+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2020. február 24. hétfő, 15:09
Soha nem volt még olyan alacsony a választási részvétel Iránban, mint a múlt heti parlamenti választásokon: de miért tiltották el az indulástól a rezsim mérsékeltjeit, vajon tényleg az utódlására készül-e már az ajatollah, és kialakulhat-e egy komoly legitimációs válság a perzsa államban?

Iránban parlamenti választásokon még soha nem volt olyan alacsony a választási részvétel, mint a múlt pénteken megrendezett voksoláson: a belügyminisztérium hivatalos adatai alapján is csupán a választásra jogosultak 42,57 százaléka járult az urnák elé, ez az érték pedig csaknem 20 százalékponttal alacsonyabb, mint a négy évvel ezelőtti, 2016-os választásokon. Mindez a Radio Free Europe elemzése szerint azért fontos, mert

 

a választáson indulni akaró tizenhatezer jelöltből kilencezret már rajthoz állni sem engedtek:

 

ők javarészt a reformista mérsékeltek táborát erősítik az iráni iszlamista rezsimen belül, míg a konzervatív-iszlamista tábor javarészt akadályok nélkül tudott indulni a választásokon. Persze ez ismét felveti a kérdést: mennyiben tekinthető demokráciának ma Irán? Hiszen a demokratikus díszletek adottak: léteznek politikai pártok, ezek megmérethetik magukat a választásokon, van parlament és van elnöki szerepkör. De mindez csak szigorúan az iszlamista rezsim által kijelölt úton belül funkcionálhat: a tekoratikus rendszert megkérdőjelező politizálásnak nincs helye, ahogyan minden fontos kérdésben a lényegében leválthatatlan legfelsőbb vezető, az ajatollah fogja kimondani a végső szót, és nem a neki alárendelt parlament vagy az elnök.

 

Legitimációs válságban az iráni rezsim

 

De mit jelent ez a lassuló gazdasági növekedés, Kasszem Szulejmáni megölése, az amerikai nyomásgyakorlás, majd az ukrán utasszállító katasztrófája után komolyabb belső válságot megélő iráni rezsim számára? Az alacsony részvétel vészjósló lehet, hiszen bár vidéken csak-csak sikerült hozni az átlagos részvételi arányt, a nagyobb városokban már nagyobb problémát jelentett a szavazói passzivitás: különösen Teheránban, ahol alig 27 százaléknyi szavazó járult az urnákhoz.

 

Pedig a nyomás nagy volt: a teokratikus rezsim vezetője, Khamenei ajatollah felszólította az irániakat, hogy még azok is menjenek el szavazni, akik őt nem szeretik, a választást egyfajta „vallási kötelezettségnek” nevezve. Az urnák nyitvatartását pedig a hatóságok háromszor is meghosszabbították a „szavazók özönére” hivatkozva: eredetileg helyi idő szerint este hatkor lett volna urnazárás, végül ez későbbre tolódott. Ám talán nem túlzás állítani, hogy a meghosszabbítás hátterében épp nem a szavazóözön, hanem pont a passzivitás áll, hiszen még így is bőven rekordalacsony lett a választási részvétel.

 

Egy ilyen alacsony részvételt pedig nehéz máshogy látni, mint hogy – főleg a nagyvárosokban –

 

a választók lényegében az egész, az 1979-es iráni iszlám forradalom után létrejött teokratikus rezsim legitimitását kérdőjelezték meg.

 

A forradalmi generáció szép lassan kiöregszik, a fiatalabbak pedig, akik a helyükbe lennének hivatottak lépni, a részvételi adatok alapján úgy tűnik, nem érzik magukénak az iráni rendszert.

 

De miért nem mentek az irániak szavazni?

 

Iránnak 290 fős parlamentje van, a képviselőket pedig négyévente választják meg a 81 milliós síita államban: ebből 285 tagot közvetlenül választanak, a maradék öt képviselő a vallási kisebbségekért felel. Maga a választási rendszer 196 egyéni körzeten alapul, ezek közül egyes körzeteknek egy, másoknak több képviselőjük is van, és az első fordulóban a nyertes által elnyert szavazatarány függvényében szükség lehet akár második fordulókra is. Mindezek alapján az eddigi adatok szerint 241 képviselői hely sorsa dőlt el,

 

ebből 191-et a keményvonalasok, 16-ot a mérsékeltek, 34-et pedig a függetlenek vittek el.

 

De miért ilyen kicsi a mérsékeltek tábora? Az alapprobléma azonban az, hogy a szavazólapon álló jelölteket a hatóságok alaposan megszűrték: Iránban ugyanis a tizenkéttagú, úgynevezett Felügyelők Tanácsa dönti el, hogy ki indulhat a választásokon és ki nem. A tagok közül hatan vallástudósok, akiket az ajatollah nevez ki, a másik hat főt pedig a parlamenti képviselők választják a legfelsőbb bíróság elnökének ajánlásai alapján (akit szintén az ajatollah nevez ki). Maga az ajatollah pedig a legmagasabb rangú főpapok címe a síita muzulmán egyházi hierarchiában, egyúttal ő az Iráni Iszlám Köztársaság legfelsőbb vezetője. Kinevezni vagy eltávolítani csak a nyolcvannyolc fős Szakértők Tanácsa tudja, ebbe a testületbe pedig a szintén az ajatollahhoz hű Felügyelők Tanácsa jelölhet tagokat, így nem igazán áll fenn a veszélye, hogy bárki a rezsimen belül megpróbálná megpuccsolni az ajatollahot.

 

A Felügyelők Tanácsa lényegében alkotmánybírósági szerepet tölt be, ezen felül pedig ellátja a választások felügyeletét, vagyis tizenkét – korántsem demokratikusan megválasztott – embertől függ, hogy ki indulhat Iránban az elnök- illetve parlamenti választásokon. Hogy mindez mennyiben szolgálja a demokratikus döntéshozatalt, az idei parlamenti választásokon is jól kirajzolódott: a Felügyelők Tanácsa a tizenhatezer indulóból kilencezret már rajthoz állni sem engedett.

 

A PARLAMENT ÉPÜLETE TEHERÁNBAN / WIKIPÉDIA

 

Az intézkedés súlyosságát jelzi, hogy a 290 parlamenti képviselőből 90-en sem indulhattak újra a Felügyelők Tanácsának ténykedése miatt. Reformista és mérsékelt jelölt így alig-alig maradt a szavazólapon, a tanács őket többnyire korrupcióra, vagy az iráni iszlám vezetéshez való lojalitás hiányára hivatkozva tartotta vissza az indulástól.

 

Ahhoz, hogy valaki jelöltté válhasson, teljesítenie kell egy pár elvárást: nők például probléma nélkül lehetnek képviselők, de minden jelöltnek iráni állampolgárnak kell lennie, hűséget kell esküdnie az alkotmányra, az Iszlám Köztársaságot kell támogatnia. Elvárás továbbá a muszlim hit (kivéve a vallási kisebbségi képviselők esetében), a jó egészségi állapot, a 30 és 75 év közti életkor, valamint az, hogy a jelöltnek ne legyen rossz hírneve. Rögtön kizáró tényező, ha valaki megsérti a sária-jogrendet, korrupció, árulás, csalás vagy vesztegetés miatt bűnösnek találták, a drogfüggők, csempészek, írástudatlanok, valamint a forradalom előtti rendszer támogatói sem lehetnek továbbá jelöltek. A konzervatívok részéről viszont nem voltak ilyen problémák, rájuk többnyire gond nélkül lehetett szavazni múlt pénteken.

 

A mérsékeltek ellehetetlenítése viszont pont ellentétes hatást váltott ki. A mérsékelt táborra eddig azért is volt szükség a választásokon, mert így a rendszerrel elégedetlen irániak is választhattak a nagyobbik és a kisebbik rossz között.

