Amerika nagyon rosszul tette, hogy mártírt csinált Szulejmániból

2020.01.09. 07:00

Miben rejlik az amerikaiak által meggyilkolt Kasszem Szulejmáni óriási kultusza Iránban? Háborúhoz vezethetnek-e az Amerika-ellenes iráni légicsapások és az ukrán gép katasztrófája? Milyen erők küzdenek a Közel-Kelet térképének újrarajzolásáért? Hova vezethet Irán Amerikával való konfliktusa? Sárközy Mikós iranistával beszélgettünk minderről.

Amerika nagyon rosszul tette, hogy mártírt csinált Szulejmániból

Miért kellett meghalnia Kasszem Szulejmáninak? Lehetett abban valami, amit az amerikai külügy is mond, hogy Amerika-ellenes akciókat tervezett, vagy ez csak politikai ködösítés?

Azért kellett meghalnia Szulejmáninak, mert annak a bombának a következményeképp mindenki meghal. Egyébként nem tudjuk pontosan az okokat, de jelenleg úgy tűnik, előkészített támadás volt. Talán a bagdadi amerikai nagykövetség megpiszkálása volt az a kiváltó szikra, melyre általában a masszív iranofóbiával megtűzdelt amerikai republikánusok heveny csuklással reagálnak. Már 1979-ben sem az iszlám forradalom ásta el az iráni állam renoméját a republikánusok szemében, hanem a teheráni amerikai nagykövetségen azt követően kibontakozó túszdráma.

A gyilkosság tehát elő volt készítve, állítólag már tavaly december 27-én kimondta Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a végső szót; illetve most az is kiszivárgott, hogy az akcióról a szaúdi és az Egyesült Arab Emirátusok-beli elit is tudott előzetesen. 2020. január 2-án ugyanis az Emirátusok trónörököse váratlanul felbukkant Pakisztánban, majd egy körülbelül egyórás látogatást követően hazament, szóval valószínűleg a pakisztániakat is beavatták. Gyakorlatilag Irán összes fontosabb szomszédja tudott a tervekről. Az okokat persze pontosan nem tudjuk:

nyilván Trumpnak jól jön az impeachment-eljárás közepette, hogy a törzsközönsége előtt a tettrekészségét demonstrálhatja.

SÁRKÖZY MIKLÓS IRANISTA, A KÁROLI GÁSPÁR REFORMÁTUS EGYETEM DOCENSE.

Trump ötvenkettő légicsapást helyezett kilátásba Irán ellen, amennyiben az válaszol az akcióra. Azért pont ötvenkettőt, mert ennyi amerikai túszt tartottak fogva a teheráni amerikai nagykövetségen 444 napon keresztül 1979-től.

Na igen, az irániak az ötvenkettes hasonlat után meg emlékeztettek a kettőszázkilencvenre is. 1988-ban ugyanis az amerikaiak egy iráni civil utasszállító gépet lőttek le, a támadásnak pedig ennyi áldozata volt.

Mesélne erről bővebben?

Nem ismerik? Nem csak amerikai sajtót kéne olvasni. 1988-ban az amerikaiak lelőttek egy polgári személyszállító gépet a Perzsa-öböl fölött. Az ötvenkettes számmal való dobálózás ismét a saját, republikánus érzelmű, nem túl művelt törzsközönség felizgatására szolgált, de az irániakat ez túlzottan nem ejti kétségbe.

Az iráni elnök egyik tanácsadója nemrég ki is posztolta Twitterre Trump összes magánbirtokának nevét és pontos címeit.

És mi a helyzet a Ukraine International járatának katasztrófájával? Lehet ennek bármi köze a Szulejmáni-ügyhöz, vagy szerencsétlen, véletlen tragédia történt?

Ezzel kapcsolatban ellentmondásosak az információk. Először a teheráni ukrán nagykövetség is a gép motorhibáját emelte ki, utána viszont nem hivatalosnak minősítették ezt az információt és törölték is online felületeikről. Egy jordán lap szerint a gépet az iráni légvédelem lőhette le, de ezt csak egy az újság dobta be. Képlékeny a dolog: iráni oldalakon semmilyen célzás nem volt ezzel kapcsolatban eddig.

A UKRAINE INTERNATIONAL GÉPÉNEK RONCSAI TEHERÁN KÖZELÉBEN

Hogyan eszkalálódhat a konfliktus? Az irániak szerda hajnalban az iraki amerikai támaszpontok elleni légicsapásokkal válaszoltak.

Az irániak éjszakai akciója minimális volt, katonai szakértők szerint a kár elhanyagolható. De az iráni lakosság felé a vezetés el tudja mondani, hogy „na, emberek, visszavágtunk Szulejmániért”, miközben ez mit sem változtat katonailag. A támadásnak ezzel együtt van diplomáciai és szimbolikus jelentősége, ez mobilizálhat harcias, de erősen békéltető jellegű diplomáciai lépéseket is. De ezek részleteit nem látjuk át még. Az ukrán gép lezuhanásának okait viszont szintén érdemes tisztázni, az már zavarosabb történetnek tűnik.

Akkor semmi komoly nem fog történni?

Úgy semmiféleképpen, ahogy a magyar sajtó jelentős része szerint kellene a dolognak eszkalálódnia. Ez nem lesz háború. Nyilván mindenki azt várja, hogy az irániak mondjuk meglövik az Öböl-beli amerikai katonai cirkálókat, lezárják a Perzsa-öblöt, lövöldöznek Irakban, esetleg küldenek valamit Izraelre. De Iránnak ennél több esze van. Jelenleg a kínaiakkal, az oroszokkal és az uniós államok fontosabb részével zajlik egy igen intenzív eszmecsere: az iráni külügyminiszter Dzsavád Zaríf legelőször Brüsszelbe kapott meghívást. Arról van szó, hogy ki tudja a másikat jobban tematizálni: a verbális buzogánylóbálások közepette az irániaknak van annyi józan eszük, hogy nem adják meg azt a ziccert, hogy belesétáljanak ebbe a csapdába.

Akkor az egyik legmagasabb rangú külpolitikusuk Amerika általi kiiktatására adott válasz nem több, mint egy viszonylag jelentéktelen légicsapás?

Iránnak van egy szofisztikált politikai rendszere, melyben a stabilitás és a rendszer túlélése messze fontosabb egy – bármilyen fontos – ember elvesztésénél. Azt gondolom, hogy olyasfajta, Szulejmáni jelentőségéhez fogható odalövésre nem fog sor kerülni.

Iránnak már az is bőven megéri, hogy az egész Közel-Kelet megint az amerikaiakat utálja:

az elmúlt hónapban az amerikaiak meg a helyi lakosság is kezdett ráunni a libanoni, szíriai és iraki területeken lévő iráni jelenlétre. Ott volt az arab tavasz 2.0-nak is nevezett folyamat, melynek jeleként Irán-ellenes tüntetések voltak Irakban, felgyújtották az iraki Nadzsaf városában lévő iráni konzulátust, szóval kezdett megerősödni az Irán-ellenes narratíva.

Ebben a helyzetben pedig a legnagyobb amerikai baklövés még csak nem is az, hogy megölték Szulejmánit, hanem az, ahogyan ezt tették.

Mártírt csináltak belőle egy olyan vidéken, ahol a messianizmusnak, a mártírságnak évezredes hagyományai vannak.

Szulejmánit már az életében is sahíd-e zende-nek, azaz élő mártírnak hívták a vakmerőségéért, azért, mert golyóálló mellény nélkül szaladgált a legkeményebb helyeken is. Ezek után meg pláne az. Az irániak arra játszanak, hogy mindazokat, akiknél akár egy leheletnyi Amerika-ellenesség érzülete is kivehető, felszítsák. Ez már folyik is: az iraki parlament hozott is egy nem kötelező érvényű határozatot az amerikai bázisok bezárásáról. A másik, amire Irán rájátszhat, hogy mártírszerepben tetszeleg és előadja, hogy ők azok, akik a törvényes utat járják.

Akkor Amerika tett egy szívességet Iránnak?

Az amerikaiak ott követték el a legnagyobb hibát, hogy Szulejmánit gyilkolták meg, de nem a karakterét. Szulejmániból – akárki is volt ő, akármit is gondoljunk róla – egy jó időre mártírt csináltak. Az amerikaiak helyében én karaktergyilkossággal és lejárató kampánnyal próbálkoztam volna, amelynek végén az irániak kénytelenek lettek volna „kivonni őt a forgalomból”.

Sikerül Iránnak mártírt csinálnia Szulejmániból?

Iránban igen, Irakban a parlament jelentős része Irán-barát síitákból áll. Szóval jelenleg úgy tűnik, hogy Szulejmáni eltétele láb alól az amerikaiaknak több kárt okoz, mint hasznot.

KASSZEM SZULEJMÁNI IMÁDKOZIK. FORRÁS: WIKIPÉDIA

Hogyan alakult ki körülötte ilyen mértékű kultusz?

Ez már az életében is kialakult. Ő ikon. Olyasvalaki, aki soha nem nyilatkozik, de mindig mindenhol nyer, jóképű, nem korrupt, az iráni politikai életben pedig mindenki beszélget vele. Azt szokás mondani, hogy

ő mindenhová bejáratos volt, holott lehet, hogy fordítva volt: mindenki hozzá volt bejáratos. Olyan szürke eminenciás volt ő, akiről azt is rebesgették, hogy iráni elnök lesz majd.

Ennek ellenére ő mélyen lenézte a politikai életet, nem szeretett volna odakozmálódni.

A síita iszlámban a mártírság, vagyis a sahíd a legnagyobb erény. Mártírrá válni nem ugyanaz, mint meghalni: a síita mártír az, aki testben és lélekben is eggyé válik a 680 október 10-i kerbelai csata mártírjaival: Hoszein imámmal és Abo’l-Fazl Abbásszal és másokkal. Ők hetvenketten álltak szemben tízezer emberrel szemben. Értik a hasonlatot? A pici Irán áll szemben az amerikai behemóttal.

Az igazságkeresés, zsarnokölés ideológiáját így remekül fel lehet építeni Szulejmáninál is, aki amúgy egy egyszerű vidéki srác, csupán középiskolai végzettsége van, egy pisztáciafarmról került oda, hogy végül Putyinnal meg mindenki mással egy asztalhoz ülhessen.

Ha van amerikai álom, akkor Szulejmáni testesíti meg az iráni álmot?

Abszolút. Ő a mai iráni rendszer egyik legjobban eladható terméke. Amíg ő külföldön elsősorban titkosszolgálati akciók vezetőjeként volt ismert, addig belföldön az Iráni Forradalmi Gárda elitcsoportja, a Jeruzsálem Hadtest (Szepáh-e Qodsz) parancsnokaként híresült el. Ő a médiában, a Facebookon és Instagramon egy profi csapat által felépített termék volt, akivel el lehet adni az iráni rendszert.

Még az amerikai Instagramon és Facebookon is jelen volt?

Igen, de még mennyire! Interjút sosem adott, de mindig lefotóztatta magát a kulcshelyzetekben: 2014-ben, mikor az ISIS ellen a kurdokkal harcolt vagy 2016-ban, mikor a szíriai fronton diadalmas tábornokként jelent meg. Sokaknak, főleg a vidéki, vallásos tömegek számára ő az iráni álom. Ez nemcsak egy popkulturális, Lady Gaga-szerű elem, hanem mélyen benne van a síita mártírtudat iránti vonzalom, valamint a síita iszlámban kulcsfontossággal bíró igaz és csalhatatlan vezető iránt táplált kultusz. Ő ennek a dogmatikai alaptételnek megfelelt, még ha nem is volt vallási vezető: olyan figura volt ő, aki 23 éves korától kezdve a fronton harcolt, vesztes csatái pedig nem voltak.

Ha már Lady Gagánál tartunk: a Transindexen megjelent elemzésében említette, hogy Szulejmáni lényegében James Bond, Erwin Rommel és Lady Gaga ötvözete volt az irániaknak. Hogyan kell ezt értelmezni?

A James Bond-sága a vakmerőségéből fakad: 1979-től fogva az irak-iráni fronton szolgált, eredetileg csak két hétre vonult be, földijeiből pedig verbuvált egy önkéntes brigádot. Ebből végül az lett, hogy a legnehezebb délnyugat-iráni mocsaras területeken lévő Fath al-Mobín-hadműveletek egyik vezetője lett. Később kábítószercsempészek ellen harcolt. Tényleg nem kímélte magát: a 2006-os Hezbollah-izraeli háborúban is ott volt a frontvonalban. Ritka erény ez, manapság a főstratégák inkább íróasztal és monitor mögül követik az eseményeket, nála viszont ez a fajta bajtársiasság, akármekkora hatalommal is bírjon, fennmaradt.

Tudatos imázsépítés volt ez, vagy ösztönös volt nála?

Ilyen ember volt. Nem értelmiségi családból származott, a vidék vidékének a vidékéből emelkedett fel. Miközben nagyon intelligens volt: olyan szintű kombinatív készséggel rendelkezett, hogy a mai Afganisztán északi részétől Jemenen át Dél-Amerikáig terjedt a befolyása. A Qodsz-hadtest vezetőjeként a kibertér hadműveleteiért is felelt: 2013-ban az Irán-ellenes jobboldali Izrael-szimpatizánsként ismert Sheldon Adelson amerikai zsidó mágnás kaszinóinak informatikai rendszerét is képes volt lekapcsolni (ezzel több milliárdos kárt okozva), miután Adelson arról elmélkedett, hogy bombát kéne dobni az iráni nukleáris létesítményekre.

Dél-Amerikában is jelen volt, sőt, mikor egyszer egy magyar politikussal utaztam Iránba (aki akkor már nyugdíjas turistaként utazott, de egykor a magyar titkosszolgálatot is felügyelte),

és én kiejtettem azt a nevet, hogy Kasszem Szulejmáni, akkor összefutott a tekintetünk.

Mikor Törökországgal volt egy kis problémája Iránnak pár éve, akkor képes volt az isztambuli metrót is leállítani, ugyanis Irán szolgáltatja Törökország áramellátásának jelentős részét. Arra is volt példa, hogy a Qodsz-hadtest feltörte a Hollandiában élő iráni állampolgárok adatbázisát: nyilván ők nem mind az iráni rendszer hívei, de értékes adatokhoz lehetett hozzáférni.

Szulejmáni ezen túl egy tucatnyi, franchise-szerűen működő milíciát futtatott, melyek között voltak helyiek – mint Irakban a Badr és Kataib Hezbollah, vagy a libanoni Hezbollah, de voltak általa gründolt csoportok is, mint az afganisztáni eredetű Zejnábijún és Fátimijjún zsoldoscsoportok, akiket Szíriában ő épített fel. Ők cserébe azért, hogy harcoltak Szíriában, iráni állampolgárságot kapnak.

Szulejmáni nélkül mennyire lesznek lojálisak ezek a szervezetek továbbra is Iránhoz?

Nem tudni, részben pénzügyi kérdés is ez.

Magyarán, ha Irán továbbra is ki tudja őket fizetni, akkor hűségesek maradnak?

Többről van szó ennél: a Közel-Keleten kiemelkedően fontos a személyesség, a karizma kérdése is. Az a kérdés tehát, hogy Szulejmáni után felemelkedik-e egy hasonlóan karizmatikus vezető. Az amerikaiak részéről az mindenképpen helyes kalkuláció volt, hogyha Szulejmánit kikapjuk a rendszerből, akkor zavar keletkezik. De hogy ez mennyire lesz mély zavar, azt majd meglátjuk. Jelenleg az irániak minden fronton az Amerika-ellenes érzelmek felszításával próbálják a lelkesedést fenntartani.

Szóval óriási volt a befolyása Iránban és a nemzetközi térben is, de az iráni politikai élet nem tartott emiatt tőle? Nem voltak belső ellenségei, akik ki akarták iktatni emiatt?

Az iráni politikai élet nem egységes, de a nemzeti és geostratégiai célok tekintetében már az. Ezek pedig azok, hogy a síita félhold által képviselt befolyási zónában Irán-barát szimpatizánsokból álló csoportok segítségével tudja Irán kiterjeszteni a befolyását a Földközi-tengerig.

A síita félhold merre húzódik pontosan?

Az Irántól Irakon át Szíriáig húzódó területek, az iráni terjeszkedés fő sínpályáját pedig legfőképp az ott élő, tizenkettes síiták és Irán-barát etnikai és vallási csoportok hálózata jelentik. Ennek végpontja valahol a szíriai Latakhia kikötővárosa lenne, amely az Iránnal rendkívül rokonszenvező Bassar el-Asszad szűkebb pátriája. De a Földközi-tengerre való kijutás sem egy mai álom: az iráni történelem 2500 éve arról szól, hogy nyugat felé, a Földközi-tengerhez próbálnak terjeszkedni. Van ebben valamilyen ösztönös érdeklődés: a Kaukázus, Közép-Ázsia vagy India sokkal kevésbé érdekelte őket, a súlypont mindig Mezopotámia, Szíria felé helyeződött. Olyan geopolitikai célok ezek, amelyeket nem Szulejmániék találtak ki, csak építettek rá. Persze ettől még lehetne őket démonizálni, de tegyük hozzá, hogy

Szulejmáni eközben kisöpörte az ISIS-t Irakból: nélküle ez aligha ment volna.

A Szíriában általa legyőzött szunnita radikálisok finoman szólva sem tartoztak az iszlamizmus szelíd ágához. A szunnita radikálisoknak jól odavágott, ezért azok nyilván gyűlölték, de mindezzel hasznot is hajtott. Nem egy fekete-fehér emberről van szó.

A SÍITA FÉLHOLD A KÖZEL-KELET TÉRKÉPÉN

És ha már eddig is ilyen fényes karrierje volt, miért pont most döntöttek az amerikaiak a kiiktatása mellett?

Titkosszolgálati dokumentumokba nem látok bele, de valószínűleg egy folyamatról van szó: az elmúlt két-három hónapban az izraeliek kőkemény támadást indítottak a Damaszkusz környéki, Forradalmi Gárdához, Szulejmánihoz köthető bázisok ellen. Aztán az irániak hátrébb húzódtak, de később megtámadták az iraki-szíriai határon fekvő kulcsfontosságú település, Abú Kamál iráni kézen levő erődjét: az irániak innen hozták át a muníciót és a fegyvereket Szíriába és Libanonba. Hetekkel Szulejmáni halála előtt ezt a helyet komoly támadások érték, nőtt a lakosság Irán-ellenes elégedetlensége, szóval az amerikaiak fel akarták számolni az iráni befolyási zónát.

Mikor persze erről beszélünk, említsük meg, hogy számos országnak, köztük az Egyesült Államoknak is van befolyási zónája a Közel-Keleten: amerikai bázisok vannak Irakban, Törökországban és Szíriában. Befolyási zónák tehát párhuzamosan léteznek: lehet, hogy az irániaknak jó lapjaik voltak, de nem csak nekik. A szaúdiak, az amerikaiak és az izraeliek most pedig nyilván ki akarják szorítani őket.

Nem magukat lőtték ezzel lábon az amerikaiak? Immár az iráni amerikai csapatok jelenléte is veszélybe került.

Ez egy sakkjáték. Ha valaki valamit lép, a másiknak is lépnie kell. Most az irániak a közvéleményt szeretnék megdolgozni.

Nem lehetnek jogosak az amerikai kételyek az iráni atomprogram miatt?

Nem. Mi a baj az iráni atomprogrammal?

Az amerikaiak szerint van vele baj.

Annyi, hogy az amerikaiak kiléptek a JCPOA-ból, az iráni atomalku közös akciótervének szervezetéből 2018 márciusában. A szervezet 2015-ben kimondta, hogy az irániak önként lemondanak a dúsított uránjuk 90 százalékáról, vagyis kiveszik a saját kezükből az atomprogramjukat. Az amerikaiaknak nem is ezzel volt a bajuk, hanem az iráni ballisztikus rakétaprogrammal, amely nem kötődött össze a JCPOA-val, valamint azzal, hogy Irán az atomprogramért cserébe kérte a feljebb vázolt befolyási zónáját. Az iráni atomprogramot Irán pár nappal ezelőttig betartotta.

Ha van óriási hibája Szulejmáninak, akkor az az, hogy 2015 után nagyon mohón kezdett bele ebbe a rakétaprogramba: ezzel adut adott az ellenfelének. Ha pár évet kivárnak, vagy az egészet máshogy csinálják, sokkal kevésbé lettek volna támadhatók. Az atomprogram viszont teljesen egy amerikai mumus, az ezzel kapcsolatos iráni érvelésben pedig van is valami.

Hogyan tekint Szulejmánira általánosan az iráni közvélemény? Ha már nemzetközileg is ennyire megosztó, akkor biztosan Iránban sem teljesen homogén a megítélése.

Először is fontos tudni, hogy Iránban kétféle hadsereg működik. Van a hagyományos hadsereg, amely az állam és a nemzet védelmére esküszik fel, és van a Forradalmi Gárda, amely a politikai rendszert védi. Utóbbi

olyasvalami, mint a Munkásőrség volt itthon, szóval, ha van egy rendszerellenes tüntetés, akkor azt ők verik szét.

Emiatt a Forradalmi Gárda jóval kevésbé népszerű a közvélemény szemében, Szulejmáni pedig az ezen belül található Qudsz-hadtestet vezette. Ő az elmúlt évek külpolitikai sikereivel és vizuális kommunikációjával eladható terméket csinált magából, ami nagyon jól jött a legitimációs gondokkal küzdő Forradalmi Gárdának.

Akkor celebként eladhatóvá tette az egész Gárdát?

Igen, az elmúlt években a közvéleményhez is eljutott a nézet, hogy a Forradalmi Gárda olyan, amilyen, de mégiscsak a hazát védi. Szulejmáni olyan művészi szinten űzte a szakmáját, olyan katonai zseniről van szó, akit még az izraeli titkosszolgálat is „kollegiális” tisztelettel vett körbe.

Pótolható ez a zseni?

Funkcionálisan már pótolták is, beemelték a 2006 óta a helyetteseként dolgozó embert. Eszmail Kaaninak hívják, elsősorban a belső elhárításra szakosodott, míg Szulejmáni specialitása a külső hálózatépítés volt. Lehet, hogy Kaani nagyon jó szakember, de Szulejmánival ellentétben mondjuk Putyin nem fog vele leülni tárgyalni.

Lát arra bármi esélyt, hogy Kaani körül is kialakuljon egy ilyen kultusz?

Egyelőre még egy ideig Szulejmáni kultuszát fogják építgetni, biztos, hogy tele lesz az ország Szulejmáni posztereivel. A halott mártír kultusza hallatlanul erős: ha meghal egy fontos iráni politikai vezető, rengeteg autópályát, viaduktot, gyárat róla neveznek el. A vallásosabb vidéki tömegek számára Szulejmáni vonzerőt jelent, olyasvalaki, aki előhívja az 1988-ban véget ért Irak-iráni háború pszichózisát.

Miután Bagdadban megölték, úgy vitték haza a holttestét, hogy megálltak azokon a helyeken, ahol harcolt. Irakban Kerbelába, Bagdadba és Nedzsefbe, majd Iránban Ahvázba és Meshedbe, a legnagyobb síita zarándokhelyre is elvitték: síita hagyomány az, hogy a halottakat a legnagyobb síita szentélyek körül körbesétáltatják, és gyászünneppet rendeznek, mégpedig a halála utáni negyedik, hetedik, de legfőképp a negyvenedik napon. Ez az arbaín, szintén a 680-as kerbelai csata kultuszából ered, és maga a ’79-es forradalom is ebből nőtte ki magát.

Szulejmánit január 3-án lőtték le, és pont negyven napra lesz rá az iszlám forradalom évfordulója. Látványos lesz, az biztos.

Nem fogják Trumpot kilőni a Fehár Házban, de érdemes lesz odafigyelni.

ALI HÁMENEI AJATOLLAH GYÁSZOLJA SZULEJMÁNIT

Láttuk a városokban gyászoló óriási tömegekről készült felvételeket, de voltak, akik mondjuk halkan pezsgőt bontottak és örültek Szulejmáni halálának?

Nem jellemző, hiszen a mostani helyzetben nemcsak a Szulejmáni iránt érzett gyász van benne, hanem a kőkemény iráni nacionalizmus is. Lehet, hogy egy iráni nacionalista nem szereti a vallási elitet, de a hazáját annál inkább: ők úgy érzik, hogy Szulejmáni megölésével nem a rendszert, hanem a nemzetet támadták meg.

Ne feledjük: amíg Trump arról értekezik, hogy majd az iráni kultúrára nézve jelentős helyeket bombáz le, azzal sikerül az amúgy a rendszert gyűlölő és megvető emigráns irániakat is az iráni állam mellé állítani.

Köszönhetően Donald Trump ostobaságának az iráni állam és nép most hallatlan egységet mutat.

Ehhez viszont kellett egy rosszul időzített politikai gyilkosság, valamint az Trump Twitter-üzenete, melyben sovén és primitív módon támadta az iráni kultúrát, identitást és államiságot.

Trump, amikor ezt a nevezetes tweetet írta, elszabadult hajóágyúként viselkedett, vagy a Fehér Házban ülő héják befolyása látszik rajta?

A héják is errefelé tolják, de Trump szavazóbázisa az amerikai déli államok iszlamofób, iranofób, műveletlen rétege. Trump számukra afféle messiás, ugyanolyan messianisztikus felfogást követ, mint Irán, csak ez a messiás egészen másfajta. Ennek a rétegnek, bármi, ami Iránnal kapcsolatos, az valami sátáni dolog. Szóval a tweetek inkább a szavazóközönségének szórakoztatására szolgálnak.

Trump sem akar háborút?

Azt gondolom, hogy nem.  Nem biztos, hogy minden lépését értjük, és pláne nem látunk bele a titkosszolgálatok papírjaiba, de

sem az iráni hadsereg nem tudna egy hagyományos háborút megvívni az USA-val, sem pedig az USA nem akar szerintem új frontot nyitni.

Sokkal inkább proxyháború-típusú konfliktusok erősödhetnek fel, vagyis egy harmadik ország, jelesül Irak vagy Szíria területén alakulhat ki iráni-amerikai katonai konfrontáció.

Akkor mi a megfelelő válasz? Ha már ennyire egyesítette a gyilkosság az iráni nemzetet, csak fog történni valami.

Várjuk ki a következő hónapokat. Háború nem lesz. De miért erőltetik mindig a háborút? Ez a sajtó mániája. Azzal válaszolnak, hogy az iraki parlament olyan deklarációkat hoz, amelyekkel az amerikai hadsereg távozását akarják kierőszakolni, és azzal, hogy felszítják az Amerika-ellenes érzelmeket, melynek a gyümölcseit Irán tudja learatni.

Milyen gyümölcsei lehetnek ennek?

Az, hogy Irán magát áldozatként mutatja be, emiatt pedig a közvélemény is mellé áll.

Amikor még a Pentagon is visszakozik Trump hülye tweetjeitől, az már Iránnak egy győzelem.

És a feltüzelt közvélemény nem vár valamilyen választ?

Már sokadszor próbálnak belőlem ilyen választ kipréselni, de most is azt mondom, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ha Irán megtámadná mondjuk az amerikai hadihajókat, akkor az amerikaiak szétbombáznák az iráni kikötőket, olajtározókat, így az iráni állam gazdasági alapjai tönkremennének. Direkt végigolvastam a térség államainak nyilatkozatait a Szulejmáni-ügy kapcsán: még a szaúdiak és az Emirátusok sem mondták, hogy „jajj, de jó”, inkább nyugalomról, békéről és stabilitásról beszéltek.

A magyar sajtó meg a közvélemény sem látja át igazán, ki kivel van a Közel-Keleten. El tudná mondani röviden?

Irán a maga 83 milliós lakosságával egy középhatalom, ezzel körülbelül Törökországgal van egy súlycsoportban, míg Szaúd-Arábia 34, Irak pedig jó 26 milliós. Szóval Iránnak az összes szomszédjánál (Törökországot leszámítva) nagyobb a súlya. Jelenleg

egy török-iráni-katari koalíció áll szemben egy szaúdi-izraeli-egyiptomi koalícióval. Előbbi mögött orosz, és némi kínai befolyás áll

– lásd a pár nappal ezelőtti, Perzsa-öböl-beli kínai-orosz-iráni hadgyakorlatot –, míg az utóbbi koalíciót az Egyesült Államok támogatja. Ez a két csoport verseng a Közel-Kelet az 1916-os Sykes-Picot-egyezményben lefektetett határainak újrarajzolásáért. Ezen határok még a szíriai, jemeni iraki és líbaiai eseményeknek – nevezhetjük arab tavasznak – köszönhetően tönkrementek. Jelenleg Törökország, Irán, Szaúd-Arábia és Izrael az a négy játékos, akik az újrarajzolásban különösen nagy szerepet játszanak.

És Törökország mit lépett a Szulejmáni-ügyben?

Az iráni külügyminiszter pont Törökországgal beszélt először telefonon az eset után. Szulejmáninak kiváló kapcsolatai voltak a török titkosszolgálattal és annak vezetőjével, Hakan Fidannal. Törökország tehát bár finoman, de támogatja Iránt a konfliktusban.

És akkor miért történt az, amit korábban is említett, hogy Szulejmáníhoz köthető körök leállították a teljes isztambuli metrót?

Ez egy vita volt a két ország között, mivel 2015-ben Törökország ideiglenesen védelmébe vette a szaúdiak jemeni akcióit. Törökország és Irán nem egy ország, még ha érdekeik jelentős része meg is egyezik.

Nem olyan szoros viszony ez akkor, inkább érdekszövetségről beszélhetünk?

Abszolút. Törökország ugyebár a szunnita világon belüli elsőségért küzd Szaúd-Arábiával, így értelemszerűen a szaúdiakkal nem foghat össze. Mikor például most török csapatok vonultak be Líbiába, ott is az ottani törökbarát kormány támogatására siettek, míg a rivális kormány mögött a szaúdiak, az egyiptomiak és az amerikaiak állnak. Mikor pár éve az Iránnal óriási gázmezőkön osztozó Katart blokád alá vonták, akkor Irán élelmiszert, Törökország pedig katonákat küldött nekik.

Ez a két blokk verseng tehát a Közel-Kelet újrarajzolásáért, a kérdést egyedül egyikük sem tudja eldönteni. Annál is fontosabb ez, mivel már nincs olyan globális szereplő sem, aki a térségben egyértelműen egyik vagy másik felet győzelemre tudná segíteni. Az amerikaiak már nem olyan erősek, mint 20-30 éve, az oroszok és kínaiak még feljövőben vannak.

Az Egyesült Államok bármilyen agresszív viselkedést is tanúsít, szerintem már nem az az erős fiú, mint aki korábban a Közel-Keleten volt.

Ezzel tehát az amerikai befolyás csökkent a Közel-Keleten? Erre enged következtetni az is, hogy az amerikaiak igazán komoly ellenreakciót nem tudtak kiprovokálni Iránból.

Így van. Az Egyesült Államok erősnek mutatja magát és az is. De közben vagy Oroszország és Kína nőtt fel mellé, vagy ők csökkentek le. Globálisan nézve ott van a kínai-amerikai versengés is a Közel-Kelet szénhidrogénkészletéért, ebből a szempontból pedig Irán ingóbástyát jelent. Kína energiaéhsége erős, de nagyon jóban van Iránnal, és mélyen benn is van az iráni gazdaságban. Ebből következik, hogy Irán most az orosz-kínai kapcsolatait fogja erősíteni, no meg áldozatszerepét és törvényességét kommunikálja majd a nemzetközi közösség felé.

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől
Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek