Hamarosan új parlamentet választ Szlovákia. De le tudja-e váltani Fico szociáldemokratáit az egymással civakodó, széttagolt jobboldali és liberális ellenzék? És lesznek-e még magyar képviselők a pozsonyi parlamentben, miután a két jelentősebb szlovákiai magyar párt nem tudott összefogni egymással? Megkérdeztük!
Jó másfél hónap van még hátra a szlovák parlamenti választásokig, az új év kezdetével pedig a pártok is begyújtották a kampányrakétákat. Az viszont, hogy végül ki kerülhet ki győztesen az igen kaotikusnak látszó szlovák belpolitikai csetepatéból, nagyon nehéz megjósolni.
Fico vs. kispártok
Északi szomszédunknál ugyanis a politikai struktúra rendkívül heterogén, melyet mi sem szemléltet jobban, minthogy a Robert Fico-féle Smer-SD (Irány-Szociáldemokrácia) a korábban magyarellenes, nacionalista SNS-sel, valamint Bugár Béla Híd-Mostjával kormányoz együtt. A másik térfélen egy sor rendkívül megosztott kispárt áll: tíz százalék felett a Smeren kívül egyedül a szélsőjobbos Marian Kotleba-féle Mi Szlovákiánk Néppárt van.
Andrej Kiska volt államfő pár hónappal ezelőtt alapított Za Ľudí (Az Emberekért) pártja, a liberális Progresszív Szlovákia (PS) és a jobbközép Spolu szövetsége, (melynek jelentős politikai sikere volt Zuzana Čaputová elnökké választása) az a két erő, amelyek között eldőlhet, ki is a szlovák ellenzék vezetője.
Nincsenek azonban sokkal lemaradva a kereszténydemokraták, a Sme Rodina (Család Vagyunk) néven futó bevándorlásellenes jobboldali populisták, a nemzeti-konzervatív-neoliberális SaS (Szabadság és Szolidaritás), valamint az ebből kivált Obyčajní ľudia (Egyszerű Emberek) sem, ahogyan nem szabad megfeledkezni a külön-külön induló Híd-Mostról és a Magyar Közösség Pártja és a több szlovákiai magyar közéleti szervezet összefogásából létrejött Magyar Közösségi Összefogásról.
A szlovák pártok káoszában eligazodni tehát embert próbáló feladat, éppen ezért a felvidéki politológus Tokár Gézát kérdeztük meg, hogy mit is várhatunk a február 29-én tartandó választás előtt, illetve azután. Tokár szerint az elkövetkezendő hónapok a fentebb vázolt megosztottság miatt inkább fognak arról szólni, hogy melyik párt kivel és miért nincs jóban, mint a konstruktív párbeszédről.
Van-e még lendület a progresszívekben, vagy Kiska előzheti be őket?
A megosztottság miatt pedig relatív előnybe kerülhet a Smer, amely a már majdnem két éve történt Kuciak-gyilkosság után jelentősen meggyengült, sőt, Robert Ficónak még a miniszterelnöki székét is fel kellett áldoznia érte, habár pártelnök maradt. A párt azonban az elmúlt hónapokban az elveszített elnökválasztás ellenére sem bukott többet a közvélemény-kutatások szerint.
De mi a helyzet az Azonnali által a leggyakrabban csak szlovák Momentumnak nevezett Progresszív Szlovákiával (PS), amelyből mintha Čaputová megválasztása óta elfogyott volna a lendület? Tokár szerint
Míg egy ideig még volt esély rá, hogy a PS még a Smert is leelőzi a közvélemény-kutatások élén, „előállt egy olyan helyzet, hogy van egy egyértelmű hatalmi pólus a Smer képében, ott vannak a szélsőjobbosok Kotlebáékkal, míg a Smerrel szemben van pár, egymással vetélkedő jobboldali-liberális párt. Nem igazán látni, hogy melyikük lesz a vezető párt, és ki lehet Szlovákia következő ellenzéki miniszterelnök-jelöltje”.
A progresszívek kifulladását sokan az újdonság erejének elmúlásával magyarázzák, de Tokár szerint a pártszövetség nem is alkalmas igazán arra, hogy tömegpárttá váljon:
„Ebben a pillanatban Andrej Kiskának, az előző szlovák államfőnek erre jóval több esélye van” – tette hozzá az elemző. Kiska még a nyáron alapította meg saját politikai formációját, mely nemcsak a Smerrel, hanem a Progresszív Szlovákiával szemben is meghatározza magát: míg utóbbi vállaltan liberális, a Kiska-féle Za Ľudí konzervatívabb, inkább a klasszikus jobboldaliság felé pozicionálja magát, fejtette ki Tokár. Hozzátette: az exelnök pártja ugyanazt az ívet járta be, mint a PS, csak pár hónapos késéssel. „Az ingadozó szavazók eddig Čaputová pártját tartották jó alternatívának, de kiderült, hogy a társadalmi törésvonalakon Kiska is meg tudja találni a saját tömegbázisát”.
Lehet-e ebből még kormányváltás?
Ez a politológus szerint két tényezőtől függ: attól, hogy a választáson lesz-e olyan párt, amely egyértelmű vezető ellenzéki-kormányváltó erőként tud kiemelkedni, másrészt attól, hogy ezt a tényt a többiek is elfogadják-e. Erre választ adni pedig már csak a híresen pontatlan szlovákiai közvélemény-kutatások miatt is lehetetlen: könnyen elképzelhető, hogy a sokszínű ellenzéki közegben valaki sokkal nagyobb, más pedig sokkal kisebb támogatottsággal rendelkezik, mint amit mérnek neki. De
– emelte ki Tokár.
Mivel nagyon sok pártból álló szövetségről van szó, az várhatóan instabil lenne. És bár Čaputovának is voltak olyan megnyilvánulásai, miszerint ő is inkább szakértői vagy kisebbségi kormányra, esetleg előrehozott választásra számít, nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen színes koalíció négy éven át kitartson – hangsúlyozta az elemző.
Lesz-e magyar párt a parlamentben?
Magyar szempontból azonban még ennél is fontosabb az, hogy vajon február után is lesz-e magyar képviselet a pozsonyi parlamentben. Jelenleg azt a Most-Híd látja el, ráadásul 2016 óta a Smerrel és a nacionalista SNS-szel együttműködve kormánypártként. A Híd és a másik magyar párt, a Magyar Közösség Pártja ugyanakkor külön indultak. Utóbbi politikusai több szlovákiai magyar szervezet képviselőivel együtt a Magyar Közösségi Összefogás listáján indulnak. Ezzel a listával gyakorlatilag a Híd eredeti javaslata valósul meg pont a Híd nélkül, amely eredetileg azt javasolta, hogy a magyar politikusok az ő listájukon induljanak. Ebből az lett, hogy
A Híd volt EP-képviselője, a pártból azóta kilépett Nagy József viszont rajta van a listán.
Mindezzel fennáll annak a veszélye, hogy ahogyan a tavalyi EP-választásokon a magyar pártok széthúzása miatt végül nem lett szlovákiai magyar érdekképviselet az EP-ben, mivel egyik pártnak sem sikerült megugrani a küszöböt, úgy a szlovák parlamentbe sem kerül be egyikük sem. Tokár Géza emlékeztetett:
ez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy a Híd a szlovák választóinak jelentős részét elveszítette”. Ráadásul az egyébként is csökkenő arányú, a teljes népességen belül körülbelül 8-9 százalékos magyar kisebbség sokkal passzívabb a szlovákiai választásokon az országos átlagnál: emiatt sokkal inkább attól tart a kisebbség, hogy nem lesz politikai képviseletük.
Tokár hozzátette: a Híd pozíciói nem túl erősek, és a párt megújítására sem mutatkozik túl nagy esély, ezért Bugárék „inkább a Magyarország-kártyát fogják kijátszani”, vagyis a Híd azt fogja láttatni, hogy „ők az a párt, amelyik nem Orbán Viktor pártja”, ellentétben az Orbánékkal jó viszonyt ápoló MKP-vel. Bugár Béla a szlovák állami hírügynökségnek adott interjújában már ki is jelentette:
A Magyar Közösségi Összefogás új jelöltekkel és szimbolikus gesztusokkal próbálkozik, de a kérdés az ő esetükben az, hogy „abból a meglehetősen mély pozícióból, amelyből indultak, lendületbe tudják-e hozni a pártot”, mondta Tokár. Az elemző azt is elmondta, mindkét párt a saját pszichológiai előnyét hangsúlyozza a másikkal szemben, így próbálják meggyőzni a magyarokat, hogy akár taktikai alapon is szavazzanak az esélyesebbre, ugyanakkor ezt a közvélemény-kutatásokból nem lehet kiolvasni, ott szinte fej-fej mellett van a két párt.
„Egy hónap alatt még sok minden változhat, de szerintem egyelőre nem látszik, hogy a szlovákiai magyar közvélemény taktikailag szavazna, és egyértelműnek látná, hogy az egyik vagy másik formáció esélyesebb” – összegzett az Azonnalinak Tokár Géza.
BORÍTÓKÉP: Balról jobbra Bugár Béla (Híd-Most), Andrej Kiska (Za ľudí), Zuzana Čaputová (Progresszív Szlovákia) és Menyhárt József (Magyar Közösség Pártja)
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.