+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. február 3. hétfő, 11:11
Azzal, hogy a britek mennek, a konfliktusok még maradnak. Az európai politikát továbbra is az érdekek határozzák meg, amelyek London lelépésével se lettek változtak meg.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

David Cameron egykori brit konzervatív kormányfő évekkel ezelőtt úgy akart választást nyerni, hogy lekenyerezi a szigetországban mindig is erős EU-elleneseket: ezért népszavazást ígért nekik. Cameron ugyanis abban bízott: ezt úgyis a maradáspártiak nyerik meg, ezzel pedig nemcsak hatalmát, de országa EU-tagságát is végleg bebiztosítja.

 

Fogalmazzunk úgy: elszámolta magát. 2016. június 24-ének reggelére kiderült: hajszálnyival, de győztek a kilépéspártiak. Egyrészről ez nem volt teljesen meglepő, elvégre Nagy-Britanniában mindig is erős volt az EU-szkepticizmus, a Murdoch-média évtizedek óta terjesztette hazugságait az unióról, ennek egyik szereplője volt maga Boris Johnson is, aki a kilencvenes évek elején a The Daily Telegraph revolverújságírójaként Brüsszelből írta nagyon sokszor szemenszedett valótlanságait az uniós döntésekről és intézményekről. Azaz egy nagyon is megdolgozott közvéleményre eresztette rá Cameron teljesen önös hatalmi szempontból a brexitnépszavazást. Másrészről viszont mindenki meg volt lepve, ezt bizonyítja: senkinek nem volt nagyon terve, hogy akkor mit is jelentene a kilépés.

 

Mi volt a kérdés?

 

Ezen a ponton elidőzhetünk azon a kérdésen, hogy lehet-e bármiről népszavazni. Vélhetően nem, mert a népszavazás eleve csak kivételes formája a képviseleti demokráciának, ha főszabállyá válik, az a többség diktatúráját és nem a demokrácia minőségi javulását eredményezi.

 

De éppen a brexit tekintetében nem ez volt a gond. Önmagában ahogy a belépésről, úgy a kilépésről is természetesen lehet (sőt, kell is) népszavazni

 

(igaz, a mai magyar alkotmányos rend a kilépésról, lévén nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettség, nem engedne népszavazást). Azonban ilyenkor világosan kell megfogalmazni a kérdést. Amikor egy ország belép az EU-ba, az is sok bizonytalanságot jelent, de ott azért lehet tudni, mik azok a szabályok, amelyek azután érvényesülni fognak.

 

A kilépés viszont egy black box – amint a brexitnépszavazás utáni három és fél év is mutatja: ember nem tudta és tudja, mi következhet belőle. Norvégia és Svájc mintájára társul Nagy-Británnia az EU-hoz? De ez sok tekintetben akár a tagságnál is szorosabb lenne, elvégre Svájc – ellentétben a még EU-tag Nagy-Britanniával is – tagja a schengeni övezetnek például.

 

Vagy minden kapcsolat megszűnik, és a kereskedelmet a legminimálisabb, azaz a WTO általi standardok határozzák meg, amivel az EU és a szigetország közötti kereskedelem bonyolultabbá válna, mint akár csak számos szubszaharai országgal? És egyébként is: mi lesz Nagy-Britannia azon részeivel (konkrétan Anglián kívül az összes nemzetrésszel), amelyek az EU-ban szeretnének maradni? Ők akkor maradhatnak?

 

Aki igent mondott a brexitre, az akár homlokegyenest ellentétes dolgokat gondolhatott és remélhetett.

 

Így lett a brexit a jobbosok témája

 

Egyrészről vannak a brexitnek balos támogatói is, elvégre ne feljtsük: az angol munkásmozgalom hagyományosan szkeptikus volt a neoliberálisnak és korporativistának tartott EU-val szemben. A Labour azonban megosztott lett, nem akart és mert beleállni a brexitbe – átvéve a kilépéspártiság tematizációját –, mert attól tartott, egy EU-n kívüli Nagy-Britannia nem szocialista paradicsom lenne (ahol az államosításoknak már nem állhat útjába az EU-jog), hanem inkább egy neoliberális. Ettől annyira féltek, hogy ez végül be is következett: a brexit egy jobboldali agenda lett, noha kevés baloldali – mint például az Azonnalin többször is előforduló Claire Fox (már csak egykori) EP-képviselő – megmaradt mellette.

 

A brexit leginkább azonban két tábort jelent ma: a globalista jobbosokét, akik levetve az EU-jogot az országot még nyitottabbá, neoliberálisabbá, vadkapitalistábbá tennék; és a bezárkózó jobbosokét, akik falakat emelnének mindenhova. Boris Johnson az utóbbi retorikát használja, de az első opción – a neoliberálison – dolgozik. Mivel a retorika dönt mára a politikában,

 

Johnsonnak sikerült – ahogy Orbánnak Magyarországon is sokszor – a legszegényebb rétegeket megnyernie egy olyan út mellé, amely csak a leggazdagabbaknak fog kedvezni.

 

A brexit végül péntek éjfélkor megtörtént, de egy másodpercig se gondoljuk, hogy többet tudunk a folyamat kimeneteléről, mint pár hónappal korábban. Johnson gyakorlatilag retorikailag (formailag) vitte ki országát az EU-ból. Igen, most már tényleg hivatalosan se tagok – de ettől még alig változik valami, mert most még jön (egy tetszőlegesen nyújtható) tizenegyhónapos átmenet, ami annyira átmenet, hogy a britek még az EU-költségvetésbe is befizetnek.

