+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. február 7. péntek, 08:58
Ha nem kényszerítik visszalépésre az AfD voksaival megválasztott liberális türingiai miniszterelnököt, kiderülhetett volna: az AfD ugyanúgy jobboldali párt, mint a CDU és az FDP.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Tegnap délelőtt még úgy nézhetett ki, hogy Németország barnába borul, és indulnak a vonatok Auschwitzba – de szerencsére a veszély végül elhárult. A német liberális FDP türingiai frakciója ugyanis kezdeményezte a tartományi parlament feloszlatását, ezzel a tartomány élén mégsem marad hosszú ideig az FDP helyi politikusa, Thomas L. Kemmerich, akit szerdán választottak meg. Hogy mindennek mi köze van az antifasiszta harchoz, azt gyorsan elmondjuk – kezdődjék hát végül is nyugodtan a hétvége előtti utolsó munkanap.

 

Úristen! Egy parlamenti párt leszavazott a miniszterelnökre!

 

Türingia kis idillikus egykori NDK-s tartomány: szép tájak közé ékelődnek olyan hangulatos, történelmi városok, mint Erfurt, Jéna, Weimar vagy Eisenach. Én például a volt keletnémet tartományok közül csak itt tudnék élni, bár sajnos a kiejtés már itt is elég szászos.

 

Az újraegyesült Németország történetében Türingiában fordult először elő, hogy egy linkés politikus tartományi miniszterelnök lehetett. Noha a Die Linke – pláne egy keletnémet tartományban – joggal nevezhető az egykori állampárt, a SED utódjának,

 

éppen Bodo Ramelow-val szemben kevéssé állt meg a pártállami múlt vádja: a nyugatnémet politikus az újraegyesülés után került csak Türingiába, a Die Linkén belül pedig eleve a pragmatikus, mérsékelt szárnyhoz tartozott.

 

Azt is lehetne mondani: Türingiában Ramelow volt az, ami másutt a szociáldemokrácia. 2014-ben Ramelow sikeresen került hatalomra: noha a CDU futott be első helyre, de a baloldali pártoknak – azaz a Die Linke mellett a szocdemeknek és zöldeknek – többségük volt, és éltek is hát vele. Ramelow olyannyira sikeres és népszerű Landesvater lett, hogy a tavaly őszi tartományi választásokon már a Die Linke eleve első helyezett lett – csak ezúttal viszont a többsége nem jött ki. Egyrészről a másik két baloldali partner beomlott, másrészről az AfD óriási sikert ért el. A saját párttársai által is Hitler-szerűnek tartott Björn Höcke vezette türingiai AfD huszonkét mandátumot szerzett a kilencvenfős erfurti parlamentben.

 

Se Ramelownak, se az AfD nélküli jobbközépnek nem volt többsége. A legvalószínűbbnek az látszott, hogy a kereszténydemokratáktól és a liberálisoktól lesz egy-két átszavazó, akik lehetővé teszik egy kisebbségi Ramelow-kormány megalakulását. Tegyük hozzá:

 

már ez önmagában tabudöntés lett volna, elvégre jobboldaliak szavazataival maradhatott volna hatalmon egy linkés miniszterelnök.

 

Hiszti mégsem ebből lett, hanem abból, ami első ránézésre a legtermészetesebbnek tűnhet: a jobboldali pártok összefogásának. Történt ugyanis, hogy a miniszterelnökről való szavazás harmadik fordulójában az addig induló Ramelow és egy ismeretlen AfD-s mellé hirtelen bejelentkezett az aprócska liberális FDP frakcióvezetője, Thomas L. Kemmerich is. És láss csodát: mivel az AfD-nek, a CDU-nak és az FDP-nek többsége van az erfurti parlamentben, Kemmerich el is nyerte a miniszterelnökséget.

 

Az AfD taktikai húzása csak annyi volt, hogy hivatalosan állva hagyták a saját jelöltjüket, de mivel az nulla voksot kapott, feltételezhető, hogy a széljobbos párt minden képviselője a liberális Kemmerichre szavazott.

 

Azonnal kitört a botrány a német közéletben, amely előtte teljesen nyugodtan vette tudomásul, hogy Ramelow esetleg jobbos szavazatokkal marad tartományi miniszterelnök. Az FDP-től is jöttek az elhatárolódások – noha a pártelnök, Christian Lindner kiállt újsütetű tartományi miniszterelnökük mellett (aki a háború utáni Németország második FDP-s tartományi miniszterelnöke lehetett) –, a baloldali pártok fasizmust kiáltoztak, több városban is spontán tüntetések alakultak ki az FDP helyi székházai előtt, és a CDU elnöke, Annegrett Kramp-Karrenbauer is – noha pártja képviselői is Kemmerichre szavaztak – elhatárolódott.

 

Hiperventilláló moralizmus

 

Csütörtökön pedig aztán megszólalt Angela Merkel is, aki felszólította a türingiai CDU-t, hogy ne merjen együttműködni egy AfD által is megszavazott FDP-s miniszterelnökkel. Végül Christian Lindner Erfurtba utazott, Kemmerich pedig tegnap délután kiállt a sajtó elé, és bejelentette: nem kíván miniszterelnök maradni, pártja kezdeményezni fogja az erfurti parlament feloszlatását és új választások kiírását.

 

A botrány csak akkor érthető, ha értjük, hogy az új német Übermensch-tudat már nem faji, hanem morális alapon fogalmazódik meg.

 

Ma nem ők Európa legtisztább, hanem legantifasisztább faja, elvégre bezzeg senki nem dolgozta fel olyan szépen a múltját, mint ők, és eleve, tessék, miközben számos országban csúnya fasiszták is a kormányokban ülnek, a német Übermenscheknél ilyen nem fordulhat elő.

 

Kemmerich amúgy nem akart koalíciót kötni az AfD-vel, csupán – a politikai logika alapján teljesen érthető módon – elfogadta, hogy ha már úgyis jobboldali többség van az erfurti parlamentben, akkor inkább ő legyen a miniszterelnök, mint egy baloldali.

 

Ezen politikai logika azonban beleütközik azon moralizáló logikába, amely eleve tagadja, hogy az AfD ugyanúgy jobboldali párt lenne, mint a CDU és az FDP,
 

másrészről a demokráciát úgy képzeli el, hogy sikeresen lehet kirekeszteni egy országosan a szocdemeknél is népszerűbb, 12-14 százalékos (a keleti tartományokban pedig a szavazók negyedét megszólító) pártot. Egy nagyokos duisburgi politológus-professzor a ZDF-en azt is elmondta: soha nem lehet a széljobbot úgy megállítani, hogy koalíciót kötünk vele, erre ő nem ismer egyetlen európai példát se. Szerencsére Wolfgang Schüssel 2000-ben vagy Sebastian Kurz 2017-ben nem tudta még ezt a hatalmas bölcsességet Bécsben, mert mindkét politikusnak éppen azért sikerült az FPÖ-t megosztania és falnak vinnie, mert előtte bevonták a széljobbos pártot a kormányba.

 

A német sajtóban engem is meglepő módon azonban egyöntetű sikongatás volt csak: hiába kap az AfD bármennyi szavazatot, nem lehet elfogadni a voksaikat. Ez rendben van, csak akkor tessék betiltani a pártot. Ha viszont nincs betiltva, akkor – amint a Neue Zürcher Zeitung egyedüli józan és higgadt hangként írta –

 

el kell fogadni, hogy a széljobbal közös szavazás is része a parlamentáris demokrácia lehetőségeinek.

 

A baloldal a CDU-nak és az FDP-nek segít, amikor csak az AfD ellen tüntet

 

Amúgy ezzel az antifasiszta hisztivel, amiben a CDU és végül az FDP is résztvett, éppen azon baloldal jár a legrosszabbul, amely e hisztit támogatja.

 

Azzal, hogy az AfD-t karanténba helyezik, elfedik, hogy igazából a CDU-nak és az FDP-nek tényleg nem a baloldal, hanem az AfD a természetes szövetségese.

 

Az FDP eleve a második világháború után az egykori náci párttagok érdekvédelmi szervezeteként jött létre, a mai napig azon nagypolgári és nagyiparos rétegek pártja, amelyek egykoron a hitleri hatalmat is támogatták. Az, hogy az AfD megszavaz egy FDP-s miniszterelnököt, nem csak a demokráciából, de a jobboldali liberalizmusból is fakad, amely sohasem állt olyan messze a fasizmustól.

 

A mostani morális hiszti révén viszont úgy nézhet ki, mintha a CDU és az FDP bármennyivel is szebb és jobb pártok lennének, mint az AfD – és éppen a baloldal teszi ezzel a CDU-t és FDP-t antifasisztává. Az egész német demokráciának jobbat tenne, ha elfogadná mindenki, hogy az AfD része a pártrendszernek: jobboldali pártként pedig a CDU/CSU-nak és az FDP-nek a természetes szövetségese, a baloldaliaknak meg a természetes ellenfele.

 

Amikor a baloldal csak az AfD-re koncentrálva hisztizik, azon merkeli stratégiát segíti, amelynek éppen az a lényege, hogy a CDU annyira lógjon bele retorikailag a balközépbe is, hogy a baloldalnak ne is maradjon már tere – amint ez 2005 óta látható is.

 

Azzal, hogy végül Kemmerich visszalép, Németország nem csak egy liberális kormányfővel lesz szegényebb (ami még kibírható veszteség), de megint elmulasztotta, hogy a politika normalizálódjék, azaz ne mindenki az unalmas középen tömörüljön, hanem a bal-jobb-törés mentén álljon egymással szemben. Tudomásul kéne végre venni:

 

az AfD egy jobboldali párt, ekként a baloldalnak nem az az érdeke, hogy karanténba zárja (eltüntetni ezzel ugyanis aztán végképp nem tudja), hanem hogy a CDU/CSU és az FDP mellé lökje.

 

Mert tényleg oda valók.

 

Ez a cikket már reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Olyan embert választottak a jobbikosok pártalapítványuk kuratóriumának élére,
akinek a neve máltai offshore iratokban merült fel.

A legnagyobb példányszámú szlovák napilap, a SME felvidéki magyar főszerkesztője, Beata Balogová egy héttel a szlovákiai választások előtt a Helyzetben!

Keményen beszólt Tóth
Bertalan a DK-ba igazoló polgármestereinek és a DK-nak is, kijelentve: senki nem tekintheti az MSZP-t a
saját lábtörlőjének!

A lengyel politikus a legmagasabb szintű kitüntetést kapta a Románia Csillagán belül, Tőkéstől a legalacsonyabbat vették korábban el.

Mikor lesz így kormánya Írországnak? Vagy inkább jöhetnek az előrehozott választások? Elmagyarázzuk!

Utóbb Strache tagadta, hogy civil egyesületeken keresztül kaptak volna pénzt. Az ibiziai videó után alakult nyomozócsoport azonban más eredményre jutott.

Miután Kiss László és Szaniszló Sándor III. és XVIII. kerületi polgármesterek átléptek a DK-ba, Gyurcsányéknak nagyobb lesz a frakciója a közgyűlésben, mint az MSZP-é.

A hét kérdése

Az egykori playmate már sokszor és sokfélét nyilvánult meg a politikában, most pedig dönthetsz, melyik a kedvenc aranyköpésed tőle.

Azért ide elnéznénk

Piac-e a világpiac? Magántulajdon-e a cégbirodalom? Fennmaradhat-e a demokrácia és a jogállam piacgazdaság nélkül? Létezik-e „harmadik út"? Február 21.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

A francia új hullám mestere napjainkban is töretlenül alkot. Február 23-án a Film/Szocializmus című munkáját megtekinthetitek a Patyolatban.

Történelmi diorámák, Star Wars-os csatajelenetek és világháborús terepasztalok Legóból Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban február 29-én és március 1-jén.

Mi vár Szlovákiára és a szlovákiai magyarokra a
február 29-ei választások után? Beszélgetés a Három
Hollóban március 2-án.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

A Fiat Professional kiemelkedően nagy jelentőséget tulajdonít a környezetvédelemnek, így folyamatosan új, jövőorientált megoldásokon dolgozik, annak érdekében, hogy mérsékelje az embert és a természetet érő káros hatásokat.

Twitter megosztás Google+ megosztás