Demeter Szilárd: Én nem szóltam a minisztériumnak Bartókról

Szerző: Pintér Bence
2020.01.30. 11:41

Demeter Szilárd szerint a Térey-ösztöndíjnál nincs demokratikusabb a szakmában, az azt visszautasító írók mindegyikének helyére pedig öt hasonlóan tehetséges alkotó vár. Szerinte nem fenyegető, hogy két év után öt embert kiszórnak a programból, mivel egyáltalán nem baj, ha van egy kis verseny.

Demeter Szilárd: Én nem szóltam a minisztériumnak Bartókról

Mint arról szerdán beszámoltunk, áll a bál a Petőfi Irodalmi Múzeum által létrehozott Térey-ösztöndíj körül. Az ösztöndíjat több alkotó visszamondta, és közülük Bartók Imrét másnap értesítették, hogy az Irodalom Éjszakája nevű rendezvényen, amelynek szervezésében részt vesz a külügyminisztérium, a minisztérium döntése nyomán nem számítanak a részvételére.

A külügyminisztérium szerdán az Azonnali kérdéseire is válaszolva közleményt küldött a sajtónak, amelyben azt írták: „Bartók Imre Facebook-posztjában egyértelművé tette, hogy nem kíván részese lenni a kormányzat által szervezett és finanszírozott kulturális életnek.” A külügyminisztérium döntése után újabb három író mondta vissza az ösztöndíjat.

Tegnap kérdéseinkkel a Petőfi Irodalmi Múzeumot is kerestük, válaszokat azonban nem kaptunk, így személyesen Demeter Szilárdot, az intézmény vezetőjét kerestük meg. Itt az interjú!

 

+ + +

Küldött jelzést a PIM a minisztériumnak Bartók Imre kapcsán?

Dehogy küldtem. Azt se tudtam, hogy az ő szövegét választották, miért is kellett volna tudnom. Bartók maga írta ki nyilvános posztban, és ezt megutaztatta az ellenzéki média.

Úgy gondolom, hogy mindenkinek szíve joga elfogadni vagy nem elfogadni a Térey-ösztöndíjat. De Bartók egy mozdulattal megsértette az egész államapparátust is, a külügy joggal vette magára a sommás véleményét.

De ez az ő meccsük. Én, mivel számítottam arra, hogy lesz ilyen, azonnal javasoltam Bartis Attilát, akit eredetileg az elsők között javasoltam, de a szakmai kuratórium szavazásán hátrébb szorult – ennyit arról, hogy mennyire befolyásolhattam a döntési folyamatot.

Utólag visszanézve ön szerint jó volt-e így az ösztöndíjra jelöltek kiválasztásának folyamata?

Ennél demokratikusabb és szakmaibb döntési folyamat a magyar irodalom legújabb harminc esztendejében aligha volt. Nem akarom most összevetni a párhuzamos rendszerekkel, de

érdemes megnézni, hogyan választják ki a különböző irodalmi díjazottakat, ösztöndíjasokat akár azok, akik most rám próbálják húzni a vizes lepedőt. Én megnéztem.

Méneshosszal nyerünk ebben a vonatkozásban, a Téreyben tényleg az egész szakma képviselte, vagy képviseltethette magát.

Az, hogy két év után legalább öt ember kiesik az ösztöndíjból egyelőre ismeretlen szempontok alapján, az ön szerint nem fenyegető egy olyan közegben, ahol ön a PIM vezetőjeként is egyértelműen jelzi minden fronton, hogy a kormánypárt színeiben folytatott kultúrharc egy üdvözlendő dolog?

Nem is értem ezt a kérdést. Minden ösztöndíj csereértéke az ösztöndíjas valamilyen értékképző tevékenysége. Ez nem ingyenpénz, nem szociális juttatás vagy alanyi jogon járó minimálbér. A szakma a tehetség okán kiválasztotta az általuk legjobbaknak gondoltakat, én, mint kezdeményező, és mint aki felel ezért a közpénzért, joggal várhatom el, hogy az adóforintokért cserébe szülessen is valami. Az összes papírt én írom alá, engem vonnak deresre a szakhatóságok, ha felelőtlen költekezésnek látják.

Gyakorlatilag arra kapják a pénzt, hogy írjanak. Ebben semmi fenyegetőt nem látok.

Ha valaki nem teljesíti azokat az egyébként minimumfeltételeket, amelyeket – hangsúlyozom – nem én, hanem a Térey-ösztöndíjbizottság, jogászok és egyéb fékek és ellensúlyok raktak össze, csak hogy az Állami Számvevőszéknek is tudjunk majd értelmesen válaszolni, akkor annak nem adhatunk öt évig állami apanázst. És az se baj, ha van egy kis verseny. Sok pénzről van szó, minden szerződéshosszabbítás pozitív visszacsatolás. Ha pedig valaki hátradől, nem csinál semmit, akkor egy olyan ember helyét foglalja el, aki legalább annyira tehetséges, és még dolgozna is.

Mit gondol arról, hogy most már többen visszamondták az ösztöndíjat?

Be volt árazva. Minden visszalépő helyére látunk legkevesebb öt legalább annyira tehetséges alkotót, aki a szakmai döntés miatt hátrébb sorolódott.

Amit viszont kifejezetten aljasnak tartok, hogy olyan ösztöndíjasokat helyeznek lelki terror alá egybites ballib publicisták, akiknek ez a havi támogatás gyakorlatilag életmentő lehet.

Nagyon jó írókról van szó, akik így kaphatnának egy kis lélegzetvételnyi szünetet, írhatnának valamelyest nyugodtabb körülmények között, de Karafiáth Orsolya művésznő és elvtársainak verbális lincselő kommandója miatt elbizonytalanodtak.

Karafiáth elvtársnő egyébként nem is olyan régen a szintén PIM által biztosított V4-es rezidensprogram ösztöndíját csont nélkül elfogadta, akkor nem volt büdös neki a rezsim intézményével való együttműködés, pedig akkor is én voltam a főigazgató. És láss csodát, nem vétóztam onnan ki, pedig megtehettem volna, de minek, reménykedtem benne, hogy hátha valami irodalmilag is értékelhető művet tesz le az asztalra. De ami még aljasabb, hogy Térey özvegyét is kikezdték. Ezt elfogadhatatlannak tartom.

FRISSÍTÉS (január 31.): Karafiáth Orsolya az Azonnalinak egy rövid levélben reagált Demeter Szilárd állításaira, ezt itt olvashatjátok.

FOTÓ: MTI

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek