Mismásolás, megúszás, impotencia: a magyar ellenzék 2020-ban

Ha politikus vagy, de nincs véleményed, vagy csak gyáva vagy azt felvállalni, akkor inkább ne is erőltesd ezt az egészet.

Ez itt egy véleménycikk, ami minden ízében az Azonnali álláspontját tükrözi. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Okoskodásom alapja, hogy már nem először futok bele abba, hogy van egy érdekes/fontos/megosztó kérdés, és egyszerűen az ellenzéki pártok közül némelyeknek vagy egyszerűen nincsen róla kiforrott véleménye, vagy ha van is éppen, nem merik azt kommunikálni.

Nehéz eldönteni, melyik a rosszabb.

Egyik sem szerencsés olyan pártok esetén, akik még szeretnének kormányra kerülni, és azt állítják magukról, alkalmasak is rá.

Itt van Ukrajna esete.

A Momentum azt mondta, szerintük túlzás, hogy a kisebbségek, így a magyarok jogainak korlátozása miatt a magyar kormány blokkolja az ország törekvéseit a NATO-ba és az EU-ba, ezt aránytalannak tartják. Az LMP pedig erre azt reagálta, miután a kárpátaljai magyarság nyelvhasználatát korlátozó törvényből nem enged Ukrajna, ez igenis megfelelő lépés. Nem értenek egyet, van egy kis vita az ellenzéki oldalon.

És tudjátok mit? Ez a jó, ez a normális, és erről kéne, hogy szóljon a közélet: hogy húsbavágó kérdésekről vitatkozunk értelmes hangnemben. Utóbbihoz persze hozzátartozik, hogy nem kérdőjelezzük meg kapásból valaki magyarságát azért, mert nem értünk vele egyet (úgyhogy ezen a ponton már meg is köszönhetjük a részvételt a Fidesznek, sajnos kiestek).

Mismásolás, megúszás, impotencia :(

Éppen emiatt nem tudom hova tenni, mikor egy párt ahelyett, hogy kapna a lehetőségen, hogy bemutassa, mit gondol a világról, leizzad, és retteg válaszolni egy-egy kérdésre, mertmajdmitszólnakaválasztók, vagy emiatt a jól felfogott politikai számítás miatt egyenesen hallgat.

A konkrét ügytől elvonatkoztatva pedig az is kijelenthető:

Nem tudom pontosan, mi mozgatta a DK-t, mikor nem bírtak megszólalni az ukrán/kárpátaljai ügyben, de bárhogy is van, ez kellemetlen rájuk nézve.

Pedig igenis nagyon fontos és – az ellenzék kedvenc szavajárásával élve – „21. századi kérdés” Trianon 100. évfordulóján, hogy mégis milyen politikát folytasson Magyarország azokkal a szomszédos országokkal szemben, ahol jelentős magyar kisebbség él, és adott esetben még csak nem is EU-tagok. Főleg, hogy például az ukrán nyelv- és oktatási törvény miatti konfliktus nem ma kezdődött. Mégis: több év sem volt elég kitalálni, mihez kezdene egy-egy párt ilyen helyzetben kormányon? Mert akkor van baj rendesen.

Ugyanis ha ilyen ügyekben hallgat valaki, akkor talán az a kérdés is felmerülhet a választópolgárokban: csak akkor érdekesek-e a kárpátaljaiak egyeseknek, ha az ukrán nyugdíjvisszaélések miatt lehet velük hergelni a Fidesz ellen a belföldi választókat? Hozzáteszem, most épp a DK játszotta be a hallgatósdit, de hasonlót szinte mindegyik másik ellenzéki párt szokott csinálni, úgyhogy nem kifejezetten őket szeretném pellengérre állítani, inkább magát a mismásoló, megúszós, kiábrándítóan impotens ellenzéki mentalitást.

Tényleg csak Orbán vére kell?

Szóval kedves ellenzék, itt az ideje megvitatni az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket.

+ Biztos, hogy tudjátok, kormányon mihez kezdenétek az Oroszországhoz, Kínához vagy éppen a Törökországhoz fűződő viszonnyal úgy, hogy egyszerre legyetek demokraták, de azért képviseljétek az ország jól felfogott reálpolitikai érdekeit?

+ Hogy hogyan segítenétek a nehéz sorsú, utcára került embereken úgy, hogy közben azoknak se legyen panasza, akik tiszta aluljárókban szeretnének járni?

+ Hogy hogyan rendeznétek érdemben a romák helyzetét, vagy éppen a kormánypártok kedvenc vesszőparipáját, a migráció kérdését?

Vannak erre egyenes, őszinte, letisztult válaszaitok?

Ha pedig mégis gondoltok dolgokat a világról, mismásolás helyett akár még fel is vállalhatnátok, hogy bizonyítsátok a választóknak: felelős, kompetens politikusok vagytok, és nem csak Orbán Viktor vérét akarjátok meginni reggelire.

Olvass még Hutter Mariannától az Azonnalin!