Viccesek maradnak-e a kétfarkúak most, hogy bekerültek pár önkormányzatba? A két társelnök mondja el az Azonnalinak

2019.12.25. 07:08

Elég jól jött a Kétfarkú Kutya Pártnak az önkormányzati választás: négy fővárosi kerületi önkormányzatba is bekerültek, ráadásként Ferencvárosban a párt társelnöke, Döme Zsuzsanna alpolgármester is lett. De milyen az élet az önkormányzatokban kutyapártos szemmel? Zavarja-e őket, hogy most már nem csak poénkodni, hanem dolgozni is kell? Milyen érzés együtt dolgozni azokkal, akiket korábban kiparodizáltak? Interjú a két társelnökkel, Kovács Gergellyel és Döme Zsuzsannával.

Viccesek maradnak-e a kétfarkúak most, hogy bekerültek pár önkormányzatba? A két társelnök mondja el az Azonnalinak

Egy egytől ötig terjedő skálán hányasra értékelnétek a Kutyapárt 2019-es teljesítményét?

Döme Zsuzsanna: Végül is a 127-et hoztuk, nem?

Kovács Gergő: Á, inkább hármasra. Sok mindent nem csináltunk az idén, de valamiért mégis bekerültünk az önkormányzatokba. Nehéz év volt, elment fél év a kampányokra.

Tök jó ez a párt dolog, csak az a hátulütője, hogy választásokon is részt kell venni, amit én annyira nem szeretek.

Mert akkor dolgozni is kell?

KG: Igen. Nekünk tök nehéz ez, mert fontos volt mindig is, hogy amit csinálunk, azt ne kampányszagúan csináljuk. Ha valamit felújítunk, akkor ne fessünk rá mondjuk kétfarkú kutyát. Mondjuk ez nem mindig valósul meg, de alapvetően ezeket nem azért csináljuk, hogy magunkat reklámozzuk. Egy választási kampányban meg óhatatlanul magadat reklámozod. Az első kampány, amiben részt vettünk, a 2017-es zuglói időközi volt. Akkor teljesen zavarban voltunk, és úgy mertünk csak fát ültetni, hogy azt mondtuk, ez egy mobilkampányfa: amint véget ér a választás, elvisszük. (A fát persze végül nem vittük el.) A mostani kampányokban már bátrabbak voltunk.

Ez hozta meg az önkormányzati helyeket is?

KG: Az ígéreteink inkább. A huszonöt méteres szobrom meggyőző volt az embereknek. Ahogy az is fontos volt nekik, hogy megígértem, sokat fogok keresni. Bár ezt egyelőre nem tartom be, mert nincs túl nagy fizu nálunk, úgyhogy kénytelenek lesznek az emberek közösségi finanszírozásból megfizetni engem.

DZS: Ferencvárosban viszont sokat segített, hogy nem indultunk el a választáson.

KG: Igen, a legnagyobb sikerünk Suzi révén pont Ferencvárosban volt, ahol el se indultunk (Döme Zsuzsanna Baranyi Krisztina alpolgármestere lett – a szerk). Ez komoly kérdéseket vet fel az elkövetkezendő választáson kialakítandó stratégiánkkal kapcsolatban.

Meglepődtetek amúgy a saját választási eredményeteken?

KG: Igen.

Ahol elindultunk, ott háromszor annyi szavazatot kaptunk, mint az EP-választáson.

Valószínűleg azért, mert pár kerületben tényleg tudtunk kampányt csinálni, volt annyi erőforrásunk. Az van, hogy az Azonnalit leszámítva viszonylag keveset vagyunk a sajtóban. Országos sajtó nélkül meg országos kampányt nehéz csinálni.

Milyen érzés most együtt dolgozni az elmúlt harminc év arcaival, az MSZP-sekkel, DK-sokkal, akiket annyira kritizáltok?

DZS: Elég sokat dolgozom, de viszonylag ritkán találkozom a képviselőkkel...

KG: Ez valami kitérő válasz lesz, figyeljetek!

DZS: ...de majd próbálom megtalálni velük a hangot. Azért egy kerület szintjén viszonylag egyszerű dolgunk van, itt nem a világkormányzásról beszélünk. Most vagyunk ennek az elején, nem tudom még, milyen lesz.

KG:

Ami a XII. kerületben van, teljesen szürreális. Ott Pokorni Zoltánnal – amennyire eddig látom – normális a kerületvezetés.

Akkor mégis létezik két Fidesz?

KG: Mondjuk másfél. Nem ismerem őket nagyon, de egyelőre úgy látom, tényleg próbálnak a lakók apró-cseprő dolgaival foglalkozni. Kiderülhetnek persze gázos dolgok, ha jól tudom, ott is lesz parkolási tender, de ami idei önkormányzati szerződéseket egyelőre átfutottunk, azokban különösen furcsa dolgokat nem találtunk.

Semmi túlárazott kifizetés?

KG: Jó, de, persze olyat igen, hogy kétszeres áron épülnek dolgok. De ebbe nehezen tudsz belekötni, mert máshol is kétszeres áron épülnek. Szóval összességében nekem eddig pozitív csalódás az önkormányzati munka. A XII. kerületben inkább a szegény ellenzék van kicsit depressziós hangulatban, mert még mindig ellenzékben kell legyen.

DZS: Engem eddig nem sok ügyben kerestek meg a képviselők. Amiben viszont igen, abban én már általában pár héttel előttük jártam.

Hogyan fogadták a kétfarkúakat az önkormányzatokban? Távolságtartóak veletek szemben, esetleg nyíltan gyűlölnek is titeket?

KG: Ugye mi Budapesten négy kerületben indultunk, háromban nyert is az ellenzék, egyedül a XII-ben nem. Nem indítottunk polgármesterjelöltet sem, és így kapott ki a negyven százalékot szerző, DK-s Élő Norbert a hatvan százalékot szerző Pokornival szemben.

Élő Norbert az alakuló ülésen gratulált is nekünk, hogy miattunk nyert a Fidesz, és hogy ő majd feljelent, ha még egyszer elmondom róla, hogy féláron akart lakásokat venni a Fidesztől.

Miközben mi átlagosan olyan 13 százalékot kaptunk csak a kerületben. De ez is olyan, mint a parlamentben: a testületi ülésen megy az adok-kapok, aztán ha annak vége, és más már nem hallja őket, normálisak az emberek.

Akkor el tudjátok képzelni, hogy lesznek tisztességes városházi bulik, ahol Élő Norberttel lepacsiztok?

KG: Nagyon gyenge bulik vannak ott. Gyerekpezsgőt adtak az alakuló ülésen. A bizottsági ülés is annyira rövid volt, hogy csak két sütit tudtam megenni. Vannak amúgy események, amik összehozzák a képviselő-testületet, ilyen például a közmeghallgatás. Nálunk gyakorlatilag ugyanazok az emberek jönnek elmondani a panaszaikat évek óta. Úgy kezdik, hogy „én négy éve mindig elmondom, hogy...”. És akkor elmondja, hogy. Már az első bácsi nagyon erős volt, aki negyvenperces monológban kérdezte meg, hogy ki a közös képviselője. A másik egy néni volt, aki szerint betörtek hozzá, amikor külföldön volt, és azt mondta, a betörő elfogyasztott félmillió forintnyi gázt. Az ilyen helyzetekben egybeforr a testület.

DZS: Ferencvárosban viszont rengeteg buli van. Még egy advent, még egy hivatali karácsony, és végem van. Az én munkámat amúgy előre értékelték, mert hogy meg kellett válasszanak alpolgármesternek. Erre az első néhány hétben viszonylag kevés esélyt láttam, mert tömött sorokban állt mindenki, hogy alpolgármester legyen.

Végül az MSZP-sek meg a DK-sok hívtak meg előzetes rapportra, hogy megnézzék, ki vagyok, mit tudok. Sikerült meggyőznöm őket, de nyilván azért Soros-pénz is volt nálam.

Lefizetted őket?

DZS: Megpróbáltam.

De sikerült?

DZS: Végül is alpolgármester vagyok. Hogy a Soros-pénz győzte-e meg őket, vagy amiket mondtam, nem tudom.

KG: De azért ez szomorú valahol, nem? Hogy a kutyapártos arcnak el kell mennie az MSZP ferencvárosi irodájába – ami egyébként egy épületben van a helyi Fidesz-irodával – és meg kell győznie a MSZP-seket.

DZS: Faggattak engem, én viszont nem mertem visszakérdezni, hogy ők mit csináltak az elmúlt húsz évben. Pedig a legvégén lett volna rá lehetőség, mondták, ha nekem van valami kérdésem, tegyem fel. Most, hogy túl vagyunk az alpolgármesteri szavazásomon, ha lesz lehetőségem, már én is kérdezhetek ilyeneket.

KG: Vagy behívjuk magunkhoz mi az MSZP-seket.

DZS: Vagy ez. A lényeg, hogy megszavaztak alpolginak, ez egy siker. Olyan üggyel, amiben izgi lett volna, hogy a képviselők egyetértenek-e velem, még nem találkoztam. Csak azzal egyelőre, hogy nekem vannak elképzeléseim, amikre mindenki bólogat. Hogy ez a másik oldal elképzeléseinek hiányát jelenti-e, vagy hogy annyira szuper dolgokat mondunk, azt nem tudom.

KG: Azért nekem is fura, amikor a szobromról Pokornival kell egyeztetni.

Mit mondott rá?

KG: Ugye huszonöt méteres szobrot ígértem, most elkezdték, hogy csak huszonnégy legyen, szóval nem tudom, mi lesz. Mi tizenhárom százalékot kaptunk a szobor miatt, szóval nem hiszem, hogy szerencsés lenne, ha szembemennének az emberek akaratával. Ha nem megy át a testületen, kénytelen leszek helyi népszavazást kezdeményezni az ügyben.

Nincs ott a kísértés, hogy de jó lenne széttrollkodni ezt az egészet, és egy egész jó showműsort csinálni az önkormányzatokban ebben az öt évben?

KG: Alapvetően nagyon unalmas egy ilyen testületi ülés. Én lettem az elnöke a minek is? A vagyonnyilatkozat-ellenőrző bizottságnak talán?

Az összeférhetetlenségi és vagyonnyilatkozat ellenőrző bizottságnak.

KG: Ne is mondjátok! Majd csináltatok ilyen kilométer hosszúságú névjegyet ebből. Ez egy teljesen kamu bizottság. Nem ellenőrizheted, hogy valósak-e az adatok, nincsenek fenn a tavalyi vagyonnyilatkozatok. Engem az nem érdekel, hogy egy ötvenéves embernek mekkora vagyona van, az viszont igen, hogy egy év alatt mennyit gyarapodott, hogy az összhangban van-e a fizetésével. De ezt se tudod megnézni. Pedig itt látni, mit lehetne csinálni.

Úgy tudnám jól végezni ezt a munkát, ha lakhatnék minden képviselőnél egy-egy hetet, és akkor át tudnám tekinteni nem csak az ingatlanukat, hanem a nagyobb értékű ingóságaikat is.

Ezt be fogom terjeszteni, és remélem, a képviselőtársak támogatni fogják az átláthatóságnak ezt a fokát.

DZS: A fideszes képviselők amúgy konkrétan rám pirítanak. Miközben én próbálnék komoly hangot megütni, jönnek azzal, hogy nem tudok szuperül sminkelni, vagy hogy nincs elég magassarkú cipőm, és így nem tudom igazán magas színvonalon ellátni a feladataimat. Azt mondják, ha ez nem, legalább lennék vicces. Egyelőre viccesebbek ők nálam. A legutóbbi ilyen az volt, amikor a Ferencvárosi Lokálpatrióta egyesület elnöke, Deutsch László úgy sértegetett, hogy „ide figyelj, kiscsaj!”. Ő így próbált velem interakcióba bocsátkozni. Nem tudom, mi lett volna a mondat másik fele, mert azt már nem hallgattam meg.

Egytől ötig terjedő skálán mennyire szexisták a fideszesek?

DZS:

Nyilvánosan nulla, a folyosókon tíz.

Az ellenzéki képviselők is?

DZS: Pártállástól függetlenül mindenki szexista, de főleg a fideszesek.

Csak téged tüntetnek ki ezekkel a megjegyzésekkel, vagy a testület más női tagjait is?

DZS: Ezeket olyankor mondják, amikor egyedül vagyok a folyosón, így nem tudom, másokkal mennyire szexisták.

KG: Nálunk Vágó úr kifejezetten kedves a hölgyekkel. A jó értelemben.

Ha már szóba került, tavaly azt mondtad nekünk, hogy „Vágó István például napi szinten adja a lovat azok alá, akik dühöngeni akarnak, és az ő posztjai alatt nagyon boldogan dühöngenek is az emberek.” Most meg nem csak hogy egy képviselő-testületben, egy bizottságban is ültök. Milyen a viszonyotok?

KG: Ez így van, Vágó úr Facebookja továbbra is olyan, mint amilyennek akkor mondtam. De ez nem csak miatta, a pártja jellegéből adódóan is így van. A DK tevékenységében én nem látok mást: azokat a százezreket szolgálják ki, akik infarktust akarnak kapni, hogy mennyire szar a kormány. Ugyanazt csinálja, amit a Fidesz, csak a másik oldalon. Maga Vágó úr egyébként élőben más.

Vagytok már olyan viszonyban, hogy legalább egyszer viccelődtél vele, hogy segítséget kérsz tőle? Vagy legalább egy olcsó viccet elsütöttél már a Legyen Ön is milliomoshoz kapcsolódóan?

KG: Beszéltük, hogy elmegyünk sörözni, de még nem került rá sör. Ezt bárcsak neki mondtam volna, és akkor meglenne vele az első gyenge szóviccem.

Akkor elválik egymástól a külvilág felé mutatott kommunikáció és a tényleges képviselői munka?

KG:

Munkának nevezni, ami egy ilyen önkormányzatban zajlik, sok esetben túlzás.

Az önkormányzat 260 alkalmazottja kétségkívül dolgozik, ahogy a jegyző és az alpolgármester is, de ezek a bizottsági tagok meg képviselők olyan sokat nem dolgoznak. Persze ők alkotják a döntéshozatalt, de nálunk a XII-ben sok minden nem történik. Sőt, ez elemi lakossági igény is: ha bármi történik vagy történne, az baj. A Testnevelési Egyetem ne építsen lelátót a focipályára, a Normafánál se legyen parkoló, és az a társasház se épüljön meg. De amúgy biztos vannak képviselők, akik dolgoznak...

Csak te nem vagy köztük.

KG: Hát, igen. De nehéz is lenne. Csillebércen lakom, egy ottani egyesület keresett meg a dolgaival, hogy szeretnének egy játszóteret, vagy járdát a buszmegállóig. Elmondták ezt nekem öt percben, én elmondtam az önkormányzatban tíz percben, foglalkoztam ezzel tizenöt percet. Úgy tűnt, meg is csinálnák szívesen, de nekem itt véget ér a munkám. Nyilván nem én fogok játszóteret vagy járdát tervezni. Ha ebből lesz is valami, nem a képviselő fog megdolgozni érte érdemben.

Az önkormányzat egy döntéshozó szerv: annyit dolgoznak ott is, mint a parlamentben. Nyilván akire rábíznak valami mást, például megkapja a Normafa-projektet, egy művésztelep megszervezését, annak van melója ezekkel. De nem ez az általános. Nézzük meg, a legtöbb képviselő dolgozik valamit a képviselőség mellett. Az egyikük konkrétan hobbinak nevezte, amit a testületben csinál.

Hogy áll a belső pártharc szoborügyben? Mert hogy Suzi is akar magának egy szobrot Ferencvárosban. Nem kezdi ez ki Gergő tekintélyét?

KG: Csírájában elfojtom az összes ilyen próbálkozást, sőt, az lenne a jó, ha Ferencvárosban is nekem lenne szobrom.

DZS: Rendben, de Ferencvárosban női szobrod legyen!

KG: Kovács Gergelyné, aki ugyanúgy néz ki, mint én, csak mellekkel.

És abból nincsen belső feszültség, hogy az önkormányzati munkát tekintve felborult a hierarchia közöttetek? Azért valljuk be, alpolgármesternek lenni fajsúlyosabb dolog, mint mezei képviselőnek.

DZS: Szerintem

senki nem irigyel engem jelenleg a pártban. Nekem dolgoznom is kell.

Ez olyan, mint Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára helycseréje az EP-választáson?

KG: Tőlük loptuk az ötletet.

Suzi, mint alpolgármester, mennyit dolgozol egy nap?

DZS: Reggel kilenctől este tízig, éjfélig. Szóval szerintem senki nem cserélne most velem a pártban. De az a leginkább nehéz, hogy egy csomó mindenről nem tudok beszélni egyelőre. Mert amiről lehetne, az vagy unalmas, vagy bizalmas. De azért vannak vicces dolgok.

Mint például?

DZS: Az első protokollbeszédemet egy idősügyi konferencián sikerült elmondanom Baranyi Kriszta helyett, akinek más elfoglaltsága volt. Kitelepültek szervezetek, hogy programokat szervezzenek a résztvevőknek: az idősek megmérhették például a vérnyomásukat, vagy fűzhettek gyöngyöt. Aztán meglepődve láttam, hogy az egyik asztalnál ki van írva, hogy ejtőernyős egyesület, kifordítva a nyugdíjasok felé egy monitor, amin nézhették, hogy mások boldogan ejtőernyőznek valahol.

Oda is mentem megkérdezni, hogy tényleg itt laknak-e a legvagányabb nyugdíjasok, hogy még egy ejtőernyős program is része ennek az idősügyi programsorozatnak. Aztán kiderült, hogy sajnos nem, hanem arról van szó, hogy az egyesület 1965 óta bérel az önkormányzattól a Ferenc körúton egy ingatlant, és ezért cserébe vannak vállalásaik, mint hogy meg kell jelenniük ilyen rendezvényeken.

De ez akkor tényleg csak annyiból állt, hogy videókat mutogatnak a nyugdíjasoknak?

DZS: Én is ezt kérdeztem. És azt mondták, más rendezvényeken azt is csinálják, hogy kiraknak egy ejtőernyősnek öltöztetett bábut egy műanyag székre, és ennek az apróságnak is tudnak örülni az emberek. Akkor azért éreztem, hogy van ott egy kis baj. És miután meggyőződtem róla, hogy ez nem a Gergő hekkje, nem a Kutyapárt viccelt meg, elkezdtem utánanézni ezeknek a kedvezményes bérleti szerződéseknek. A legtöbb esetben nem mutyiról van szó, vagy hogy ‘65 óta minden városvezetést sikerült meggyőznie a létjogosultságáról az egyesületnek. Hanem egyszerűen arról, hogy

az elmúlt években a kutya nem nyitotta ki ezeket az aktákat. Az egyesületek meg boldogak, megszavazzák, hogy kitelepüljenek ilyen rendezvényekre, csak éppen nulla ember jelentkezik az általuk szervezett programokra.

Ez nem azt jelenti, hogy az egyesületet fel kell oszlatni, hanem olyan dolgokat kell kitalálni nekik és velük, aminek értelme is van. Bár mondjuk tanulhatnánk is tőlük. Tök jó lenne például egy olyan testületi ülés vagy közmeghallgatás, ahol a képviselőket bábukkal helyettesítjük. Szerintem élvezné a nép.

A képviselőkről már beszéltünk, de az ilyen egyesületek, vagy alapvetően a választók hogyan viszonyulnak hozzátok? Elhiszik, hogy most már önkormányzati munkát végző, komoly emberek vagytok, vagy azért éreztetik, hogy csak trolloknak tartanak titeket?

DZS: Nehéz megmondani, mert nem tudom, mit látnak abból, amit csinálok. Az ellenzékieknek (akik nálunk a Fidesz és a Lokálpatrióták szavazóit jelentik) nem a munkámmal van egyelőre problémájuk, hanem a kinézetemmel. Sokkal jobban kellene sminkelnem magam, és sokkal csinosabb ruhákban járnom, és akkor valószínűleg ők is elégedettek lennének.

Egy picsagatya segítené a ferencvárosi karrieredet?

DZS: Úgy érzem, igen. A visszajelzések alapján a fideszes szavazóknak ez nagyon fontos dolog.

KG: A civilszervezetekkel való kapcsolat viszont nem új dolog. Sok civilszervezettel dolgoztunk együtt korábban is, meg ugye van ez a hülyeségünk, hogy az állami támogatásunk nagy részét megpályáztatjuk, és annak egy részét NGO-k nyerik meg. Mióta bekerültünk az önkormányzatokba, ők egy kicsivel többet mosolyognak ránk, de ezek a szervezetek már régóta komolyan vesznek minket.

DZS: Azt a bizalmat érezzük tőlük, hogy mi nem lopni fogunk, hanem egy csomó minden jobb lesz, és épülnek majd dolgok. Mondjuk egyelőre nem építek semmit a IX-ben, hanem rombolok, mint egy síva, és szerződéseket bontok fölfelé. Ki fogom számolni, hogy hány millió forintot spóroltam a kerületnek a havi munkámmal.

KG: Sima képviselőként ilyen dolgokat meg marha nehéz csinálni, mert ezeket a polgármester által kötött szerződéseket nem látod. Legalábbis az ötmillió forint alattiakat egyáltalán nem, az ötmillió felettieket tudod csak kikérni.

Lehet, hogy azért is szimpatikus nekem a XII. kerületi önkormányzat, mert nem látok semmit.

DZS: Alpolgármesterként azért talál mást is az ember, mint érdektelenségbe fulladó egyesületek bérleti szerződéseit. Vannak olyanok is, amik nem mentek át normális pályáztatási folyamaton, hanem az előző polgármester adott közvetlenül engedélyt és pénzeket civilszervezeteknek. Ezeket sima képviselőként ki se tudnám kérni.

Feltesszük a legfontosabb kérdést: oximoron-e az anarchoszindikalizmus?

DZS: „Csak akkor vagyok hajlandó válaszolni, ha ez élő adásban történik.” Mert ugye ezt a kérdést az előző fideszes polgármester, Bácskai János tette fel nekem egy testületi ülésen, hogy ne unatkozzak most, hogy a passzivista életből kiléptem. És ő volt az is, aki az előbb idézett mondatot mondta egy testületi ülésen. Én válaszoltam is neki, amikor az ülést élőben közvetítették, csak pont ezelőtt elhagyta a termet. A rövid válaszom ott is az volt, hogy nem. Próbálnám folytatni ezt a nagyon fontos szellemtörténeti vitát Bácskai úrral, mert fölmerült bennem ennek kapcsán az a kérdés is, hogy oximoron-e a Nemzeti Együttműködés Rendszere. De hogyha az Azonnali felteszi neki ezt a kérdést, annak is nagyon fogok örülni.

Visszatérve az önkormányzati választásra: megtalálta az ellenzék azt a formulát, amivel 2022-ben nyerni tud?

KG: Annyiban mindenképp jobb a helyzet, hogy most már rajtuk múlik. Kaptak egy esélyt, meg lehet mutatni, hogy mit tenne máshogy, mint a Fidesz. És ez jót is tesz a politikának. Most már nem csak az lesz, hogy „hülye a Fidesz, béna a Fidesz”, hanem megnézzük ezen a tizenvalahány megyeszékhelyen és Budapesten, hogy mit tudnak csinálni.

De nem az lesz, hogy a hülye fideszezés ugyanúgy megmarad, csak mellette azt is hallgathatjuk, hogy hülye ellenzékizik a Fidesz?

KG: Meglátjuk. Ez részben azon fog múlni, hogy hogyan fogja vezetni az ellenzék ezeket a városokat. Lesz mi alapján összehasonlítani a Fideszt és az ellenzéket, és sokkal jobb, ha ez alapján dönthetnek a szavazók. Most legalább kiderül, mennyire működik ez a százhúszpárti koalíció, és mi sül ki abból, amikor a DK-s a jobbikossal együtt csinál valamit. Nyilván ennek jegyében fel kellett volna adniuk az elveiket, ha egyáltalán lettek volna.

El tudtok képzelni olyan ellenzéki együttműködést, amit ti is támogathatnátok?

KG: Nem hiszem.

Miért nem?

KG: Az együttműködésben szereplő pártok, és azoknak az elmúlt sok évben tett dolgaik miatt. Nem tudok elképzelni semmit se a Jobbikkal, se az MSZP-vel. Válogatni a pártok között meg nem lehet, mert mindenki együtt fog elindulni.

DZS: A IX. kerületben is az a szerencsénk, hogy egy Baranyi Krisztával tudunk együtt dolgozni, nem pedig egy pártban lévő polgármesterrel.

Baranyi Krisztina is párttag lenne, ha nem omlott volna össze alatta az Együtt.

DZS: Ha párttag lett volna, akkor az se biztos, hogy őt támogatták volna a többiek az előválasztáson. Így azért egyszerűbb a felállás: nincsenek politikai tartozásai, ami úgy látom, a többi pártnak még mindig nem egyértelmű.

Mondhatjuk, hogy az a párt meggyőződése, hogy egy ilyen szivárványellenzéki kormány nem lenne előrelépés a NER-hez képest?

KG: Nehéz ezt megmondani, amíg nem töltenek el pár évet kormányon.

DZS: Ezzel inkább azt próbáljuk mondani, hogy

a Kétfarkú Kutya Párt különállósága érték az országnak és a mindenféle szivárványellenzéknek is. Ez nekik is jó, hogy mi nem vagyunk velük együtt.

KG: De azért nem lesz nehéz dolguk, ennél a rendszernél viszonylag könnyű jobbat csinálni.

Meg lehet már bocsátani a Jobbik múltját?

KG: Ez nem megbocsátás kérdése. A Jobbik a hitelesség fekete lyuka. Nyolc évig cigányozok, mert az hoz szavazatot. Aztán most már négy éve nem cigányozok, mert azt hittem, ez hoz szavazatot. Ez alapján lehet, hogy két év múlva megint cigányozni fog. A váltás nem volt amúgy egy okos döntés a Jobbik részéről: amikor cigányoztak, kétszer annyian szavaztak rájuk, mint amikor nem cigányoztak.

Gondoltatok rá, hogy kifogjátok a szelet a vitorlájukból, és ti kezdetek el cigányozni?

DZS: Én tíz évig cigányoztam, csak nem azon a vonalon: a borsodi Ámbédkar Iskolában tanítottam cigány gyerekeket.

KG: Eleve szürreális helyzet volt, hogy pont azokon a helyeken szavaztak a cigányozó Jobbikra, ahol sok a cigány ember. És olyan emberek kerültek hatalomra, akiknek az volt az érdekük, hogy minél több probléma legyen a cigányokkal, mert az hoz nekik szavazatot. Hál’ Istennek, ez már nagyjából a múlt.

A tavalyi interjúnkban még azt mondta Gergő, hogy ha Karácsony Gergely lenne az egyetlen talpon maradó jelölt a főpolgármesteri választáson, biztos indítana rá jelöltet a Kétfarkú Kutya Párt, mert hogy ő az iskolapéldája a tökéletesen elvtelen politizálásnak. Mi történt, miért nem indítottatok Karácsonnyal szemben ellenjelöltet?

DZS: Mert nem vállalta a jelöltséget az Orbán Viktor nevű passzivistánk, akit el akartunk indítani.

KG: Pedig ő remek választás lett volna. Valószínűleg a legelkötelezettebb Fidesz-szavazók is elgondolkodtak volna, hogy lehet, jó a Tarlós, de azért Orbán Viktor mégiscsak jobb nála. És nyilván a szükséges egyeztetések is könnyebben mennének így a miniszterelnök és a főpolgármester között.

Miért nem vállalta az Orbán Viktoruk a főpolgármesteri jelöltséget?

KG: Mert egy Vas megyei településen indult el végül valami egyesület nevében, be is került az önkormányzatba.

Ha valaki egy fideszes politikus névrokona, nagyobb eséllyel kerülhet be a pártba?

KG: Megpróbálok válaszolni a kérdésre, bármennyire kellemetlen is. Több helyen nem mertek elindulni a kutyapártosok, félve a helyi ellenzéki sajtó sátáni haragjától.

Pedig pont az lenne a vagányság kutyapártosként, hogy nem érdekel, ki mit gondol, elindulok.

KG: Én azt képviseltem, hogy induljanak el.

Pécsen simán bekerültünk volna az önkormányzatba. De miután bejelentette az LMP, hogy elindul külön, olyan cikkeket írtak róluk ilyen összefogáspárti újságok, hogy a helyi embereink egyszerűen megrémültek, hogy ők mit kapnának, ha elindulnának.

Szentendrén is hasonló helyzet volt. Budapesten racionálisan indultunk: ott voltak jelöltjeink, ahol úgy gondoltuk, van is esélyünk bejutni listáról. Utólag bánom ezt egyébként, mert nem gondoltam volna, hogy kétszer-háromszor annyit fogunk kapni, mint az EP-n. Pedig simán bejuthattunk volna a VI., VII. és VIII. kerületben is a képviselő-testületbe. Ezt benéztük.

Az ellenzéki média tényleg ekkora nyomást tud gyakorolni a párttagságra?

KG: Igen. Olyan szempontból is megértem ezt, hogy akik ránk szavaznak, azok is ezeket az újságokat olvassák. A magyar ellenzéki média 98 százaléka összefogáspárti. A 444-en külön videókat csinálnak a választás előtt, hogy ne szavazz a Kutyapártra. Ehhez képest azt, hogy az állami támogatásunkat megpályáztatjuk, nem írták meg ezek az ellenzéki médiumok a mai napig. Lejárató anyagokat nem írnak rólunk (mondjuk nem is nagyon lehetne mivel lejáratni minket), néha beszámolnak arról, hogy mit csinálunk, de mindig csak úgy, hogy ez úgyis csak egy viccpárt.

Miért, a Kétfarkú Kutyapárt már nem viccpárt?

KG:

Sose mondtuk, hogy viccpárt vagyunk. Attól, mert jófejek vagyunk, és jobb a humorunk, mint másnak, miért kéne, hogy viccpárt legyünk?

DZS: Mi egy nemzeti párt vagyunk, hiszen elvileg tök jó a magyarok humora. Ilyen szempontból lehet, mi vagyunk a legnemzetibb párt.

Melyik magyar humorra gondolunk: a Sas kabaréra, a Szeszélyes évszakokra, Maksa Zoltánékra? Nem mindegy azért.

DZS: Arra a humorra, ami átsegítette ezt a népet az elmúlt ezer éven. Ez a „sírva vigad a magyar”-féle humor.

KG: Azért is nehéz ez, mert nem illünk bele azokba a pártokba, akiket viccpártként szoktak számon tartani. A Die Partei-nak például nincsen olyan közösségszervező tevékenysége, mint nekünk.

Akkor mi tulajdonképpen a Kétfarkú Kutyapárt? Egy gerillapárt?

KG: Mi már nem nagyon tudjuk definiálni magunkat.

De az tudatos volt, hogy egyszer kiléptek a vicces plakátok mögül, és egy valóban megfogható dologgá fog válni ez az egész?

KG: Az se volt soha kitalálva, hogy két hónap múlva mit fogunk csinálni.

Eleve az nem jutott eszembe, hogy pártot fogunk csinálni: nem azért csináltam vicces plakátokat, hogy pártot csináljak. Mert ki a fene akar ma pártot csinálni? Ebbe belesodródtunk.

Az meg, hogy nem csak vicces, hanem értelmes dolgokat is csinálunk, azért lett, mert többen lettünk. 2016-ban került elő egy csomó ember, aki nem feltétlenül csak vicces plakátokat akart csinálni, hanem az egyik növényeket akart ültetni, a másik felújítani valamit. És felelősséget éreztem értük: ha már itt van ennyi ember, próbáljuk meg kitalálni, hogy a mi fenét csinálhatnának, ami nekik meg ne adj’ Isten az országnak is jó, és talán még vicces is. Ebből fejlődött ki a sokrétű tevékenységünk. A következő nagy határvonal az volt, amikor állami támogatás címén kaptunk ezekhez egy csomó pénzt. Nagyon szürreális volt ez a korábbi anyagi helyzetünkhöz képest, ijedtünkben szét is osztottuk a támogatást. Mára meg már többségbe kerültek azok a tevékenységek, amik nem is viccesek, hanem van valami értelmük.

Az önkormányzati munkába is csak belesodródtatok?

KG: Igen, és a mai napig nem tudom, hogy ennek van-e egyáltalán értelme. Majd egy év múlva meg tudjuk mondani.

