+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. december 3. kedd, 13:33
A hétvégén a német szociáldemokraták (SPD) új vezetést választottak, amely szembemegy a jelenlegi pártelittel, a több, mint tizenöt éve hurcolt schröderi örökséggel – és akár a nagykoalícióval is. A párt azonban ma már az AfD-vel versenyez a harmadik-negyedik helyért, és kétséges, hogy a megkésett megújulás nem inkább pártszakadást, káoszt fog-e eredményezni. Van-e még remény az SPD számára? És hogyan jutott ilyen mélyre?

Az SPD tagsága döntött: a párt kongresszusa elé Saskia Eskent és Norbert Walter-Borjanst terjeszti fel a két társelnöki posztra. A kedves olvasónak nem kell szégyellnie magát, ha teljesen ismeretlen számára a két név –

 

a németek nagy többsége se hallott nevezett politikusokról eddig sohasem.

 

Kétismeretlenes SPD

 

Az informatikus végzettségű Esken a baden-württembergi SPD-t képviseli a Bundestagban. A jómódú, mára zöld irányítású délnyugati tartományban a szocdemek mindig is nagyon gyengék voltak, ennek megfelelően Esken is mindig elvesztette egyéni körzetét, és csak listáról tudott mandátumot szerezni. Vezetői tapasztalatként a tartományi szülői konferenciában betöltött elnökségére tud csak hivatkozni.

 

A német sajtóban a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért csak NoWaBo-nak nevezett Walter-Borjans 2010 és 2017 között a legnépesebb német tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália pénzügyminisztere volt. Ezen minőségében először tudatosan átlépte a tartományi alkotmány által kijelölt költségvetési hiánykeretet – azaz a tartományi alkotmánybíróság alkotmányellenességet állapított meg –, mondván: bizonyos szükséges beruházások nem maradhatnak el. 2017-ben már többlettel adta át a költségvetést kereszténydemokrata utódjának. Alapvetően egy pénzügyi szakember, aki miniszterként is inkább közszolga, mint vérbeli politikus volt.

 

A teljes ismeretlenségen túl azonban a két politikusnak van egy másik közös jellemzője is: az SPD baloldalán állnak, és nem részesei a pártelitnek. A baloldaliságát Walter-Borjans azzal is bizonyította, hogy tartományi pénzügyminiszterként annyira komolyan vette az adóelkerülés elleni harcot, hogy jogtalanul megszerzett, lemásolt, svájci bankszámlatitkokat tartalmazó CD-ket vett meg. Ezért neve igazából Svájcban jobban ismert, mint Németországban.

 

Noha nyíltan nem mondták, de

 

mindketten a pártelit és a nagykoalíció ellenében indultak el párban a társelnöki posztért.

 

A második fordulóban pedig legyőzték ekként a pártelithez és a nagykoalícióhoz tartozó Olaf Scholz szövetségi pénügyminisztert, egyben alkancellárt. Pedig Scholz győzelmére számított mindenki: az egykori hamburgi főpolgármester a legjobban jeleníti meg a centrista SPD-t, és 2021-ben, amikor már Merkel nem indul, ő lehetett volna az SPD kancellárjelöltje.

 

A történettel azonban van egy kis gond: láttunk már olyat, hogy a pártelit egyik tagja lett a koalíciós társ CDU-val szembeni kancellárjelölt. Martin Schulz bukása várt volna Olaf Scholzra is, elvégre egy nagykoalícíó pénzügyminisztere, aki a CDU szent tehenét, a költségvetés nullaszázalékos hiányát se meri nagyon megkérdőjelezni, semmilyen értelemben nem lett volna a CDU alternatívája. Eleve milyen verseny lett volna már az, ahol ugyanazon koalíció két minisztere – mondjuk a CDU-s Annegret Kramp-Karrenbauer és az SPD-s Scholz – játszák el párhetes kampány kedvéért az alternatívák szerepét? Ez  már 2017-ben se jött be.

 

AZ SPD UTOLSÓ TÁRSELNÖK-JELÖLTI VITÁJA: BALRA A VESZTES KLARA GEYWITZ-OLAF SCHOLZ-PÁROS, JOBBRA A KÉT NYERTES: NORBERT WALTER-BORJANS ÉS SASKIA ESKEN

 

A többség apatikus

 

Ennyiben a párt igenis jól döntött, hogy nemet mondott az eddigi politikára és az eddigi elitre. Mégis van azonban pár gond a két új társelnökkel. Egyrészről nem csak a párttagság megújulási szándéka, de megosztottsága és még inkább apátiája fejeződik ki bennük.

 

Az SPD elnökválasztásán a tagság alig valamivel több, mint fele vett csak részt. Azaz a legnagyobb úr ma a pártban az apátia.

 

Csak ezt követi a változás iránti vágy: a leadott szavazatok több, mint felét (azaz a tagság kicsit több, mint negyedét) szólította meg a két győztes. De azért a tagság majdnem negyedét maga mögött tudhatja továbbra is Scholz. Azaz az apátia mellett a megosztottság az eredmény legfontosabb üzenete. Így pedig nehéz lesz az SPD-t egyszerre a pártelittel és a nagykoalícióval szemben is vezetni, főleg, hogy a hírek szerint az SPD parlamenti frakciójának többsége nem áll az új vezetés mögött. A neokonzervatív Cicero havilap főszerkesztője tudni véli, hogy többen is a „kofferjeiken ülnek”, azaz akár készek el is hagyni a pártot.

 

A régi pártelit mindenképpen fel is állt már az új SPD-vezetéssel szemben,

 

és védik a régi politikát. A rajna-vidék-pfalzi miniszterelnök, Malu Dreyer kivonul az országos SPD-politikából vissza Mainzba, és azt javasolja a pártjának: „kicsit nyugodjon le“; az alsó-szászországi miniszterelnök, Stephan Weil pedig nagyon élesen megüzente a két új társelnöknek: eszükbe ne jusson felrúgni a nagykoalíciót.

 

És itt mutatkozik meg a másik probléma.

 

A két megválasztott társelnök túlságosan erőtlen. Kedves emberek, alapvetően szimpatikus programmal – de nem csak a párttagság széles támogatottsága: önnön karizmájuk is hiányzik. Egy Jeremy Corbyn megtehette, hogy fellázadt a pártelittel szemben, mert ott volt mögötte a párttagság nagy része, és ő maga egy karizmatikus, elismert, ismert vezető. Esken és Walter-Borjans se nem ismert, se nem elismert, se nem karizmatikus – egyszerűen a párttagság joggal dühös relatív többsége (aktív kisebbsége) velük akart bemutatni a pártelitnek és a nagykoalíciónak.

 

Schröder terhes öröksége

 

Esken és Walter-Borjans a Gerhard Schröder óta eltelt tizennégy év utáni tizedik elnökök lesznek. 1946 és 2005 között nem használt el annyi elnököt a párt, mint 2005 óta. A felgyorsult elnökváltások is mutatják:

 

Schröder után a párt nem tudott egyenesbe jönni.

 

Ennek több oka is van. Egyrészről Gerhard Schröder tényleg karizmatikus vezető volt, aki még a 2005-ös, általa kezdeményezett előrehozott választást is – hatalmas lemaradásból jőve fel – majdnem megnyerte Angela Merkellel szemben. Schröder után nem talált a párt egy hozzá hasonló politikai alfahímet.

 

Másrészről viszont nem csak Schröder hiánya, de talán még inkább öröksége nehezedik súlyos teherként a pártra. A Gerhard Schröder vezette szocdem-zöld-kormány 2003-ban a második világháború utáni német történelem legbrutálisabb neoliberális reformcsomagját, az Agenda2010-et verte keresztül, amelynek keretében jelentősen lecsökkentették, levékonyították az addigi német jóléti államot.

 

Schröder a több, mint hatmilliós német munkanélküliségre reagált – a vállalatvezetől tapsától kísérve –, amikor lecsökkentette a szociális juttatások idejét, tartamát és összegét, valamint flexibilissé tette a német munkaerőpiacot. A munkanélkülkiség radikálisan lecsökkent, helyette azonban mai napig több majdnem ötmillió embernek olyan munka jut, amiből nem tud a szegénységi küszöb felett megélni. Azaz statisztikai trükk volt csak az Agenda2010: a munkanélkülieket átkönyvelték az ún. Niedrieglohnsektorba, azaz az alacsonyan fizetettek kategóriájába.

 

ÍGY SZÁMOLTÁK A TÁRSELNÖK-JELÖLTEKRE LEADOTT SZAVAZATOKAT

 

A német liberális közgazdászok szerint az Agenda2010 teremtette meg a későbbi német felívelést. Azon túl, hogy ennek az is ára volt, hogy a német reálbérek nem követték a gazdasági növekedést, az SPD számára mindenképpen katasztrofális volt a schröderi út:

 

elvesztette szociális imidzsét, és megszületett tőle balra egy össznémet baloldali párt, az egykori keletnémet utódpártból kinőtt Die Linke.

 

Mára Merkel-párt lett az SPD

 

Az SPD azóta csak kóvályog, és egyetlen sikere annyi, hogy az 2005 és 2019 között tizennégy évből tízben kormányon lehettek – a CDU kisebbik partnereként. Azaz gyakorlatilag az SPD segítette és tartja immáron tizennégy éve hatalomban Angela Merkelt. Ez eleve roncsolta a párt esélyeit, elvégre egy nagykoalícióban kevéssé látszik, a kampányban pedig nem tud igazi alternatívaként megjelenni. A párt gyávaságát bizonyítja, hogy

 

2013 és 2017 között nem mert szembefordulni a CDU/CSU-val, holott a Bundestagban baloldali többség volt, azaz az SPD akár kancellárt is állíthatott volna.

 

De nem, ők kitartottak Merkel mellett. Még 2017 után is, holott Martin Schulz a választások estéjén égre-földre esküdözött, hogy nem lépnek be többet egy nagykoalícióba, végül odaugrottak kisegíteni Merkelt, amikor a kereszténydemokrata kancellár a zöldekkel és a liberálisokkal hoppon maradt.

 

Így érkezünk meg tehát a mostani elnökválasztásig. Az SPD az elmúlt tizennégy évben egyre inkább a CDU kistestvérévé vált. Hiába ért el pár szociális sikert (mondjuk a kötelező minimálbért), a párt képtelen volt belátni: egy nagykoalícióban minden siker a kancelláré.

 

Az SPD nem értette meg a politika lényegét

 

Az SPD-ben állampolitikai felelősségnek (staatspolitische Verantwortungnak) hívják, hogy akár készek a pártérdek elé helyezni az országét. Erre hivatkozva kezdett bele Schröder a neoliberális reformokba, mondván: ha ezzel árt is a pártjának, a német gazdaságnak, államnak (elvileg) szüksége van rájuk. Ezért állt oda az SPD háromszor is Merkel mellé, akár a baloldali többséget is figyelmen kívül hagyva, mondván: állampolitikai felelősség, hogy nem szabad összefogni a szélsőbaloldali Die Linkével.

 

A legfontosabb állampolitikai felelősség azonban a politikai verseny megőrzése, azaz a jobbközéppel szembeni balközép alternatívaképzés lenne

 

– azaz éppen az lett volna az SPD részéről a felelős magatartás, ha végre magára, a pártérdekre is gondol. Most az SPD tagságának egy kisebb, de a többiekhez képest aktivabb része is már végre azt mondta: térjünk vissza végre a politikához, merjen az SPD baloldali párt lenni, akár a másik két baloldali párt, a Zöldek és a Die Linke felé tájékozódni.

 

Ez nagyon szép és üdvözlendő. De egyrészről a két új elnök semmiképpen sem tekinthető vezéregyéniségeknek. Egyszerűen még a CDU Annegret Kramp-Karrenbauerja mellett is szürkének hatnak. Egy nagy párt egyszerűen nem engedheti meg, hogy két ennyire ismeretlen, kedves, de szürke emberrrel akarjon megújulni, harciasnak tűnni.

 

Másrészről eleve nem tudni, miben lesz a párt konkrétan harciasabb. Kilép a nagykoalícióból? Sok sikert! Egy előrehozott választásokon még a harmadik hely se lenne már biztos. Nem beszélve arról, hogy az SPD egy jelentős része igenis ragaszkodik a kormányzati részvételhez – elvégre ki tudja, mikor jutnak legközelebb újra bársonyszékekhez és minisztériumi irodákhoz?

 

Harmadrészt – és talán ez a legfontosabb –

 

a mostani elnökváltás egy megkésett pánikreakciónak tűnik.

 

Az SPD végigasszisztálta Schröder neoliberális reformjait, aztán a Merkel-kormányokat, és most, amikor már egyes tartományokban stabilan egyszámjegyű a népszerűsége, hirtelen feltámadna, kitörne. De nagyon nincs már kivel és hova. A mostani baloldali lázadás szükséges, de megkésett lépés.

 

FOTÓK: SPD / Facebook

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ez még nem dőlt el, mert attól függ, milyen kimenetellel járnak a most beindult folyamatok. Horváth Csaba Barnabás nézi végig a lehetséges visszatekintéseket.

A magyar származású üzletember davosi beszédében azt állította, a Facebook azon dolgozik, hogy idén újraválasszák Donald Trumpot.

A német nemzetiségi listáról bejutott parlamenti képviselő, Ritter Imre mélyen hallgat.

Olga Ljubimova óriási aranyköpéseket felejtett a régi blogján: baromira nem értem a művészfilmeket, nem akarom megnézni a Mona Lisát, a British Museum időpazarlás volt, a Louvre-ba soha nem is mennék.

További gesztusokat tenne a spanyol kormány a katalánok felé. Nem véletlenül, hiszen tőlük függ a parlamenti többség.

A hétvégi olasz tartományi választások majd megmutatják: újjáépülés, vagy végleges leépülés következik-e.

Az európai labdarúgó bajnokságok első osztályainak bevételi listáján Magyarország befért a legjobb húszba, a bevételi források eloszlásában Kazahsztánhoz hasonlítunk.

A hét kérdése

A két zöldpárt már az összefogásvitában is ugyanott áll, egybe kell-e tehát olvadniuk? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Mit tettek a világ vezetői, hogy megfékezzék a klímaváltozást? Erre keresik a választ a MagNet Közösségi Házban január 24-én pénteken. Filmvetítés után szakértők beszélgetnek!

Beszélgetés, britpop DJ, pezsgő. Január 31-én, mikor máskor?

Erről a Fidesz is gyakran beszél, de ez most más lesz. Jakab András jogász és Gyurgyák János történész adnak elő február 12-én.

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Digital Health Summit, a digitális egészségügyi megoldásokon dolgozó szakemberek, fejlesztők, befektetők és az egészségügyi intézményvezetők fóruma.

Twitter megosztás Google+ megosztás