Jegyeladással nem számolnak a magyar futballklubok, egyéb bevételekkel annál inkább

Az európai labdarúgó bajnokságok első osztályainak bevételi listáján Magyarország befért a legjobb húszba, a bevételi források eloszlásában leginkább Kazahsztánhoz hasonlítunk.

Az UEFA közzétette a 2018-as pénzügyi év üzleti jelentését, ami alapján nagyjából képet kaphatunk róla, milyen bevételek, fizetések és hasonlók mozognak az európai fociban. Nyilván fontos tudni, hogy ezeket az adatokat az országok szövetségei adták be, az UEFA-nak pedig nincs rá különösebb indoka, hogy kételkedjen az adatok tisztaságában, ezért például az is előfordulhatott, hogy valahogy a felcsúti Puskás Akadémiát Európa legnagyobb pénztermelő egységei közé sorolta a jelentés.

A jelentésben viszont akadnak azért más finomságok is: az első osztályú bajnokságok bevételeinek megoszlása például különösen akkor rettentő ciki, ha kozmetikázott adatokról van szó, ugyanis még így is borzalmasan fest.

Hogy mennyire gyenge szám ez, arról sokat elmond, hogy Kazahsztánon kívül egyedül Oroszországban jön egyszámjegyű százaléknyi bevétel jegyekből, ott ez a szám hét százalék. Ausztriában ugyanez 17 százalék, a lista második felében lévő szerbeknél 11, a horvátoknál 7, a szlovákoknál kilenc, az ukránoknál pedig 1. 

Ahogy az UEFA diagramján is látható, a bevételek eloszlásában egy területen emelkedik ki a magyar futball: a szürkével jelzett „egyéb bevételek” részlegben: ide kerül minden, ami nem az UEFA díjazása, hivatalos szponzorpénz, tévés jogdíj és jegyeladás. Ez tulajdonképpen bármit jelenthet, például a szerencsejátékból a klubokhoz vándorolt pénzeket, de nálunk valószínűleg a TAO is ebbe a kategóriába kerül.

Ez nálunk 47 százalék, tehát majdnem az összes bevétel fele, ennél nagyobb megint csak Kazahsztánban lett ez az arány, ahol a bevételek 72 százaléka jön a piacon kívülről.

Nyilván igazságtalan az angol vagy a német helyzettel összehasonlítani a magyart, ahol a tévéközvetítések összege egészen csillagászati, de azért jól kivehető, mik azok az országok, ahol bár nem elit focit lehet látni, legalább a háttér egészséges: Skóciában például alig létezik „egyéb” részleg, Ausztriában pedig a bevételek 51 százaléka szponzoroktól jön.

Azt persze nem szabad elhallgatni, hogy az NB I. nézőszámai valójában nőttek valamicskét a három évvel ezelőttihez képest, erről például mi is írtunk nem is olyan rég.

FOTÓ: Fekő Ádám / Azonnali