A világ szépen elsuhan mellettünk, amint csendben legelészve diák-birkanyájaink bégetnek egy szirupos Wass Albert-leírás székelyföldi sej, haj, de szép legelőjén.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Nézem ezeket a nemzeti alaptantervvel kapcsolatos vitákat, és egy dolgot nem értek. Mégpedig azt, hogy mit szívnak, akik ezeket összerakják?
Rejtő jobban lefoglalt, minthogy az ifjú Werther szenved
A szerénységet kicsit félretéve: a Múzsa szerzői olyan gyerekek voltak, akiknek nem volt különösebb baja a tananyaggal. Mindannyian folyékonyan beszélünk a magyar mellett legalább egy nyelvet, de van, aki többet is. Többünket becéztek élete valamelyik szakaszában kislexikonnak. Én viszonylag tűrhetően emlékszem az ötödikes technikakönyvemre, benne a „Fritu” olajsütő ábrájával. Röviden: mindannyian az osztály Okoska törpjei voltunk.
Ráadásul, folytatva az önéletrajzi elemeket, rendszerint olyan gimnáziumba is jártunk, ahol a tanárok szokva voltak az okos diákhoz, és ahol nem a bukás volt a beszédtéma, hanem az, hogy kit, melyik egyetemre fognak felvenni. Ennek megfelelően haladtunk az anyaggal, az osztályból a hülyébbje is végigért a gimnáziumi tananyagon. Azt hiszem, ezeket hívják szokásosan versenyistálló-iskoláknak.
Na, ilyen háttérrel nem olvastam az eddigi tanterv (ami irodalomból, ha jól láttam, körülbelül ugyanaz volt, mint amit húsz éve nekem tanítottak) szerzőinek körülbelül a felét. Van ilyen, életem bizonyos szakaszában sokkal jobban lefoglalt Rejtő, Stanisław Lem és még egy csomó másik szerző, mint az, hogy az ifjú Werther mennyire szenved.
A természettudományos tantárgyakból – miután körülbelül azóta járt hozzánk az Élet és Tudomány, hogy tudtam olvasni – az átlagot meghaladóan sokat tudtam, így mondhatom azt, hogy megvolt nagyjából a tananyag harmada. Ami a nem „faktos” osztálytársak átlagából kimagaslott. A mai napig el tudom mondani nagy vonalakban a kovalens kötést vagy a Doppler-effektust. Mondom, így volt meg nagyjából a tananyag harmada.
Egy magyartanárnak vért kell izzadnia
Olvasom a kiváló Nyáry Krisztiánnál, hogy Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Örkény István mellé felsorakozott Wass Albert és Herczeg Ferenc, és kimaradt a csapatból Ottlik Géza, Németh Lászó és Kertész Imre. Ennek nyilván van politikai üzenete,
a kurzus igyekszik a száz évvel ezelőtti moderneket lecserélni a száz évvel ezelőtti lábszagúakra, de van nekem ezzel egy fontosabb bajom. Ki fogja ezeket egyáltalán elolvasni?
Amikor gimnáziumba jártam, akkor betárcsázós net volt, és épp megjelent az első Harry Potter-könyv. Már akkor is, hagyjuk most kicsit az irodalmi hangvételt, leszarta az összes diák Móricz Zsigmondot, Krúdy Gyulát vagy épp Ottlikot és Örkényt. Molière-rel instant lincshangulatot lehetett kiváltani, csakúgy, mint az ósdi Shakespeare-fordításokkal.
Nem tudom, mi lehet most, de valahogy úgy sejtem, hogy egy magyartanárnak vért kell izzadnia azért, hogy egyáltalán valamit elolvassanak a diákjai. Hasonlóan a természettudományi tárgyak tanárainak meg meg kell küzdeni azért, hogy a diákok, akinek anyái-apái büszkén osztogatják az egyre inkább nyugdíjasnetté váló Facebookon, hogy „ma sem használtam semmire a kovalens kötést” (utána rögtön valami kuruzslót, aki „rezgéssel öli a szabadgyököket”, amelyeknek tényleg semmi, de semmi köze a kovalens kötéshez...), legalább figyeljenek oda.
Szóval az az én érzésem, hogy a tantervcsinálók erőteljesen a szlovák kettest nézik, ahogy régen mondták.
Gyorsan és hatékonyan is lehet tanulni
A mai gyerekek nem hülyébbek, mint én vagy szüleim voltak középiskolásként. Sőt. Csak más lett a tanulás. Van például egy Facebook-csoport, amelyre kedves kolléganőm (25 éves) hívta fel a figyelmem. Valami fiatal felnőttek egymást segítő csoportja vagy hasonló a címe. Először elborzadtam, hogy legalább érettségivel, de sok esetben BA-val, BSc-vel eleresztett huszonévesek olyan alap dolgokat kérdezgetnek egymástól, hogy dacára annak, hogy még csak jövőre leszek negyven éves, előtört belőlem a munkásőr nyugdíjas, és azt gondoltam, hogy „ezekeamaifiatalok”.
Aztán néztem, hogy egy-egy problémának milyen gyorsan utánamennek, korrekt válaszokat találnak, ellenőrzik négy-öt irányból, megosztják a tapasztalataikat és... tanulnak.
Diszperz információforrásokból, viszont gyorsan és hatékonyan. Ami hiányzik nekik, az a váz és a kontextus, de idővel majd az is meglesz. Meglehet, jobban járnának és járna mindenki, ha az iskolában kapnák meg, de jól láthatóan nem kapták meg.
A legtöbb helyen szabotálni fogják Wass Albertet
Ezért gondolom, hogy amikor arról megy a vita, hogy négy (hat, nyolc, tizenkettő) év óraszámaiba még öt írót suvasszanak be, akkor valójában százéves délibábokat kergetnek.
A kutya nem fogja Herczeg Ferencet elolvasni, és nemcsak azért, mert a legtöbb helyen a tanárok csendben szabotálni fogják Wass Alberttel együtt.
Hanem azért, mert lesz jobb dolguk.
És ahogy mi elkéregettük egymástól a kijegyzetelt kötelezőket, vagy megvettük a Kötelezők rövident, majd leszednek valahonnan valamit, és túlélik Herczeg Ferencet és Wass Albertet is, ahogy túlélték Móriczot és Ottlik Gézát is. A világ meg szépen elsuhan mellettünk, amint csendben legelészve diák-birkanyájaink bégetnek egy szirupos Wass Albert-leírás székelyföldi sej,haj, de szép legelőjén. Ehhez képest az, hogy kötelező lett egy Wass Albertből, már nem is akkora probléma.
Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