DZS: Tőlem egyébként már teljesen megijedtek. Pont ma kaptam meg azt a kérdést a hivatalban, hogy „tényleg többeknek is be kell majd járni a két ünnep között?” Ez onnan jött, hogy általában én hagyom el utoljára az épületet, és egy ilyen alkalommal megkérdeztem a portást, hogy az igazgatási szünetben is be lehet-e jönni csinálni dolgokat. Ebből most már olyan pletyka kerekedett, hogy én be fogom rendelni a fél hivatalt, hogy dolgozzunk.

És mit válaszolsz ezekre a kérdésekre? Annyit legalább, hogy azért ne kapcsolják ki a telefont?

DZS: Rejtélyes mosolygással válaszolok.

Reális veszélynek látjátok, hogy annak a politikai establishmentnek a részévé váltok, amit eddig kritizáltatok?

DZS: Legfeljebb akkor, ha nem csináljuk jól a dolgunkat.

KG: Arra kell figyelnünk, hogy ne legyünk olyan párt, mint a többi, hogy inkább mondanak dolgokat, mintsem hogy megcsinálják őket. A politikusok mindig jövő időben beszélnek, hogy ezt meg azt fogják majd megcsinálni. A kormányzás is kilencven százalékban csak kommunikáció. Ilyen szempontból tökéletesen ellentétei vagyunk most is a pártoknak.

De hát ti is ígérgettek.

KG: Persze, ígérgetünk szobrokat meg ingyen sört, de azért ezeket szerintem tudják helyükön kezelni az emberek. Meg azért más ez, mint amit látunk. Hogy tényleg az a legnagyobb hír, ha valaki valakinek beszól, mint az a jobbikos.

Jakab Péterre gondol?

KG: Igen. Ennél unalmasabb dolgot, hogy valaki annyit tud, hogy beszól... Nem ismerem a munkásságát, lehet, hogy egyébként tök jó mérnök vagy valami, de

nem hiszem, hogy az emberek annál többet ismernének belőle, mint hogy Jakab Péter nagyon jól beszól. Szomorú, hogy ez ma érdem.

De nem csak az ellenzék csinálja ezt persze, hanem a Fidesz is.

Ez a kiosztásfetisizmus nem magyar sajátosság?

KG: Nem tudom, de valamiért működik, szeretik ezt hallgatni az emberek: milliós nézettség körül vannak Jakab úrnak a nagyon jól beszólós videói. Csak éppen nagyon keveset ad ez hozzá a politikához és az országhoz. Nulla embernek lesz ettől kicsivel is jobb.

Mi volt a legkirályabb poénotok, amire a leginkább büszkék vagytok?

DZS: Nem tudom, szerintem nincsenek igazán rossz poénjaink. Minden poénunk egyenlően szuper. Ha kihozunk egy hülye lapszámot, azon röhögünk nagyon, ha szervezünk egy békemenetet, akkor azon.

De személyes kedvenc sincsen, amire azt mondanátok, ha más csinálta volna, akkor is röhögtetek volna rajta?

KG: Na jó, annyira jó poénjaink azért nem voltak (nevet). A személyes kedvencem talán a kiállításparódiánk volt 2009-ben, ahol kitaláltunk tíz fiktív kortárs művészt, akik elvileg híresek voltak, és a nevükben készítettünk direkt nagyon rossz, fantáziátlan, értéktelen műalkotásokat. Ennek kapcsán ismertem meg egyébként Victora Zsoltot, az alelnökünket, mert övé volt az a galéria, ahol ezt a kiállítás megrendeztük. És az volt számomra a megdöbbentő, hogy sokan ezt bevették: ott voltak vagy százan a megnyitón, akik nagyon szerették a képeket, és dicsérték a művészeket. Miközben mi tényleg minden megtettünk, hogy minél gagyibb alkotásokat csináljunk.

DZS: Nekem a vicces tüntetések tetszenek leginkább. Mint az „általános tüntetésünk”, ahol

a semmit követelve vonultunk utcára, és ami szerintem az egyetlen sikeres tüntetés volt az elmúlt harminc évben.

Annyira nem akartunk semmit, hogy azt könnyen el lehetett érni még esőben is. De a békemenetek is szuperek voltak. Az volt legszuperebb, hogy az embereknek – nem csak a beépített menetelőinknek – átment, hogy miről szólt ez az egész. Amikor a családjával menetelve a kislány azt üvölti, hogy „nem akarok nyugdíjat!”, az azért elég jó érzés.

FOTÓK: Fekő Ádám / Azonnali

Petróczi Rafael
Petróczi Rafael az Azonnali korábbi újságírója

A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett politológusként. Az Azonnali gyakornoka, majd belpolitikai újságírója volt 2017-2021 között.

olvass még a szerzőtől
Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek