Öt élőlény, ami kipusztulhat az ausztrál bozóttüzekben

Lehet, egyes papagájokat, oposszumokat, kenguru- és fenyőféléket hamarosan sajnos csak képeken láthatunk majd.

A bozót- és erdőtüzek elég gyakori vendégek az ausztrálok életében, de nem olyan mértékben, mint most: 2019 volt az elmúlt 120 év legmelegebb és legszárazabb esztendője Ausztráliában, ennek köszönhetően az éves bozóttűzszezon – aminek a „normális” menetrend szerint pont most, január-február tájékán kéne kezdődnie – majd' fél évvel előbbre került, és szeptember óta is tart. Így január közepéig már mintegy 11 millió hektárnyi területen égett le a növényzet.

Ennek bizony az embereken túl az állat- és növényvilág is kárát látja. Christopher Dickman, a Sydney Egyetem ökológusa szerint

(Ez utóbbiak az állatfajok 95 százalékát teszik ki.)

Becsülni már csak azért is nehéz, mert ha még az adott állat vagy növény valahogy át is vészeli magát a tűzvészt, egyáltalán nem biztos, hogy a túlélésre alkalmas környezetbe tud visszatérni. Azon állat- és növényfajok esetében, amik döntően vagy kizárólag csak Ausztráliában találhatók meg, ez a veszély kifejezetten nagy.

1. Nyugati földipapagáj

A nyugati földipapagáj egyike a súlyosan veszélyeztetett állatfajoknak, azaz definíció szerint természetes élőhelyén komoly, azonnali beavatkozás hiányában vadon élő populációja jó eséllyel kihal. Ez a legkomolyabb kategória, amit egy eredeti élőhelyén előforduló faj kaphat a Természetvédelmi Világszövetségtől.

A vadon élő nyugati földipapagájok száma ezelőtt is alig érte el a százötvenet, az ausztrál bozóttüzek pedig decemberben elérték ennek a populációnak az utolsó jelentős erődítményét, a nyugat-ausztráliai Cape Arid Nemzeti Parkot. A katasztrófa mértékét egyelőre csak találgatni lehet, a tudósok még nem tudtak visszatérni a helyszínre a károkat felmérni.

2. Sárkányfenyő

Ez a fenyőféle egy igazi „élő kövület”, a szó tudományos értelmében is: élő kövületnek azokat az élőlényfajokat nevezzük, amik már rég kihaltak, és csupán fosszíliákból van róluk tudomásunk, vagy – mint az a sárkányfenyő esetében is van – a vele rokonítható fajok már kipusztultak.

Az előző század egyik legnagyobb botanikai robbanása volt, amikor 1994-ben megtalálták a tűlevelűek egyik ősi családja, az úgynevezett araukáriafélék tagját a sárkányfenyő képében. A ősi fenyőféle azóta is egyedül a kelet-ausztráliai Wollemi Nemzeti Park néhány eldugott szurdokvölgyében maradt fenn kis csoportokban, amit decemberben ért el a tűzvész.

3. Kockás mézevő

A fekete-sárga árnyalatú, nektárral táplálkozó madárfajta egykor igen elterjedt volt a az ausztráliai kontinensen, számuk azonban mára négyszáz alá csökkent, ezzel a súlyosan veszélyeztetett állatfajok közé kerülve.

A kockás mézevők legjelentősebb gyűjtőhelye azóta is a Sydneytől ötven kilométerre nyugatra elhelyezkedő Kék-hegység, aminek több, mint nyolcvan százaléka lett a lángok martaléka az elmúlt hónapokban, elpusztítva egyúttal azokat a ritka fákat, amiken ez a madárfaj előszeretettel fészkel.

4. Hegyi törpeoposszum

Hasonlóan a sárkányfenyőhöz, a hegyi törpeoposszum is őskövületnek számít: rendje és családja más tagjai kihaltak, így mára a hegyi törpeoposszum maradt az egyedüli törpeoposszum faj a Földön. A hegyi törpeoposszumot kihaltnak is hitték egészen1966-ig, amikor a Hotham-hegyen felfedezték.

Mára alig párszáz példány maradt fenn belőlük olyan ausztrál területeken, mint Új-Dél-Wales vagy Victoria állam, amik úgyszint kitettek a bozóttüzeknek.

5. Északi hosszúorrú potoró

Ez az erészenyes-féle erősen hasonlít a kengurukra, nem véletlenül tartozik – a kenguruk rokonaként – az úgynevezett patkánykenguruk családjába. A vadon nagyjából hét évig élő északi hosszúorrú potoró Ausztrália déli és keleti vidékét leszámítva egyedül a szomszédos sziget, Tasmániában honos. A ritka erényes állat természetes főbb élőhelyén októberben söpört végig a tűzvész.

MONTÁZS: Petróczi Rafael / Azonnali