Miért válságtünet a CDU-elnök visszalépése?

Ésik Sándor

Szerző:
Ésik Sándor

2020.02.10. 13:01

Odáig jutott a német közbeszéd, hogy az ember kénytelen a Neue Zürcher Zeitungot olvasni, ha nem akarja, hogy a kétezres évek magyarországi szadeszes sajtója jusson eszébe. Orbán örülhet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Annegret Kramp-Karrenbauer visszalépése a pártelnökségtől és a kancellárjelöltségtől válságtünet. A német társadalom és politika válságáé, amely nagyon fura válság, hiszen tán 5-10 ország ha van a világon, amely nem szeretne Németország helyében lenni, és ne akarna olyan válságban lenni, mint Németország.

Viszont kijönnek olyan dolgok, hogy a szufficites költségvetések mellett egyre komolyabb probléma a szegénység. Egyre komolyabb probléma az, hogy Németországnak szüksége van munkáskézre, de nem hajlandó tudomást venni az idegen kultúrájú (és ide nyugodtan a magyar meg a lengyelt is lehet gondolni, nem csak az afgánt) emberek tömeges befogadásának hatásairól.

Feszíti Németországot az, hogy külpolitikai (főleg európai szinten) érdekeit aláveti az iparlobbinak, olyan arcvesztéseket eltűrve, mint hogy

Orbán következmények nélkül részt vehet egy vezető német politikus (Weber) kinyírásában.

Nagyon komoly kérdés a szőnyeg alá söpört NDK-probléma, ahol az NDK két meghatározó politikai ereje tör felszínre. Az egyik a volt állampárt Linke, amely keleten sikeresen különbözteti meg magát a lassan teljesen önmaga paródiájává váló SPD-től. A másik pedig az AfD. Noha az NDK hivatalosan „legyőzte a nácikat” és ott aztán semmi nácizmus nem volt, valójában az az országrész nem ment végig a nyugati tisztulási folyamaton, végigment viszont a keleti blokkban mindenütt jellemző „végülis” és „egyrészt-másrészt” relativizáló hozzáállás elterjedésén. Ebből teljesen logikusan ugrik elő egy olyan párt, amelyik sikeresen házal nácinosztalgiával.

Ezekben a problémákban az a közös, hogy

Angela Merkel országlása alatt nem lettek rendesen kibeszélve, és a német politikai közbeszédet egy a PC-hez hasonló, számtalan dolgot tabuként kezelő szemlélet uralja,

és hogy az ember tényleg kénytelen a Neue Zürcher Zeitungot olvasni, ha nem akarja, hogy állandóan a kétezres évek magyarországi szadeszes sajtója jusson eszébe.

A nagykoalíció, Merkel visszalépése és az, hogy Annegret Kramp-Karrenbauert segítette hatalomba, mind ennek a pangásnak a jele. A következő egy-másfél évben, ugyanúgy, mint a brexitet megelőző időszakban, annak leszünk tanúi, hogy minden, amit a német politikai színtérről tudunk, meg fog változni, és teljesen újra fogják osztani a lapokat.

Amiben teljesen más lesz a dolog, az az, hogy Hitler miatt a közjogi rendszerük olyan, hogy nagy többséget szinte lehetetlen szerezni. Kérdés, hogy milyen felállás fog végül kikristályosodni, de az biztos, hogy

felszínre fognak törni olyan problémák, amelyekről eddig nem illett beszélni, és valamilyen módon be fognak törni a német mainstreambe.

Ránk ennek annyi hatása lesz, hogy kicsit gyengülni fog az euró és továbbra se fog a kutya se ránk figyelni – ez két olyan hír, amelynek Viktor nagyon örül.

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek