+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2019. december 5. csütörtök, 17:30
Bár az államadósság és a munkaerőpiac tekintetében jelentősen fejlődött Magyarország az elmúlt tíz évben, a társadalmi igazságossággal nagy gondok vannak: az oktatási eredményeknél leginkább az számít, hova születik valaki, és egészségügyre pedig tragikusan keveset költünk. Mutatjuk a német Bertelsmann Stiftung részletes jelentését.

Részletes jelentést készített a Bertelsmann Stiftung német alapítvány az EU-ban és az OECD-tagállamokban a társadalmi igazságosság állapotáról: a 274 oldalas jelentés alapján Magyarország a legtöbb indikátorban a középmezőnyben, vagy a középmezőny elején helyezkedik el, ugyanakkor

 

az oktatáshoz vagy az egészségügyhöz való igazságos hozzáférésben, valamint a diszkrimináció elleni harcban rendkívül alulteljesítünk.

 

De mi is az a Bertelsmann Stiftung?

 

Egy 1977-ben alapított alapítványról beszélünk, melyet Reinhard Mohn, a Bertelsmann médiaóriás feje hozott létre. Befolyását jól jellemzi, hogy a Bertelsmann Alapítványnak jelenleg számos, világszinten is jelentős médiavállalatban van többségi tulajdona, többek között az RTL Csoportban (övék a magyarországi RTL Klub is), a Gruner+Jahr kiadóházban, valamint az üzleti szolgáltatásokat nyújtó Arvatoban is.

 

Egy ekkora médiaerővel rendelkező alapítvány esetében természetesen rendre felmerül, hogy mennyire független, illetve milyen ideológiákat is terjeszt a csoport. Egy újságíró 2010-ben már publikált egy könyvet „Bertelsmannrepublik Deutschland – eine Stiftung macht Politik” (Német Bertelmann-Köztársaság – egy alapítvány politikát csinál) néven, amely azon túl, hogy az alapítvány befolyását kritizálja, egy szójáték is a Bundesrepublik Deutschland, vagyis a Német Szövetségi Köztársaság elnevezésével. A Thomas Schuler által írt könyv az alapítvány antidemokratikusságát és átláthatatlanságát kritizálja, sokak szerint pedig

 

amit a Bertelsmann Alapítvány tesz, az nem más, mint „a politika privatizációja”.

 

Albrecht Müller szociáldemokrata német politikus „veszélyes polipnak” titulálta a jelentős befolyással bíró csoportot, amely a neoliberális ideológiát és gazdasági érdekeket képviseli.

 

Az alapítvány egyébként a támadásokra úgy reagál, hogy ők csupán „javaslatokat tesznek”, és nincs befolyásuk arra, hogy a politikusok egyetértenek-e ezekkel. Az alapító Reinhard Mohn pedig célját úgy fogalmazza meg, mint egy olyan hely létrehozása, „ahol pártpolitikai határok nélkül tekintünk a jövőbe” a változáshoz szükséges tényezők kialakítása érdekében. A Bertelsmann által birtokolt jelentős forrásoknak köszönhetően viszont az alapítvány képes részletes és igen színvonalas jelentéseket is létrehozni, ezek közé tartozik például a társadalmi igazságosságot az EU- és OECD-országokban vizsgáló felméréssorozat, mely már 2009 óta fut, ennek idei eredményeiből szemezgettünk.

 

Főként a társadalmi háttértől függ, hová jutnak a magyar diákok

 

A magyar számok az oktatás területén a legrosszabbak: itt csupán két EU- illetve OECD-tagállamot sikerült megelőznünk,

 

Csehországot és Törökországot, ezzel a 39. helyen zártunk. A felmérés ezen része azt vizsgálta, mennyire egyenlő és igazságos a gyermekek oktatáshoz való hozzáférése.

 

A közép- és kelet-európai régióban Szlovénia teljesített a legjobban ebben, ők 7 pontos arányszámmal zártak a 10-es skálán, de a még szintén erős, 6 pontos eredménnyel záró Észtország, Lettország, Lengyelország és Horvátország sem panaszkodhat. Ezzel szemben Magyarország 4,97 ponttal zárt a felmérésben, ráadásul hazánk szempontjából a trendek sem mutatnak sok jót: ellentétben Szlovákiával, ahol az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés 2009-hez képest 0,91 pontot javult, nálunk 0,5-tel csökkent, ennél is jobban alulteljesítettek a csehek, ahol 0,6 pontos volt a csökkenés a skálán.

 

A jelentés úgy fogalmaz, „sürgős cselekvésre van szükség ezen a területen Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon és Franciaországban.

 

Ezekben az országokban az oktatás kimenetele a legerősebben [a diákok] társadalmi-gazdasági hátterétől függ”.

 

Minderről egyébként beszédes adatot közöltek a héten publikált friss PISA-eredmények között is: a társadalmi-gazdasági háttér például húsz százalékban befolyásolja a gyerekek matematikában elért eredményeit.

 

Örvendetes viszont, hogy a Bertelsmann Stiftung jelentése szerint 2009-hez képest Magyarországon jelentősen csökkent középiskolai oktatásban nem részesültek aránya a 25-64 éves korú népesség körében: tíz éve még a magyarok 20,4 százaléka nem szerzett semmilyen középiskolai tudást, mostanra ezen arányszám 15,1 százalékra csökkent. A régióban így is van, ahol előttünk végeztek, Csehországban ez az arány csak 6,1, Lengyelországban pedig 7,6 százalék.

 

Picivel rontottunk az egészségügyben

 

A másik dolog, amire nem lehetünk büszkék, az az egészségügy állapota, itt a 37. helyen végezve csupán Chilét, Bulgáriát, Mexikót és Lettországot tudtuk megelőzni. Szomorú fejlemény továbbá, hogy míg a legtöbb vizsgált ország jelentősen javítani tudott, de legalább stagnált a közegészségügy körülményeinek vizsgálatában, Magyarország 0,23 pontot rontott. Sőt, a jelentés kiemeli,

 

a magyar egészségügyre egy főre vetítve körülbelül feleannyit költenek, mint az uniós átlag.

 

„Az Orbán-kormányok nem tudtak megbirkózni az egészségügyi szektor széleskörű félrekezelésével és korrupciójával, a kórházak adósságállományával, az egészségügyi dolgozók lehetőségeinek javításával, az orvosok és ápolók körében egyre növekvő agyelszívással”, fogalmaz a jelentés a fentebb idézett tanulmányra hivatkozva. Kiemelik, Nagy Anikó egészségügyért felelős államtitkár idén októberben, csupán öt hónappal kinevezése után felmondott.

 

Óriási előrelépés a munkaerőpiacon

 

A munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében már büszkébbek lehetünk, hiszen mint a jelentés is kiemeli, Németország mellett Magyarországon csökkent a leginkább drasztikusan a munkanélküliség, mely mostanra már bőven 4 százalék alatti. A foglalkoztatottsági arányszám pedig Máltán (+15,9 százalékpont), illetve Magyarországon (12,8 százalékpont) ugrott meg a leginkább. Ezzel a munkaerőpiachoz való hozzáférésre 2009-ben hazánk még csak 5,41 pontot kapott, ez mostanra 7,25-re emelkedett.

 

Jelenleg Magyarországon így a foglalkoztatottsági ráta 69,2 százalékos, ezen arány tíz éve még csak 56,4 százalék volt.

 

Ezen rátát általában a munkaképes (15-64 éves) korosztály körében szokták így megosztani, míg a munkanélküliséget egy szűkebb körre vetítik, hiszen például számos tanuló, egyetemista, vagy gyeden lévő kismama munkaképes korú, de épp mégsem dolgozik, és nem is munkanélküli. A munkanélküliségi arányszám 7,9 százalékról 3,7-re esett vissza, ahogy a fiatalok munkanélkülisége is körülbelül megfeleződött, most körülbelül tíz százalékos.

 

Ugyanakkor a jelentés kiemeli, nem árt kritikusnak lenni a magyar számokkal, hiszen ezekhez jelentősen hozzájárultak „a kétes megítélésű közmunkaprogramok...amelyek ritkán eredményezték csak az elsődleges munkapiacra való integrálódást”. Hozzáteszik: a kivándorlás és az agyelszívás is komoly kihívást jelentenek, ugyanis jelentős hiány van a képzett munkaerőből. A körülbelül 600 ezres külföldön dolgozó népesség nagy része jól képzett és művelt, az ő hiányuk pedig akadályozza a külföldi közvetlen befektetések beáramlását. „Az elsődleges munkaerőpiacon tapasztalható béremelkedés is inkább betudható a képzett munkaerő hiányának” – fogalmaz a jelentés.

 

Hazánkban viszont sokkal kevesebb nő dolgozik, mint férfi, a nemek közötti foglalkoztatottság arányszáma 0,82, ami azt jelenti, hogy száz foglalkoztatott férfire csupán 82 foglalkoztatott nő jut. Ezen arányszám a fejlettebb országokban sokszor 0,9 feletti.

 

Kevés a nő, sok a kirekesztés

 

A felmérés következő pontja a társadalmi befogadást és a kirekesztés mértékét vizsgálta az egyes országokban. Nem meglepő módon itt a legigazságosabbak a skandináv országok lettek, Magyarország viszont csak a sereghajtók előtt áll 4,88 pontos számával. Ezzel

 

a magyar társadalom befogadóbb, mint mondjuk a román vagy a török, de a szlováknál, a csehnél és a lengyelnél jóval kevésbé.

 

A jelentés készítői kiemelik: öt dél-európai (sic!) ország, Bulgária, Románia, Szlovákia, Horvátország és Magyarország sikertelenül harcolnak a diszkrimináció ellen, főleg a roma kisebbséggel kapcsolatos ellenérzések területén, horvát szakértők például kiemelik az ezen társadalmakban a romák mellett az LMBT-közösséggel kapcsolatos ellenérzéseket is.

 

Nemcsak a diszkriminációval, hanem az integrációval is van probléma a jelentést összeállítók szerint: hivatkoznak egy Ágh Attila, Jürgen Dieringer és Frank Bönker által készített tanulmányra, mely úgy fogalmaz hazánkkal kapcsolatban, „az Orbán-kormány következetesen visszautasítja a nem keresztény és nem európai emberek integrációját, őket pedig a magyar nemzeti kultúrára és identitásra nézve halálos veszélyként láttatja”. Ugyanakkor az egész ellenséges hozzáállás erős ellentétben áll a kormány (mostanra már hivatalosan leállított) letelepedésikötvény-programjával, mely mindeddig 403 millió eurót jelentett a magyar kormánynak.

 

A másik terület, amiben nagyon hátul kullogunk, az a nők politikai szerepvállalása: a 41 EU- és OECD-tagállam közül csak Máltán (11,9 százalék) és Japánban (10,1 százalék) kisebb a nők aránya a parlamentben, mint Magyarországon (12,6 százalék). Meglepő módon a női képviselők aránya Mexikóban a legnagyobb, a svéd-finn-norvég trió csak ezután következik.

 

Államadósságban jók vagyunk, K+F-ben nem annyira

 

A régiónkban ugyanakkor csak hazánknak sikerült csökkentenie GDP-arányos államadósságát a 2009-es 71,24 százalékról a mostani 69,39 százalékra. Ezzel szemben Szlovénia több, mint megháromszorozta, Horvátország és Szlovákia pedig csaknem megkétszerezte GDP-arányos adósságállományát. Fontos hozzátenni, hogy a legtöbb ország főleg a válság hatásai miatt jelentősen növelte adósságát, kevés országnak sikerült csak csökkentenie azt: Magyarországon kívül Törökország, Izland, Norvégia, Svájc, Dél-Korea, Hollandia és Izrael tudta ezt csupán megtenni.

 

Rendkívül gyengék vagyunk viszont a kutatás-fejlesztési forrásokban: az éves GDP-nk 0,32 százalékát költjük csupán erre a területre,

 

ez Szlovákiával és Törökországban holtversenyben a 32. helyet jelenti. A régióban a leginkább Csehország innovál: 0,62 százalékkal arányaiban majdnem kétszer annyit, mint mi.

 

A 2019-ES FELMÉRÉS ÖSSZESÍTETT EREDMÉNYE MAGYARORSZÁGRA NÉZVE. FORRÁS: BERTELSMANN STIFTUNG SJI 2019-JELENTÉS, 165. OLDAL.

 

Összességében tehát Magyarország az EU- és OECD-átlagot hozta a társadalmi igazságosságról szóló felmérésben, a 21. helyen végeztünk a 41-ből. Amiben jelentősen javult tíz évvel ezelőtthöz képest Magyarország, az a munkaerőpiachoz való hozzáférés, és bár a szegénység elleni küzdelemben visszaesés volt tapasztalható az elmúlt évben, még így is egész tűrhető a Magyarország által elért pontszám. Oktatásban, egészségügyben és a generációk közötti igazságosság indikátoraiban viszont a már tízéves viszonylatban is alacsony mutatónkon is tudtunk egy kicsit tovább rontani.

 

Természetesen terjedelmi okok miatt a teljes, 274 oldalas jelentés tartalmát nem tudtuk ismertetni, de ha szeretnéd átfutni az egészet, azt ide kattintva teheted meg. Ha csak egy húszoldalas, rövidebb kivonat érdekelne, akkor itt a helyed!

 

BORÍTÓKÉP: A budapesti Kútvölgyi kórház épülete, melynek felújítása félbemaradt. A képet az Index drónvideójából vettük.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A listára kerüléshez nem csak az kellett, hogy jó hely legyen az úticél, hanem az is, hogy ne kelljen túl sok pénzt költeni rá.

Bár az új stadionok kihasználtsága sokszor tragikus, nagyon úgy tűnik, tényleg nem tettek rosszat az érdeklődésnek.

Azt viszont még nem tudják, hogy milyen gyakran lesz meghallgatás, és elviszik-e szavazásig a dolgot, de szerintük nem a szankcionálás a lényeg.

Egy jótékony célú árverésen ennyiért vette meg az elődje arcára formált tésztaszaggatót a főpolgármester. Ott voltunk.

A salgótarjáni Turcsány László lemondott, majd ezt visszavonta, de közölte: frakcióvezető semmiképp sem marad.

Olyasvalakit keresünk, aki tud szerkeszteni és újságot is írni, és ami legalább ennyire fontos: hogy az Azonnalit is jól ismeri.

75 százalékkal csökkentené ennek mértékét az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és ami marad, annak a nagy része is a demokráciára és a jogállamiságra menne.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás