Az új ürügy a kultúrharchoz: magyar nemzeti safe space

A kormány előadja, hogy magányos hősként harcol a globális liberalizmus ellen, de azért Gothár zaklatási ügyét használja ürügynek az újabb kultúrharcához. Közben kilenc év alatt képtelenek voltak egy jobboldali kulturális teljesítményre.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Bár a hétvége rövidebb volt a kelleténél és csak a vasárnapból állt, mindenki láthatta, hogy nem volt pihenés a kormányzati kommunikációs agytrösztben. Beindították a kultúrharcot, az NKA, a könyvkiadás és a színház is fölkerült az évvégi belpolitikai napirendre.

A kormány magányos kultúrharca a liberálisok ellen

Persze meglepődve lehetett olvasni az elmúlt pár hónap jobboldali siránkozását, hogy a kulturális térben elnyomatásban szenvednek, hiszen a legtöbben abban a hitben éltünk, hogy Magyarországot 2019-ben egy szűk évtizede egy Orbán Viktor által vezetett jobboldali kormány kormányozza. Egy olyan kormány, amely háromszor nyert kétharmados felhatalmazást, nyert népszavazást és nyert EP-választásokat is. Egy olyan kormány, amelynek ellenzéke a kormányzat elmondása szerint alkalmatlan bohócókból áll, akik képtelenek bármilyen közhatalmi funkciót sikeresen ellátni. Egy olyan kormány, amely saját önképe szerint nem csak hazai, hanem európai, sőt világfolyamatokat irányít, amely egy nagy világküzdelem harcosa, és amely történelmi léptékben cselekszik.

Ez a kormány egyedül (csupán az Egyesült Államok, Oroszország és Izrael kormányzati segítségével) küzd már szűk évtizede a világméretű liberális összeesküvéssel szemben.

Ez a kormányt megálljt parancsol a genderideológiának, nem engedi, hogy a politika beleszóljon a magánéletbe és egy szűk kisebbség szexuális életről és a nemi szerepekről alkotott képe uraljon egy amúgy fontos diskurzust. Ez a kormány alapvetőnek tekinti a szabad vitát, ahol mindenkiről minden elhangozhat. Nem engedi, hogy a nők, csak azért, mert nők, más elbírálás alá essenek, mint a férfiak. Nem engedi a kormány, hogy a magyar közélet vitái azon dőljenek el, kinek a hisztériája éppen aktuálisan a hangosabb, az alapján kell a vitáinkat eldönteni, ki tud jobban érvelni, kinek van igaza.

Legalábbis az ember, aki figyelte a kormányzása első kilenc évében az Orbán-kormányt, így írná le az Orbán-kormány önképét. Ehhez képest 2019 végén, amikor lassan, de biztosan véget ért az a hónap, amit a magyar jobboldal egy zeneszámhoz kapcsolódó érzései kifejtésével töltött – hiszen az volt, ahogy Fekő Ádám írta korábban, az aktuális Nagy Téma – a következőt olvassa: „Kormányzati körökben megdöbbentőnek tartják azt a cinizmust, amivel a színház és a főváros vezetése a Gothár Péter zaklatási ügye nyomán kirobbant botrányt kezelni próbálta, éppen ezért döntött a kormány a színházak finanszírozásának átalakítása mellett – írta a Magyar Nemzet.”

Most akkor zavarja őket a #metoo, vagy nem?

Őszintén bevallom, nem igazán tudom és nem is olvastam részletesen, micsoda Gothár Péter zaklatási ügye. Ha történt zaklatás, arra ott van a Belügyminisztérium által irányított állami erőszakmonopólium és a jogszolgáltatás, ha a színház vezetése nem a jogszabályoknak megfelelően tevékenykedett ebben az ügyben, az ő felelősségüket is meg tudja állapítani a jogrendszer.

