Biztonságosabbá vált Magyarországon a zsidó élet, mint Nyugat-Európában

A magyarországi zsidóság szempontjából írta meg Köves Slomó, hogy mit írhatna róluk és nekik egy 2050-es tankönyv.

Idéntől minden nappal közelebb leszünk 2050-hez, mint 1990-hez. Az Azonnali a magyar (és részben európai) történetírásnak akar segíteni: mit fog írni a mögöttünk hagyott 2010-es évekről harminc év múlva egy történelemkönyv? Ezért kértünk fel különféle történészeket – az USA-tól Magyarországig, a széljobbtól a szélbalig –, hogy a maguk tudása alapján helyezzék el a most lezárt '10-es éveket Magyarország történelmében.​ A tizenegyedik részben Köves Slomó az EMIH rabbija, történész írta ezt meg nekünk.

+ + +

Elcsépelt, de néha bizony találó, sőt, esetenként elkerülhetetlen az a fogás, amellyel történészek egy-egy korszak kezdetét időről időre a közvélekedésben meggyökerezettnél, esetleg egyenesen az egyébként megváltoztathatatlannak gondolt naptári fordulóknál korábbra teszik. Így kezdődhet a 20. század egyes olvasatokban akár évtizedekkel az 1900-as évek vége előtt, vagy, mint az esetünkben, az általunk vizsgált időszak a megítélésem szerint nem kevesebb, mint két évvel korábban, 2008 közepén. Ekkor tört ki ugyanis a világgazdasági válság, amely nem csupán milliók megtakarítását égette el, hanem a nemzetközi pénzügyi rendszer visszásságaira, fenntarthatatlanságára is rávilágított.

A sokkhatás, illetve a nehézségek miatti elégedetlenség, valamint az ezeket egyszerre elfedni, egyszerre megoldani kívánó gazdaságpolitikai beavatkozások sora együttesen tektonikus változásokat idéztek elő világpolitikában. A 2. világháború utáni világrend felbomlott, és a Pax Americana a vasfüggöny leomlását követően kialakult dominanciáját is jelentős kihívások érték több, egymásban érdekszövetségesre ismerő és ambiciózus nagyhatalom részéről.

Ezek egyike, a gazdaságilag ugyan nem különösebben, ám politikai és katonai képességeit tekintve annál erősebb Oroszország egyszerre kezdett érdekeinek kíméletlen érvényesítésébe Európában és a Közel-Keleten. Ezzel az Európai Unió lassú és bürokratikus építménye láthatóan nem igazán tud mit kezdeni, ahogy az elmúlt évtizedek során a tagállamai többségébe folyamatosan érkező – legnagyobbrészt muszlim hátterű – bevándorlók integrációjának megoldatlanságával sem.

Mindez több helyen is a fősodortól korábban távol eső pártok felemelkedéséhez vezetett.

A már érintett közel-keleti átrendeződés folyományaként Izrael nemzetközi tényezővé, mi több, nagyhatalommá vált, és számos szövetségesre tett szert a korábbi megveszekedett ellenségei, így több Öböl-állam közül is. Mindez korántsem független az Obama-adminisztráció teljesen elhibázott közel-keleti politikája eredményeként megerősödött Irán feltartóztatásához fűződő közös érdekek logikájától.

Az átrajzolódó szövetségi rendszerek megszilárdulását egyszerre segíti és hátráltatja, hogy az amerikai választásokat megnyerő, és Izraellel minden elődjénél nyilvánvalóbban szimpatizáló Donald Trump úgy próbálja meg elődje baklövéseit orvosolni, hogy mindeközben – saját energetikai függetlenségének tudatában – a költséges közel-keleti szerepvállalások terhétől is igyekszik megszabadulni.

A 2010-es évtizedben Magyarországon is jelentős változásoknak lehettünk szemtanúi: megszilárdult Orbán Viktor rendszere, ezzel párhuzamosan a magyar-izraeli kapcsolatok is a korábbiaknál szorosabbá váltak. A zsidó szempontok kibontásánál maradva fontos emlékeztetnem arra, hogy

ugyanakkor a vallási turizmus erősödésével ismét élettel teltek meg Észak-Magyarország valaha pezsgő zsidó élettől hangos színterei. A zsidó élet az elmúlt évek során általában véve is jóval kiegyensúlyozottabbá és biztonságosabbá vált Magyarországon, mint Nyugat-Európában, ahol a közösségeknek új típusú és folyamatosan erősödő antiszemitizmussal kell szembenézniük.

Köves Slomó rabbi, történész. Izraelben, az Egyesült Államokban, többek között a New York-i lubavicsi jesivában és Franciaországban folytatott rabbinikus tanulmányokat. Debrecenben történelmet tanult, majd ugyanott doktori fokozatot szerzett. 2003 óta rabbi, 2004-ben lett a status quo ante hagyományt vállaló – nemzetközileg a lubavicsi (haszid) mozgalomba illeszkedő – Egyesült Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija.