+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2020. január 6. hétfő, 17:30
Az emberek sem Ausztráliában, sem nálunk nem állatmentők, hanem zömmel asszisztálnak az ökológiai rendszerek szétprédálásához. Azok is, akik tűzből menekült koalát itatnak: csak épp terepjáróból kiszállva, PET-palackból. Nem az a normális, ha emberek mentik és etetik a vadon élő állatokat, hanem az lenne a természetes, ha végre békén hagynánk őket.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Rengetegen osztanak meg cuki képeket arról, hogy néhány ember pár szegény koalát vagy kengurut ment meg, itat stb. a bozóttüzek által sújtott Ausztráliában. Ez fake news. A cuki fotók teljesen hamis képet festenek arról, ami valójában történik és arról is, hogy mi az ember szerepe a katasztrófában: a Sydney-i Egyetem felmérése szerint félmilliárd állat halt meg a lényegében emberek által okozott tűzvészben rettenetes kínok közt. 

 

Vagyis az állatok nem megmenekülnek, éppen cukin ölelgetve az őket megmentő embert, hanem az ember miatt halnak kínhalált milliószámra.

 

Legfeljebb néhány tucatnyi állat menekült meg a cuki képek által sugallt módon. El kell mondani még egyszer, vagy érthető elsőre is, miért hazudunk magunknak és egymásnak a cuki állatmentő fotók osztogatásával?

 

Az emberek nem állatmentők!

 

Értem, hogy baromira nehéz szembenézni a felelősségünkkel és azzal, hogy milyen gyökeres életmódváltást követelnek meg mindenkitől az egyre sürgetőbb ökológiai vészhelyzetek, de a hazugság semmit nem old meg, sőt: életet jelentő heteket, hónapokat, éveket vesztegetünk el az önáltatással.

 

Nem, az emberek Ausztráliában és nálunk sem cuki állatmentők, hanem zömmel asszisztálnak az ökológiai rendszerek szétprédálásához, illetve fogyasztóként aktívan hozzá is járulunk ehhez.

 

Igen, azok az emberek is hozzájárulnak a pusztításhoz, akik a képeken épp koalát itatnak: egy terepjáróból kiszállva, PET-palackból!

 

Elmeséljem, hogy ezen a környezetterheléssel ugyanazok a cuki emberek hogyan vesznek részt fogyasztóként ugyanazoknak a cuki állatoknak és élőhelyeiknek a tönkretételében, vagy már másol elégszer olvastunk ezekről?

 

Amúgy a sokszor rém giccses cukiságok egy része ráadásul eleve fake news: nem is most készült felvételek és sokszor nem is kapcsolódnak régebbi erdőtűzhöz sem, mint például a mindenkit folyton ölelgető Abigail nevű kenguru (a nyitóképünkön balra), akinek az amúgy kedves története több évvel ezelőtti és semmi köze semmilyen tűzvészhez: ez egy hároméves kép, de mostaniként osztják ezerrel.

 

Az egyik első koalás sztoriban egy nő kocsijából kiszállva az égő erdőből hozott ki tényleg bátor módon egy koalát, aki nyöszörögve ivott, de később sajnos nem élte túl égési sérüléseit. A cuki képeken persze mindig úgy látszik: épp megmenekül a jószág, pedig nagy részük utána belehal a sérülésekbe.

 

A legkínosabb hazugságról pedig még nem is beszéltünk.

 

Tegye fel a kezét, aki szerint az a normális, a természet rendje, ha emberek mentik és etetik a vadon élő állatokat!

 

Nem inkább az lenne a természetes, normális megoldás, ha végre békén hagynánk őket? Ha nem vennénk el vagy tennénk tönkre az élőhelyeiket? Egyáltalán nem szorulnak ránk. Legjobb lenne, ha attól mentené meg őket a sors, hogy „megmentsük” őket. Tehát a cuki állatmentő fotók osztása 100 százalékban hazugság, fake news. Pótcselekvés amúgy a pénzküldés is, ami – nem mellesleg – a lehető leggusztustalanabb önreklám a celebeknek, akik nevében gyűjtenek.

 

Hogyan függ össze az ausztrál politikai rendszer korruptsága és a rossz vezetés a katasztrófával?

 

Aligha véletlenül terjed a videó, hogy egy tűzoltó nem hajlandó kezet fogni az ausztrál miniszterelnökkel (aki elég sötét ahhoz, hogy mégiscsak megrángassa a kezét, akarata ellenére).  

 

Scott Morrison kormányfő szerint fontos volt megtartani a nagy szilveszteri tűzijátékokat, hogy megmutassák: nem változtatnak semmit az életformájukon. Hogy semmiből nem tanulnak…

 

Vajon mi kell az ilyen idiótáknak ahhoz, hogy belássák, pont az ellenkezője érvényes: semmi sem mehet tovább úgy, ahogy eddig. Csak akkor kapcsolnak, ha a saját házuk ég? Vagy akkor sem…  

 

Nemcsak a kormányfő személyes felelőssége, ami történik, hanem egész, ipari lobbik által vezérelt neolib politikájuk felelős a katasztrófáért.   Nemrég veszélyes hangulatkeltésnek minősítették a szakértők figyelmeztetéseit és a klímavészhelyzet gondolatát is, illetve a Trump-adminisztrációhoz hasonlóan több ilyen témával foglalkozó szervezet finanszírozását leállították. (A legjobbkor.)

 

Mondjuk jó eséllyel belebukhatnak a következményekbe, de az sovány vigasz. Hány ugyanilyen korrupt rezsim van hatalmon világszerte, akik a polgáraik, az országuk legevidensebb, legvitálisabb érdekeivel szemben is ilyen-olyan ipari lobbik és egy szűk elit érdekeit érvényesítik! Akkor is ha a végén mindenki rámegy erre.

 

Mivel adhatunk akkor mégis valós képet a helyzetről?

 

Ne csak kritizáljuk, ami kamu, hanem a valós helyzetről is álljon itt két kép. A tűzvészben szétolvadó autó egy lejárt szavatosságú civilizáció jövőjét villantja elénk. A másik viszont sokkal inkább a jelent mutatja.

 

Néha egy kép örökre beég az ember tudatába: ilyen a szögesdrótra szenesedett kenguru képe, aki

 

nem tudott elmenekülni az ausztrál erdőtűzből. A szögesdrót miatt: miattunk, emberek miatt.

 

AZ EMBER ÁLTAL FELHÚZOTT KERÍTÉS MIATT NEM TUDOTT ELMENEKÜLNI. FORRÁS: TWITTER

 

A szögesdrótra szenesedett kenguru is korszak-ikon lesz, mint Hirosimában azoknak az emberek képe, akiknek csak az árnyéka maradt meg, amit az atomvillanás a falra vagy a földre égetett. Az a kép is azt jelezte, hogy ez a civilizáció újabb szintet lépett az embertelenségben – az atomfegyver első bevetésével. Ugyanilyen ikon lett a lágerben megsemmisített emberek után maradt cipők képe Auschwitzban. Ne higyjük, hogy sikerült minden lágert felszabadítani. Épp ellenkezőleg.

 

Ma globálisan az egész Földön lágerekben tartjuk az élővilágot (nagyüzemi ketreces hizlaldákban stb.), illetve a vadon élőket vadhálókkal elzárt területeken – ami miatt a tűz áldozata lett ez a menekülni próbáló kenguru is.

 

Ahogy ott áll, ráfeszülve a szögesdrótra, sajátos corpus-jelképpé válik, amiben az egész földi élővilág passióját láthatjuk.

 

Emberek százmilliói követelik napi szinten (fogyasztói életmódjukkal) élőlények trilliárdjainak megfeszítését… A globális ökológiai válság a földi élővilág keresztútja.

 

Megint más szempontból nézve ezt az ikonikus képet valóságos koala- és kenguruholokauszt zajlik Ausztráliában. Egész fajok halhatnak ki. Az ausztrál erdőtüzek kiterjedése már most nagyobb mint az amazóniai vagy a szibériai tüzeké volt. Nemcsak abban vagyunk felelősök, hogy a kerítéseink nem engedik menekülni az állatokat, hanem a tüzek többségét is közvetlenül emberek okozzák a statisztikák szerint.

 

De még azoknak a tüzeknek nagy részét is közvetve az emberi felelőtlenség okozza, melyeket véletlen öngyulladásként tartanak számon. Nemcsak a klímaváltozás révén súlyosbítjuk a helyzetet, hanem az erdő „öngyulladását” is sokszor a tűző napot lencseként fókuszáló eldobott üvegek okozzák, vagy egy újságpapír, netán más gyúlékony anyag, amit emberek hagytak ott valahol a természetben és a kánikulában tüzet fog.

 

Hogy mi a fő probléma ezzel az egésszel?

 

Az, hogy egyáltalán nem véletlen baleset a katasztrófa és nem a természet okozza, hanem a mai bolygófogyasztói társadalom sztenderd működésmódja. Ausztrália őslakosai joggal hívják fel a figyelmet: ezt a katasztrófát az okozza, hogy a modern fogyasztói civilizáció semmibe veszi a természet legalapvetőbb törvényszerűségeit és meg sem próbál alkalmazkodni, vagy legalább megtanulni az őslakosok évezredek óta bevált módszereit, melyekkel megelőzhetnék az ilyen mérvű katasztrófákat.  

 

Arra már kitértem, hogy a tüzek elsöprő többségét hogyan okozzuk, de van itt egy fontos szempont, ami gyakorlatilag sosem kerül szóba: miért csak az embereket mentik, és miért nem merül fel sosem az állatok és az élő természet mentése jogilag kötelező érvénnyel ilyen katasztrófáknál? Alapvető jogelv ugyanis, hogy amire jogot formálunk, az mindig kötelezettségeket is jelent, nem csupán a hasznok egyoldalú élvezését.

 

A természeti „erőforrásokat” azonban ma úgy zsákmányoljuk ki, hogy nem ismerjük el velük kapcsolatban még a legalapvetőbb kötelezettségeket sem. Ezzel lényegében elveszítjük annak jogalapját, hogy jogot formálhassunk rájuk.

 

Konkrétan arról van itt és most szó, hogy az államoknak tulajdonképpen nincs joguk saját felségterületükként kezelni olyan területeket (jelen esetben például olyan erdőket), melyek integritásának megőrzésére nyilvánvalóan képtelenek. Vagy fogalmazzuk meg inkább pozitívan az alapelvet : jogot egyének vagy közösségek (például államként) csak arra formálhatnak, amit fenn is tudnak tartani, aminek alapvető értékeit meg tudják őrizni, de legalább meg tudják óvni a pusztulástól.

 

Régen úgy fogalmazták meg ezt az elvet feudális formában, hogy „azé a föld, aki megműveli”. De ugyan miért lenne kötelező megművelni minden földterületet a tulajdonjog gyakorlásához, főleg állami tulajdon esetében? Viszont a jövőben ésszerűen csak azokra a területekre formálhatna jogot Ausztrália vagy bármelyik állam, melyeket reálisan meg is tud óvni a katasztrófáktól, és nem csupán az emberek kimentését biztosítva.

 

Ma még felfoghatatlannak tűnik a gondolat, hogy

 

jogilag is „no man’s landként”, senkiföldjeként kellene kezelni hatalmas területeket, pedig ez radikálisabb megóvást jelentene, mint a mai természetvédelmi területek, rezervátumok és hasonlók,

 

mert gyakorlatilag ezeket az emberek számára teljesen tiltott zónákként kéne kezelni. Még szigorúbban, mint például a csernobili sugárfertőzött zónát, ahova engedéllyel be lehet menni.

 

Pontosabban csak az őserdőkben valóban élni képes őslakosok lakhatnának ott. Akik egyébként évszázadok óta nem csupán megtanultak együtt élni az erdőtüzekkel, de olyan életmódot folytattak, mely minimálisra csökentette a környezetkárosítást, illetve olyan különleges módszereket is kifejlesztettek, amelyekkel nagy területeken meg tudták előzni spontán erdőtüzek továbbterjedését: például a kisebb bozótosokat bizonyos helyeken tudatosan felégették, hogy azokon keresztül ne terjedhessen tovább a tűz.  

 

Ha Európa most okulna Ausztrália példáján, még lenne talán pár évünk felkészülni

 

Filmsztárok páváznak most azzal a neten, hogy pénzt gyűjtenek az embermentésre és sokan azt posztolják, hogy imádkozzunk. Miközben ennél sokkal sürgetőbb teendőink lennének, amivel ténylegesen változtathatunk ezen a katasztrofálisan működő rendszeren. Változtatnunk nemcsak azért szükséges a mai jogrenden, a hatalom gyakorlásának módjain (a lobbik által vezérelt „demokráciák” működésmódján) és a globális rendszerek működésén (nagyipari, fogyasztói modell), mert a klímaváltozás révén saját viselkedésünk is kihat Ausztráliára, hanem azért is, mert a jövőben akár Európában is hasonló katasztrófákra kéne felkészülni.

 

Ha a távoli példákon okulva most nekiállnánk, még lenne talán pár évünk felkészülni, de

 

ha csak bután bambulunk az Ausztráliából és más távol elhamvadó erdőkből érkező képekre, mint valami apokalipszispornóra, akkor túl késő lesz, amikor hozzánk is elérnek az erdőtüzek.

 

Pedig Európában hasonló természeti katasztrófáknál nem húsz halott lesz, mint a nagyon ritkán lakott Ausztráliában, hanem nagyságrendekkel több.

 

Olvass még több cikket Kardos Gábortól az Azonnalin!

 

NYITÓMONTÁZS: Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Közös közleményben jelentette be Mirkóczki Ádám és a Jobbik, hogy Eger összellenzéki támogatással megválasztott polgármestere kilép a pártból. Hangsúlyozzák: nem azért, amiért mostanság mások.

Az USR képviselője erdélyi magyar szélsőségeseket emlegetett a székely autonómiatörekvésekkel összefüggésben, de a Momentum egyelőre nem szakítja meg a kapcsolatot román testvérpártjával.

Az ozorai alapszervezet indoklása szerint Jakab
Péter Jobbik-elnök és köre többet ártott a pártnak, mint bárki az elmúlt években.

Ugyanakkor jó hír, hogy
már 2160 gyógyult van.

A tengerpart idén kilőve, a Balatont pedig már unod? Ne aggódj, egy csomó jó hely van még Magyarországon, ahol kényelmesen eltölthetsz egy hetet. Például Kecskeméten!

Az Azonnali mindenajánlója végre kicsit kinyílhat a világra, és az otthon fogyasztható termékek mellett már kicsit azt is javasolhatjuk, hogy menj ki a lakásból, és nézd meg, mit csinál a többi ember!

Harminc év után először fordul elő, hogy az emberek nem gyűlhetnek össze Hongkongban a közös virrasztásra. De miért olyan érzékeny téma ez most?

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Twitter megosztás Google+ megosztás