 

Ha viszont a rendszer szelepeinek számító mérsékeltek nem indulhatnak, a választásnak semmilyen tétje nem marad,

 

ahogyan az emberek sem tudják jelezni elégedetlenségüket a rezsimmel szemben.

 

Vagyis a magas részvételhez verseny kell, a versenyhez pedig mérsékelt jelöltek. Az alacsony részvétel ezzel szemben legitimációs válságot okoz a rezsim számára, amely eddig szerette mutogatni a relatíve magas részvételi számokat: 2016-ban például, mikor a mérsékeltek nagyot nyertek a parlamenti- és elnökválasztásokon, 61 százalékos részvételt mértek, ehhez képest pedig csaknem 20 százalékpontos visszaesés a mostani helyzet, ahol a versenyt csírájában elfojtotta a Felügyelők Tanácsa.

 

És miért kellett ennyire elnyomni a mérsékelteket?

 

Bár fontos, hogy Iránban kikből áll a parlament és ki az elnök személye, a végső szót mindig az állam élén álló vallási vezető, Khamenei ajatollah mondja ki. Ő már nyolcvanadik életévét tapossa, és nem örvend kitűnő egészségi állapotnak: több műtéten is átesett már az elmúlt években, és rossz nyelvek azt beszélik, hogy prosztatarákja is van. Ilyen körülmények között az iráni rezsim úgy tűnik, minél egyenletesebb utódlást szeretne majd Khamenei után.

 

Ali Vaez, az International Crisis Group Irán-szakértője a Radio Free Europe-nak elmondta, hogy az is lehetséges, hogy az ajatollah egy könnyen irányítható parlamentet szeretne ahhoz, hogy alkotmányos reformokat jelentsen be, amelyek majd megkönnyítenék az utódja dolgát: így ha Khamenei meg is halna, utódja egy olyan Iránt örökölne meg, ahol nem kell rögtön nagy belső feszültségekkel szembenéznie. Vaez hozzátette:

 

csalóka en bloc a radikális szárny győzelméről beszélni, hiszen a konzervatívok talán még sosem voltak ennyire megosztottak, mint most.

 

Ráadásul ami az utódlás kérdését illeti, a hatalom igazán fontos szerveiben most sem a mérsékelteknek van többségük – igaz, az elnököt Hasszán Rohani személyében egyelőre a mérsékeltek adják. De egyértelműen a rezsim radikálisai állnak például az iráni Forradalmi Gárda élén is – ez ugyebár az a különleges hadtest, amelynek a Jeruzsálem-hadtestét vezette a januárban Bagdad mellett megölt Kasszem Szulejmáni, ahogy az igazságszolgáltatást is a konzervatívok kontrollálják.

 

ALI KHAMENEI AJATOLLAH. FOTÓ: KREML

 

Vagyis a Szulejmáni meggyilkolása utáni érzékeny nemzetközi helyzetben nemcsak belpolitikailag fontos egy sima utódlás, hanem az ajatollah azt is érezheti, hogy kifelé is egységet kell sugároznia az Iszlám Köztársaságnak. A másik komoly probléma pedig, hogy a négy éve a választásokat a változás ígéretével besöprő reformerek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Trump atomalkuból való kilépése miatt nemhogy bővült volna, de beszűkült Irán nemzetközi mozgástere, ahogyan az irániak életszínvonala sem növekszik az elvárásoknak megfelelően. Ráadásul hiába adták ők az elnököt és a legnagyobb erőt a parlamentben, nem tudták hatékonyan érvényesíteni az érdekeiket, a radikálisok továbbra is jelen voltak a hatalom és az intézmények minden szegletében.

 

Irán elleni áskálódás a koronavírus?

 

Persze nem minden az iráni rendszer legitimációs válságáról szól: a részvételtől valamelyest elrettenthette az embereket a koronavírus hirtelen megjelenése az országban: eddig a Kínából induló járványnak nyolc iráni halottja van, és akár több száz fertőzött is lehet még az országban. A megfertőződéstől való félelem pedig arra is sarkallhatta a szavazókat, hogy inkább ne menjenek el voksolni.

 

Sőt, a radikális Javan napilap főszerkesztője meg is osztott egy – semmiképp sem reprezentatív, de érdekes – Twitter-szavazást, ahol megkérdezte a netezőket: szerintük mi az oka az alacsony részvételnek. A koronavírustól való félelem eszerint csak alig több, mint 5 százalékot tartott vissza, 10 százalék a mérsékelt jelöltek kizárása miatt nem ment el. Ehhez képest valamivel több, mint 41 százalék az elmúlt év negatív eseményeit okolja,

 

43 százalékkal pedig az irániak rossz gazdasági helyzete és lakhatási körülményei „nyerték” a passzivitás okairól kérdezősködő listát. 

 

Khamenei ajatollah szerint a koronavírus-aggodalmakat pedig Irán ellenségei terjesztik: a vallási vezető szerint ezzel próbálják rávenni az embereket, hogy ne menjenek el voksolni, mivel „a vírusról szóló negatív propaganda pár hónapja kezdődött, és csak növekedett, ahogy a választások közeledtek”. Az ajatollah pedig nem is elégedetlen a részvételi aránnyal, szerinte az emberek igenis elmentek szavazni, az Iszlám Forradalom óta eltelt 41 évben pedig 37-38 választást is tartottak Iránban. „Hol máshol a világban tettek ekkora erőfeszítéseket a demokráciáért?” – tette fel a kérdést.

 

Egy bizonyos: a parlamenti választás után 2021-ben új elnököt is választanak Iránban. Bárkiből is legyen elnökjelölt, át kell mennie a Felügyelők Tanácsának rostáján, így nagyon senki nem lehet biztonságban: az lényegében kizárt, hogy olyasvalaki kerüljön az elnöki székbe, aki nem lojális az iráni rezsimhez. Ugyanakkor az is megeshet, hogy bármily gyenge lábakon is álljon a konzervatívok múlt pénteki parlamenti győzelme, ez előnyhöz juttathatja őket az elnökválasztáson is.

 

BORÍTÓKÉP: Hasszán Rohani kampányol 2017-ben / Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Január 20-ig három szakaszban oldják fel az eddigi szigorú járványügyi korlátozásokat.

Logikusnak nevezte Volner János az általa benyújtott választásitörvény-módosítási javaslatot. Szerinte úgy is lehet értelmezni az ügyet, hogy megvalósították a DK szándékát.

A többségében németnyelvű olasz autonóm tartomány szerdán fejezte be lakosságának letesztelését – kevesebb, mint egy százalék koronavírusos.

Kovács Gergely szerint nem az a legszomorúbb, hogy az ő indulásuk megnehezül, hanem hogy a sem Orbánhoz, sem Gyurcsányhoz tartozni nem akaró kicsiket fojták meg vele.

Ők is behódolnak az antigénteszteknek, a miniszterelnöknek pedig jelenleg az a nagy álma, hogy azokhoz még karácsony ingyenesen hozzá lehessen férni

Térjünk vissza mielőbb a schengeni zónán belüli szabad mozgáshoz, sürgeti az Európai Parlament. Mindezt a fideszesek is megszavazták, pedig Orbán már szeptember óta zárva tartja a magyar határokat.

A gyógyszergyártó szerint azonban nem verseny, hogy kinek milyen hatékonyságú vakcinája van az előzetes tesztek alapján, mert a világnak úgyis sokféle vakcinára lesz szüksége.

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

A Külügyi és Külgazdasági Intézet november 26-i online kerekasztal-beszélgetése.

Ezt is szerettétek

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás