A Fideszen kívül mindenki nyert a győri vitával

Senki nem hibázott nagyot az Azonnali győri polgármesterjelölti vitáján, így igazán rosszul az járt, aki eleve el se ment a vitára: jelen esetben a fideszes Dézsi Csaba András.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran

A győri vitaestnek nincs egyértelmű győztese, legfeljebb a győri választók,

A jelöltek cáfolták a Fidesz által sokat hangoztatott „bohócellenzék” narratíváját és ennek eredményeképp a kormánypárt is újragondolhatja a vitákhoz való hozzáállását.

A héten megjelent program- és kampányelemzésemben már előrebocsátottam, hogy a kampány első súlyos taktikai hibáját követheti el a Fidesz polgármesterjelöltje, ha nem megy el az Azonnali által szervezett vitára. A látottak és a hallottak alapján pedig egyértelmű, hogy nem állja meg a helyét a fideszes körökből jövő bohócozás, amiről Pintér Bence is értekezett nemrég.

A vitáktól való távolmaradás kétélű fegyver, ha egy vita ugyanis káoszba, bohóckodásba fullad és az ott megjelent jelöltek csak az inkompetenciájukat bizonyítják a vita során, akkor a vitától távolmaradó jelölt ezt könnyen a saját javára fordíthatja és építheti a „bohócellenzék” narratíváját, melyben ő a kompetens jelölt. Ha azonban egy vita rendben lezajlik (ahogy az a hétfői eseményen történt), onnantól a távolmaradás ellene fordítható. Az ellenzéki és civil jelöltek most azzal követnének el – Dézsi Csaba Andráséhoz mérhető – taktikai hibát, ha ezt nem tennék meg. A Fidesz jelöltjének ugyanis a következő napokban szinte semmilyen lehetősége nem lesz a korrekcióra, az ellenzéki narratíva megcáfolására, másik vitát ugyanis nem szerveznek.

Dézsi politikai kommunikációs esélyeit javítja, hogy

A legnagyobb, a győri Fidesz által uralt Facebook-csoportban az előzetes moderációval ugyanis teljesen kizárták a vitáról szóló hírt, ahogyan a program- és kampányelemzésem sem jelenhetett meg ott. Az ország korábban legolvasottabb megyei terjesztésű napilapja, a most már a Fidesz propagandagépezetében üzemelő Kisalföld pedig sem online kiadásában, sem a keddi számában nem számolt be a vitáról. 

Igaz, ez a propaganda szempontjából érthető, hiszen kiderült, hogy a jelöltek nem bohóckodással, hanem programokkal indulnak. Az esemény is inkább végül programbemutatók sorozata volt. A jelöltek egymással és a nézőkkel való vitázás helyett megpróbálták bemutatni a programjuk lehető legtöbb elemét a rendelkezésükre álló időben. Ezt a legügyesebben az ellenzéki pártjok jelöltje, Pollreisz Balázs tette, aki legtöbb megnyilvánulásában és viszontválaszában is folyamatosan hivatkozott programjának egyes elemeire, például a gazdaságvédelmi alapra, amely az Audi elköltözése vagy leépítése esetén védené a győri munkavállalókat.

Ez már csak azért sem meglepő, mert Pollreisz már öt éve dolgozik helyi képviselőként, így a most felálló mezőnyben ő rendelkezett a legnagyobb retorikai tapasztalattal. Nem sokkal maradt el tőle Balla Jenő, akinek eddig

Ugyanakkor Ballán érződik a tapasztalat hiánya, hangsúlyozása, beszédtempója és nyelvhelyessége többször helytelen volt a vita során, és nonverbális kommunikációja is inkább elidegeníthetette a választót. Ugyanakkor Balla a vita elején ezt próbálta kompenzálni azzal, hogy beszédében megvillantotta, az ő erőssége a múltjában keresendő, felvéve ezzel a Pollreisz Balázs által megtestesített politikusi szerepkör ellenpárját, a szakértő jelmezét.

A jelöltek a vita során mindannyian – hol szándékosan, hol pedig akaratlanul – egy-egy jól leírható szerepet testesítettek meg. Géber József az őszinte, józan paraszti ésszel felvértezett kisember karakterét alakította, és hozzá voltak köthetőek többi jelöltnek szóló humoros, csipkelődő beszólások is. Beszólásokkal és a hangulatot oldó poénokkal a többi jelölt nem készült, de

Hajnal János a politikával eddig nem foglalkozó, de megtért, immáron világmentő ember szerepét öltötte magára. Ő volt az este során az egyetlen, aki belefutott egy saját maga által állított csapdába, amikor a képviselői vagyonnyilatkozatok nyilvánosságát követelte. Erre Pollreisz Balázs azonnal le is csapott elmagyarázva, hogy ez már most is törvényi kötelezettsége a képviselőknek, majd gyors átkötéssel teátrálisan kijelentette, hogy még aznap este nyilvánosságra hozza a sajátját és elérhetővé teszi azt az interneten (ez azonban sem személyes, sem politikusi Facebook-oldalán nem volt elérhető a cikk megjelenéséig, honlapja pedig nincs).

A mezőny leggyengébb szereplője a függetlenként induló Kirchfeld Mária volt, aki talán akaratlanul, de tanárszerepet öltött magára, és megpróbált felülemelkedni – saját elmondása szerint – a múlton, és csak a jövőbe tekinteni. Ez azonban a közönség visszajelzései alapján most visszafelé sült el, a korrupciós botránnyal terhelt városban ugyanis a vitán megjelentek érezhetően a múlttal való elszámolás ígéretére vágytak.

A jelöltek és stábjaik tapasztalatlanságára vezethető vissza az este mindenkit sújtó politikai kommunikációs hibája:

Igaz, mindenki felkészült saját programjából, ismertették is pontjaikat, de nem próbáltak bedobni olyan ígéreteket – mint a kampány elején a villamos és a delfinárium ötlete –, amivel a kampány utolsó napjait tematizálhatják és átvehetik a kezdeményezést.

A hétfői vita bár nem rendezte újra az esélyeket ellenzéki oldalon, nagy hibát senki sem követett el, de ennyi elég volt ahhoz, hogy a végül meg nem jelenő Dézsi Csaba András kerüljön rosszabb helyzetbe. A Fidesz eddigi stratégiája a szemtől szembeni konfliktusok elkerülésére megkérdőjeleződött, egy vasárnapi szoros eredmény pedig kikényszerítheti a vitákhoz való hozzáállásuk újragondolását.

Olvasnál még Szakács Andrástól az Azonnalin? Ide kattints!