+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bakó Bea
2020. február 18. kedd, 10:36
Az állam saját intézményei, a független bíróságok ellen uszít, amik pont azért vannak, hogy a jogainkat garantálják. Ez olyan súlyos vörös vonal, hogy a CEU elüldözése hozzá képest piszlicsáré ügy volt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Tudom, hogy most leginkább Orbán szokásos évértékelője meg a liberálisok diplomáskommunistázása az aktuális hot topic, de miután a szigorúan vett lényeget Böcskei Balázs és Ésik Sándor is kielemezte nektek az Azonnalin, nyugodt szívvel foglalkozhatok az elkövetkező időszak legsúlyosabb kormányzati parasztvakításával, ami simán vetekszik a vasárnap belengetett műanyagbetiltós-zöldállamkötvényes kombóval.

 

Várjátok már a következő nagy konzultálást?

 

Múlt héten ugyanis kiderült, hogy már csak kábé egy hónapot kell várni, hogy újra válaszolhassunk pár lebutított hülye kérdésre a demokratikus néprészvétel jegyében, hogy aztán párszázezer, esetleg egymillió nemzeti konzultációs válasz alapján „a magyarok” véleményére hivatkozva a kormány megint bejelentsen valami orbitális baromságokkal teli reformcsomagot, amin aztán még jobban összeveszhet az EU-val, a Néppárttal és a sorosista libsi összeesküvőkkel.

 

Miközben a Fidesz-kormány a szabályozás megváltoztatása és ügyes politikai húzások elegyével sikeresen eljelentéktelenítette a valódi népszavazás intézményét, azért próbál ügyelni arra, hogy a közvetlen demokrácia létezésének némi látszatát fenntartsa a nemzeti konzultációk képében – bár szerintem legfeljebb az orbánista szekta legbelső keménymagja hiszi csak el, hogy a kormány valamit az ő konzultációs kérdőíve miatt csinál úgy, ahogy.

 

Persze nem is ennek elhitetése a cél, hanem a tematizálás, és az, hogy bogarat ültessenek az emberek fülébe.

 

Nemzeti konzultáció címén uszítottak már „Brüsszel”, a migránsok és Soros ellen is természetesen, de ez a mostani az eddigiekhez képest még sokkal mélyebben van, pontosabban egészen más minőséget képvisel.

 

Elmondom, miért.

 

Ezekről fogunk nemzetileg konzultálni

 

A beígért következő konzultáció témái ugye a következők lesznek:

 

+ „az iparággá vált börtönbiznisz”, vagyis a börtönkártérítések, aminek a lehetőségét egyébként mai formájában épp a Fidesz foglalta törvénybe;

 

+ a feltételes szabadság szigorítása egyes erőszakos bűnelkövetők esetén (erről egy korábbi hírlevélben részletesebben, ha nem akarsz lemaradni, iratkozz fel);

 

+ szegregáltan oktatott gyöngyöspatai romák kártérítésének a kifizetése;

 

+ a szegedi Szeviép-üggyel összefüggésben felmerült bírói korrupció gyanúja (itt arról van szó, hogy a közpénzmédia oknyomozása szerint – aminek ettől még persze lehet alapja – az ügyben eljáró bíró korábban előnyös üzleteket kötött az önkormányzattal, ami ha igaz, akkor lehet, hogy célszerű lett volna összeférhetetlenséget jelentenie).

 

Mi a közös ebben a négy témában?

 

Az ellenség, méghozzá a bírók.

 

Ez persze a Szeviép-kérdésben a legnyilvánvalóbb (bár ha volt is bírói korrupció az ügyben, egyetlen eset egy ekkora szervezetben nem nevezhető tendenciának vagy általánosnak, hiszen ennyi erővel jó lett volna nemzetileg konzultálni a fideszes Simonka György vagy Boldog István áldásos tevékenységéről is), de a többi témában is legfeljebb két lépésre a problémától ott leselkednek azok az ádáz bírók.

 

Orbán például az év eleji sajtótájékoztatón jogász létére úgy csinált, mintha nem tudná, hogy mire föl kerülhetnek feltételes szabadságra az erőszakos bűnelkövetők, de ő is arra játszik, hogy hamar kiderül: arra föl, hogy a (Fidesz-többség által elfogadott) Btk. ezt lehetővé teszi, és a végrehajtási bíró így dönt.

 

Mint ahogy nyilván bírók döntöttek a kártérítések megítéléséről is, legyen szó akár a poloskás levegőtlen lyukakban fogvatartott bűnözőkről, vagy a szegregáltan oktatott cigánygyerekekről.

 

Felülírhat-e bírói ítéleteket a népakarat?

 

Jobb helyeken ilyen hülye kérdést fel se kell tenni, mert nyilvánvaló, hogy nem. Rosszabb helyeken, ahol meg mégis felmerül, mint például nálunk, érdemes azt is leszögezni, hogy a nemzeti konzultáció eredménye nem egyenlő a népakarattal. A népakarat kifejezésére egyes kérdésekben létezik már egy jogintézmény, méghozzá a népszavazás.

 

Nem mintha népszavazással szabad lenne ítéleteket felülírni, de azért a provokáció (vagy a Fidesz szemszögéből nézve: a következetesség) kedvéért megkérdeztük Gulyás Gergelyt a kormányinfón, hogy ugyan akkor már miért nem rögtön népszavazást tartanak a konzultáció kérdéseiről.

 

Én eléggé meglepődtem, hogy azt válaszolta: oké, végül is megfontoljuk, miközben pár mondattal korábban még arról értekezett, hogy a konzultáció jogerős ítéletekre nem vonatkozik, és azokat persze be fogják tartani.

 

Könyökből azt mondaná erre az ember, hogy na, lám, kibújt a szög a zsákból, csakhogy ha belegondolunk, nyilvánvaló, hogy itt konkrétan nem a gyöngyöspatai cigánygyerekek összesen százmilliója, vagy az elítélt raboknak (sokszor minden ellentétes kormányzati kommunikáció ellenére valójában az áldozataiknak) kifizetni rendelt összegek szúrják a szemét annak a kormánynak, akinek meg se kottyannak a kongó stadionokra meg nem működő kamuprojektekre a haveroknak elgurigázott milliárdok.

 

Szerintem az egésznek sokkal összetettebb és távlatibb okai vannak, méghozzá az, hogy hosszútávon kialakítsanak egy olyan attitűdöt a társadalom minél nagyobb részében, hogy

 

„a bírókban nem lehet megbízni, kettős mércével mérnek, korruptak, gyanúsak, bűnözőket pártolnak, itt az egyedüli jó a pártunk és kormányunk”.

 

Azon túl, hogy a legrosszabb komcsi reflexek újjáélesztését jelenti ez, egy óriási anomália is van a dologban.

 

Az állam egyik része a másik ellen uszít

 

A bíróságok az állami intézményrendszer azon részét képezik, amely magával az állammal szemben (is) védi az embereket, méghozzá az alapjogok érvényre juttatásával. Aki szerint például a szegregáltan oktatott cigánygyerekeknek járó kártérítés mélyen igazságtalan, az remélem mélyen igazságtalannak tartja azt is, hogy kártérítés jár mondjuk annak, aki orvosi műhiba áldozata lesz, akit megver a rendőr, akit betegsége alatt és miatt rúgnak ki a munkahelyéről, akinek a tulajdonát közcélra kisajátítják, és ilyenek. Micsoda felháborító pofátlanság, hogy munka nélkül gazdagodnak ezek az ingyenélők, ugye?

 

Szóval a független bíróságok pont arra vannak, hogy legalább következmények nélkül ne lehessen csak úgy az emberrel kicseszni.

 

Ez eddig minden „jajj, diktatúra”-hőzöngés ellenére viszonylag jól működött Magyarországon, de egyáltalán nem lesz nehéz ezt több lépcsőben lezülleszteni.

 

Az első lépés efelé pontosan a legújabb nemzeti konzultáció. Először feltüntetik az amúgy jól működő szervezetet olyan fényben, hogy ezek úgyis züllöttek, korruptak, igazságtalanok, bűnözőket segítenek. Utána, ha második lépésben nekilátnak intézményileg is szétverni a bíróságokat (lojális bírók helyzetbe hozásával, a politikai kontroll kiterjesztésével, ehhez a már kipróbált lengyel receptet is elég követni, itt van egy érdekes interjú erről az Indexen), akkor már biztosan senki se fog reklamálni, nem lesznek tömegtüntetések, hogy el a kezekkel a bíróktól. (Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nálunk mondjuk amúgy se lennének, nem úgy, mint Lengyelországban, bár ott is hiába voltak, így is szájkosarat tesznek a bírókra.)

 

Végül aztán amikor tényleg kellenének a független bírók, hogy megvédjék a jogaidat mondjuk az állammal szemben, akkor erre már nem lesznek képesek, mert addigra ugye nulla társadalmi ellenállás (esetleg részleges társadalmi támogatás) mellett már ledarálták őket, már ha hagyják magukat.

 

Szóval a folyamatosan huzigált vörös vonalak korszakában ez a konzultáció nemhogy újabb vörös vonal kellene, hogy legyen, de egyenesen vörös fal. A bíróságok tekintélyének az általában vett aláásása maga az állam által még annál is durvább, hogy haverokkal töltötték fel és jórészt impotenssé is tették az Alkotmánybíróságot, hiszen a mostani lépéssel a jogérvényesítést már annak a legalsó fokánál próbálják megelőzni.

 

Ehhez képest a CEU elüldözése nemhogy nem vörös vonal, de még a fasorba se érő piszlicsáré probléma.

 

Kik bíznak most a bírókban, és akik nem, miért nem?

 

A gonosz EU-nak köszönhetően már erről is lehet sejteni dolgokat, és már most nagyon beszédesek a statisztikák. Van az EU-nak egy EU Justice Scoreboard nevű, évenként kiadott felmérése, amiben a bíróságok működésének egy csomó vonatkozását mérik. Például, hogy mennyire húzódnak el az eljárások, mekkora a bírók ügyterhe, mennyire elérhető a bírói út az emberek számára, és azt is mérik, hogy a társadalom általában, illetve a cégek mennyire tartják függetlennek az adott tagállam bíróságait, és amennyiben nem tartják annak őket, mi ennek az oka.

 

A legfrissebb, 2019-es felmérést itt lehet elérni, a legtöbb adat az előző néhány évvel összehasonlításban látható benne. Az adatok böngészése közben én kifejezetten Magyarországra és Lengyelországra koncentráltam: Lengyelországban a rendesbíróságok elleni hadjárat 2017-ben kezdődött (az Alkotmánybíróságot már korábban, 2015-ben PiS-esítették), ami oda vezetett, hogy 2017 decemberében elindították ellenük a 7-es cikkes eljárást. Ezzel szemben Magyarország ellen nem kifejezetten a bíróságok helyzete, hanem összetettebb okok miatt indult meg a 7-es cikk 2018 szeptemberében.

 

A prekoncepcióm az volt, hogy a lengyeleknél biztosan 2017 óta kevésbé bíznak az emberek a bírókban, arról meg ötletem se volt, hogy mi lehet a helyzet Magyarországon.

 

 

Az átlagemberek, a „general public” vonatkozásában be is jött a tippem. Lengyelországban, ahol 2017 óta masszívan dolgozik rajta a PiS-kormány, hogy a független bíróságok imidzsét szétverje (tényleg olvassátok el ezt az indexes interjút), 2017-ről 2019-re több, mint tíz százalékponttal, 50 százalékról 40 alá csökkent azok száma, akik alapvetően függetlennek tartják a bíróságokat. Magyarországon stagnálás volt az utóbbi néhány évben, kivéve 2019-et, amikor némileg visszaesett a bizalom a bíróságokban, de így is jóval 40 százalék fölött vannak azok, akik függetlennek tartják őket.

 

 

Az állam akkor esett le, amikor megnéztem a cégek véleményét tükröző diagrammot.

 

Azok után, hogy a lengyel kormány évek óta a független bíróságok ellen küzd, miközben a magyar kormány „csak” Soros ellen, 2019-re oda jutottunk, hogy a cégek mégis jobban bíznak a lengyel bírósági rendszerben, mint a magyarban.

 

Míg Magyarországon 18 százalékuk tartotta a függetlennek a bíróságokat (ez kevesebb, mint feleannyi az átlaglakossághoz képest), addig Lengyelországban ez az arány 30 százalék. Ráadásul Magyarországon a megkérdezett cégek több, mint fele inkább nem tudott, vagy nem akart válaszolni erre kérdésre, ami a legmagasabb arány az egész EU-ban.

 

Hogy miért lényeges ez? Mert én ha nyugati cég lennék, akkor inkább tenném a gyáramat olyan országba, ahol mondjuk ha valamilyen engedélyért folyamodok, számíthatok arra, hogy független hatóságok és bíróságok korrektül elbírálják az ügyemet, mint egy olyanba, ahol ezt esetleg más úton-módon kell kilobbiznom, külön korrupciós költséget bekalkulálva.

 

Ezt a szempontot amúgy fel is vetettük Gulyás Gergelynek a kormányinfón, de azzal ütötte el a dolgot, hogy ez hülye kérdés, hiszen a cégek nem elmennek Magyarországról, hanem idejönnek.

 

Lehet, hogy azért, mert még a korrupciós költséget is kiszámíthatóbbnak tartják, mint a jogi környezetet?

 

Ha így van, azzal azért nem dicsekednék…

 

Ez a cikk egy része az Azonnali heti háromszori hírlevelének, a Reggeli feketének. A feliratkozók már hétfő reggel megkapták ezt a cikket a postaládájukba. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ezután több alkalommal is fegyvert fogtak a függetlenségért, de kellő nagyhatalmi támogatást csak az első világháború után tudtak szerezni ehhez.

Romániai román, erdélyi magyar és világpolitika, kultúra, gazdaság és sok minden más is fog szerepelni a romániai magyarság új portálján.

Szigorúbb korlátozások várnak azokra, akik nem vesznek részt a tömeges tesztelésen.

Noha Budapesten és Dél-Tirolban is elmaradnak idén a karácsonyi vásárok, Ausztria fővárosa ragaszkodik hagyományaihoz.

A koronavírus mikrorészecskéi az arcpajzsnak lényegében minden oldaláról bejuthatnak az ember szájába és orrába, az ugyanis nem zár szorosan.

A szokásos ellenzéki tüntetés mellett a hétvégén a rezsim mellett is lesz egy tüntetés.

A hét kérdése

Európa egyre több országában vezetnek be korlátozásokat a növekvő esetszámok miatt, emiatt elképzelhető, hogy lassan Magyarország is szigorítani fog. Te milyen korlátozásokat vállalnál be?

Azért ide elnéznénk

Ha vannak megunt ruhadarabjaid, akkor most elcserélheted őket. A gazdátlanul maradt ruhákat jótékony célokra ajánlják majd fel. Október 24, Auróra.

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

Twitter megosztás Google+ megosztás