Bármi lesz a szlovákiai választás eredménye, egy magyar pártot kell létrehozni!

Zavarja-e, hogy Orbán Viktor a szlovák kormánypártnak szurkol? Miért a mételyek mételye, hogy szlovák pártok magyar platformokat indítanak? Mi Bugár Béla felelőssége ebben? Mi lesz a február 29-i szlovákiai választás után: kivel kormányoznának, ki lenne alkalmas miniszterelnöknek? Menyhárt Józseffel, a Magyar Közösség Pártjának elnökével beszélgettünk.

Az Összefogás húzza fel a közvélemény-kutatásokon mért 2-3 százalék környékéről a parlamenti küszöb környékére a Magyar Közösség Pártját (MKP) ezen a választáson?

Miért volna 2 százalékon az MKP, amely a legutóbbi választásokon is 4 százalékon teljesített? Az Összefogás és a Magyar Fórum arra a plusz másfél százalékra vállalkozott, ami hiányzott 2012-ben és 2016-ban az MKP-nek a parlamentbe jutáshoz. Amikor az MKP, a Magyar Fórum és az Összefogás alkotta hármas egység megvalósult, az Összefogás át is nevezte magát Magyar Közösségi Összefogássá – az ő listájukon indulunk. Mi ilyen értelemben hátraléptünk három lépést, hogy a közösség tudjon egy lépést előremenni.

Ez az új összefogás úgy jött létre, hogy az Összefogást alkotó arcok teljes megújulást akartak a felvidéki magyar közéletben, a Hidat is, de az MKP-t is kritizálva, mondván, eddig itt csak megosztottságról és régi arcokról volt szó. Az MKÖ-lista mennyire jelenti ezt a megújulást?

Menjünk vissza ab ovo a kezdetekre. A tavalyi európai parlamenti választáson 396 szavazaton múlott, hogy MKP-s EP-képviselőnk legyen Csáky Pál személyében, úgy hogy 12 300-zal több szavazatot hoztunk, mint öt évvel előtte. Ekkor ült le a mi országos tanácsunk és hozta azt a döntést, hogy a politikai árokásást be kell fejezni: ha ezt így folytatjuk tovább, az eredmény is ugyanaz lesz.

Az első tárgyalásunk a Híddal arról szólt, hogy kössünk koalíciós szerződést, és akkor hét százalékért küzdünk (Szlovákiában koalíciónak hívják azt is, ha két párt közös listát állít, ilyenkor 7 százalékra módosul az eredetileg 5 százalékos bejutási küszöb – a szerk). Tudni kell, hogy a legutóbbi népszámlálás alapján Szlovákia lakosságának 8,2 százaléka magyar nemzetiségűnek vallja magát, ha pedig a nyelvhasználatot nézzük, akkor még ennél is több.

mondtuk ezt az EP-választások után, amikor az MKP-n és a Hídon kívül a Magyar Fórum volt a harmadik, illetve a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) volt a negyedik magyar szavazókat megszólító pártja a felvidéki magyarságnak.

A koalícióról szóló tárgyalást a Híd országos tanácsa visszautasította – innen indult a következő tárgyalássorozat, melynek a célja már egy választási párt létrehozása volt, aminek 5 százalék a bejutási küszöb. Ezek a tárgyalások eléggé előrehaladtak: mindkét párt országos tanácsa elé elvittük a tárgyalódelegációk javaslatát. Ezt a Híd elnöksége elfogadta, a mi elnökségünk viszont elutasított azzal indokkal, hogy addigra az Összefogás bejegyeztette magát. Ezért azt kértük a Hídtól, hogy üljön oda mindenki az asztalhoz, a két nagy párt és a kisebbek: az MKDSZ, az akkor még Összefogásnak nevezett mozgalom és a Magyar Fórum.

A Híd részéről – ahogy mondták nekünk – negatívan vették, hogy az MKP két irányba játszott a tárgyalások alatt, hiszen önöknek kellett tudniuk, hogy miközben a Híddal tárgyalnak, az Összefogást bejegyzik önálló pártként.

A Híd is tudta, hogy bejegyezhetik és be is jegyzik majd az Összefogást. A történetet mindenki úgy akarja elmagyarázni, hogy ne nála maradjon a Fekete Péter. Azt kell inkább nézni, hogy mind az öt párt is meg tudott volna egyezni: annyi feltétel volt, hogy a Smer kezét engedjük el. Vége volt egy négyéves ciklusnak, amikor kormánykoalícióban volt a Híd. Ki lehetett volna mondani, hogy akkor itt a vége.

Bugár az Azonnalinak adott interjújában ki is mondta, hogy nincs az az Isten, hogy újra kormányra lépjen a Smerrel.

Most igen. De négy évvel ezelőtt is azt mondta, hogy „el tudják önök képzelni, hogy mi a Smerrel elmegyünk kormányozni?” Már nem kell elképzelnünk, mert láttuk. Láttuk a félmegoldásokat, láttuk a látszateredményeket. De ha nincs az az Isten, hogy a Híd újra kormányra lépjen a Smerrel, akkor miért nem mondták ezt nekünk a tárgyalóasztalnál? Ott aztán elkezdtek azzal dobálózni, hogy akkor ők mondjuk a Matovičcsal nem mennek kormányra, mert a Matovič-féle OĽaNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) párttal mi Nagyszombat megyében egy nagyon erős szövetségben vezetjük a megyei önkormányzatot – ez tehát egy ilyen adok-kapokká vált.

Tehát ön azt tartja, hogy a Híd eleve nem is akarta ezt a választási pártot az MKP-val?

Itt is megvolt annak a veszélye, hogy ettől még a Magyar Fórum és az Összefogás nyugodtan elindulhatott volna, vagyis akkor sem lett volna egységes tömb, hanem ugyanúgy két külön formáció, mint most.

De valószínűleg az MKP és a Híd együtt azért hozott volna annyit, hogy megugorja az 5 százalékot.

Ez kérdéses. A Híd emberei erodálódnak, a párt omlása tény. Amennyiben ez a folyamat az MKP-val együtt zajlott volna, akkor nem biztos, hogy a mi szavazóink támogatták volna a választási pártot. Az MKP-n belül is hihetetlen ellenállás volt Bugár pártelnök úrral szemben.

Tehát ez személyes ügy még mindig?

Igen, igaz, nekem nincs vele személyesen semminemű problémám: amikor én tárgyaltam vele, azt nagyon korrekt módon vittük végig. De amikor 2009-ben az MKP és a Híd különvált, azt számos olyan személyes történet kísérte, amit az emberek nem bocsátanak meg.

A Híd részéről van egy olyan magyarázata is az önök mostani, MKÖ-vel való indulásának, miszerint Budapestről telefonáltak oda önöknek, hogy nehogy már összeálljanak Bugárral.

Így próbálják ezt a választóknak aprópénzre váltani.

De Budapestnek – ezalatt a magyar kormányt vagy a Fideszt értve – egyébként voltak igényei a Híddal való tárgyalásaik alatt?

Magyarország mindig is a felvidéki magyarságra hagyta, hogy hogyan gondolja a politikai képviseletét. Ha mi szövetséget kötünk valakivel, együttműködünk valakivel, az a mi döntésünk.

De Budapestnek azért vannak preferenciái. Kövér László például többször is kijelentette, hogy Bugár Bélát nem tekinti magyarnak, de Orbán Viktor is arról beszélt a Fidesz-kongresszuson, hogy a smeres Pellegrini csapatának drukkol.

Az Új Szónak adott interjúmban elmondtam: mindenki annak drukkol, akinek akar. Viszont a munkát itt nekünk kell elvégeznünk, a képviseletet itt kell biztosítanunk. Ha valaki az anyaországban sarkosan fogalmaz, szíve joga, megteheti.

Budapest részéről voltak elvárások? Mondták, hogy fogjanak össze a Híddal, vagy hogy ne?

Budapest felől egyetlen elvárás van: hogy a szlovákiai magyarságnak legyen politikai képviselete, hiszen Budapestről nem tudják sem Szlovákia, sem a szlovákiai magyarság ügyét megoldani. Mi itt élünk, itt kell nekünk az adófizetői pénzből visszakapni azt, amit ennek az államnak a kasszájába befizetünk. Budapest egyet akar: hogy álljunk a sarkunkra.

Azért hozzuk fel Budapestet, mert a befolyásuk sokszor nemcsak erről szól: a Fidesz erdélyi jelenléte a gazdaságin túl politikai is. Ma már az erdélyi sajtó nem olyan plurális, mint volt korábban, sokkal fideszesebbé vált, az ottani napilapokban is gyakran a migrációról van szó a helyi témák helyett.

Ehhez nem tudok hozzászólni, annyira nem nézem az erdélyi sajtót.

De ön tart attól, hogy Szlovákiában is lehetnek ilyen tendenciák? Hogy a Fidesz nemcsak azt akarja, hogy a szlovákiai magyarságnak legyen képviselete – ez legitim –, hanem azt is, hogy az itteni magyarság is sokkal inkább fideszes érdekek szerint gondolkodjon, és az itteni lapok a Fidesz érdekei szerint írjanak?

Nekünk még csak kettős állampolgárságunk sincs, tehát még csak oda se szavazhatunk. Ez sem történt meg az elmúlt négy évben, hogy ennek ügyét valamelyik kormányon levő magyar képviselő végigvigye. Vagyis a félmilliós felvidéki magyar közösség esete teljesen más, mint az erdélyieké vagy a délvidékieké. Ez elég sajnálatos, mert ezt itt egyébként sokan igényelnék. A Híd tehát azért kiált farkast, mert másra akarja ráverni saját sikertelenségének és döntésének eredményét.

Robert Fico sem kényszerítette őket erre, ahogy azt pletykálják?

Az az ő döntésük volt. Bugárék két hibát követtek el – és ezt a választók is látják, akikkel találkozom. Az egyik az, hogy a választás előtt elmondták, hogy nem kormányoznak a Smerrel, majd a választás után azért, hogy a mi közösségünknek legyen képviselete, beleálltak a közös kormányzásba. Szívük joga, politikailag hoztak egy racionális döntést, ám ha megnézik ennek a négy évnek az eredményét, akkor sajnos ár-érték arányban ez nem mutatkozik meg. A másik hiba az volt, hogy amikor két évvel ezelőtt megölték Ján Kuciakot és a kedvesét, a Híd felállhatott volna – hiszen a szálak egyértelműen a kormányhoz vezettek –, és mondhatta volna, hogy „rendben uraim, mi ehhez már nem adjuk a nevünket”. Ők ehelyett ott maradtak, miniszterekkel, mindenkivel együtt.

A választók február 29-én azt fogják kimondani, hogy a kormánynak mennie kell. A másik kérdés ezért az, hogy ki fogja váltani őket. Ki fog a jobboldalon tényleges vezérként odaállni? Hiszen rengeteg vezér van, egyik szebb, mint a másik. És akkor még ott van Kotlebával az extrém jobboldali erőknek az előretörése is – és bár nem akarok visszafele kiabálni, azt azért hozzáteszem, hogy a Hídnak korábban volt egy olyan argumentációja, miszerint ők azért léptek be a kormányba, hogy Kotlebáékat visszaszorítsák...

Csakhogy pont tovább erősödtek a Smer-SNS-Híd-kormány alatt.

Állandóan erősödnek. Hihetetlen. Pozsony a maga kisvárosias jellegével is azért egy nagyváros. De ha az ember mondjuk elmegy Komáromból Rimaszombatra – amelynek polgármestere a 10-es sorszámmal rajta van Kotleba listáján, és be is fog kerülni a parlamentbe –, végig egy leszakadó térséget lát. Tíz évnyi parlamentiségben sem tudták azt elérni, hogy útközben ne folyamatosan leszakadó régiókkal találkozzunk. Az összes ottani járás, ami korábban a mezőgazdaságból élt, szegényedik. Mindent, ami ipar, felvisznek északra, nincsenek rendes utak, maximum annyit tudnak tenni az emberek, hogy átmennek dolgozni bizonyos ipari parkokba, mondjuk Kisvárdára.

Eltekintve attól, van egy koncepcionális különbség is a két felvidéki magyar párt között, az MKP inkább egy etnikai párt…

Ezt valljuk is.

… a Híd – ha a kezdetét nézzük, nem azt, amivé lett – pedig a szlovák-magyar együttműködés pártja, azokat is bevonva, akik ugyan tudnak valamennyit magyarul, de lehet, már szlováknak is tartják magukat. Illetve bevontak szlovák liberálisokat is, Bugár egy ideig a pozsonyi értelmiség kedvence is volt. Nem lehet, hogy ez lenne a magyar képviselet útja?

Az etnikai politizálás kiállta az idő próbáját: ha az elmúlt harminc évet és a Kárpát-medence bármelyik magyar közösségét nézzük, azt látjuk, hogy az etnikai alapon politizáló egység még mindig megvan, és tartja az értékrendjét. Ám amint megnyitjuk az utat ahhoz, hogy egy pártban ott legyenek szlovákok, ruszinok, romák – ami persze szép kezdeményezés –, akkor ennek választói és politikusai az első adandó alkalommal továbblépnek a szlovák pártok felé, mint azt a Hídnál láttuk is az elmúlt évek alatt.

De nem azért hagyták ott a Hidat, mert az egy magyar párt, hanem azért, mert mondjuk beléptek a Progresszív Szlovákiába.

Pontosan, mert ebben a vegyes pártban már nem találták meg a politikai lehetőségeiket, az ugyanis nem állta ki az idő próbáját. Ennek a tízéves projektnek vége: az elért eredményeikkel nem vitatkozunk, csak jelezzük, hogy magának a folyamatnak vége van. Pont azért, mert még azok a magyarok is, akik mondjuk szlovák érzelműbbek voltak, mint Cséfalvay Katalin, továbbléptek. A szlovák politikusaikról nem is beszélek.

Ez a Híd története, de mi magáról a koncepcióról kérdezzük önt.

A Híd volt az előszobája a szlovák pártoknál megjelenő magyar platformoknak.

A Híd egy fokozat efelé: a felvidéki magyarok fejében kialakít egy olyan képet, hogy „mivel már számszerűen kevesen vagyunk, az etnikai párt biztos nem jut be, így ezekre szavazunk”. Csakhogy a tapasztalat az, hogy bár az SaS-nek volt valamikor egy magyar képviselője, Somogyi Szilárd, és ugyan az OĽaNO-nak is van egy Grendel Gábor nevű képviselője, aki Pozsonyban végzett magyar újságíró szakon és Grendel Lajosnak a fia, ők mégsem valósítottak meg olyan parlamenti képviseletet, ami a magyar közösség számára értelmezhető lenne. Ők szlovák fejjel gondolkodnak arról, mi lenne jó egy kisebbségnek. Ez nekünk nem kell: a magyar maga tudja azt, hogy egy adott térségben, ahol többségben vagy szórványban él, mi neki a jó.

A vegyes politika az asszimilációt, illetve a politikai asszimilációt készíti elő. Ez a Progresszív Szlovákia esetében is nagy veszély, és ezt már a Híd is mondja! Csakhogy ezt ők készítették elő: ott egy magyar pártban volt néhány szlovák, most pedig egy szlovák pártban néhány magyar. Ezek után világos kellene legyen, hogy egy fecske nem csinál nyarat.

De nem túl egysíkú az etnikai politizálás? A magyar közösség is sokszínű, vannak szélsőbaloldali magyarok valószínűleg, meg akár szélsőjobboldaliak is. Valaki támogatja a drogliberalizációt, valaki ellenzi. Valaki melegházasságpárti, valaki nem – ezek az emberek Magyarországon se tömörülnének egy pártba.

Miért, a vegyes pártban feloldódik mindez? Bugár Béla egy konzervatív ember. Ő a Hídban meg tudta oldani ezeket a kérdéseket? Az etnikai politizálás – ami mindig is egy néppártszerű, szélesebb platform volt, hiszen 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja össze tudta rakni egy tető alá a többieknél sokkal konzervatívabb, Bugár vezette Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat, a Duray Miklós vezette Együttélést és a liberálisabb Magyar Polgári Pártot – során mindenféle világnézeti dolgok találkoznak, viszont ami összeköti őket, az az, hogy magyar ember magyar pártra szavaz. Ez az, ami a kétezres évek végén, a Híd megalakulásakor szétment.

Ha az MKP-ből vagy az MKÖ-ből létrejönne ez az új magyar valami, meglenne ez a fajta sokszínűség, amit a Magyar Koalíció Pártja megalakulásánál említett?

Meg kell, hogy legyen.

Az MKP egy magyar nyelvű, szlovákiai konzervatív párt, az Európai Néppárt tagja, és vannak kérdések, amikben világosan konzervatív álláspontot foglal el. Hogyan jelenne meg az MKÖ-ben a liberális platformtól a baloldaliig bármi?

A platformok mindig adnak lehetőséget erre.

De akkor ez lenne a cél.

Február 29-ére, szökőév szökőnapjára két forgatókönyv van. Az egyik az, hogy az MKP az MKÖ-vel egy csapatban bejut a parlamentbe, és keresi a kormányzáshoz a partnereket. A másik az, hogy nem jut be senki – én ugyanis biztosra veszem, hogy a Híd olyanfajta mélyrepülésben van, ami most már nem húzza őket sehonnan se ki. Ebben az esetben a legmagasabb szintű magyar politikai képviselet az MKP kezében lesz, hiszen két megyében mi adjuk a megyei alelnököt, illetve most nevezik ki a harmadikat.

Szloviákiában ugyanis földrajzilag északról délre lett kialakítva a megyerendszer: mindig van egy nagy szlovák többség, alatta némi magyarsággal – ez gyakorlatilag számszerűen be van állítva. A megyei szint azért ment eddig jól nekünk, mert a szlovákság nem figyelt a megyei választásokra, mi viszont tudtunk mobilizálni.

De 2022-ben az önkormányzati és a megyei választás egy napon fog történni, így az önkormányzati választáson a jelenlegi erőnk még lejjebb fog csappanni. Muszáj lesz tehát a parlamenti választásokon mobilizálnunk – márpedig az MKÖ bekerül, és ez nem hurráoptimizmus, hanem látom fordulni az embereknek a gondolkodását...

Valószínűleg olyan rendezvényekre jár, ahol ezt láthatja.

Nem. Ez az egészben az új: most már ott vannak mellettünk magyar fórumos képviselők, ott vannak a korábbi hidas képviselők választói, és fölteszik a kérdéseket ezeken a fórumokon. Ezek nagyon hosszú beszélgetések arról, hogy hogyan, miképp csináljuk a dolgokat. Amúgy az MKP-nek ez a regionális ereje mindig is megvolt, most ehhez kell egy plusz. Abból indultunk ki, hogy az MKP a grund, és hogy mit tudunk mi feltétként hozni emellé, hogy öt százalék fölé menjünk.

Mi lenne a cél? Bejutnak, és legyen egy Magyar Koalíció Pártja-féle közös párt?

Akkor nyitottak a hidas politikusok felé?

Persze. Aki a Híd politikusai közül február 29. után a munkát a közösségért folytatni akarja, annak nyitottak a kapuk. Ha nem lennék nyitott, nem mentem volna tárgyalni a Híddal. Az egész nyár arról szólt, hogyan találjuk meg a lehetőségeket, mit tudunk egymás mellé pakolni, és aki szeretne, az a listánkon indulhat velünk. A tárgyalások után az Összefogás Mozgalom a mozgalmiságot hozta: ez az, ami felkavarja, megmozdítja az embereket.

De akkor minek kell lennie a végeredménynek?

Egy új, több platformon működő magyar közös pártnak, bármi is lesz március elsején a helyzetkép. Mi számszerű plafonnal rendelkezünk, és ami a mi esetünkben nehézzé teszi a választást, az a magas részvételi arány – ami várhatólag most is lesz. Nekünk 150 ezer szavazatot kell hozni az eddigi 102-104 ezer helyett. Az MKP feladata, hogy hozzuk a 100 ezres alapegységet, a Magyar Fórumnak és az Összefogás Mozgalomnak pedig az a vállalása, hogy a többi embert megmozgatja. Azokat, akik eddig máshova szavaztak, és akik eddig nem mentek el szavazni.

Ebben az új magyar pártban van helye Bugár Bélának vagy Érsek Árpádnak?

Érsek Árpáddal nem tárgyaltunk, ő azon nem vett részt, de egyébként ellenezte az együtt indulást. Bugár Béláról pedig úgy vettem észre, elköszönőben van.

Azt mondta, ha nem kerül be a Híd a parlamentbe, lemond.

Mondott ő már sok mindent. Én csak azokkal a kijelentésekkel tudok teljességgel felelősséget vállalni, amiket én mondok. Hogy Bugár Béla hogy tervezi a jövőjét, az nem az én tisztem.

Ha már előre búcsúztatja: történelmi szerepét nézve inkább pozitív vagy negatív Bugár?

Nehéz ítéletet mondani. Ő az apáink nemzedéke. Akkor kezdte a politikát, amikor már az édesapám is a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban politizált helyi szinten.

Mondhatni, sikeres volt. Mégis csak felhúzta a Hidat, valamennyire népszerűvé tett egy magyar pártot a szlovákok között. Pozsonyban szlovákok közül többen is mondták, hogy amíg a Híd nem lépett be a Smer-kormányba, szavaztak is rá.

Ezért mondom, hogy hibás döntés volt a Smerrel kormányra menni. Főleg úgy, hogy előtte a Radičová-kormányban benne voltak. Utólag persze könnyen okoskodom. Harminc évről beszélünk az ő esetében, hogy az milyen volt egészében, majd a történészek eldöntik. Azt, hogy ő most egy politikai életpályát hol fejez be, azt 2020. február 29-én fogják a választók eldönteni. Viszont úgy látom, van egyfajta kiüresedés ebben a politikában, ezt hangsúlyoztam. Nem személyekre, döntésekre mondok ítéletet, hanem hogy ennek a politikai irányzatnak itt a vége.

Egy új magyar pártban lenne helye szlovákoknak vagy más kisebbségeknek is?

Ezt a térséget, ezt a valamikor egybefüggő nyelvterületet ha megnézzük, az ma már két helyen is megszakad. A rendszerváltás óta van egy nagyon rapid fogyás a felvidéki magyarság számarányát tekintve. 1991 és 2011 között 110 ezren lettünk kevesebben.

Ez az asszimilációból vagy az elvándorlásból adódik?

Többféle tényezőből. Egyrészt elöregedő közösség vagyunk: a mi korfánk más, mint a szlovákságé. Eleve több az idősebb, és kevesebb a gyermek. A másik ok, hogy ebben a térségben jelentős magyar ajkú roma közösség él, akik a rendszerváltás után egyre bátrabban merték vállalni a maguk roma identitását. A harmadik az asszimiláció.

A Híd sikere abban rejlett, hogy feloldotta azt a nehézséget, hogy „akkor én most vegyes házasságban élek, már nem beszélek olyan jól az anyanyelvemen, akkor most mi is vagyok”? Volt is akkor egy ilyen kampányuk: „nem számít, milyen a pék nemzetisége, a lényeg az, hogy jó kenyeret süt”. Ez viszont zsákutca, mert ilyen értelemben már semmi nem számít. Nem számít, hogy milyen nyelven szocializálódunk, hogy mi a közösség nyelve. Ez egy etnikailag őshonos nemzetiség szempontjából nagyon veszélyes út. Ez vezetett odáig, hogy most már azt mondják a magyar platformok a szlovák pártokban: itt egy magyar politikus, majd ő képvisel benneteket.

Jól értjük, hogy azt mondja, hogy az asszimilálódó réteget – mert rossz hatást vált ki – inkább nem kéne bevonni a pártba?

Nem, ezt még véletlenül sem mondanám. Nem lehet ítélkezni emberek fölött. Ha valaki Nyitra vidékére születik, és inkább szlovákdominánssá válik az identitása, az nem az ő bűne. A kérdésükhöz visszatérve: ez a térség most már nem mondhatjuk, hogy teljesen homogén. Komárom hatvan százalékban magyar. Amikor a délt akarjuk képviselni, a szlovákságot is kell képviselni. De ez nem azt jelenti, hogy az etnikai politizálást nekünk föl kéne adni. 

Akkor nyitottak lennének szlovák politikusok felé is.

Jelenleg Nagyszombat megyében szlovák politikusokkal dolgozunk együtt. A Nagyszombat megyei negyven fős megyei parlamentben ott vagyunk tizenöten, a többi szlovák. Velük is meg kell találni a hangot.

Arra gondoltunk, hogy lenne-e helye szlovák politikusnak az MKP-ban.

Volt, hogy az MKP indított szlovákokat. Nem az én időmben, korábban. Ha lesz egy erős magyar párt, abban a közöttünk élő romáknak, szlovákoknak az érdekeit is képviselni kell. Viszont amikor az etnikai politizálásról beszélek, akkor annak tartósságát emelem ki: az elmúlt harminc évben ez kiállta az idők próbáját, míg a vegyes politika a platformpolitizáláshoz vezetett.

Ha új kormány lesz, kikkel működnének együtt? Elvileg a jobboldali-liberális pártoknak lenne többsége, ha az MKÖ-t is bevennék a kormánykoalícióba.

Mózes Szabolcs erről részletesen beszélt már önöknek. Akiket kirakatpártnak nézünk, az a Boris Kollár-féle Sme rodina, velük nem kerestük annyira a kapcsolatot. Voltunk jobboldali kerekasztal-találkozón az SaS-szel, a KDH-val, illetve a Matovič-féle OĽaNO is ott volt mint opció. Miután 2016-ban az MKP elnöke lettem, Matovič elnök úr volt az első, aki ebben az irodában megfordult, és itt dőlt el, hogy Berényi József, a párt korábbi elnöke lesz a megyei alelnökünk Nagyszombaton. Sőt, múlt évben

viszont ezzel az etnikai politizálást dobtuk volna el. Ez nekünk nem lehetett célunk.

Matovičot akár kormányfőnek is el tudja képzelni?

Ez aztán egy másik kérdés. Matovič pártjával ügyesen és lendületesen tematizálja a mainstream médiát, viszont

Ő már azért megütötte a bokáját itt-ott, mindamellett, hogy volt már ott edénycsörgés, Beneš-dekrétumok, autonómia meg egyebek, amiknek kapcsán előhozzák a ránk ragasztható címkéket, hogy „ezek revizionisták”. Sulík a Radičová-kormány bukásáért jelentősen felelős.

Kilépett abból a kormányból.

Igen. Igor Matovič meg egy örök rebellis. Amit én látok, az az, hogy sokat fejlődött, érettebbé vált, de ha ennek az országnak a gazdasági talpraállításában gondolkodunk, akkor Sulík mindenképpen ott van. Aki pedig csendesen ott van, és bírja a nép bizodalmát, az Andrej Kiska. Ő velünk mindig óvatosan hat lépés távolságot tartott, és ilyenkor mindig a tapasztalatot veszem elő: amíg köztársasági elnök volt, nulla, de inkább mínuszos reakció volt részéről a kisebbségek felé. Zuzana Čaputová köztársasági elnök asszony már sokkal trendibb módon közelít hozzánk, de ezek csak látszatdolgok, néhány jó gesztus, itt rendszerszintű megoldások kellenek. Ennek érdekében csak akkor fognak velünk szóba állni és partnerként kezelni, ha erő leszünk. Ezt sem a vegyes politika, sem a platformpolitika nem biztosítja.

Sulíkéktól nemrég pozitív visszajelzést kaptak a gazdasági programjukra. Ez azt jelenti, hogy az MKÖ egy gazdaságilag liberális párt?

A megoldásokat a térség gazdaságpolitikájának erősítésében látjuk. Azért jó ez a politika, mert látjuk, hogy itt a tíz évben mi nem történt. Azért jó, mert a szakértőink úgy rakták össze, hogy megpróbálják a keleti végeket is rendbe tenni.

De biztos, hogy egy Sulík-féle neoliberális, piacbarát politika segíthet a keleti végeken?

Nem biztos. A mi kezdeményezésünk konzervatív. Mi a déli régiók felzárkóztatását is belevettük ebbe a programba. Nem vagyok közgazdász – Sulík az –, de azok, akik a programunkat írták, ennek a régiónak a lehetőségeit nézték végig. Az, hogy Sulík bekerül-e a parlamentbe, kérdéses, őt hol itt, hol följebb mérik. Szóval nagyon érdekes lesz ez a február 29-e.

A magyar közösség szempontjából melyik lenne jobb, ha egy magyar párt se jutna be, vagy ha csak a Híd?

Van egy harmadik lehetőség, hogy mi jutunk be.

Nyilván önöknek az lenne a legjobb, de ha csak abból lehet választani, hogy a Híddal legyen-e valamilyen magyar képviselet, vagy egyáltalán ne legyen, melyik lenne a jobb?

Akkor jobb lenne ön szerint, ha egy magyar párt se jutna be, minthogy csak a Híd.

Nem. Ebben az esetben valamilyen magyar képviselet jobb, ha ott van, de az a Hídtól, hogy az elmúlt négy évben ott is voltunk meg nem is, félmegoldás.

Ebben az újrakezdésben sokkal nagyobb lehetőséget látok, minthogy megint csak tili-tolit játsszunk. Mi van, ha a Híd bejut? Kivel, mit fog ott elérni? Mi a Híd koalíciós potenciálja? Megint a Smer? Kotlebával bizonyosan nem fognak koalícióra lépni, mert az már nekik is vállalhatatlan. Az SNS-szel már megtapasztalták, hogy ki után mit kell eltakarítani. Meg ki lesz a Hídban a szavahihető ember?

Ravasz Ábel?

Nézzük meg a számokat március elsején. Ravasz Ábel az önkormányzatba nem jutott be Dunaszerdahelyen, és mindamellett, hogy tisztelem a munkásságát, inkább romaügyi kormánybiztosként próbált Gömörben ötről a hatra jutni, ami komoly vállalás.

Bugár azt mondja, meg akarja védeni Szlovákiát az orbanizációtól. Ön szerint mit jelent ez a veszély?

Mit ért Bugár Béla az orbanizáció alatt? Ő már meg akarta az extrém erőktől is védeni az országot. Nem hiszem, hogy ez ténylegesen veszélyeztetné Szlovákiát.

De az orbanizációt ön is veszélynek látja?

Mi az, hogy orbanizáció? Definiálják, kérem!

Bugár olvasatában a bíróságok megszállása, a média- és hirdetési piac átalakítása...

Már bocsánat, talán nem Bugár Bélának kellene az orbanizációtól védeni az országot: ő négy évig ott volt kormányon, miért nem cselekedett?

Rendszerint előkerül konzervatív körökben, például Bernd Lucke volt német EP-képviselőtől, hogy nem értik, miért Lengyelország és Magyarország ellen folyik hetes cikkes eljárás, amikor Szlovákiában, Máltában vagy korábban Olaszországban újságírókat ölnek. Ön szerint a Smer-SNS-Híd kormány tevékenysége rászolgálna egy ilyen eljárás elindítására?

A Smer nem most kezdte. 2006-ban a Nyitrai Egyetemen tanítottam. Miután hazaérkeztem a feleségemmel a nászútról, másnap nem kellett bemennem államvizsgáztatni. Az egy pénteki nap volt. Azon a napon délelőtt tízkor egy kollegám hívott, hogy képzeljem el, megverték az egyik diákunkat, és ezért nem tud államvizsgázni. Erre rá pár napra Robert Fico miniszterelnök és Robert Kaliňák belügyminiszter azzal állt elő, hogy ez a lány csak kitalálta az egészet, és a diáklány valójában magát verte meg.

Ez a lány, Malina Hedvig két héttel később ennyi hányattatás után eljött vizsgázni, kihúzta a kérdést – akkor már ott ültem én is –, és azt monda, nem szeretne felkészülni, hanem mondaná kapásból. Az ezt a koholmányt kitaláló két ember pedig végig ott maradt a rendszerben: amikor a Híd 2016-ban belépett ebbe a konstrukcióba. Akkor is Ficonak hívták a miniszterelnököt, és Kaliňáknak a belügyminisztert.

Erre mondja azt Bugár, hogy mostanra megbukott mindkettő a Hídnak köszönhetően.

Jól „elgáncsolták őket”, már bocsánat! Hogyan alakíthatott a Smer egyáltalán kormányt? Úgy, hogy az SNS – akikkel nem akarok foglalkozni – meg a Híd odaállt. És most nem mutogatok, de nézzük meg, hogy ezek ugyanazok. Ez a Fico ugyanaz a Fico, aki 2006-ban Malina Hedviggel kapcsolatosan ezt tudta mondani. És akkor hol van a dunaszerdahelyi szurkolóverés?

Hogy ez mennyire sikerül, az már egy új fejezet. Az biztos, hogy mi a Smerrel – nevezzék Ficonak vagy Pellegrininek az új arcot –, az SNS-szel, Kotlebával nem fogunk együttműködni.

Az zavarja, hogy Orbán Pellegrininek szurkol?

Mindenki annak szurkol, akinek akar.

De nem is zavarja ez?

Mondta a Fidesznek, hogy lehet, nem kéne beleszólni a szlovák választásba?

Mi itt politizálunk, itt döntjük el, milyen irányba megyünk. A Fidesz véleményét tiszteletben tartom...

A momentumos Donáth Anna és Fekete-Győr András megkapták, hogy hazaárulók, amiért a magyar jelöltek helyett az előbbi Szlovákiában a PS, utóbbi Romániában az USR-es Dan Barna melletti szavazásra buzdított. Orbán Viktor is hazaáruló, ha Pellegrini mellett áll ki?

Ezekkel a kérdésekkel próbálhatjuk sarokba szorítani az embert, viszont egyet mondanék: sem Fico, sem Pellegrini nem nyitott magyar platformot, nem kezdte el ezt az álságos közétek furkászunk dolgot. Ők megmondták: „mi vagyunk a Smer, aki velünk jön, velünk jön, aki nem, nem”. Mi azt mondjuk, velük nem megyünk.

Vagyis Orbán egy olyan pártot támogat, aminek még magyar platformja sincs...

Ha már az orbáni politikát vesszük elő: az elmúlt négy évben komoly költségkihelyezések történtek ide, és 2010-től nagyon komoly nemzetpolitikát folytat a Kárpát-medencében. Ezt nem kérdőjelezheti meg senki.

De ehhez hogy jön Pellegrini támogatása?

Lehetséges, hogy drukkolnak Pellegrinimek azért, hogy maradjon meg a V4-ek egysége európai kontextusban.

Annak örülnének, ha Orbán a kampány utolsó hetében eljönne kampányolni az MKÖ-nek?

Mi magunknak kampányolunk, magunk megyünk el a mi választóinknak elmondani, hogy ki a kínálat. Az MKÖ pedig egy friss kínálat.

De segítene, ha a magyar miniszterelnök szólna pár jó szót az önök érdekében?

A magyar miniszterelnök sok mindent tett az elmúlt tíz évben értünk. Bőven elég kell legyen, hogy mi a saját munkánkat elvégezzük.

Ezek szerint önök jobban állnak, mint az RMDSZ, aminek a romániai EP-választáson demonstrálni kellett Orbán Viktor meghívásával, hogy az anyaország mögöttük áll.

Nézzék, nem tudok az erdélyi politika fejével gondolkodni. Én azalapján gondolkodom, amit mi itt, a mindennapokban megélünk. Más helyettünk a munkát nem végezheti el. Magunkat – már bocsánat, hogy kopasz emberként ilyen hasonlatot mondok – a hajunknál fogva kell kihúzni. Eddig ennyire tudtuk. Azért, hogy az anyaország figyelt ránk, és nem engedte el a kezünket, a mi közösségünk hálás. Viszont Szlovákiában élünk, és itt tesszük helyre a dolgokat – erről szól a következő hét és az azt következő időszak is.

Az Azonnali érdemben foglalkozik a február 29-i szlovákiai választással: készítettünk nagyinterjút Bugár Béla Híd-elnökkel, Mózes Szabolcs Összefogás-vezetővel, a már a Menyhárt által is említett Grendel Gáborral. Videóztunk Bugár Béla somorjai fórumán, Pozsony járókelőivel, és elemzést is hoztunk arról, hogyan tudott a Híd egyszerre FKGP és SZDSZ lenni. Meg a választás titkos esélyeséről.

FOTÓK: Bukovics Martin / Azonnali