Mindenkivel összeveszett, mégis megnyerheti a szlovák választást

Igor Matovič a szlovák politika Vologyimir Zelenszkijbe öltött Puzsér Róbertje: elszabadult hajóágyúként ostromol lényegében mindenkit a szlovák közéletben, volt, hogy egymás ellen fordította a magyar pártokat, volt, hogy hazugságvizsgáló elé küldte pártjának listás indulóit, most pedig neten szavaztatja a népet a kormányprogramról. A populizmus beválni látszik: hamarosan Matovič válhat a szlovák jobboldal vezetőjévé.

Ha valahogy formába kéne önteni, hogyan is került az azelőtt egy szlovák vidéki lapokat kiadó médiavállalat vezetője, Igor Matovič a szlovák politikába, akkor képzeljük el, hogy Seres Mária 2010-ben nem önállóan listával indul a Civil Mozgalom színeiben, hanem felkapaszkodik az addigra neoliberálissá vált MDF listájára, és így pár társával be is kerül a parlamentbe.

Ahogyan 2008-ban Seres is, úgy Matovič is egy antikorrupciós népszavazási kezdeményezéssel vált ismertté: azt akarta, elérni, hogy korlátozzák a politikusok hatalmát, valamint a korrupcióellenességre is jelentős figyelmet fordított – végül sem Seres, sem Matovič népszavazásából nem lett semmi, sőt, itthon Seres Mária el is tűnt a süllyesztőben, már csak gyanús kamupártokkal kapcsolatban kerül elő csak a neve.

Egy évig sem bírta a szövetségesei mellett

Igor Matovič viszont annál inkább jelen van a politikában, ezt pedig annak köszönheti, hogy a 2010-es szlovák parlamenti választásokon elfogadta a neoliberális Szabadság és Szolidaritás (SaS, lényegében a szlovák MDF) ajánlatát, és mozgalmának pár tagjával együtt indult azzal. Ez mindkettejüknek jó volt: a SaS-nak azért, mert a civilekkel olyan szavazói csoportokat tudtak elérni, akiket egyébként nem, Matovičéknak pedig azért, mert így parlamenti képviseletet nyerhettek. Ahogyan Matovič is fogalmazott,

Végül az Egyszerű Emberek nagyot robbantak a 2010-es választásokon: négy képviselőt is beküldtek a parlamentbe, úgy, hogy ők a 150 fős SaS-lista utolsó helyeire kerültek. A preferenciális szlovák választási rendszer sajátosságai miatt ugyanis előre lehet repíteni a lista hátsóbb részén induló jelölteket a preferenciális szavazatokkal, így az Egyszerű Emberek jelöltjei rögtön az első tízben találták magukat.

A párt azóta is tartja ezt a szokását: a nagy nevek mindig a lista legaljára kerülnek, a szavazók pedig szépen előresorolják őket: így ahogy az idei választásokon a Matovič mellett induló magyar jelölt, Grendel Gábor is fogalmazott egy interjúban, lényegében megtiszteltetés a lista hátsó fertályában helyet kapni.

Nem telt el sok idő a választás után, hogy Matovič összevesszen a SaS-szal az akkori kormányprogrammal kapcsolatban, az egyszerű emberek ugyanis úgy érezték, partnerük kihagyta az ígéreteiket. Végül kompromisszum született: a SaS jobban bevonta Matovičékat, akik így megígérték, hogy a kormány fennállása alatt nem szállnak ki a párt frakciójából. Ennél Matovičnak jóval hamarabb sikerült összebalhéznia a SaS-szal, pont a korábbban

Mikor a jobboldal hatalomra került, beígérte, hogy a Fico-féle rendelkezést eltörli, 2011 februárjában a négypárti jobboldali koalíció elő is állt egy olyan javaslattal, hogy a jövőben ne veszítse el szlovák állampolgárságát az, aki felvenné egy másik országét, akik pedig eddig elveszítették, azok kapják vissza azt.

Ezt a javaslatot nem volt hajlandó támogatni a négyfős Matovič-blokk, helyette saját javaslattal álltak elő, amelyet az ellenzék – Ficóékat beleértve – boldogan megszavazott: Matovič javaslata szerint azok a szlovák állampolgárok vehetnének fel más állampolgárságot is, akik hosszabb időt töltenek egy adott államban, ott tanulnak, dolgoznak vagy vállalkoznak, vagy éppenséggel erős családi kötelékek fűzik őket egy-egy országhoz. Mindezek után Matovičékat kitették az SaS-frakcióból, mondván aki egy ilyen fontos kérdésben szavaz együtt a Fico-féle Smerrel, nem maradhat.

Hazugságvizsgálót a listás szavazatokért

Matovičék távozása után már nem is bírta sokáig a jobboldali kormány, új választások jöttek, amire az addig civil mozgalomként kardoskodó Egyszerű Emberek is megújultak: 2011 novemberében jegyezték be mozgalmukat OĽaNO, vagyis Egyszerű Emberek és Független Személyiségek néven, amely a 2012-es választásokon 8,55 százalékkal és 16 képviselővel repült a pozsonyi parlamentbe: Matovič ismét utolsó volt a listán, de a több, mint 150 ezer preferenciális szavazatával előrerepült.

Persze a jelöltállítás sem volt egyszerű, Matovič politikai botrányhősként ugyanis nem mindennapi követelést állított az OĽaNO listájára felkéredzkedő konzervatív kispártok jelöltjei elé a listás helyért cserébe. Hazugságvizsgálatra küldte őket, hogy így bizonyosodjon meg arról, hogy a listán indulók tiszták és mentesek a korrupciótól. Ezen több jelölt is felháborodott, volt, aki odavágta Matovičnak, hogy

Egy másik konzervatívot pedig a hazugságvizsgálat leginkább a kommunista koncepciós perekre és a tisztogatásokra emlékeztette. A listáról tehát sokan leiratkoztak, de Matovič állítása szerint az ezzel csak megtisztult, de nem esett szét.

A parlamentben pedig szépen összeveszett még saját frakciójának tagjaival is, ahonnan így négyen is távoztak. Egyikük, Alojz Hlina elmondása szerint Matovič trágár és lealacsonyító kommentjeit elégelte meg, és a párton belüli demokráciát hiányolta: ahogy nyilatkozott, a szélsőjobbos Marian Kotleba pártján kívül az OĽaNO az egyedüli mozgalom, melynek nevét nem a tagok, hanem a pártelnök magánemberként tulajdonolja, tehát lényegében a párt Matovič egyszemélyes projektjévé vált. Hlina azóta már a KDH-t, azaz a szlovák kereszténydemokratákat vezeti, ők úgy tűnik, vissza is juthatnak a szlovák parlamentbe.

Frakciója fele otthagyta

A 2016-as választásokra Matovič a hazugságvizsgálót elengedte, viszont koalíciót kötött a 2012-ben létrejött liberális-konzervatív kispárttal, a Novával – ezt azóta Grendel Gábor vezeti, vele készült interjúnk itt olvasható. A Nova megmaradt az OĽaNO mellett, Grendelék idén is Matovič-csal karöltve vágnak neki a választásnak. Négy éve a folyamatos kiszállások ellenére a párt növelni tudta a támogatottságát, és 11 százalékos eredménnyel a harmadik erővé vált a parlamentben.

Nem sokáig: nem is az OĽaNO-ról lenne szó, ha a pártból való kiszállások nem gyengítenék a frakciót. Matovič tizenkilenc képviselőjéből kilencet elvesztett 2018-ban és 2019-ben,

A kiszállók szétszéledtek a jobboldalon: volt, aki Andrej Kiska szlovák exállamfő pártjába, volt, aki a jobboldali-populista Család Vagyunkba (Sme Rodina), de a legtöbben a kereszténydemokratákhoz, vagy a jobbliberális Együttbe (Spolu) mentek át.

Bugár Béla esküdt ellensége

A fentebbi bekezdésekből is talán egyértelmű lehet: Matovič-csal nehéz. Ugyanis az Egyszerű Emberek elnöke lényegében bárkibe képes nagy vehemenciával beleszállni: nemcsak a kormánypártokba, a Fico-féle Smerbe, a Bugár-féle Híd-Mostba, meg az Andrej Danko-féle SNS-be, hanem azokba is, akik egyébként a választás után potenciális szövetségesei lehetnének. Bugárt például „egy magyar kiadású Robert Ficónak” nevezte, „aki saját előbbre jutásáért bármire hajlandó, akinek már semmi joga tovább a politikában maradni”.

A 2016-os választások idején pedig 250 ezer, magyar és szlovák nyelvű röplapot szórt szét Dél-Szlovákiában, melyben arra szólította fel a magyarokat, hogy ha nem is rá, de legalább az olyan pártokra szavazzanak, akik nem fognának össze Ficóval: például ilyen volt a Magyar Közösség Pártja is. De semmiképp se Bugár Bélára és a Hídra (akik végül a parlamentbe jutva össze is fogtak  Ficóval, no meg az SNS-szel).

Hasonló a stratégiája az idei választások előtt is: nemrég a Híddal szemben álló másik magyar lista, a Magyar Közösségi Összefogással tárgyalt, arra biztatva a felvidéki magyarokat, hogy inkább az MKÖ-re szavazzanak, mintsem a Hídra, hiszen Bugárékkal ellentétben az MKÖ semmiképp sem állna össze ismét Ficóékkal.

– szólt oda Bugárnak.

Az elszabadult politikai hajóágyú

Matovič verbális támadásaival nem áll meg Bugárnál. Egyszer az SNS-es házelnök Andrej Dankót egy bűzösborzhoz hasonlította, aki „idejön, bebüdösít, majd lelép”. Komolyabb botrány volt abból is, mikor a kormánypártok házszabálymódosítása után Matovič az ellenzék helyzetét egészen egyedi módon öntötte szavakba: „Olyanok vagyunk, mint a koncentrációs táborban focizó zsidók. Biztos, hogy mi húzzuk a rövidebbet.” Mikor Danko emiatt moralizálni kezdett, Matovič úgy válaszolt, hogy az SNS-nek voltak a legrasszisztább választási plakátjai, ezek voltak ugyebár a párt magyarokkal riogatós poszterei. A kettejük közti viszony legendásan rossz, egy elfajult parlamenti vitában például Danko azt vágta Matovič fejéhez, hogy „hamis, mocsok buzeráns”.

A potenciális szövetségesek ostorozásában is nagy tapasztalata van: gyakori módszere, hogy nyilvános Facebook-posztokban becézgetve szólítja meg szövetséges-ellenfeleit. Most például Alojz Hlinába – emlékezzünk, ő régebben összeveszett Matovič-csal, otthagyta az OĽaNO-t, és a kereszténydemokratákat vezeti –, valamint Michal Trubanba, a liberális Progresszív Szlovákia elnökébe szállt bele, mert azok állítólag az OĽaNO kihagyásával akartak kormányt alakítani.

De ha kiderül, hogy csak nagyot mondtatok, és az emberek másként látják, örömmel segítünk nektek. Csakhogy nem lesz ingyen – és nem valamilyen gyenge feltételek lesznek, amelyeket az elmúlt harminc évben zárt ajtók mögött hoztak meg. Hanem tizenegy konkrét megoldás, amelyeket az emberek támogatnak és amelyek mindenkinek segítenek, nemcsak emberek egy szűk csoportjának a politika hátterében, ahogy eddig általában” – írta Matovič egyik, a progresszíveket és a kereszténydemokratákat ütlegelő kirohanásában.

Tizenegy ígéret, ami választást dönthet

De álljunk meg egy percre: mi ez a tizenegy pontos program, amire az OĽaNO elnöke folyton folyvást hivatkozik?

Ez Matovič saját kis internetes nemzeti konzultációja: az elgondolása az, hogy a kormányprogramjáról saját honlapján megszavaztatja az embereket, így, ha koalíciókötésre kerül a sor, már a nép által jóváhagyott és több tízezer választó által támogatott programot lobogtathat. Sokan támadják is emiatt, a progresszívek koalíciós partnere, a Spolu (Együtt) elnöke szerint például „a kormányprogramot nem internetes ankétokon kell elfogadni”, hanem tényleges és jól kidolgozott programokkal.

A neoliberális SaS egyik képviselője szerint pedig a felvetés „színtiszta populizmus”, amivel az OĽaNO csak a többi párttól próbálja magát megkülönböztetni, akikkel rendkívül hasonló a szavazóbázisa. Ráadásul a szavazás tisztaságával kapcsolatban is felmerülhetnek gondok, többször voksolni ugyanis nem lehetetlen, ahogyan adatvédelmi aggályok is előkerültek már.

Matovič azonban másképp gondolkozik, és úgy látszik, a finoman szólva is populista húzás működik is nála: jelen állás szerint már több, mint ötvenezren szavaztak a politikus nemzeti konzultációján.

Ezt a kérdést mindenki döntse el maga, addig is, itt van pár ígéret Matovičtól: 1) A politikusok vállaljanak anyagi felelősséget; 2) A korrupció bejelentője kapja meg a kérdéses összeg felét; 3) Járjon az anyáknak a terhesség negyedik hónapjától havi 200 euró; 4) Aki elmegy szavazni, az 10 százalékkal kevesebbet adózzon az államnak; 5) Akinek daganatos megbetegedése miatt műtétre van szüksége, azt két héten belül műtsék meg; 6) A gyerekeknek, diákoknak, nyugdíjasoknak és kerekesszékeseknek legyen ingyen a tömegközlekedés.

Miniszterelnököt is adhatnak, de nem mondják el, kit

Lehet, hogy demagóg, lehet, hogy botrányhős, és lehet, hogy kellemetlenkedése miatt már a kormányváltásra készülő fél szlovák jobboldal undorodva néz rá, de

Eddig minden a szélsőjobbos-cigányellenes Marian Kotlebáról szólt, nemrég még az sem volt elképzelhetetlen, hogy pártja, az ĽSNS megszorongatja, de talán le is taszítja az első helyről a Robert Fico-féle szocdem-populista Smert.

A választásnak ugyanakkor Matovič-csal új „hőse” lett: az OĽaNO az elmúlt hetekben dinamikusan növelte támogatottságát, és már a Smer mögött a második helyen áll, Kotlebáékat is leelőzve. Ilyen helyzetben pedig kulcsfontosságú, hogy a jobbközép ellenzéken belüli háziversenyből ki kerülhet ki győztesen, a nyertes ugyanis az ellenzék vezéreként tetszeleghet: jelenleg erre pedig Matovič a legesélyesebb. Nem véletlen, hogy az OĽaNO sem veti el, hogy miniszterelnököt jelöljenek: „a miniszterelnököt a nyertes párt jelöli, szóval, ha jól alakul a választás, a mozgalmunk jelölne valakit, akiből miniszterelnök lehet”, mondta Matovič, de hogy ki lesz a jelölt, azt már nem árulta el.

A Megkerülhetetlen

A pártvezetőt az ellenzéki pártok túlságosan akkor sem tudnák megkerülni, ha nagyon akarnák. Három párt van, akikkel nem valószínű, hogy a jobbközép koalícióra lépne: egyrészt, ott van a nagyobbik kormánypárt Fico-féle Smer, mely 17-20 százalékkal valószínűleg a legtöbb szavazatot szerzi majd, de többsége nem lesz. Másrészt, az Andrej Danko-féle (aki lebuzeránsozta Matovicot, és akinek hosszabb a rúdja a parlament előtt, mint Kövér Lászlóé) SNS 5 százalék körül, de ők lehet, hogy ki is esnek. Harmadrészt pedig a 11-12 százalékra mért, Kotleba-féle szélsőjobbos ĽSNS. Ez parlamenti mandátumokra levetítve azt jelenti, hogy

Érdekes patthelyzet ez a szlovák jobboldalnak: az ingerlékeny Matovič nekimehet a potenciális szövetségeseknek, további potenciális szavazatokat szedve el tőlük. A többi jobboldali kispárt viszont ugyanezt már nem teheti meg: ha elzárkóznak Matovičtól, akkor oda a parlamenti többség is. Ha viszont sikerül az OĽaNO kedvében járni, még akkor is egy legalább ötpárti kormánynak kéne alakulnia, ennyi jobbközép pártnak lenne ugyanis parlamenti többsége a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint: így az új kormányban ott lehetne Matovičon felül Andrej Kiska exállamfő Za ľudí (Az emberekért) pártja, a liberális-konzervatív PS-Spolu-szövetség, a neoliberális SaS, valamint a kereszténydemokraták is. De olyan forgatókönyv is létezik, hogy még nekik sem lenne többségük, és a jobboldali-populista Sme Rodinára is szükség lenne.

Persze gyakori közhellyel élve a szlovák politika a végletekig kiszámíthatatlan: nem lenne példa nélküli, ha kiderülne, hogy a megbízhatatlan közvélemény-kutatások egyes pártokat jócskán felül, másokat pedig durván alulmérnek. Így vagy úgy, de a dinamikusan előretörő Igor Matovičra érdemes lesz odafigyelni.

KÉPEK: OĽaNO / Facebook