Ausztria: megalakult a boldog emberek kormánya

Nyugati szomszédunk megint felix Austria: a lakosság több, mint kétharmada boldogan tekint vissza 2019-re, életével elégedett. A legelégedettebbek a konzervatívok és a zöldek szavazói. Jogos, ha az ő pártjaik fognak most össze Bécsben. Sebastian Kurz vezetésével jön a boldog emberek kormánya.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

„Österreich ist eine kleine Welt, in der
die große ihre Probe hält.” (Friedrich Hebbel, 1861)

Az idei év első munkanapjára eldőlt:

Pár hónapja is még orbánozást lehetett hallani, ha valaki az osztrák politikát, pláne Sebastian Kurz régi és leendő új kancellár karakterét akarta megrajzolni – erre tessék, Bécsben megszületik egy kormány, ami Budapesten fogalmilag elképzelhetetlen lenne. (Tegyük azért hozzá: a térség első konzervatív-zöld összefogása Prágában valósult meg tíz éve, ezt követi most Bécs – a történelmi tapasztalatok és a mentális lehetőségek okán is Budapesten majd száz év múlva számítsunk ilyenre.)

2019 mozgalmas év volt Ausztriában. Egy éve a nyugati címlapok még komor képet festettek az alpesi országról, ahol Sebastian Kurz – akit a Newsweek volt szíves majdnem új Hitlerként ábrázolni a címlapján – a szélsőjobboldallal alkotott kormányt. Azt persze a bús antifasiszta kommentárok elfelejtették megemlíteni, hogy Kurz akadályozta meg az FPÖ elsőségét. Ha Kurz 2017-ben nem robbantja a nagykoalíciót, és nem húzza be (elsősorban retorikailag) jobbra az ÖVP-t, akkor Heinz-Christian Strache idén talán kancellárként nem lépett volna vissza az ibiziai videó után.

2019 azonban elhozta Kurz álmait. Le a kalappal előtte, ha igazak a pletykák, miszerint az ibizai videó elkészültében és/vagy kikerülésében volt neki is szerepe. A lényeg: bravúrosan ismételte meg Wolfgang Schüssel mutatványát, aki éppen úgy küldte majd tíz évre padlóra a széljobbot, hogy – persze akkor is az értő és művelt nyugati közönség sikongatása mellett – bevette előtte őket a kormányba.

2019 tehát nagyon jelentős változásokat hozott Ausztriában:

valamint Heinz-Christian Strache lelkivilágára és szellemi színvonalára. Utóbbin saját pártja is annyira elborzadt, hogy mára az egykori alkancellár – aki egy éve még a „Lázadóból államférfi“ című magáról írattatott opusszal plakatírozta ki Bécset – megszégyenülve, sajátjai által is elkergetve keresi annak lehetőségét, miként tudna újra jól jövedelmező politikai állásba jutni.

Az, ami pedig az illiberális demokraták vágyait illeti, Kurznak lett sok: miközben előszeretettel orbánozták őt korábban német, francia vagy brit lapok,

Az ÖVP-FPÖ-kormány május végére már a múlté lett. Egy felettébb népszerű, a nyugalmat kedvelő osztrák néplélekhez eleve közelálló szakértői kabinet jött rövid időre, majd szeptember végén Kurz történelmi sikert ért az előrehozott parlamenti választásokon. Az FPÖ eközben beomlott, Kurz pedig inkább a Zöldekkel kezdett koalíciós tárgyalást. Ennyit arról, ki az „új Hitler” vagy az „osztrák Orbán”.

Miközben sokan kétségbe vonták, hogy Kurz tényleg akar-e kormányt a parlamentbe visszakerült ökopárttal, december végére kiderült: igen, akar, és mára kész is a kormánylista. Ausztriában először – de Európában se túl gyakran van ilyen – konzervatív-zöld-kormány alakul.

Ez ellen a koalíció ellen a szélről őrjöngtek leginkább. A széljobb már a kampány során videókban vádolta azzal Kurzot, hogy összefog a zöldekkel, azaz a jobboldali iránynak csak az FPÖ lenne a garanciája. Az FPÖ szerint a Zöldek ökodiktatúrát akarnak, hatvannyolcasok, multikulturálisak, elárasztanák idegenekkel az Alpokat, feministák és hasonlók. A szélbal szerint – ami Ausztriában nem nagyon van jelen – meg ez a kormány a jómódú burzsoázia kormánya lesz, elvégre

Ilyenkor jön a szokásos balos prüszkölés arról, hogy bezzeg a prolikat ezek az emberek lenézik (valószínűleg amúgy igen, le, bizony), és hogy tessék, ez mutatja, hogy a baloldalnak vissza kell térnie a munkásokhoz, a rosszfogúakhoz és a diszkontáruházak közönségéhez.

A baloldalnak amúgy abban igaza van, hogy jól ráérez: igen, a most felállt ÖVP-Zöldek-kormány a boldog emberek kormánya. Akik az átlagnál egészségesebbek, jómódúbbak, tanultabbak, talán még szebbek is (a Zöldek bizonyosan). Az ÖVP ebből inkább a vidéki középosztályt (vállalkozókat, parasztokat), a Zöldek pedig a városit (vezető beosztású alkalmazottak, értelmiségiek, startuposok, egyetemisták) hozzák. Nem én mondom, hogy ők boldog emberek, hanem magukról állítják. Egy friss felmérés szerint

Sokkal szomorúbbak a széljobbos szavazók: „csak” hetvenöt százalékuk boldog. Ez persze azt is mutatja: igen, mára a problémás underclass a széljobbra szavaz. Jeremy Corbyn próbálta meg (még egyszer és utoljára?), hogy a baloldalt az underclass igényei szerint formálja és pozicionálja, de bukás lett a vége. Azaz nem kizárt: új törésvonalak jönnek, amiben a boldogok állnak a szomorúakkal szemben (és itt zöld, liberális és konzervatív tényleg egy oldalra kerül).

Ausztria tehát most a boldog emberek kormányát kapja meg. Ami a tekintetben nem is furcsa, hogy nem csak az ÖVP-s és a zöldszavazók, de az osztrákok többsége is inkább elégedett az életével: több, mint nyolcvan százalékos az elégedettségi ráta nyugati szomszédunknál. A boldog Ausztria megkapja hát a neki illő kormányát – nem az örök morcos széljobbal, nem a melósszagú szocdemekkel, hanem az alpesi legelők és az alsergrundi vegán kávék illatát árasztó konzervatívokkal és zöldekkel.

Sebastian Kurz pedig, aki az elmúlt két évben bebizonyította, hogy nem osztrák Orbán Viktor ő, megmutathatja végre, mit is akar igazából. Eddigi politikai pályafutása ugyanis a hatalompolitikai sikerekről (az ÖVP átvételéről, az SPÖ lenyomásáról és a széljobb padlóra küldéséről) szólt. Ez se semmi, de az igazi boldogság még csak most jöhet.

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!

FOTÓK: Sebastian Kurz / Facebook