+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. január 3. péntek, 06:35
Ha puszta matematika lenne a horvát elnökválasztás kimenetele, akkor Kolinda Grabar-Kitarović jelenlegi jobboldali államfő teljességgel biztos lehetne vasárnapi győzelmében. Mi szól mégis amellett, hogy baloldali kihívója, Zoran Milanović lesz a befutó? Öt okot mondunk rá.

December 22-én igazi meglepetés történt a horvát államfőválasztás első fordulójában: egyrészről az általam is támogatott Zoran Milanović szocdem jelölt futott be az első helyre (noha pártját már sokszor leírták, a regnáló elnök, Kolinda Grabar-Kitarović győzelme pedig sokáig egészen biztosnak látszott), másrészről a Bukovics Martin által támogatott Miroslav Škoro szélsőjobboldali jelölt a szavazatok majdnem negyedét vitte el, és ezzel teljesen felbolygatta a horvát belpolitikát.

 

Noha Škoro mellett kicsi szélsőjobboldali pártok, valamint a HDZ plenkovići, azaz mérsékelt irányvonalával elégedetlen politikusok (például a HDZ-ből kicsapott egykori kultuszminiszter, az iszlamo-usztasa Zlatko Hasanbegović) sorakoztak fel, szavazóinak háttere és motivációi sokkal összetettebbek, semmint hogy a rá adott voksokat azonnal összeadhassuk a HDZ-s Grabar-Kitarovićéival.

 

A HDZ persze ebben bízik, mondván: hiába irányult Škoro jelöltsége gyakorlatilag a HDZ ellen (nem a szocdemeknek, hanem a HDZ-nek akart fájdalmat okozni az énekes-borász, és ez sikerült is neki), azért a január ötödikei második fordulóban mégiscsak rendes horvát hazafiak lesznek a škoroisták, és a csúnya, komenista, titoista (stb.) Milanović ellen szavaznak. Ha a választás ilyen egyszerű matematika lenne, Grabar-Kitarović nyugodtan hátradőlhetne:

 

a formálisan jobboldalra sorolható jelöltek (összesen öt ilyen indult) több, mint ötvenhét százalékot kaptak az első fordulóban.

 

Ezzel szemben az egyértelműen baloldali jelöltek (azaz Milanović mellett a humorista Dario Juričan aka Milan Bandić, a balliberális Dalija Orešković és a radikális baloldali Katarina Peović) összesen csak alig harmincnyolc százalékot hoztak össze – azaz húsz százalékponttal kevesebbet, mint a jobboldaliak. (Az elitellenes Ivan Pernar és a libertariánus Dejan Kovač nem helyezhetőek el a bal-jobb-skálán, ők ketten kicsit több, mint három százalékot kaptak.)

 

 

Öt okot mutatunk, amelyek miatt nagy az esélye, hogy az egykori szociáldemokrata kormányfő, aki délnyugati szomszédunkat gazdaságilag falnak vezette (óriási államadósságot, hatalmas munkanélküliséget és csökkenő gazdaságot hagyva hátra a HDZ-re) lesz a független Horvátország ötödik államfője.

 

1. Škoro hívei megosztottak

 

Miroslav Škoro sikeresen rontott rá a HDZ szavazóbázisára, ahol már korábban is erős volt az elégedetlenség Andrej Plenković kormányfő mérsékelt politikájával szemben. A horvát széljobb eddig szét volt tagolva, és nem volt egyetlen karizmatikus politikusa – most azonban Škoro mögött fel tudtak sorakozni. Minden bizonnyal egy új párt – vagy legalábbis közös lista – is születik a 2020-as parlamenti választásokra, amelytől a HDZ igazán be lehet rezelve.

 

A SZLAVÓNIAI ÉNEKES-ELNÖKJELÖLT VUKOVÁRI KAMPÁNYESEMÉNYÉN VALAKI EGYENESEN A HORVÁT EXELNÖKHÖZ HASONLÍTOTTA A BORÁSZ-ÜZLETEMBERT. FOTÓ: FB

 

Hiába állnak azonban a szlavón jelölt mögött szélsőjobboldali politikusok – sokszor igen brutálisak, mint például a horvát Bayer Zsoltként leírható Velimir Bujanec, akinek zágrábi kábeltévéjébe a magyar kormánypárti gazdasági körök idén bevásárolták magukat –,

 

a szavazók nem mind csak azért szavaztak Škorora, mert az énekes-vállalkozó beszólogat a szerb kisebbségnek, vagy mert nem veti el az usztasa köszöntést.

 

Sokan inkább azért szavaztak rá, mert ő volt a szlavóniai jelölt – márpedig Szlavónia, hiába a HDZ egyik alapbázisa, a mai napig Horvátország legszegényebb és legelfeledettebb régiója, ahonnan óriási az elvándorlás. Azaz egyfajta szlavón öntudat jött elő sokakban, nem véletlen, hogy a Zágrábban élő, de szlavóniai származású (és szlavóniai dalokat éneklő) Škoro az összes szlavóniai megyében első helyre futott be.

 

Ezen szlavóniai elégedetlenek azonban éppen, hogy a HDZ-vel elégedetlenek, azaz dehogy fognak majd jókedvűen leszavazni Grabar-Kitarovićra. Bizonyosan fog sokakra hatni, hogy a HDZ beizzította a nacionalista bullshitgenerátort, és Milanovićot titoistázza – amely a jugoszláv polgárháború által jelentősen sújtott Szlavóniában elég érv lehet valakivel szemben. De ez már nem slágertéma. Mindazonáltal hiába lett Škoro első Szlavóniában, szám szerint csak Zágrábban több voksot szerzett, mint odahaza – a fővárosban pedig különösen azon jobbosok voksoltak rá, akik annyira utálják mára a HDZ-t, hogy kárörvendve néznék a vereségét.

 

A felmérések szerint amúgy Škoro híveinek egyharmada kész Milanovićra szavazni. Ez reális szám. Személyes tippem, hogy

 

egyharmad azért leszavaz majd mégis a HDZ-s jelöltre, egyharmad pedig otthon marad. Milanovićnak minden egyes otthon maradó Škoro-szavazó is siker.

 

2. Kolinda beszorult két szék közé

 

Kolinda Grabar-Kitarovićnak azért lehetett nagyon keserű az első fordulós vereség, mert őt azon Andrej Plenkovićért büntették a szavazók, akivel neki is személyesen nagyon sok vitája van. Ha a politikai nézeteiket nézzük, Grabar-Kitarović sokkal közelebb áll Škorohoz, mint a mérsékelt jobbközép kormányfőhöz, Plenkovićhez – de

 

mivel ő a HDZ hivatalos jelöltje, így ő kapta a Plenković-tyal szembeni elégedetlenséget az arcába.

 

Ebből értelemszerűen nem törhet ki a jelenlegi államfő, elvégre mégsem kezdhet nekimenni – pláne a két forduló között – saját pártjának és kormányfőjének. Ha veszít, tényleg megköszönheti Plenkovićnak.

 

Ráadásul, ha igazak a pletykák (amint Vladimir Šeks, a HDZ nagyöregje árulta egykoron el): Plenković eleve annak örülne, ha inkább egy szocdem politikussal kéne együttdolgoznia, mert politikai nézeteiket tekintve ő meg Milanovićhoz áll közelebb. Azaz Grabar-Kitarović hiába szívében inkább škoroista,

 

jó eséllyel bukhatja el a választást azon Plenković miatt, aki titkon nem is neki szurkol.

 

KAMPÁNYOLNI AZÉRT KAMPÁNYOLT NEKI. FOTÓ: FB

 

3. Milanović mögött a gazdag és urbánus Horvátország áll

 

A horvát államfőválasztás három részre szakította az országot: a szegény és elmaradott Szlavóniát vitte a széljobb, a szintén nem túl gazdag, de a turizmus miatt nem periférikus Dalmácia a jobbközépé lett (azaz maradt, elvégre a kőnacionalista Dalmácia mindig is a HDZ egyik ősbázisa volt), Milanović pedig a gazdag és fejlett Horvátországot nyerte meg: Zágrábot, Bel-Horvátországot, Splitet, Rijekát, Isztriát és a Muravidéket. A szlavóniai Eszék kivételével minden nagyvárosban Milanović győzött.

 

Ebben persze nincs semmi meglepő, például Isztria – ahol a jobboldal sokszor még a tíz százalékot se ugorja meg, és a futottak még kategóriában versenyez a titoistákkal – mindig is mélyvörös (azaz keményen balliberális) volt, és ez igaz Rijekára (Fiumére) is.

 

Mindazonáltal éppen ezen körzetek azok, ahol a szavazók nagyon öntudatosak, azaz bizonyosan elmennek szavazni a második fordulóban is. Sőt, mivel ezen vidékeken a HDZ-vel és a szélsőjobbal szembeni ideológiai elutasítás nagyon erős, az sem kizárt:

 

a nagyvárosokban vagy az isztriai és muravidéki falvakban most, hogy meglepetésre tényleg karnyújtásnyira került a jobboldal veresége, még többen mennek el majd most vasárnap szavazni.

 

Miközben a HDZ Szlavóniában és Dalmáciában nehezebben mozgósít – elvégre éppen egy Plenković vezette párt szájából hiteltelenül cseng az öblös titózás és komenistázás –, Milanović új szavazókat is be tud vonzani.

 

Jó egy hónapja ugyanis még az is kérdéses volt, hogy Milanović egyáltalán továbbjut-e a második fordulóba. Most azonban itt az esély: a jobboldal megverhető. Például a fiumei autonómisták az első forduló előtt senkit sem támogattak, most azonban beálltak Milanović mögé.

 

A SZOCDEM ELNÖKJELÖLT SPLITBEN A KÉT FORDULÓ KÖZÖTT. FOTÓ: FB

 

4. Hernádi Zsoltról, Ivo Sanaderről és a MOL-ról szólnak megint a hírek

 

Hétfőn a zágrábi megyei bíróság elsőfokon (még nem jogerősen) megint elítélte Ivo Sanader volt HDZ-s kormányfőt (hat év börtönre) és Hernádi Zsolt MOL-vezért, a budapesti Corvinus-egyetem mögötti alapítvány elnökét (két év börtönre) a horvát olajipari cég, az INA megvásárlása körüli korrupciós ügyben. A vádak szerint – amit a horvát elsőfok ismét bizonyítottnak látott – Hernádi Zsolt kenőpénzt adott Ivo Sanadernek, hogy a MOL bevásárolhassa magát az INA-ba.

 

Egyrészről Sanader neve nem éppen az, amit a HDZ sokat szeretne hallani, pláne egy kampányban. Ez megint csak előhívja a sokakban – így az elitellenes Škoro-szavazókban is – élő képet a velejéig korrupt HDZ-ről. Másrészről éppen

 

Zoran Milanović az, aki egyfajta magyarellenes horvát nacionalizmust is kihasználva, szorgalmazza régóta és leghangosabban, hogy vissza kell szerezni „a magyaroktól” az INA-t.

 

Történelmi sérelmi érzelmeket is mozgósít ennek érdekében: 2015-ben ezért mondta magáról, hogy ő nem egy Khuen-Héderváry Károly, szerinte ugyanis az egykori magyarbarát horvát bán szerepét a HDZ viszi tovább. Ezzel Milanović nacionalista érzelmi húrokat penget, amit éppen Szlavóniában számos Škoro-szavazó is szívesen hall. Azaz miközben a HDZ hazaárulózza, jugoszlavistázza Milanovićot,

 

a szocdem jelölt a MOL-ügy miatt visszakézből nem csak korrupcióval, de hazaárulással is vádolhatja a HDZ-t.

 

5. Milanović jobb szónok

 

Kolinda Grabar-Kitarović – néha talán csak azért, mert sokat ihatott előtte – nem mindig van a helyzet magaslatán, ha szólnia kell. Az ilyenkor egy-egy szőkenős viccből is előléphető államfő például most vasárnap azt mondta egy tévéinterjúban, hogy mindenki az egyes jelöltet karikázza be a szavazólapon. A gond az, hogy ő a kettes jelölt. Az egyes Milanović.

 

Milanović ennél jobban és összeszedettebben beszél. Kormányfőként kriminális volt (gazdaságilag gyakorlatilag majdnem csődbe vitte az országot), de beszélni jól tud.

 

Ha kell, nacionalista módjára is tud ordibálni.

 

 

Ráadásul hiába jugoszlavistázza őt a HDZ, Milanović már éppen nem az a réteg – mint mondjuk Stipe Mešić, a korábbi liberális államfő –, akit bármennyire is megérintene Jugoszlávia vagy Tito szelleme. Noha Mešic most odaállt mellé, de ez legfeljebb pár idős zágrábi értelmiséginek lehet fontos.

 

Összességében elmondható: Milanovićnak kedvez a politikai környezet, azaz lassan éppen az lenne a meglepetés, ha nem ő nyerne. Amúgy ez az egyetlen, ami igazán ellene szól.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mármint németországi német, nem bánáti sváb vagy erdélyi szász, nincs is román állampolgársága. De hogyan került Fritz Temesvárra?

Habár a székely fővárosnak nevezett városban ma a magyarok már nincsenek többségben, a román szavazatok felaprózódása miatt Soós Zoltán nagyot tudott nyerni.

A független Nicușor Dan lett Bukarest főpolgármestere. Az exit poll eredmények szerint 47 százalékot szerzett, jelentősen megelőzve a 39 százalékot hozó szocdem Gabriela Fireat.

Azért az MSZP-s Csorbai Ferenc mögött felsorakozó ellenzéki pártok meglepően jól szerepeltek, Csorbai 40 százalékot hozott az egyik legjobboldalibb városban.

Hatalmas többség mondott nemet a kezdeményezésre, amely az EU-val kötött szerződések felmondását jelentette volna.

Egy borvidék, ami azt bizonyítja: megfelelő tudással, akaraterővel és szorgalommal semmi sem lehetetlen, még a legzordabb körülmények között sem.

Utazás, kiállítás, zene, egy ritka jó hely Zuglóban, életvezetési tanácsok és pár őszinte tipp a konyhába: itt az Azonnali első őszi mindenajánlója!

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás