Johnson tárgyalási pozíciói minden eddigi brit tárgyalóénál erősebbek lettek. Vele nem lehet azt játszani, mint May-jel, vagy korábban magával Johnsonnal, hogy szívatják, mivel tudják, hogy nincsen hátországa. Most van hátországa.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Az angol néplélek meglepően jól viseli a nehézségeket, nyilván nem korlátlan ideig. Nyilván lesz valamilyen felzúdulás, és hideg zuhany. Ugyanakkor Boris Johnson mögött stabil többség van, kirakta a pártjából azokat, akik eddig aláraktak, nincsenek együtt a feltételei annak, hogy a kormányát az ülésteremben megbuktassák.
Más szavakkal: az lehet, hogy Nagy-Britannia tárgyalási pozíciói gyengék az EU-val szemben, azonban
Johnson tárgyalási pozíciói minden eddigi brit tárgyalóénál erősebbek. Vele nem lehet azt játszani, mint May-jel, vagy korábban magával Johnsonnal, hogy szívatják, mivel tudják, hogy nincsen hátországa. Most van hátországa.
Ez a hátország világítja meg egyébként John Bercow tevékenységének értelmét. A brexit-népszavazás az angol alkotmányos keretek miatt nem tud ügydöntő lenni, olyan döntést ugyanis Angliában egyvalaki hozhat: a parlament. Bercow (nyilván saját politikai meggyőződésétől is vezérelve) világossá tette, hogy ameddig a brit alsóházon abszolút többséggel nem nyomnak át egy ilyen döntést, addig ilyen döntés nem lesz.
Johnson megértette a feladatot, és mindent ennek rendelt alá, mert tudta, hogy a kérdés fontos sokaknak, és hogy a legnagyobb ellenfele nem állhat ki a Remain mellett. Jeremy Corbyn pedig egyszerűen nem fogta fel, mekkora veszélyben van, nem válaszolt arra a nagyon egyszerű kérdésre, hogy mi a válasz a „Get brexit done” szövegre. Minden mással foglalkozott, csak a fő kihívással nem tudott mit kezdeni.
Corbyn délibábos kommunista tanai emellett lehetetlenné tették az együttműködést a magát Remain party-vá pozicionáló libdemekkel, innen már csak egy lépés a landslide victory.
Így viszont már nincs akadálya annak, hogy Johnson dealt kössön, nincs a parlamentben olyan erő, amely meg tudná buktatni.
Johnson a bohókás álarc alatt egy pragmatikus és nem buta politikus, szerintem egy-két év alatt sorban fogja kötni az elvtelenebbnél elvtelenebb alkukat, odáig puhítva a brexitet, hogy valójában eljussanak a norvég-dán modellhez.
Viszont az ellenfeleinek egy része, különösen Corbyn, megbukott. Remélhetőleg lesz valaki, aki újrafogalmazza a brit baloldal igényeit, az egyébként tényleg befejezendő austerity alternatívájaként nem a túltolt szocializmust, hanem valamilyen életképes szociáldemokrata alternatívát felmutatva.
Szóval káosz és bumpy ride jön, azonban a brit politika alapja az erős parlamenti felhatalmazás, és ha az megvan, és valaki tudja használni, lehet vele eredményeket elérni. Ez nem azt jelenti, hogy Nagy-Britannia sértetlenül fog ebből kijönni. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy az angolok meglepően sok nehézséget képesek elviselni, a használhatatlanul faramuci megoldásokat meg egyenesen imádják.
Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
