„Hé, Viktor! Cső!” – elugrottunk fagyoskodni a felcsúti katlanba

Megpróbáltunk tömegközlekedve eljutni a Felcsút-Diósgyőr meccsre, és bár ezt a projektet csúnyán elbuktuk, azért így is érdemes kicsit elemezgetni a szerda esti fociőrület történéseit.

Mi lehet jobb program, mint elutazni egy szerda délután Felcsútra?

Ha objektíven nézzük, tulajdonképpen a gyökérkezelésen kívül szinte bármi, de hát a foci nem egy objektív szórakozás, ezért a Felcsút-Diósgyőr hétközi szuperrangadó valahogy mégis a világ legjobb programjának kezdett tűnni. Voltam én már meccsen Felcsúton, viszont most olyan dologra ragadtattam magam, amire csak kevesen: Budapestről tömegközlekedéssel jutok le valahogy

Ennek a Puskás Akadémiának a stadionjába kétszer beférne egész Felcsút, az egész ország legtöbb TAO-támogatását szívja el, az idő közben első osztályba került felnőtt csapatában viszont valahogy mégsem játszanak akadémisták, de a a luxusteakonyhákra adott pénznek is kizárt, hogy bármi köze lenne Orbán Viktorhoz vagy Mészáros Lőrinchez!

Persze a Felcsút nagysága nem a hírekben rejlik, hanem a részletekben: a csapatnak otthont adó 1800 fős falunak például van kisvasútja, de közben nemhogy a MÁV nem áll meg ott, de Volánnal sem lehet megközelíteni, csak átszállással. A szerencsés látogatók Bicske vasút- és buszállomását is megnézhetik. Az utazás egy óra, pedig Felcsút mindössze 30 kilométerre van, úgyhogy kimondható, hogy nagyon nehéz a fővárosból lerónia bárkinek is a kegyeletét a magyar futball állítólagos jövője előtt.

Itt szerencsére a sportrajongás istene megsegített, és egy szintén miskolci kötődésű jótevő felajánlotta, hogy eldobnak autóval a kis ékszerdobozig, miután megbizonyosodott róla, hogy mi is a vendégszektorba igyekszünk épp, ezért már az autóból fotózhattam a háttérképnek illő Felcsút-környéki naplementét, hogy aztán meglássam a mordori Végzet Hegyeként a semmiből kivilágló Pancho Arénát.

Mielőtt kielemezném a közönség összetételét, gyorsan leszögezem: aki a felcsúti stadiont tervezte, az valószínűleg még soha a büdös életben nem volt focimeccsen, ahogy az üzemeltetésért felelős emberek is úgy lehettek vele, hogy bőven elég, ha Orbán Viktor jól érzi magát a pálya mellett. Más magyarázatot ugyanis nem tudok adni arra, hogy miért zárták le a fűtött büféket úgy, hogy emiatt külön embert kell alkalmazni a rendelések felvételére, akik aztán továbbadják a valódi pulthoz a rendeléseket, majd azt megkapva továbbítják a vendégnek.

Ha valaki azt hinné, hogy ennél nem lehet idegesítőbb a helyzet, az nagyot téved: rövid sorbaállás után ugyanis kiderül, hogy a meccset biztosító security ülhet az üvegkalitkában!

Ezek után talán nem is meglepő, ha a miskolci szurkolók egy részének eszébe jutott Orbán Viktor a lelátón (aki amúgy nem tudom, hogy megtisztelte-e a meccset a jelenlétével, látni nem lehetett), de mintha nem lettek volna benne teljesen biztosak, mit is akarnak üzenni:

– hangzott el sokáig az egyetlen aktuálpolitikai vonatkozású beszólás, ezek akkor erősödtek fel valamennyit, amikor a közmegegyezés szerint a bíró a legvégén elcsalta a meccset a felcsútiak kapusa által szerzett gólnál, de akkor is inkább szórványos kurvaanyázás volt a jellemző, mint tudatos hatalomellenesség.

És mit csinált a hazai közönség? Nos, mutatom az összetételt!

Ebből a tömegből lett 785 néző hivatalosan, ami vagy hazugság, vagy a vendég mellett lévő szektorban voltak sokan, de mivel az onnan érkező gyerekkórus „hajrá, Puskásán” kívül semmit nem lehetett hallani, én élek a gyanúval, hogy a pár nagyon szerencsétlen sorsú fiatallal (róluk azt sejtem, a rossz jegyeik miatt parancsoltak ki őket szurkolni) együtt is maximum 300-400 néző nem talált magának jobb programot szerdára.

Mivel a meccs első félideje kritikán aluli volt, végre volt lehetőségem kicsit elveszni a stadion apró részleteiben: például szinte egyedülálló módon itt a vendégszektorban is lehet vásárolni Puskás Akadémia-ajándéktárgyakat, ráadásul ugyanott, ahol a sört!

Az is fontos, hogy a Puskás Akadémia mostanra már nem is csak önmagában nagyon erős brand, hanem jól láthatóan a Mészáros-portfólió része, ahol minden kapcsolódik mindennel: azon talán nem kell meglepődni, hogy Mészáros Lőrinc csapata Mészáros Lőrinc sportmárkáját, a 2Rule-t hordja, de az még ezen a szinten is meglepő tudatosság, hogy a stadionban Mészáros Lőrinc ásványvizét, a Vivient lehet kapni, ha vizet akarunk inni esetleg.

Persze volt foci is, a második félidőben például az év egyik legnagyobb magyar gólját láthatta az a pár ember, és akár több is összejöhetett volna, ha valamivel jobban brillírozik a sokak által csak „csodafekaként” emlegetett Cortés, akit a bolíviai bajnokságból sikerült télen idecsábítani az őrületesen jó nevű Club Destroyer’s-től.

A tömegközlekedéses tervem csúfos kudarcot vallott: új barátaim szerencsére haza is dobtak autóval, de azért azt elárulom, hogy busszal meg vonattal 21:39-re értem volna a Délibe a 20:00-kor befejeződött focimeccsről a legjobb forgatókönyv szerint is.

A vége amúgy 2-2 lett, mi pedig izgatottan várjuk, hogy mikor hoz össze a felcsúti fociláz mondjuk akár ezer embert is!

FOTÓK: Fekő Ádám / Azonnali