Ugyanakkor fölvet egy két gondolatot, mikor abban a médiauniverzumban lehet olvasni ezt a cikknek nevezett közleményt, ahol a következő címek is olvashatóak voltak erről a témáról: „A Me Too hatására egyre nehezebben találnak munkát az amerikai nők”, „Rágalmazás miatt elítélték a franciaországi #MeToo mozgalom megalapítóját” „Kenderesit akarta lejáratni az Index, de nem sikerült, majd plagizálással magyarázkodik”, „A Me too-t pofán csapták”, „Láthatatlan zaklatók”, „TISZTA AGYRÉM – A #METOO MÁR ZENÉT IS LETILT”. 

A #metoo már nem egy alapvetően bűnüldözési kérdés, hanem egy közintézmény finanszírozására hatással lévő társadalmi ügy? A #metoo egy káros feminista vekengés, ha a nyugati jobboldali elvtársak cikkeit kell fordítani, de ha kampányban teljesen alaptalanul lehet politikai haszonszerzésért fölhasználni, akkor belefér a konzervatív politikába? Donáth Annát teljesen alaptalanul megvádolni rendben van, Kenderesi sportkarrierje nem szenvedhet? Az amerikai Legfelsőbb Bíróságnál fontosnak tartjuk, hogy ne a salemi boszorkányok szintjén fogalmazódjon meg a vád, de hazánk színházi világában mindegy? Ha a máglyát az Origo gyújtja be és a hamvakból a szolnoki Szigligeti Színházat csináljuk a Katona József Színházból akkor az nem boszorkányüldözés?

A jobboldal azt az összefüggést próbálja figyelmen kívül hagyni, hogy egyszerre nem lehet egy jelenséget globális szinten kritizálni és ugyanakkor hazánkban fölhasználni. Ha a #metoo rossz, akkor rossz itthon is, és akkor nem indok a hazai színházi finanszírozás átszervezésére. Ügyetlen, érhetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy a Gothár-ügy kapcsán hogyan jutottunk el a színházfinanszírozás kérdésére.

Valós jobboldali kulturális teljesítmény nélkül telt el az elmúlt kilenc év

A süvítő, erőszakos kultúrpolitikai hangzavar, amit a kormány a könyvkiadás, az NKA beszántása és a filmfinanszírozás kapcsán tol, pontosan ezért ezen az ügyön túlmutat. A #metoo itt csak egy eszköz, hogy ellehetetlenítsenek mindent, amit nem éreznek magukénak, amit nem tartanak saját terméknek, amit nem az ő szurkolóik csinálnak. A kormányzati szoftpolitika két sztárfellépője, Szakács Árpád és Szánthó Miklós, a pszichoszexuális frusztrációk és a kisebbrendűségi komplexusok megfáradt Pavarottijai rádöbbentek arra, hogy valós jobboldali kulturális teljesítmény nélkül telt el az elmúlt kilenc év. Nincsen semmi, amit föl tudnak mutatni, hiába a teljes állami és anyagi háttér, vesztesnek érzik magukat ebben a harcban. Önreflexió helyett pedig hisztiznek, rombolnak, kiátkoznak, pogromokat szerveznek.

A magyar jobboldal puritán lett, erőszakos és életmódcentrikus. Eltelt kilenc év, és nem készült egy államilag támogatott film, ami segítené a magyar identitásépítést. Van Magyarságkutató Intézet, de nincs egy olyan minőségű filmünk a Kádár-rendszerről, mint ami a románoknak tucatjával van a Ceaușescu-rendszerről. Szakács Árpád és Szánthó Miklós

És a teljesítmény hiányát nem helyettesíti a nyafogás, hogy elnyomnak.

Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselő, az Azonnali többségi tulajdonosa. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk! Ha pedig most olvastad először ezt a szöveget, kattints ide, és iratkozz fel a Reggeli feketére, az Azonnali hírlevelére, hogy ilyen cikkeket és még sok mást már reggel hétkor a postafiókodba kapj!