között.

Végre minden kiderül,
amit csak Budapest legelegánsabb sugárútjáról tudni lehet, avagy séta az Andrássy úton az Oktogontól a Ligetig augusztus 15-én.

Ingyenes fesztivál
borokkal és ételekkel
Egerben az Érsekkertnél augusztus 20-23. között.

Hogyan telnek egy állatkert lakóinak éjszakái? Kiderül Pécsett augusztus 28-29. között!

Nézd meg az esti fényeket a libegőről! Budapesttől kezdve Eplényen át egészen Sástóig összesen hat helyszínen
várnak augusztus 29-én.

Ezt is szerettétek

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Vajon a francia helyhatósági választásokon meglepő győzelmeket arató zöldeket meddig repítheti a siker?

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Twitter megosztás Google+ megosztás