Hogyan tette B-kategóriás gengszterfilmmé a nemzetközi politikát az USA-Irán konfliktus?

Illés Gergő

Szerző:
Illés Gergő

2020.01.06. 09:13

Bár a nemzetközi jog természetéből adódóan nem kikényszeríthető, azért még mindig illene magunkat tartani hozzá. Az Egyesült Államoknak ugyanúgy, mint Iránnak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Mikor ezt a cikket írom, még nem tört ki a harmadik világháború, holott az interneten különböző mémoldalakon és csoportokban már egymást érik a jobbnál jobb millenial-mémek arról, hogy rövidesen mindmeghalunk, azaz mennyire jól is indult ez az évtized.

Természetesen az Irán-USA konfliktusról van szó

És hogy mégse induljon annyira rosszul a hétfő, itt a kedvenc mémem a témában, melyen Donald Trump éppen a telefonja hangasszisztensével beszélget, az asszisztens Siri pedig alaposan félreérti, amit az elnök mond neki:

- Hey Siri, how many miles did I ran today?

- OK, sending missiles to Iran today

Az egész poén persze egy hülye szójáték, (how many miles did I ran today? = hány mérföldet futottam ma? / OK, sending missiles to Iran today = Oké, ma kilövöm a rakétákat Iránra), de tény, hogy

nem épp a legmegnyugtatóbb évkezdet a világ legerősebb katonai hatalma és egy közel-keleti hegemóniára törő, atomprogrammal rendelkező állam szembenállása.

Ugyanis Irán és az Egyesült Államok között fokozódik a nemzetközi helyzet január 3-a óta, mikor Trump parancsot adott Ali Khameini iráni ajatollah egyik legközelibb bizalmasának, egyben az iráni külpolitika informális vezetőjének, Kászim Szulejmáninak a megölésére: Szulejmáni konvoját az iraki főváros, Bagdad repteréről kifelé tartva érte dróntámadás, az iráni kémfőnök meghalt, hazájában pedig ezrek gyászolták a Közel-Kelet egyik legbefolyásosabb külpolitikusát. Hogy ki is volt Szulejmáni, és mi a konfliktus háttere, azt Szalai Máté, a Külgazdasági és Külügyi Intézet szakértője írta le az Azonnalin.

Teherán pedig természetesen dühöng

Hogyne tenné, hiszen miután az 1979-es iszlám forradalom elsöpörte az addigi Amerika-barát vezetést, a teokratikus rezsim és az Egyesült Államok viszonya közel sem felhőtlen. Az amerikaiak emlékezetében még tisztán él a forradalom utáni iráni túszdráma, mikor az Egyesült Államok teheráni nagykövetségének ötvenkét dolgozóját 444 napon át tartották fogva, ahogy az irániak sem felejtették el, hogy az óriási pusztítással járó, majdnem nyolc évig tartó, de végül sehova sem vezető Irak-iráni háborúban az amerikaiak alaposan megtámogatták az irakiakat, ezzel egy bizonyos Szaddám Husszein nevű diktátort is.

Nem túlzás tehát folyamatos ellenségeskedésről beszélni Irán és az Egyesült Államok között, ami hol időlegesen lecsillapszik (mint például Obama idején az iráni atomalkuval), hol pedig kiújul (mikor Trump felmondta azt, pár évvel Obama után) a konfliktus a felek között. Mégis, amikor az Egyesült Államok az elnök személyes parancsára egy másik ország magasrangú külpolitikai tisztségviselőjét egy dróntámadásban meggyilkolja, ráadásul még csak nem is az ellenőrzése alatt álló területen, nos, azt talán csak egy Matteo Salvini képes bevédeni.

Ahogy Schiffer András az üggyel kapcsolatban fogalmazott, itt már tényleg „mi szükség van a nemzetközi jogra?” Hát ja: anélkül, hogy Szulejmánit, vagy akár az iráni teokratikus rezsimet túlságosan siratni kéne (merthogy nem kell, de még mennyire nem),

olyan megkérdőjelezhető döntés ez, melynek hallatán talán csak a legvadabb neokon héjáknak nem koppant az álluk, egyébként pedig még a lelkes atlantisták és NATO-pártiak is néztek egy nagyot.

A felek között elindult a pöcsméregetés

Ez az a szó, amit nem szívesen használok a nemzetközi politikára, de amikor az hirtelen egy B-kategóriás gengszterfilmmé (vagy nagyon is átélhető thrillerré, mindenki döntse el maga) alakul át, akkor kénytelen vagyok.

Trump pedig elővette az örökös jolly jokert, miszerint Szulejmáni több ezer amerikai haláláért és iráni tüntető haláláért vagy sebesüléséért felelős, Mike Pompeo külügyminiszter szerint pedig Irán egyébként is a Közel-Keleten amerikaiak elleni csapásokat készített elő, szóval így megelőzték a bajt.

Majd az elnök be is fenyítette az irániakat – hol máshol, hát Twitteren! – hogy ne pattogjanak, mert akkor jönnek az amerikai légicsapások Irán ellen. Ráadásul annyi, amennyi amerikai túszt az irániak 1979-ben ejtettek a nagykövetségen, vagyis ötvenkettő. „Némelyikük nagyon is fontos volt Irán és az iráni kultúra számára, és ezekre a célpontokra és Iránra NAGYON GYORSAN ÉS NAGYON KEMÉNYEN LESÚJTUNK. Az Egyesült Államok nem akar több fenyegetést!”, írta Trump. Persze kérdés, hogy

most akkor ki fenyeget kit.

Az viszont már nem kérdés, hogy ez minek minősülne: háborús bűncselekménynek, és ezt nem én mondom, hanem az 1949-es genfi egyezmények, a nemzetközi jog alapdokumentumai. Ez egyértelműen tiltottnak minősíti „a jól felismerhető történelmi emlékek, műalkotások és az emberek kulturális és spirituális örökségének tekinthető imahelyek” elleni támadást. Egy ilyen támadással Ryan Goodman, a New York University School of Law professzora szerint Trump az amerikai törvények szerint háborús bűncselekményt követne el, és csak remélni tudom, hogy erre nem kerül majd sor – persze itt sem Trumpot sajnálnám igazán, hanem a civil áldozatokat és a Trump által emlegetett, az iráni kultúra részét képző helyeket. De biztos demagóg vagyok.

Mi az igazi dilemma Iránnak?

Márpedig Irán, ha más miatt nem, már csak a presztízse és tekintélye miatt sem teheti meg, hogy szó nélkül hagyja az egyik legfontosabb tisztségviselője elleni bagdadi támadást. Teherán Trump twitteres hőbörgésére azt válaszolta, olyan tervet állítanak fel, hogy „elsöprő erővel tudjanak válaszolni a terrorcselekményre”, ennek időpontját és helyét pedig Abolfazl Sekarcsi dandártábornok szerint Irán választja majd meg. És az igazi dilemma az irániak számára itt rejlik: ha szó nélkül hagyják Szulejmáni meggyilkolását, státuszuk gyengül a Közel-Keleten, ha viszont válaszolnak, az Egyesült Államokkal való háborút kockáztatják, amelynek hiába tört bele a foga már az iraki háborúba is.

Csakhogy a nemzetközi jog természetéből adódóan nem kikényszeríthető:

legitim globális erőszakmonopólium nélkül hiába nehezebb szankcionálni az szabályokat megszegőket, azért még mindig illene magunkat tartani hozzájuk.

Az Egyesült Államoknak ugyanúgy, mint Iránnak.

Ezt a szöveget már olvashattad reggel hétkor, ha jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Ha szeretnél ilyen cikkeket és még sok mást elsőként a postafiókodba kapni hetente háromszor, iratkozz fel!

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől
Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek