1980. január 13-án jelent meg a nyugatnémet politikában Zöldek néven egy új politikai erő. A radikális baloldali háttérből jött mozgalom nagyon sokféle embert szívott fel, a tisztulási folyamat hosszú ideig tartott. Hatalomra 1998-ban kerültek először. 2021-ben pedig már ők lehetnek egy új polgári pártként a CDU/CSU kihívói – majd koalíciós partnerei. Megmutatjuk, honnan indultak.
Pénteken tartották egy berlini kulturális központban a német Zöldek – hivatalos nevükön: a Szövetség '90 / Zöldek – a születésnapi bulijukat. A hajdani lázadó párt, amelyet kötött pulóveres hippik, feministák, pacifisták, trockisták alapítottak, mára jól szabott ruhákban, a hatalom tudatában mosolygott. Kicsit túl polgári is lett az ünneplés, elvégre
Mi sem bizonyítja jobban, hogy a párt mára nem államkritikus. Amikor azonban megjelentek a politikai színpadon, a hivatalos (akkori nyugatnémet) állam megrettenését váltották ki. Nemcsak stílusukban és öltözködésükben tértek el a bonni politika öltönyös uraitól – de jelszavaikban is.
A nyolcvanas évek lázadása
A Zöldek eszmeileg a hatvannyolcas mozgalomig vezethetőek vissza. A hetvenes éveket a baloldali szervezkedés jellemezte: egy kisebbség terrorizmussal, a többség pacifista, feminista vagy atomellenes tüntetésekkel akarta jobbá tenni a világot.
Az ekkori szellemi vitákból, különféle helyi szervezetekből állt fel az 1979-es európai parlamenti választásokon egy „Egyéb Politikai Egyesület – A Zöldek” néven egy új lista, amely majdnem négy százalékot szerzett. Az új párt hivatalos megalakulására 1980. január 13-án került sor – jelszavaik szerint bázisdemokratikusak, ökoszocialisták és pacifisták voltak.
1983-ban jutottak be először a bonni Bundestagba, ahol tényleg sokak megrökönyödésére kinyúlt pulóverekben, sportcipőkben, hosszú hajjal vonultak be az ülésterembe. Noha ideológiailag nem álltak messze a szociáldemokratáktól, tőlük is éles generációs szakadék választotta el őket. A Zöldek – amint sok tekintetben ma is – az idősek világával szemben szerveződtek meg.
Az új pártot kísértette a hetvenes évek német terrorizmusának múltja. Noha a Vörös Hadsereg Frakciót (RAF) csak kevesen követték – akár szervezetileg, akár szimpátiával – a hatvannyolcasok közül, az újbaloldali terroristák két neves ügyvédje, Otto Schilly és Christian Ströbele a Zöldeknél kezdett el politizálni. (Schily később átállt a szocdemekhez, és Schröder kormányában lett belügyminiszter, Ströbele pedig Berlin Kreuzberg kerületének volt 2017-ig az egyéni képviselője a Bundestagban. A harmadik RAF-ügyvéd, Horst Mahler pedig nem a zöld, hanem neonáci mozgalomban futott be politikai karriert.)
Az ökopárt kormányzati szerephez 1985-ben jutott először, amikor Hessenben a szociáldemokraták velük kötöttek koalíciót. Emlékezetes kép volt, ahogy
A nyolcvanas évek azonban nemcsak a politikai sikerekről, de az éles belső harcokról is szóltak. A párt annyira bázisdemokratikus volt, hogy tényleg nagyon sokféle ember hitte azt: az ő otthona lennének a Zöldek.
Így fordulhatott elő, hogy egykori nácik a fajvédelmet képzelték bele a természetvédelembe, és léptek be ezért a pártba. Míg a baloldali emancipációs jelszavak a pedofiloknak adtak lehetőséget arra, hogy a gyermekkori szexualitás felszabadításának követelésével saját vágyaik legalizálását követelhessék. A Zöldek pártprogramja 1993-ig tartalmazta a pedofília legalizálását: a pártprogram a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmény tényállását eleve el akarta törölni.
A bázisdemokratikus működés a pártot hátráltatta abban, hogy a problémás elemektől – akár a barnás zöldektől, akár a pedofiloktól – egykönnyen megszabaduljon. Gyakorlatilag csak a kétezres évek elején indult be a kritikus szembenézés a pártmúlttal, az ökopárt a pedofília támogatásáért hivatalosan elnézést is kért.
A keletnémetek mentették meg az ökomozgalmat
A német újraegyesülést a Zöldek nem támogatták, még 1989 őszén is azt követelte a pártvezetés, hogy Nyugat-Németország ismerje el hivatalosan is az NDK-t önálló államnak, azaz tegyen le az egyébként az alkotmányban is államcélként említett újraegyesülésről. Az egykori NDK területén is szerveződött azonban zöldmozgalom: ez alapvetően az antikommunista polgárjogi aktivistákat jelentette, akik Szövetség '90 néven alapítottak pártot.
A nyugatnémet Zöldek az újraegyesülési eufória áldozatai lettek. Az 1990-es kampányban „Mindenki Németországról beszél, mi az időjárásról beszélünk” jelszóval kampányoltak – de
A nyugatnémet Zöldek bukását jelentős belső viták kísérték, aminek eredményeképpen a keményen baloldali, rendszerkritikus szárny dühösen kilépett a pártból. Ők nem csak a Zöldek mérséklődését, de Németország újraegyesülését sem fogadták el. Egyes baloldali zöld politikusok ekkor a keletnémet utódpárthoz, a nyugati tartományokban akkor még tényleg mikroszkópikus PDS-hez mentek át. (A PDS-ből alakult meg 2005-re a mai Die Linke.)
A megmaradt Zöldek pedig 1993-ban egyesültek a Szövetség '90-nel – ekkor jött létre tehát gyakorlatilag a mai párt. Noha a köznyelv ma is Zöldeknek hívja csak őket, valójában a keletnémet Szövetség '90 kellett ahhoz, hogy vissza tudjanak – immáron egységes pártként – kerülni a bonni parlamentbe 1994-ben.
Szerbia és Joschka Fischer bombázása
Az igazi áttörést 1998 hozta el, amikor Gerhard Schröder szocdem kancellár mellett a Zöldek is hatalomra kerültek országosan. A polgári és jobboldali Németország számára sokk volt, hogy az egykori hatvannyolcas lázadó Joschka Fischer lett az új külügyminiszter.
De a párt megmaradt balos szárnya is prüszkölt, mert nekik meg Fischer politikája nem tetszett. 1999-ben Németország is támogatta ugyanis a szerbiai bombázásokat, amiért egy pártkongresszuson vörös festékbombát kapott az arcába Fischer – a nyolcvanas évek nagy vitája a fundiknak nevezett balosok és a realisták között megint kiújult.
Fischert militarizmussal, imperializmussal és USA-pártisággal vádolta a párttagság baloldala. A koszovói katonai részvétel miatt majdnem szakadt is a párt, de Fischer – immáron öltönyös külügyminiszterként bizonyítva jó taktikai és pártszervezői képességét – le tudta nyomni az ellenállást. Ezek után már azt is könnyebben nyelte le a párt, amikor Schröder neoliberális reformjait kellett megszavazniuk.
Egyre közelebb a CDU-hoz
A Zöldek 2005 óta országosan ellenzékben vannak. Legközelebb a berlini kormányzati posztokhoz 2017 őszén jutottak, amikor Angela Merkel kereszténydemokratái velük és a jobboldali liberálisokkal (FDP-vel) akartak koalíciót kötni. Hogy több, mint tíz év alatt mennyit változtak a Zöldek, mutatja: a jobboldallal való összefogás ügye nem rajtuk, hanem a liberálisok nemjén csúszott el.
De eleve 2011-ben már lett egy zöld miniszterelnök – mégpedig az addig kőjobboldali Baden-Württemberg élén, ahol a kommunistából katolikus polgárrá lett Winfried Kretschmann szorította második helyre a CDU-t.
„Nemcsak a Zöldek változtak, de velük változott a német társadalom is” – mondta pénteki ünnepi beszédében Steinmeier államfő. Az, hogy a Zöldek mára koalícióképesek a jobboldallal is, nem csak saját megöregedésük és polgárosodásuk jele, de azt is mutatja: a német társadalomban is enyhültak az egykori törésvonalak; az új töréseknél pedig a Zöldek sokszor egy oldalra kerülnek a kereszténydemokratákkal.
A tavalyi európai parlamenti választásokon a német Zöldek húsz százalék feletti eredménnyel lettek az ország második legerősebb pártja. Ezzel ma ők Európa legnagyobb és legnépszerűbb ökopártja. Mivel eközben a szocdemek stabilan a harmadik (néha az AfD mögötti negyedik) helyre zuhantak vissza,
Miközben azonban a Zöldek a CDU/CSU kihívóivá nőttek – a párt a nyugatnémet területeken már egyértelműen szemmagasságban van az uniópártokkal –, nem kizárt: ők ugranak majd be a szocdemek helyére a 21. század új nagykoalíciójába a CDU/CSU mellé.
A Zöldek ma nem csak népszerűségi csúcsokat döntenek, de két társelnöküknek, Robert Habecknek és Annalena Baerbocknak sikerült a pártot összefognia és egy új életérzés megjelenítőjévé tennie. A régi ideológiai harcoknak végük:
A Rudi Dutschke által kiadott jelszó, miszerint el kell foglalni az intézményeket („Marsch durch die Institutionen“) olyan jól sikerült, hogy mára a német Zöldek nem a rendszerellenes lázadás, hanem a felvilágosult, városias, jómódú, polgári Németország – azaz a társadalmi közép – pártja lettek.
BORÍTÓKÉP: Zöldek 1980-ban és ma (forrás: Michael Thormann / Twitter; Die Grünen / Facebook)
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.