Mindjárt elhagyják a britek az EU-t, de mi történt eddig, és mi fog ezután?

Hogyan kerültek a britek az EU-ba? Ki akart egyáltalán kilépni? Miért tartott ilyen hosszú ideig? Mi lesz a britekkel ezután? Hol ünnepeld meg a brexitet? 12 kérdés és válasz.

Történelem íródhat 2020. január 31-én, ugyanis az Egyesült Királyság hivatalosan is elhagyja az Európai Uniót negyvenhét évnyi tagság után.

1. Hogyan léptek be a britek az EU-ba?

Nehézkesen. Az akkor még Európai Közösségekhez (EK) való integrációhoz a britek már a ‘60-as évek derekától szerettek volna csatlakozni: az Európai Gazdasági Bizottsággal először 1961-ben kezdtek tárgyalni a csatlakozásról, de kérelmüket Charles de Gaulle francia elnök 1963-ban és 1967-ban is megvétózta, mondván, hogy az Egyesült Királyság „mélységesen ellenséges” a páneurópai projektekkel kapcsolatban és gazdasága „inkompatibilis Európával”. De Gaulle 1969-ben leköszönt, és végül pont az ő távozása kellett a britek csatlakozásához. Az akkori konzervatív kormány 1972-ben írt alá csatlakozási megállapodást, így a britek 1973-tól csatlakoztak.

2. Igaz az, hogy már a csatlakozás után is volt egy brexitnépszavazás?

Népszavazás volt, mégpedig már 1975-ben, vagyis két évvel a belépés után. De nem expliciten a brexitről szólt, hanem arról, hogy az Egyesült Királyság csatlakozzon-e az EK közös piacához. A referendumot még egy munkáspárti kisebbségi kormány írta ki, akkoriban a baloldal volt euroszkeptikus, míg inkább a Konzervatívok támogatták a csatlakozást. A maradást akkor 67 százalék támogatta, és csupán 33 ellenezte, így (akkor még) egyértelmű volt, hogy az Egyesült Királyság helye az európai integrációban van.

3. Mióta van napirenden a brexit?

Lényegében az 1993-ban hatályba lépett Maastrichti Szerződés óta, amely létrehozta azt az Európai Uniót, amit ma ismerünk. Persze euroszkeptikus hangok jóval régebb óta vannak a brit társadalomban, a baloldal az iparpolitikai liberalizációtól és a gazdasági függetlenség elvesztésétől tartva volt euroszkeptikus. A jobboldalnak pedig ott volt az atlantista Margaret Thatcher, aki a rossz hangulatú dublini csúcson híres beszédében követelte a többi tagállamtól vissza a pénzét: a britek ugyanis – mivel az integrációhoz később csatlakoztak, mint a többiek – sok szakpolitika kialakításában nem vehettek részt.

a többiekétől eltérő brit birtokrendszer miatt. Ezért Thatcher egy komplikált visszatérítési mechanizmust alkudott ki a többiektől, akik cserébe a befizetések és kifizetések közötti aránytalanságokért jelentős pénzeket fizettek a briteknek.

4. Ki akarta ennyire a brexitet?

A Maastrichti Szerződés ellenzésére alakult meg az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) amolyan single-issue, vagyis egy politikai cél elérése miatt megalakult pártként. A cél pedig nem volt más, mint kiléptetni Nagy-Britanniát az Európai Unióból. A UKIP persze részben a győztes mindent visz-választási rendszer miatt sokáig pici, üde színfoltja volt csak a brit politikának, felemelkedésük – ironikus módon – akkor kezdődött, mikor 1999-ben bekerültek az Európai Parlamentbe, ahová ahogy mindenki, úgy a britek is arányosan szavaznak be képviselőket.

Ekkor jutott be Nigel Farage is, a többi meg már történelem: az EP-választásokon a párt folyamatosan növelte szavazatarányait, addig, hogy 2014-re a két nagyot, a Konzervatívokat és a Munkáspártot is megverve megnyerte az EP-választásokat. Innentől a brexit ügyét már nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni.

5. Ki akart lépni Cameron, vagy csak reformot akart?

2010-ben hosszú idő után David Cameron vezetésével a Konzervatívok újra legyőzték a Tony Blairrel européeresedett Munkáspártot. Cameron nem akart kilépni (a referendum idején is az igenek mellett kampányolt), csupán meg akarta reformálni az Egyesült Királyság EU-beli tagságát, ezért az Európai Tanácsnál 2016 elejére ki is lobbizott egy szöveget, melyben lényegében a miniszterelnök összes követelését teljesítették. Például elérte, hogy az Egyesült Királyság ne vegyen részt az EU további politikai integrációjában. Azt is kilobbizta, hogy ha a nemzeti parlamentek 55 százaléka is ellenez egy bizottsági javaslatot, akkor lényegében blokkolhatják és vétózhatják azt (ezt hívják a köznyelvben sárgalapos eljárásnak). Ezzel, és a meglévő számos opt out-jukkal a britek tulajdonképpen különleges státuszt nyertek volna el az Európai Unión belül, de

6. Mi volt a brexitnépszavazáson?

A népszavazás különleges abból a szempontból, hogy annak csak véleménynyilvánító ereje volt, így a parlamentre és a kormányra nézve nem volt kötelező annak az eredménye. Mégis, figyelmen kívül hagyni veszélyes lett volna. Végül 2016. június 23-án a szavazatok 51,89 százalékával győztek a kilépéspártiak, maradni 48,11 százalék akart. Cameron látva a vereséget, leköszönt a miniszterelnöki tisztségről, Theresa Maynek adva át azt.

7. Oké, de mit csináltak a britek az azóta eltelt három és fél évben?

Ez volt az a remek komédia, amit Pintér Bence kollégám csak kilépés nélküli brexitnek nevezett el. Az volt a nagy kérdés, hogy az Egyesült Királyság megállapodással vagy anélkül hagyja el az EU-t. Előbbit a Theresa May-féle konzervatív vezetés támogatta, utóbbit a radikálbrexitpárti Nigel Farageék, meg a hátsó padsoros rebellis Konzervatívok akarták. A Liberális Demokraták és a skót nacionalisták semmilyen kilépést nem támogattak, mert maradni akartak. A Munkáspárt pedig sosem tudta igazán eldönteni, mit akar,

8. Miért röhögtünk ennyit a brit parlamenten?

Egyrészt az alsóház zseniális beszólásokat durrogtató volt elnöke, John Bercow miatt. Másrészt pedig azért, mert Theresa May kisebbségben kormányozott, így a parlamentben külső támogatásra szorult – persze ez sem lett volna elég, mert még a saját pártja sem állt össze mögötte. Ennek következményeképp négyszer is durván leszavazták May kilépési megállapodását a parlamentben, azt viszont elfogadta a parlament, hogy megállapodás nélkül senki ne léphessen ki az EU-ból. Brüsszel pedig nem volt hajlandó visszaülni a tárgyalóasztalhoz a britekkel. A brexit holtpontra jutott, a Konzervatívok összeomlottak az EP-választásokon, akiket Nigel Farage pár hónapja alakított pártja, a Brexit Párt páholt el csúnyán.

9. Hogy tudnak most mégis kilépni a britek?

Tavaly nyáron Boris Johnson lett az új brit miniszterelnök, aki azt ígérte, nem kér több halasztást, október 31-re mindenképp kilépteti országát az EU-ból. Hiába tudta még Brüsszelt is rávenni, hogy kössenek egy új kilépési megállapodást, a megosztott parlamentnek ez sem volt elég, Johnson további hosszabbítást volt kénytelen kérni. És azt is felismerte, hogy a jelenlegi parlamenttel lényegében semmit nem lehet elfogadtatni: kiharcolta, hogy előrehozott választásokat írjanak ki,

Innentől már úgy ment át az új parlamenten Johnson brexitmegállapodása, mint kés a vajon.

A megállapodást a Tanács után szerdán az Európai Parlament is jóváhagyta egészen kivételes arányú egyetértéssel: 621-en szavaztak a kilépési megállapodás mellett a 751 tagú EP-ben. Ez jelenti a ratifikációs folyamat végét, windsori idő szerint január 31-én este 11-kor, közép-európai idő szerint éjfélkor formálisan is megszűnik a britek európai uniós tagsága.

10. Hogyan ünnepeld a brexitet?

A legjobb buli nyilván Nigel Farage-nál lesz a brit parlament előtti téren, ahol union jackekkel ünneplik majd a brexitpártiak a kilépést. Persze

Mikor? Január 31, fél 7. Hol? Otthonka, Szentkirályi utca 23. Lesz kerekasztal-beszélgetés, britpop, és pezsgőzés éjfélkor. Facebook-esemény itt, gyere el te is!

11. Mi vár a britekre a kilépés után?

Akkor jön az igazán nehéz rész. Bár január 31-ével megszűnik a tagságuk, legalább idén év végéig az összes hatályos uniós jogszabály kötelező marad a britekre nézve. Ez az úgynevezett átmeneti időszak, amikor az EU-nak és az Egyesült Királyságnak arról kell megállapodnia egymással, hogy hogyan tovább, milyen viszonyt folytassanak a kilépést követően. Ebben a szakaszban dolgoznak ki a felek várhatóan egy új szabadkereskedelmi egyezményt, ezen felül egyeztetniük kell a biztonságpolitikai, légiközlekedési, halászati, energiapolitikai és gyógyszeripari sztenderdjeiket, a ki- és beutazási szabályokat, valamint a szabad mozgás és munkavállalás leendő szabályait.

12. Mikorra fejeződhet be az átmeneti időszak?

A tárgyalások márciusig biztos nem kezdődnek meg, ugyanis az Európai Bizottság tárgyalási célkitűzéseit a tagállamok február 25 előtt nem valószínű, hogy aláírják. Innentől év végéig kéne mindent levajazni, hiszen Boris Johnson nem szeretné meghosszabbítani az átmeneti időszakot: az Európai Bizottság már szkeptikusabb, szerintük nagyon rövid az idő arra, hogy mindezt kidolgozzák.

MONTÁZS: Illés Gergő / Azonnali