 

Azaz február elseje után se tudjuk, hogy végül is mi az a brexit, amire 2016 nyarán egy hajszálnyi többség – számos hazugság és vágyálom hatására – igent mondott.

 

Azzal, hogy a britek mennek, a konfliktusok még maradnak

 

Nagy-Britannia kilépésétől sok EU-párti remélte, hogy az EU összébb húzódik. Ez azonban nem látható, a korábbi frontvonalak megmaradnak, csak esetleg a centralizmust mindig blokkoló London szerepét más fővárosok – például Bécs vagy Hága – vehetik át. Sebastian Kurz osztrák kancellár már be is jelentette: ha növekedne a nettóbefizetők terhe, akkor ő vétózni fogja az EU-költségvetést.

 

Eközben Párizs viszont arra lát esélyt, hogy egy napoleóni húzással vegye át az EU irányítását: egy olyan EU-ét, amit Macron nemhogy nem bővítene, de inkább kisebbé tenne. Eközben viszont akár szövetsége lehet Berlinnel és az oroszellenesekkel szemben Orbán is.

 

Azaz látható: az európai politikát továbbra is az érdekek határozzák meg, amelyek London lelépésével se lettek kisebbek és eltérőbbek.

 

Éppen ezért – legyen ma bármennyire is elképzelhetetlen – nem biztos, hogy a brexit volt az utolsó exit, noha ma még a szélsőjobboldali pártok se nyíltan EU-ellenesek (hivatalosan az EU-ból való kilépést a holland fasiszta dandy, Thierry Baudet tízszázalékos Demokráciáért Fórumja szorgalmazza csak).

 

Ahogy Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője (az Azonnali többségi tulajdonosa) az Azonnali pénteki brexitváró beszélgetésén mondta: nem lehet sem tudni, sem előre kiszámolni, hogy egy kampánnyal milyen érzelmeket lehet bárhol, akár Magyarországon is, felkorbácsolni az EU-val szemben.

 

Orbántól például ne várjunk felelős magatartást, a hatalomért és a pénzért ő bármilyen lépésre hajlandó lenne. Ma persze még az EU-n belül van több hatalma és pénze, de ha ez változik, ugyanolyan gyorsan kezd el a revolvermédiája lőni az EU-ra, ahogy pár hét alatt fordult a migránsellenesség cigányellenességbe.

 

Az Azonnalin nagyon sok cikkben segítettünk nektek megérteni a brexittel kapcsolatos folyamatokat. Írtunk arról, mit veszít az EU a brexittelmit várnak a helyi magyarok a kilépés utáni világtól. Csináltunk interjút thatcherista kilépéspártivalskót nacionalistával és északír katolikus politikussal, akik révén láthatjuk: egy hihetetlenül megosztott Nagy-Britannia hagyta el az uniót pénteken. Itt látható az összes anyagunk a témában. Ha Techet Péter többi cikkét olvasnád, akkor pedig ide kattints!

 

Ez a cikket már reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akik feliratkoztak a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A szokásos ellenzéki tüntetés mellett a hétvégén a rezsim mellett is lesz egy tüntetés.

A miniszter a kormányinfón azt is elmondta, hogy majd akkor hozza meg a kormány a határozatot a Lánchíd felújítására adott kormányzati forrásról, ha már egy „kapavágás” történik végre.

A zoknik azonban kevesebb, mint 2000 eurót értek.

Noha Budapesten és Dél-Tirolban is elmaradnak idén a karácsonyi vásárok, Ausztria fővárosa ragaszkodik hagyományaihoz.

A koronavírus mikrorészecskéi az arcpajzsnak lényegében minden oldaláról bejuthatnak az ember szájába és orrába, az ugyanis nem zár szorosan.

Az iskolák nagy részében meg bevezetik a távoktatást.

A McKinsey kutatása azt is kimutatta, hogy a kis- és közepes vállalkozások egytizede arra számít, fél éven belül csődbe fog menni.

A hét kérdése

Európa egyre több országában vezetnek be korlátozásokat a növekvő esetszámok miatt, emiatt elképzelhető, hogy lassan Magyarország is szigorítani fog. Te milyen korlátozásokat vállalnál be?

Azért ide elnéznénk

Ha vannak megunt ruhadarabjaid, akkor most elcserélheted őket. A gazdátlanul maradt ruhákat jótékony célokra ajánlják majd fel. Október 24, Auróra.

Az ELTE Illyés Sándor Szakkollégiuma ebben a hónapban a borderline és a narcisztikus személyiségzavaról tart előadást. Mindezt online november 3-án 18 órakor.

Könnyűzenei konferencia online és koncertek az A38-on. A szokásos három nap helyett ezúttal csak egy napon, november 4-én.

Skandináv filmek egy héten át az Art+ Cinemában. Október 22-28.

Felkavaró, meghökkentő, komfortzónából kimozgató kiállítás november 22-ig, ami garantáltan nyomot hagy és továbbgondolásra sarkall.

Ezt is szerettétek

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Szeptember eleje óta tart a SZFE-s egyetemfoglalás. Mi tartja a lelket az őrt állókban, mennyire zavarodott meg a hatalom a váratlan akciójuktól, és hogyan látják a következő hónapokat? Podcast!

Tudatosan és szolidárisan viselkedtünk: megbíztunk a tudományban és nem engedtünk a csoportnyomásnak, mi több, néha éppen rácáfoltunk minden várakozásra. Járványszocio!

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Twitter megosztás Google+ megosztás