Az AfD büdös Türingiában, de a Jobbik felvállalható Magyarországon? Momentumosok válaszolnak

Szerző: Petróczi Rafael
2020.02.07. 09:05

Nem vállalta be végül az FDP-s Thomas Kemmerich, hogy az AfD szavazataival legyen miniszterelnök. De mit szól ehhez a Momentum, a liberális FDP testvérpártja?

Az AfD büdös Türingiában, de a Jobbik felvállalható Magyarországon? Momentumosok válaszolnak
„Nem gondolom, hogy bonbonokat vagy pirospontokat kéne osztani bárkinek is. Örülök az FDP döntésének, és alapvetően a türingiaiak érdekét szolgálja, ha nem áll össze egy ilyen horrorkoalíció”

– kommentálta Hajnal Miklós, a német jobbliberális FDP-vel egy pártcsaládban lévő Momentum szóvivője a hírt, hogy a szerdán a türingiai miniszterelnöki széket a szélsőjobbos AfD szavazataival megszerző FDP-s Thomas Kemmerich már vissza is lépett a pozíciótól.

Cseh Katalin, a Momentum egyik EP-képviselője azért bízik benne, hogy ha nem is közvetlen nekik, de a pártcsaládjuk, a Renew Europe egyértelmű nyomásgyakorlásának volt szerepe az FDP döntésében, míg a párt másik EP-képviselője, Donáth Anna annak örül, hogy az FDP tagjai bizonyították: osztják a Momentum által is vallott értékrendet és Európa-képet.

De mi is történt szerdán Türingiában?

Lényegében nem szándékos tabuszegés. Látszólag csak annyi történt, hogy most először választottak liberális tartományi miniszterelnököt az FDP-s Thomas Kemmerich személyében, ezzel megbuktatva a tartomány élén eddig álló, a szélsőbalos Die Linkében politizáló, a párt mérsékelt szárnyát képviselő Bodo Ramelow-t.

De itt jön a csavar: a türingiai parlamentben

Kemmerichet nem csupán saját frakciótársai és a helyi CDU, hanem a szélsőjobbos AfD képviselői – köztük még a saját pártján belül is hitleri jellegűnek tartott Björn Höcke – is megszavazták,

ezzel rányomva az „AfD-vel együttműködő” bélyeget az újdonsült miniszterelnökre.

Mindezt úgy, hogy a tavaly októberi választási eredmények tükrében, amit a szélsőbalos Die Linke nyert, a parlamenti matematika alapján senki nem is igazán tudott volna kormányt alakítani valamelyik szélsőség, a Die Linke vagy az AfD kihagyásával, Kemmerich pártja, az FDP pedig éppen, hogy csak megugrotta az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

Az AfD-s szavazatokkal való megválasztásával Kemmerich politikai no-go zónában találta magát: felszólalt ellene többek között a liberális európai pártcsalád, a Renew Europe frakcióvezetője, Dacian Cioloș, a Renew elődje, az ALDE egykori vezetője, Guy Verhofstadt, valamint a CDU-s német kancellár, Angela Merkel és a CDU-elnök Annegret Kramp-Karrenbauer is, miközben saját pártja, az FDP elnöke kiállt mellette.

Kemmerich az ellentmondást végül megválasztása után kevesebb, mint 24 órán belül úgy oldotta fel, hogy

bejelentette: visszalép a miniszterelnökségtől, míg az FDP kezdeményezi a türingiai parlament feloszlatását egy előrehozott választás érdekében.

Felelőtlen döntést hozott-e Kemmerich?

Egy időközi tartományi választásnak már csak azért is van kockázata, mert Türingiában – ahogy alapvetően Kelet-Németországban – a szélsőséges erők egyre jelentősebb tényezőnek számítanak. A türingiai parlamentben az októberi választás után például már meghaladta a Linke-s és az AfD-s képviselők száma a többi pártét, így az FDP az időközi választással akár a saját sírját is megáshatja, hiszen legutóbb is épp csak bekerült a parlamentbe, miközben jó esély van rá, hogy a Linke és az AfD ismét jól, vagy a korábbinál még jobban szerepel az újabb választáson.

Ezt a kockázatot a momentumos Hajnal Miklós is látja, de szerinte még mindig jobb volt vállalnia ezt a FDP-nek, mint az AfD-vel közösen kormányozni. Hajnal hozzátette: reméli, hogy amennyiben valóban időközi választás következik, úgy azok a mérsékelt szavazók fognak nagy számban elmenni, akik eddig azt hitték, nincs tétje a választásnak, és nem a szélsőséges erőknek sikerül jobban mozgósítani.

Ennél sarkosabban fogalmazott már Cseh Katalin és Donáth Anna. Előbbi szerint semmilyen körülmények között nem lett volna bölcs döntés megtartania Kemmerichnek a miniszterelnöki pozíciót, utóbbi pedig kijelentette:

„Nem hiszek abban, hogy először hatalomra kell jutni annak érdekében, hogy változtatni lehessen.”

Donáth hozzáfűzte: az FDP amúgy sem tudná úgy megvalósítani a céljait, hogy a szélsőjobboldallal összefog, hanem – ahogy a Momentum is csinálja – az emberekre koncentrálva kell elérni azt, hogy a választók bennük, és ne a szélsőségekben találják meg a megoldást a problémáikra.

Akkor a Momentumnak is meg kéne tagadnia a Jobbikot?

A türingiai események tükrében arra is kíváncsiak voltunk, hogy az FDP-vel egy pártcsaládban politizáló momentumosok mit gondolnak a Jobbikról: velük koordinálni (mint az történt a tavalyi önkormányzati választáson), vagy akár együtt indulni (mint az lehetséges, hogy történni fog 2022-ben) nem ugyanolyan bűn-e, mint AfD-s szavazatokkal pozíciót szerezni?

Hajnal Miklós elmondta, azért nagyon más egy olyan párttal együttműködni, amin látják, hogy próbál szembenézni a múltjával, és egy olyan párttal, mint az AfD, aminek türingiai vezetője, Björn Höcke szerinte a harmincas évek Németországát idéző kommunikációt folytat.

Nem volt ennyire megengedő Donáth Anna, aki szerint a Jobbik legutóbbi programjában ugyan nem találni szélsőjobboldali eszmei elemeket, de a párt és annak néppárti fordulata számára akkor válik teljesen elfogadhatóvá, hogyha nem csak bocsánatot kérnek, hanem meg is követik a 2010 előtti időszakot.

Donáth Annánál is erősebben fogalmazott Cseh Katalin, aki kijelentette:

„Magyarországon egy olyan torz választási rendszer van, ami mellett csak akkor lehet választási sikereket elérni, hogyha olyan pártok tömörülnek koalícióba, amiket tényleg az égvilágon semmi nem köt össze.”

Cseh Katalin hozzátette, hogy reméli, egy kormányváltás után meg tudják változtatni ezt az „egészségtelen választási rendszert”, akár visszaállítva a kétfordulós szisztémát, hogy ne kelljen a „Jobbikkal együttműködünk-e” típusú, nehéz döntéseket hoznia azoknak, akik változást akarnak.

MONTÁZS: Petróczi Rafael / Azonnali via Donáth Anna, Cseh Katalin és Hajnal Miklós Facebook-oldala

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek