+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2019. december 5. csütörtök, 17:30
Bár az államadósság és a munkaerőpiac tekintetében jelentősen fejlődött Magyarország az elmúlt tíz évben, a társadalmi igazságossággal nagy gondok vannak: az oktatási eredményeknél leginkább az számít, hova születik valaki, és egészségügyre pedig tragikusan keveset költünk. Mutatjuk a német Bertelsmann Stiftung részletes jelentését.

Részletes jelentést készített a Bertelsmann Stiftung német alapítvány az EU-ban és az OECD-tagállamokban a társadalmi igazságosság állapotáról: a 274 oldalas jelentés alapján Magyarország a legtöbb indikátorban a középmezőnyben, vagy a középmezőny elején helyezkedik el, ugyanakkor

 

az oktatáshoz vagy az egészségügyhöz való igazságos hozzáférésben, valamint a diszkrimináció elleni harcban rendkívül alulteljesítünk.

 

De mi is az a Bertelsmann Stiftung?

 

Egy 1977-ben alapított alapítványról beszélünk, melyet Reinhard Mohn, a Bertelsmann médiaóriás feje hozott létre. Befolyását jól jellemzi, hogy a Bertelsmann Alapítványnak jelenleg számos, világszinten is jelentős médiavállalatban van többségi tulajdona, többek között az RTL Csoportban (övék a magyarországi RTL Klub is), a Gruner+Jahr kiadóházban, valamint az üzleti szolgáltatásokat nyújtó Arvatoban is.

 

Egy ekkora médiaerővel rendelkező alapítvány esetében természetesen rendre felmerül, hogy mennyire független, illetve milyen ideológiákat is terjeszt a csoport. Egy újságíró 2010-ben már publikált egy könyvet „Bertelsmannrepublik Deutschland – eine Stiftung macht Politik” (Német Bertelmann-Köztársaság – egy alapítvány politikát csinál) néven, amely azon túl, hogy az alapítvány befolyását kritizálja, egy szójáték is a Bundesrepublik Deutschland, vagyis a Német Szövetségi Köztársaság elnevezésével. A Thomas Schuler által írt könyv az alapítvány antidemokratikusságát és átláthatatlanságát kritizálja, sokak szerint pedig

 

amit a Bertelsmann Alapítvány tesz, az nem más, mint „a politika privatizációja”.

 

Albrecht Müller szociáldemokrata német politikus „veszélyes polipnak” titulálta a jelentős befolyással bíró csoportot, amely a neoliberális ideológiát és gazdasági érdekeket képviseli.

 

Az alapítvány egyébként a támadásokra úgy reagál, hogy ők csupán „javaslatokat tesznek”, és nincs befolyásuk arra, hogy a politikusok egyetértenek-e ezekkel. Az alapító Reinhard Mohn pedig célját úgy fogalmazza meg, mint egy olyan hely létrehozása, „ahol pártpolitikai határok nélkül tekintünk a jövőbe” a változáshoz szükséges tényezők kialakítása érdekében. A Bertelsmann által birtokolt jelentős forrásoknak köszönhetően viszont az alapítvány képes részletes és igen színvonalas jelentéseket is létrehozni, ezek közé tartozik például a társadalmi igazságosságot az EU- és OECD-országokban vizsgáló felméréssorozat, mely már 2009 óta fut, ennek idei eredményeiből szemezgettünk.

 

Főként a társadalmi háttértől függ, hová jutnak a magyar diákok

 

A magyar számok az oktatás területén a legrosszabbak: itt csupán két EU- illetve OECD-tagállamot sikerült megelőznünk,

 

Csehországot és Törökországot, ezzel a 39. helyen zártunk. A felmérés ezen része azt vizsgálta, mennyire egyenlő és igazságos a gyermekek oktatáshoz való hozzáférése.

 

A közép- és kelet-európai régióban Szlovénia teljesített a legjobban ebben, ők 7 pontos arányszámmal zártak a 10-es skálán, de a még szintén erős, 6 pontos eredménnyel záró Észtország, Lettország, Lengyelország és Horvátország sem panaszkodhat. Ezzel szemben Magyarország 4,97 ponttal zárt a felmérésben, ráadásul hazánk szempontjából a trendek sem mutatnak sok jót: ellentétben Szlovákiával, ahol az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés 2009-hez képest 0,91 pontot javult, nálunk 0,5-tel csökkent, ennél is jobban alulteljesítettek a csehek, ahol 0,6 pontos volt a csökkenés a skálán.

 

A jelentés úgy fogalmaz, „sürgős cselekvésre van szükség ezen a területen Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon és Franciaországban.

 

Ezekben az országokban az oktatás kimenetele a legerősebben [a diákok] társadalmi-gazdasági hátterétől függ”.

 

Minderről egyébként beszédes adatot közöltek a héten publikált friss PISA-eredmények között is: a társadalmi-gazdasági háttér például húsz százalékban befolyásolja a gyerekek matematikában elért eredményeit.

 

Örvendetes viszont, hogy a Bertelsmann Stiftung jelentése szerint 2009-hez képest Magyarországon jelentősen csökkent középiskolai oktatásban nem részesültek aránya a 25-64 éves korú népesség körében: tíz éve még a magyarok 20,4 százaléka nem szerzett semmilyen középiskolai tudást, mostanra ezen arányszám 15,1 százalékra csökkent. A régióban így is van, ahol előttünk végeztek, Csehországban ez az arány csak 6,1, Lengyelországban pedig 7,6 százalék.

 

Picivel rontottunk az egészségügyben

 

A másik dolog, amire nem lehetünk büszkék, az az egészségügy állapota, itt a 37. helyen végezve csupán Chilét, Bulgáriát, Mexikót és Lettországot tudtuk megelőzni. Szomorú fejlemény továbbá, hogy míg a legtöbb vizsgált ország jelentősen javítani tudott, de legalább stagnált a közegészségügy körülményeinek vizsgálatában, Magyarország 0,23 pontot rontott. Sőt, a jelentés kiemeli,

 

a magyar egészségügyre egy főre vetítve körülbelül feleannyit költenek, mint az uniós átlag.

 

„Az Orbán-kormányok nem tudtak megbirkózni az egészségügyi szektor széleskörű félrekezelésével és korrupciójával, a kórházak adósságállományával, az egészségügyi dolgozók lehetőségeinek javításával, az orvosok és ápolók körében egyre növekvő agyelszívással”, fogalmaz a jelentés a fentebb idézett tanulmányra hivatkozva. Kiemelik, Nagy Anikó egészségügyért felelős államtitkár idén októberben, csupán öt hónappal kinevezése után felmondott.

 

Óriási előrelépés a munkaerőpiacon

 

A munkaerőpiachoz való hozzáférés tekintetében már büszkébbek lehetünk, hiszen mint a jelentés is kiemeli, Németország mellett Magyarországon csökkent a leginkább drasztikusan a munkanélküliség, mely mostanra már bőven 4 százalék alatti. A foglalkoztatottsági arányszám pedig Máltán (+15,9 százalékpont), illetve Magyarországon (12,8 százalékpont) ugrott meg a leginkább. Ezzel a munkaerőpiachoz való hozzáférésre 2009-ben hazánk még csak 5,41 pontot kapott, ez mostanra 7,25-re emelkedett.

 

Jelenleg Magyarországon így a foglalkoztatottsági ráta 69,2 százalékos, ezen arány tíz éve még csak 56,4 százalék volt.

 

Ezen rátát általában a munkaképes (15-64 éves) korosztály körében szokták így megosztani, míg a munkanélküliséget egy szűkebb körre vetítik, hiszen például számos tanuló, egyetemista, vagy gyeden lévő kismama munkaképes korú, de épp mégsem dolgozik, és nem is munkanélküli. A munkanélküliségi arányszám 7,9 százalékról 3,7-re esett vissza, ahogy a fiatalok munkanélkülisége is körülbelül megfeleződött, most körülbelül tíz százalékos.

 

Ugyanakkor a jelentés kiemeli, nem árt kritikusnak lenni a magyar számokkal, hiszen ezekhez jelentősen hozzájárultak „a kétes megítélésű közmunkaprogramok...amelyek ritkán eredményezték csak az elsődleges munkapiacra való integrálódást”. Hozzáteszik: a kivándorlás és az agyelszívás is komoly kihívást jelentenek, ugyanis jelentős hiány van a képzett munkaerőből. A körülbelül 600 ezres külföldön dolgozó népesség nagy része jól képzett és művelt, az ő hiányuk pedig akadályozza a külföldi közvetlen befektetések beáramlását. „Az elsődleges munkaerőpiacon tapasztalható béremelkedés is inkább betudható a képzett munkaerő hiányának” – fogalmaz a jelentés.

 

Hazánkban viszont sokkal kevesebb nő dolgozik, mint férfi, a nemek közötti foglalkoztatottság arányszáma 0,82, ami azt jelenti, hogy száz foglalkoztatott férfire csupán 82 foglalkoztatott nő jut. Ezen arányszám a fejlettebb országokban sokszor 0,9 feletti.

 

Kevés a nő, sok a kirekesztés

 

A felmérés következő pontja a társadalmi befogadást és a kirekesztés mértékét vizsgálta az egyes országokban. Nem meglepő módon itt a legigazságosabbak a skandináv országok lettek, Magyarország viszont csak a sereghajtók előtt áll 4,88 pontos számával. Ezzel

 

a magyar társadalom befogadóbb, mint mondjuk a román vagy a török, de a szlováknál, a csehnél és a lengyelnél jóval kevésbé.

 

A jelentés készítői kiemelik: öt dél-európai (sic!) ország, Bulgária, Románia, Szlovákia, Horvátország és Magyarország sikertelenül harcolnak a diszkrimináció ellen, főleg a roma kisebbséggel kapcsolatos ellenérzések területén, horvát szakértők például kiemelik az ezen társadalmakban a romák mellett az LMBT-közösséggel kapcsolatos ellenérzéseket is.

 

Nemcsak a diszkriminációval, hanem az integrációval is van probléma a jelentést összeállítók szerint: hivatkoznak egy Ágh Attila, Jürgen Dieringer és Frank Bönker által készített tanulmányra, mely úgy fogalmaz hazánkkal kapcsolatban, „az Orbán-kormány következetesen visszautasítja a nem keresztény és nem európai emberek integrációját, őket pedig a magyar nemzeti kultúrára és identitásra nézve halálos veszélyként láttatja”. Ugyanakkor az egész ellenséges hozzáállás erős ellentétben áll a kormány (mostanra már hivatalosan leállított) letelepedésikötvény-programjával, mely mindeddig 403 millió eurót jelentett a magyar kormánynak.

 

A másik terület, amiben nagyon hátul kullogunk, az a nők politikai szerepvállalása: a 41 EU- és OECD-tagállam közül csak Máltán (11,9 százalék) és Japánban (10,1 százalék) kisebb a nők aránya a parlamentben, mint Magyarországon (12,6 százalék). Meglepő módon a női képviselők aránya Mexikóban a legnagyobb, a svéd-finn-norvég trió csak ezután következik.

 

Államadósságban jók vagyunk, K+F-ben nem annyira

 

A régiónkban ugyanakkor csak hazánknak sikerült csökkentenie GDP-arányos államadósságát a 2009-es 71,24 százalékról a mostani 69,39 százalékra. Ezzel szemben Szlovénia több, mint megháromszorozta, Horvátország és Szlovákia pedig csaknem megkétszerezte GDP-arányos adósságállományát. Fontos hozzátenni, hogy a legtöbb ország főleg a válság hatásai miatt jelentősen növelte adósságát, kevés országnak sikerült csak csökkentenie azt: Magyarországon kívül Törökország, Izland, Norvégia, Svájc, Dél-Korea, Hollandia és Izrael tudta ezt csupán megtenni.

 

Rendkívül gyengék vagyunk viszont a kutatás-fejlesztési forrásokban: az éves GDP-nk 0,32 százalékát költjük csupán erre a területre,

 

ez Szlovákiával és Törökországban holtversenyben a 32. helyet jelenti. A régióban a leginkább Csehország innovál: 0,62 százalékkal arányaiban majdnem kétszer annyit, mint mi.

 

A 2019-ES FELMÉRÉS ÖSSZESÍTETT EREDMÉNYE MAGYARORSZÁGRA NÉZVE. FORRÁS: BERTELSMANN STIFTUNG SJI 2019-JELENTÉS, 165. OLDAL.

 

Összességében tehát Magyarország az EU- és OECD-átlagot hozta a társadalmi igazságosságról szóló felmérésben, a 21. helyen végeztünk a 41-ből. Amiben jelentősen javult tíz évvel ezelőtthöz képest Magyarország, az a munkaerőpiachoz való hozzáférés, és bár a szegénység elleni küzdelemben visszaesés volt tapasztalható az elmúlt évben, még így is egész tűrhető a Magyarország által elért pontszám. Oktatásban, egészségügyben és a generációk közötti igazságosság indikátoraiban viszont a már tízéves viszonylatban is alacsony mutatónkon is tudtunk egy kicsit tovább rontani.

 

Természetesen terjedelmi okok miatt a teljes, 274 oldalas jelentés tartalmát nem tudtuk ismertetni, de ha szeretnéd átfutni az egészet, azt ide kattintva teheted meg. Ha csak egy húszoldalas, rövidebb kivonat érdekelne, akkor itt a helyed!

 

BORÍTÓKÉP: A budapesti Kútvölgyi kórház épülete, melynek felújítása félbemaradt. A képet az Index drónvideójából vettük.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Újabb közös pontra lettünk figyelmesek Szerbiával a pécsi vásárban: 1900 forintért bárki hirdetheti Oroszország urát.

Ma választ Horvátország. Mivel győzködték vagy riogatták a pártok a választókat? Spoiler: menekültekkel nem. Választás előtti plakátkörkép!

A portugál vezetés szerint abszurd, hogy a britek szerint nem biztonságos náluk nyaralni, mert az angoloknál rosszabb a koronavírus-járvány, mint náluk.

„Az, hogy gyakorolhasd a mandátumodat, nem függhet attól, hajlandó vagy-e elfogadni egy magánvállalkozás feltételeit” – véli az Európai Parlament egyik alelnöke.

A szerecsenekről elnevezett berlini metrómegálló, a Mohrenstraße a jövőben egy olyan környékbeli utca nevét fogja viselni, ami egy orosz zeneszerzőről emlékezik meg.

A függetlenként politizáló Bencsik János könyöradománynak tartja azt, és nemet nyomott a kezdeményezésre. Az okokat megkérdeztük tőle!

Az SZFE hallgatói táncoltak és énekeltek, mialatt az Országgyűlés megszavazta egyetemük alapítványi kézbe vonását, a tüntetésen megjelent Karácsony Gergely is. Fotók!

A hét kérdése

Szeptemberig pihenőre megy a parlament, kell is, mert sok minden történt: összegyűjtöttünk 10+1 emlékezetes pillanatot, te pedig szavazhatsz a kedvencedről!

Azért ide elnéznénk

Ivan Krastev bolgár filozófus beszélget a járvány utáni Európáról a bécsi Kreisky Forum online-rendezvényén július 6-án.

Miért menekülnek el melegek még ma is Kelet-Európából? A berlini ZOiS online-rendezvényén erről lesz szó július 9-én.

Hogyan kéne támogatni a válság és az automatizáció miatt munkájukat veszített embereket? A Friedrich Ebert Stiftung és az Új Egyenlőség online rendezvénye. Július 9.

Mi köti össze Kozma Lajost, a fényképész házát és Nagy Imrét? Mi volt Karády Katalin Amerikából való hazatérésének titokban tartott feltétele és mi köze ennek a Rózsadombhoz? Kultúrtörténeti séta július 11-én.

Július 30-án újra vitáznak az újságírók: most Pető Péter, a 24.hu, és Békés Márton, a Kommentár főszerkesztője fog „összecsapni” a MagNet Közösségi Házban.

Ezt is szerettétek

A sugárzástól nem kell félnünk, nem úgy a környezeti károktól és a privátszféránk szűkülésétől.

Milyen lehet elindulni egy olyan ország választásán, ahol az egyik ellenzéki vezető szerint „minden kibaszott rossz”?

Donald Trump annyira rosszul kezelte a koronavírus-járványt, hogy azt már a Fox News sem hagyja szó nélkül. Hatással lehetett ez a George Floyd halálát követő tüntetésekre és az elszabaduló indulatokra?

Járvány utáni munkaerőpiaci körkép a Helyzetben.

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Twitter megosztás Google+ megosztás