Az európai szociáldemokrácia feltámadása: vörös Burgenland utat mutat?

Techet Péter

Szerző:
Techet Péter

2020.01.27. 11:01

Burgenlandban történelmi sikert ért el vasárnap a helyi szocdem tartományfőnök. Hans Peter Doskozil ma az SPÖ egyik legsikeresebb politikusaként határozhatja meg az irányt. Nézetei az egész európai szociáldemokráciának jelenthetnek kiutat.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Burgenland Ausztria legkeletibb tartományaként kissé megmosolygott, még mindig lesajnált régió. Noha a nyugat-magyarországi bérszínvonalnál is legalább háromszor többet keres egy átlag burgenlandi, a nyugati, alpesi tartományokból nézve a lapos, pannon Burgenland már majdnem Kelet-Európa. És nem csak a helyi horvát és magyar kisebbségei miatt.

Burgenland egykori szegénysége és periférikus helyzete magyarázza, miért tekinthető a tartomány Bécs mellett a mai napig az osztrák szociáldemokrácia egyik fellegvárának.

A polgári többségű tartományi főváros, Eisenstadt (Kismarton) kivételével a tartomány mélyvörös: itt éppen nem a városi, hanem a vidéki létmódhoz kapcsolódik a vörös pártszimpátia.

Baloldali rendőrfőnök

A rekedtes hangjával, latinos fizimiskájával és hátrafésült frizurájával az olasz maffiafilmek hangulatát idéző Hans Peter Doskozil 2017-ben került a tartomány élére. Előtte az országos kormányban volt rendpártisága miatt éppen baloldalról többször is bírált védelmi miniszter. Amikor 2017-ben az SPÖ ellenzékbe szorult, Doskozil nem akart ellenzéki politikusnak megmaradni a bécsi parlament padsoraiban, hanem visszatért szűkebb pátriájába, és átvette a tartományfőnökséget Burgenlandban.

Hogy Burgenlandban mennyire másképp működnek a frontvonalak, mutatja: Doskozil korábban rendőrfőnök volt, onnan váltott a szocdem pártpolitikába. Ami más tartományban alig lenne elképzelhető – elvégre a rendőrség nem éppen a baloldal fellegvára –, az Burgenlandban természetes.

Doskozil életútja alapján – rendőrből lett migrációkritikus politikus – inkább hasonlít egy szabadságpárti karrierre. De ennek csak az az oka, hogy az SPÖ is – mint Nyugat-Európa számos szocdem pártja – annyira a városi jómódú baloldali értelmiségnek akar megfelelni, hogy a hagyományos munkás- és kispolgári bázisát menekültpártisággal, emberi jogi dogmatizmussal, baloldali ideológiai vitákkal idegeníti el magától.

Nem kell még egy zöldpárt

Mára – amint az Európa számos országában megfigyelhető – a szélsőjobboldal lett Ausztriában is a munkásság pártja. Az SPÖ egyre inkább a bérből és fizetésből élő értelmiség (tanárok, alkalmazott orvosok, hivatalnokok), a balos utópiákért lelkesedő egyetemisták és az alsó osztálybeli bevándorlók érdekeit képviseli. Erre azonban ott vannak a Zöldek is;

még egy városi, balliberális, kozmopolita pártra vajmi kevés szükség van. E térfélen a Zöldek mindig is jobbak lesznek a szocdemeknél.

Ez látszik is a közvélemény-kutatásokban: a Zöldek növekednek, a vörösök zuhannak.

Hans Peter Doskozil, az egykori rendőrfőnök azonban ellenáll. Ahogy a Die Pressének nyilatkozta még novemberben, neki „tökmindegy, tetszik-e a baloldali elitnek”, amit mond. Egyszerűen nem nekik akar megfelelni. Egyrészről mert a baloldali elit nem a többség, rájuk támaszkodva csak rétegpártot lehet szervezni. Másrészről ilyen rétegpárt már van is, úgy hívják: Zöldek.

Doskozil ezzel szemben újra egy kispolgári baloldalt akar: egy olyan baloldalt, amely komolyan veszi az alsó középosztály félelmeit.

Ez pedig a menekültkérdéshez, a közbiztonsághoz és a bérszínvonalhoz kapcsolódik. Ezen a téren akar Doskozil megjelenni: azzal, hogy felvállal egy rendpárti véleményt, sikeresen tudja megszólítani az FPÖ-höz ment egykori vörös munkásokat és kispolgárokat, a baloldaliságot pedig ő nem abban érti, hogy identitáspolitikai vitákat folytat, vagy minden megszólalásában figyel a társadalmi nemek kérdésére – hanem több pénzt ígér, amolyan horngyulásan vagy brunokreiskysen.

Burgenlandot – amint a Der Standardnak nyilatkozta – e tekintetben „szociáldemokrata mintarégiónak” tekinti. Itt akarja bebizonyítani, hogy lehet olyan baloldali politikát folytatni, amely a kispolgárság tényleges érdekeire, félelmeire reagál. Ezért ígér egyszerre határvédelmet és vezetett be Burgenland-szerte nettó ezerhétszáz eurós (azaz a magyar átlagbért másfélszer meghaladó) minimálbért.

Burgenlandból jön a szocdem megújulás?

Burgenlandban vasárnap tartományi választások voltak, nem egy nehéz pálya ez egy szocdem politikusnak. De az, hogy milyen arányban győz a párt, már a mindenkori tartományfőnök népszerűségét mutatja. Doskozil pedig történelmi sikert ért el: minden második leadott voksot ő kapta meg, ezzel abszolút többséget szerzett az eisenstadti parlamentben.

Nem lett volna persze ellenére az sem, hogy szélsőjobboldali koalíciós partnerével, az FPÖ-vel folytassa – a bécsi baloldali értelmiség legnagyobb szörnyülködésére – a kormányzást, de most ezt egyedül is megteheti. Az irány azonban olyan, mintha ott lenne az FPÖ is. Doskozil ugyanis tudja:

a szociáldemokrácia nem akkor lesz újra sikeres, ha elégedettek lesznek vele az úgyis már a Zöldekre szavazó balos értelmiségiek, hanem az FPÖ-szavazóinak kell sok tekintetben megfelelnie.

Az SPÖ törzsbázisában – az átlagnál alacsonyabb keresetű és végzettségű kispolgárságban – az FPÖ az ellenfél. Doskozil akkor maradhat sikeres, ha egyedül kormányozva valósítja meg biztonságpolitikai téren mindazt, amit az FPÖ ígér a vörös bázisnak is: biztonságos határok, erős rendőrség, gyors kiutasítások, kevesebb menekült.

Szocdem út: megfelelni a prolik igényeinek

Mivel az országos SPÖ nagyon rossz állapotban van, nem valószínű, hogy maradhat sokáig a párt élén Pamela Rendi-Wagner. Idén lesz egy másik fontos választás is, ahol szintén a széljobb az SPÖ igazi versenytársa. Ősszel Michael Ludwignak kell megvédenie a vörös Bécset. Az osztrák fővárosban persze a Zöldek is hasítanak, övék mára az elegáns belvárosi (Gürtelen belüli) rész. A külvárosokban azonban az SPÖ-nek az FPÖ-vel (meg az onnan kiszakadt új Strache-párttal) kell megküzdenie. Márpedig a bécsi proli is biztonságot akar: rendet és jólétet.

A szociáldemokrácia akkor lehet újra sikeres, ha köz- és létbiztonságot ígér megint.

És nem kell szégyelnie, ha ezzel a programmal több házmestert, kisnyugdíjast, melóst, atlétatrikós, szexista vicceket mesélő külvárosit szólít meg, mint egyetemi tanárt. Egy demokráciában ugyanis nemhogy ugyanannyit ér egy egyetemi tanár voksa, mint egy teherautósofőré – de még kevesebbet is.

Teherautósofőr, postás, buszvezető és takarítőnő ugyanis több van, mint feminista filozófus.

Doskozil megértette ezt. Ha az SPÖ is követi ebben, megszülethet az a széljobbra is nyitott baloldali alternatíva, amely a boldog emberek kormányaként leírható konzervatív-zöld összefogás esélyes és erős kihívója lehet. Bécsben ugyanúgy, mint bármely más európai országban. Akár Magyarországon is.

Olvass még többet Techet Pétertől az Azonnalin!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek