Lezárult a DK-saga: kizártak a pártból

Öt hónap és kilenc nap: ennyi időt tölthettem párttagként Gyurcsányék között.

Karácsonyig még hátravan pár nap, egy ajándékot azért máris kaptam, méghozzá a Demokratikus Koalíciótól:

De miért is örülök annak, hogy kirúgtak?

Mert eleve nem is azzal a szándékkal léptem be, hogy segítsek a pártnak. Még a nyári uborkaszezon kezdetén merült fel az Azonnali szerkesztőségében, hogy mi lenne, ha valaki megpróbálna belépni egy pártba. Kíváncsiak voltunk ugyanis, hogy tulajdonképpen hogyan néz ki egy tagfelvételi eljárás, kik interjúztatnak, miket kérdezgetnek, mennyire néznek utána a jelentkezőnek, és hogyan reagálnak, ha kiderül, hogy a felvételiző egyébként azonnalis újságíró.

A DK ideális választás volt, annak EP-választási sikere után tudható volt, hogy sokan akarnak majd belépni a pártba, és ezt a hullámot lovagoltam meg én is, amikor június 17-én elküldtem a jelentkezésemet.

A felvételi beszélgetésre végül egy hónappal később került sor, de

Hogy ez pontosan hogyan történt, hogy mivel loptam be magam a DK-sok szívébe, és hogy milyen karriert futhattam volna be a párt tagjaként, ebben a cikkben meg is írtam.

Ennek ellenére sem siettek tőlem megszabadulni

„Reagálhattam volna »azonnal« is, de azt gondolom, hogy az írásod is jelzi, hogy a DK valóban fontos és izgalmas párt lett, hiszen miért nem máshová épültél volna be, mint hozzánk. Mi ezt dicséretnek és elismerésnek vesszük” – így válaszolt Dudás Péter, az egyik interjúztatóm pár nappal a cikkem megjelenése után. A mindenki számára elérhető posztban Dudás egyébként részletesen leírja a cikkel kapcsolatos kritikáit is.

Ilyen előzmények után azt gondolhatnánk, rekordsebességgel rúgják ki az embert a pártból. Én mindent meg is tettem ezért: két nappal a belépésemről szóló cikk megjelenése után a DK alapszabályában leírtak alapján kezdeményeztem a pártból való kilépésemet.

Ezek után igencsak meglepett, hogy október végén nem arról kaptam hivatalos levelet, hogy végre kizártak a DK-ból, hanem ellenkezőleg, hogy üdvözölnek a pártban. Még egy névre szóló, laminált tagkártyát is mellékeltek az üzenet mellé.

Nagyot néztem akkor is, amikor december elején meghívást kaptam a DK december közepi, választókerületi taggyűlésére. Ennek apropóján jártunk utána, hogy miért is küldenek nekem még mindig ilyen leveleket, amikor hónapokkal ezelőtt elindítottam a hivatalos kizárási folyamatot. Mint kiderült, a választókerületi elnök, Szabó Attila annyira elfoglalt volt, hogy egyszerűen elfelejtődött a kilépésem ügye, és ezért nem sikerült törölni még decemberre sem a tagnyilvántartásból. Erről részletesen is írtam ebben a cikkben.

De van itt még egy csavar

Az elhúzódó kizárásom oka azonban nem csak abban keresendő, hogy a választókerületi elnöknek mennyi dolga volt, hanem abban is, hogy hova küldtem el a kilépési kérelmemet. Ugyanis, mint kiderült,

Szóval hiába jeleztem annak rendje és módja szerint, hogy nem kívánok tovább a DK tagja lenni, a kilépésemet adminisztratíve kezdeményezni tudó Szabó Attila egyszerűen nem találkozott a levelemmel.

Így hónapokon keresztül vakon repültem tulajdonképpen én és a DK is. Én azt hittem, a háttérben, ha lassan is, de őrölnek a DK malmai, és hamarosan kézhez kapom a kizárásomról szóló levelet. Mindeközben a DK-sok azt hitték, nem is kezdeményeztem hivatalosan a kilépésemet, így aztán nem is foglalkoztak ezzel.

Egészen a legutóbbi cikkemig. Annak megjelenésekor keresett meg Szabó Attila, hogy küldjek neki egy hivatalos e-mailt a kilépési szándékomról, hogy legyen a kezében egy kilépési nyilatkozat, ami alapján kezdeményezheti tagsági nyilvántartásból való törlésemet. Válaszként elküldtem neki a nyári levelem képernyőképét, és végül ez kellett ahhoz, hogy a DK december 20-ra virradóan kizárjon a soraiból.

NYITÓKÉP: Bakó Bea / Azonnali