Kötelező hülyének lenni?

Ésik Sándor

Szerző:
Ésik Sándor

2019.11.25. 08:43

Ez az üldözött magyarságos maszlag oda jutott el, mint régen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szocializmus építéséről elmondott krédó. Ki kell mondani, hogy elhiggyék, hogy te ide akarsz tartozni. Nyilvánosan és hangosan.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Szakács Árpád, aki az összes megyei lap szerkesztője (ha jól értettem) a Mediaworks-nél, előadott egy beszédet arról, hogy a kommunisták, az LMBTQ-terroristák, na és persze a zsidók (aka. bolsevikok) hogyan törnek egymással valamiféle halálos szövetségre lépve a magyarokra. Ez önmagában nem lenne újdonság, Szakács Árpád ismert az ilyen nézeteiről. Egy barátom viszont feltette azt a kérdést, hogy ezeknek kötelező ilyen hülyének lenni? A válasz, legalább részben, az, hogy igen.

Kezdjük azzal, hogy Szakács Árpádnak ehhez a véleményéhez természetesen joga van. Aggasztó persze, hogy ő 19 megyei lap főszerkesztője és feltételezhető, hogy ahol a főszerkesztőnek ilyen a világnézete, az előbb-utóbb a lap tartalmában is megjelenik. Én csak egy ilyen lapot olvasok, azt is ritkán, abból viszont az derül ki, hogy ezek a nézetek alig szivárognak át, a lap egyszerűen csak csüggesztően fingszagú, de nem buzdít pogromokra, hirdet gay converter táborokat vagy ilyesmi.

Miután ez vélemény, harcolni is fölösleges vele.

Húsz éve vidékről Pestre került úrifiúként én ugyan még nem találkoztam a mindenütt rám leselkedő homokosokkal, akik be akartak hálózni. Szintén nem lettem kommunista, az alacsony adók és a kicsi állam híve maradtam, és azt hiszem, a kisnyilasság és a magyarok legyilkolása iránti kényszeres vágy is elkerült, körül se metéltek. Ez persze lehet attól, hogy én ennek a világösszeesküvésnek nem vagyok elég szép és okos, ezért engem nem üldöznek úgy, ahogy Szakács Árpádot, akinek ilyen manifesztumokban kell hirdetnie, hogy Minas Tirith még büszkén állja Mordor ostromát.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy

Szakács beszéde nagyrészt összefüggéstelen hülyeség, amely ráadásul ismert műfaj a magyar értelmiség jobbszélén. Ismert műfaji elemei vannak.

Üldözött magyarok, akiket állhatatos kereszténységükért és heteroszexualitásukért üldöznek, és a száz évvel ezelőtt néhány hétre hatalomra jutó kommunista zsidók folyamatos bosszújának alanyai. Könyvet lehetne arról írni, hogy milyen traumák okozzák ezeket a nézeteket, és nem is lenne hülyeség ezzel foglalkozni, a feldolgozatlan traumák hatása a politikára nagyon komoly dolog. De most nem ezzel foglalkozunk.

Hanem azzal, hogy kötelező-e ezt mondani a jobboldalon?

Szerencsés esetben egy pártnak, politikai mozgalomnak van ideológiája és esetleg azt összefoglaló manifesztuma, és azt egy mondatba sűrító jelmondata. Világ proletárjai egyesüljetek, Make America Great Again és társai. Más esetben egy nyakkendő-csomóról vagy egyéb kulturális jegyről ismerik meg egymást az elvtársak. Ezzel semmi baj nincsen, ez a politika természete, zászló alá gyűjti az embereket.

Más kérdés, hogy az az ideológia, amely kimondat az emberekkel dolgokat, mennyire fér össze másokkal. Például Lázár János, aki szerint mindenki annyi ér, amennyit kikapart magának, nyilván nehezen tudna egy szocdem pártot alapítani, de kérdés, hogy miként tudna esetleg együttműködni egy szocdem párttal?

A politikusok egyik fontos képessége a köznyelvben köpönyegforgatásnak (igazából nem, a köznyelv erre sokkal cifrább neveket tud) nevezett tulajdonság. Ennek eleme az, hogy az ilyen nagy manifesztumokat pontosan csak annyira mondják ki, amennyire feltétlen szükséges, azért, hogy ha kell, ki tudjanak belőlük farolni és másik manifesztumot mondani helyette. Ismert magyar példa Orbán Viktor, aki volt már harcos oroszellenes nyugatbarát politikus, jelenleg Vlagyimir Putyin legjobb EU-s barátja.

A Centrális Erőtér politikai tömbjében érdekes a hozzáállás az ilyen politikai hitvallásokhoz. Szakács Árpád beszédén kívül még számtalan helyről hallani hasonlókat, és ebből össze lehet állítani egy ilyen NER-ideológia szerű dolgot. Eleme az üldözött magyarság, a magyaroknak folyamatosan ártani akaró érdekcsoportok, a magyarok külön útjait és zseniális gazdasági eredményeit elismerni nem akaró, sőt azokra nagyon irigy háttérhatalom, a magyar kultúrát cikinek tartó profán liberalizmus, a szakrális Szent Koronából kisugárzó államiság és hasonlók.

Amikor az ember ilyen szöveget hall, akkor nem kell gondolkodnia, hogy akitől hallja, milyen nézeteket vall, milyen pártra szavaz és honnan várja boldogulását. Egyszerűen ideológiai hitvallás lenne ez?

Sajnos nem, több annál.

A legtöbben ugyanis ezt a fajta ideológiai turmixot megtartják maguknak, mint ahogy általában minden hasonlót, ideológiai hovatartozástól függően szokás megtartani viszonylag szűkebb körben. Előjön persze ez saját körben, egy-egy meccsen, koncerten, sörözésen, az ember nyilván nem megy el Ismerős Arcok koncertre, ha nem hisz ebben a sajátos magyarientológiában, mint ahogy a Mikroszkóp Színpadot se látogatja, ha idegesítik a belterjes belvárosi zsidó poénok, és nem szeretné újraalapítani a szadeszt.

A NER-ben viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy az ilyen hitvallás szükséges feltétele az előrejutásnak. Már régebben is úgy volt, hogy pozícióhoz csak megfelelően kompromittáló produkciók után lehetett jutni.

Emlékezzünk, hányan kezdték aktuális ugatóemberként, hogy aztán előre jussanak akár a miniszterségig is. Ez sima maffiatempó, a maffiának csak úgy lehet teljes jogú tagja valaki, hogy elkövet egy gyilkosságot. Ebből látszik, hogy szándékai komolyak, meg persze ezzel lehet megzsarolni bármikor, amikor ki akarna lépni.

Amikor valaki nekiáll nyilvánosan olyan beszédeket mondani, mint Szakács Árpád, akkor lehet arra gondolni, hogy ő ezt tényleg így gondolja és büszkén hirdeti politikai hovatartozását. Lehet, hogy így is van. Szerintem az esetek többségében viszont arról van szó, hogy ez az üldözött magyarságos maszlag oda jutott el, mint régen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szocializmus építéséről elmondott krédó. Ki kell mondani, hogy elhiggyék, hogy te ide akarsz tartozni. Nyilvánosan és hangosan.

Mert ha kimondtad, akkor nem mehetsz (de legalábbis nem könnyen) máshova, mindenki tudja, hogy beálltál hozzánk. Része vagy a Mi és Ők paradigmának, nem lehetsz többet „én nem politizálok” és nem mondhatod, hogy „tudod, Sanyikám mennyire érdekel ez, dehát meg kell élni valamiből”. Büszkén kell hirdetni, arcodra tetoválva.

Ha elhiszed, az a te dolgod. Nem elvárás.

Ésik Sándor írása a Diétás Magyar Múzsán is megjelent.

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek